https://www.portfolio.hu/bank/20200904/megtort-a-jeg-lengyelorszagban-sorra-bukjak-el-a-bankok-a-devizahiteles-pereket-447318

Pirossal a Bátor Program szakértői megjegyzései

2020. szeptember 04. 08:42

Megtört a jég Lengyelországban: sorra bukják el a bankok a devizahiteles pereket

Portfolio

A magyar devizahiteles elszámolást követően 5-6 évvel, mostanság látszik megoldódni a lengyel frankhitelesek ügye. A Magyarország által választott „központi” megoldás helyett azonban mintegy 34 ezer peres ügy van a bíróságokon, 10-ből 9-et pedig megnyernek az adósok. A legnagyobb lengyel bankok közel 160 milliárd forintnyi céltartalékot képeztek eddig a devizahitelek elszámolására, de messze a vége.

A magyar és a lengyel joggyakorlat eltérő az árfolyamrés=pénzváltás=kettős árfolyam tekintetében:

- a magyar Kúria elismerte az árfolyamrés tisztességtelenségét, az egész szerződés semmisségét és a fogyasztók érdekében(!) e szerződések érvényessé-nyilvánítása mellett döntött; perelni azonban nem kell, az állam a bankokat kötelezte a pénváltási díj visszaadására a fogyasztóknak;

- lengyel bíróságok nem a fogyasztó feje felett döntenek a jogkövetkezményről (érvényessé-nyilvánítás vagy az eredeti állapot helyreállítása), hanem megkérdezik a fogyasztót. Ez viszont csak perben lehetséges. Ha a fogyasztó az eredeti állapotot akarja, akkor jogszabály szerint a zlotyban felvett és a visszafizetett összeg különbségével kellene elszámolni (jogalap nélküli gazdagodás címén).

A Reuters beszámolója szerint a 2017-2019-es 21 000-ről idén 34 000-re emelkedett a frankhiteles perek száma a lengyel bíróságokon, 10-ből 9-et pedig megnyernek ezek közül az adósok. A legnagyobb bankok 1,96 milliárd zlotyt, vagyis közel 160 milliárd forintot képeztek meg céltartalékként eddig hasonló ügyekre, egyes becslések szerint azonban a végszámla a 20 milliárd zlotyt vagy ennek többszörösét is elérheti a szektor egészében.

A legnagyobb lengyel bank, a PKO BP eddig 646 millió zlotyt, a Santander Bank Polska 429 millió zlotyt, a Commerzbank érdekeltségébe tartozó mBank 496 millió zlotyt képzett meg idén erre.

A végszámlára vonatkozó becslések azért is bizonytalanok, mert minden devizahiteles ügy más, emiatt azt is lehetetlen megmondani, hogy a tőzsdén jelenlévő lengyel bankok befektetői mennyire árazták már be a történéseket. Az említett céltartalékösszeg a szektor teljes fennálló svájcifrank-portfóliójának mindössze a 2%-át jelenti, az ugyanis elérte a 100 milliárd zlotyt június végén, és a teljes lengyel jelzáloghitel-állomány mintegy harmadát jelentette. Nagy részüket az alacsony kamat miatt vették fel, a svájci frank árfolyamának ekkora mértékű elszállásával azonban a lengyelek nagy része sem kalkulált, magyarok, horvátok és románok tömegeihez hasonlóan.

" devizahiteles ügy más ". Ez igaz is meg nem is. Ha szóba kerül, akkor leginkább a bankok, bíróságok trükközésére ad alapot.  Hogyan lenne már más az árfolyamrés tisztességtelensége, ha Magyarországon törvénybe tudták foglalni az összes deviza szerződés vonatkozásában a tiszességtelenséget? Persze itt is volt egy fejlődési folyamat: először csak a forintban kifejezett kölcsönösszeges szerződéseknél (pl. OTP) akarták megállapítani az árfolyamrést. Aztán csak bekerült a devizás kölcsönösszeges szerződés is (pl. ERSTE) és végül külföldi bankok vegytiszta devizaszerződése is, ha a törlesztés forint teljesítéssel történt. Miután Magyarországon a bankszövetséggel megállapodtak a bankok megmentésében a részleges semmisséggel, nem kellett trükközni a minden deviza kölcsön más szlogennel.

Lengyelországban a devizahitelek valóban semmissé tehetőek, ezért maradt az "egyedi szerződés egyedi elbírálása", hátha vissza tudja hozni a sírból a szerződését a bank.

Hogy hogyan? Például, ahogy a magyar Kúria trükközik: ha érvénytelen a szerződés az árfolyamkockázat miatt, akkor is felszámít egy 20%-os árfolyamkockázatot vagy forintosít és akkor a kamatot nyomja meg 10%-kal (LIBOR-BUBOR különbséggel). Az egy külön szakcikk, hogy ez a megoldás mennyire szembemegy a 93/13/EGK Irányelv 6. cikk (1) bekezdésével, az r.Ptk. 239.§ (2) bekezdésével és az EUB 118/17. számú ítélet 2. pontjával, a C-260/18. számú ítélet 2. pontjával.

Az adósok az Európai Bíróság tavaly októberi döntésének köszönhetően nyerik meg tömegével a pereket, ez ugyanis sok esetben nem hagyott más lehetőséget a lengyel bíróságok számára, mint:

Érvénytelenítsék a szerződéseket és kifizettessék a tisztességtelenül felszámolt összegeket a bankokkal, ami az eddigi túlfizetések miatt sok esetben e hitelek lezárását jelenti.

Eddig érthető, a következő mondatok egy kicsit másról szólnak.

Az ügyfelek jellemzően azzal az állítással nyerik meg a pereket, hogy a félrevezették őket a hitelek értékesítése során. Ahogy azonban egy Lengyelországban elhíresült tavalyi devizahiteles ítélet is megmutatta: nem a teljes érvénytelenítés az egyetlen létező megoldás a lengyeleknél. Az esetek egy részében:

ÚGY TÖRTÉNHET MEG A FRANKALAPÚ HITEL KEDVEZŐ ÁRFOLYAMON TÖRTÉNŐ ZLOTYHITELRE VÁLTÁSA, HOGY AZ ADÓS TOVÁBB ÉLVEZHETI A CHF LIBOR-T MINT REFERENCIAKAMATOT KÖVETŐ ALACSONYABB KAMATLÁBAT.

Miről is van szó? Félrevezetésről? A fogyasztó félrevezetéséről az árfolyamváltozással kapcsolatban. Ez viszont nem az árfolyamrés kérdése, hanem az árfolyamkockázaté. Ezek szerint a lengyel bíróságok sokkal nagyobb arányban engedik a fogyasztót nyerni, mint ahogy az a magyar bíróságokon tapasztalható. És így már érthető az utolsó mondat szerinti elszámolás: eredeti árfolyamon=változatlanul az első zlotyban fizetett törlesztőrészlettel minden hónapban.

 

A hírek szerint a lengyel fogyasztók akár árfolyamréssel, akár árfolyamkockázattal perelnek; megnyerik a pereket.

VESSÜK ÖSSZE A MAGYAR ÉS A LENGYEL BÍRÁK ERKÖLCSI TARTÁSÁT! Van még mit fejlődni a magyar bíráknak fogyasztóvédelemből (is).

(2020.10.02. Dr. Ölveczky István)