C-932/19.

 

 

Az Európai Unió Bírósága a 2021.09.02-i C-932/19. számú JZ/OTP Jelzálogbank Zrt. ügyből az alábbi következtetések vonhatók le:

 

Felvezetésként a Bíróság megállapítja: a tisztességtelenség jogkövetkezménye nem kötelező a fogyasztóra, így amelyet oly sokszor kértünk a bíróságoktól, hogy hagyják békén a fogyasztót a DH törvények alkalmazásától, most ismét rögzítésre került.

47      E tekintetben a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy a fogyasztó hatékony védelemhez való joga magában foglalja azt a jogosultságát is, hogy lemondjon azon jogok érvényesítéséről, amelyek a 93/13 irányelv által – a tisztességtelen kikötések eladók vagy szolgáltatók általi használatával szemben – a fogyasztók javára bevezetett védelmi rendszerből erednek. Ily módon a nemzeti bíróság feladata tehát, hogy adott esetben figyelembe vegye a fogyasztó által kifejezett szándékot, amikor a tisztességtelen kikötés kötelező ereje hiányának tudatában ez utóbbi mégis kijelenti, hogy tiltakozik ennek mellőzése ellen, ezáltal szabad és tájékozott hozzájárulását adja a kérdéses kikötéshez (lásd ebben az értelemben: 2019. október 3 i Dziubak ítélet, C 260/18, EU:C:2019:819, 53. és 54. pont; 2021. április 29 i Bank BPH ítélet, C 19/20, EU:C:2021:341, 46. és 47. pont; 2021. június 1 jei Banco Santander végzés, C 268/19, nem tették közzé, EU:C:2021:423, 30. és 31. pont).

 

Egyetlen pontban szerepel a C-260/19-re utalás, miszerint a fogyasztónak méginkább joga van az érvényessé-nyilvánítást elutasítani.

48      Ezenkívül a Bíróság analóg módon úgy ítélte meg, hogy amennyiben a tisztességtelen kikötésekkel szembeni védelem említett rendszere nem alkalmazható olyan esetben, ha a fogyasztó tiltakozik ellene, a fogyasztónak ahhoz még inkább joga van, hogy tiltakozzon az ugyanezen rendszer alapján a szerződés egészének érvénytelenné nyilvánítása által okozott káros következményekkel szembeni védelem ellen [amely nem más, mint az MNB árfolyammal történő érvényessé-nyilvánítás (megjegyzés tőlem)], amennyiben e védelemre nem kíván hivatkozni a 2014. április 30 i Kásler és Káslerné Rábai ítéletben (C-26/13, EU:C:2014:282) említett körülmények között, mégpedig abban az esetben, ha a tisztességtelen kikötés elhagyása a bíróságot arra kötelezné, hogy e szerződést egészében érvénytelenítse, ezzel pedig a fogyasztót különösen hátrányos következményeknek tenné ki, és ily módon a fogyasztót büntetné (lásd ebben az értelemben: 2019. október 3 i Dziubak ítélet, C-260/18, EU:C:2019:819, 46–48., 55. és 56. pont).

 

A következő pont nyiltan szembefordul a C-260/18. EUB ítélettel "pontosítás" címén és szembefordul az uniós jog precedens jellegével is. Elutasítja, hogy a "fogyasztó szándéka döntő jelentőséggel" bír a jogkövetkezmény meghatározásában. A tisztességtelen feltételt alkalmazó hitelező szankcionálása már feledésbe merül, a bírói szigor a fogyasztóra csap le: "nem megengedhető, hogy a fogyasztó helyzetét meghatározó szempontnak tekintsék. A Bíróság tisztességtelenebb, mint az általa vizsgált hitelező. Viszont egyértelművé teszi, hogy a DH1.tv. rendelkezéseit az adós visszautasíthatja (Ez azért novum a korábbiakhoz képest). Ez abból következik, hpogy a bíróság egy szempontnak azért a szándékot is figyelembe veszi. Tehát a DH1.tv nem zárja ki a vizsgálatot!

49      Ugyanakkor, ami azon szempontokat illeti, amelyek lehetővé teszik annak értékelését, hogy valamely szerződés teljesíthető-e a tisztességtelen kikötések nélkül, továbbá az uniós jog által kijelölt azon korlátokat illetően, amelyeket a tagállamok e tekintetben kötelesek tiszteletben tartani, a Bíróság pontosította, hogy a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése nem értelmezhető úgy, hogy az említett értékelés során az eljáró bíróság kizárólag arra támaszkodhat, hogy a szóban forgó szerződés teljes érvénytelenségének megállapítása a fogyasztó számára esetleg kedvező. Egy konkrét helyzetben főszabály szerint a nemzeti jog által előírt szempontokra tekintettel kell megvizsgálni azon szerződés fennmaradásának lehetőségét, amelynek egyes kikötéseit semmisnek nyilvánították, és a Bíróság által alkalmazott objektív megközelítésnek megfelelően nem megengedhető, hogy a szerződő felek valamelyikének helyzetét a nemzeti jogban a szerződés jövője szabályozásában meghatározó szempontnak tekintsék (lásd ebben az értelemben: 2012. március 15 i Pereničová és Perenič ítélet, C 453/10, EU:C:2012:144, 32. és 33. pont; 2019. október 3 i Dziubak ítélet, C 260/18, EU:C:2019:819, 40. és 41. pont; 2021. április 29 i Bank BPH ítélet, C 19/20, EU:C:2021:341, 56., 83. és 90. pont).

 

A bíróság, amikor analógia alapján arra már rájött a 48. pontban, hogy a fogyasztónak nem kötelező a tisztességtelen feltételek orvoslását elfogadni, méginkább joga van az érvényessé-nyilvánítást elutasítani, az 50. pontban saját magával is szembefordul: a fogyasztó szándéka nem élvezhet elsőbbséget. Márcsak az a kérdés, hogy mi az az árfolyamrés nélküli jogi és ténybeli állapot helyreállítása? Ennek a pontnak a kapcsán meg kell állapítani, hogy a DH1.tv. törvény nem csak a fogyasztót [48.pont] nem korlátozza annak elutasításában, hanem a bíróság is szabadon vizsgálhatja a jogi és ténybeli állapot helyreállítását. A tény, hogy a fogyasztó forintot kapott és nincs árfolyam, a jogi állapot szerint a szerződés érvénytelen, a fogyasztó jogalap nélkül tartja magánál a kapott forintösszeget:

50      Így az érintett fogyasztó által kifejezett szándék nem élvezhet elsőbbséget az eljáró bíróság önálló jogkörébe tartozó azon kérdés megítélésénél, hogy a releváns nemzeti jogszabályban előírt intézkedések megtétele lehetővé teszi e azon jogi és ténybeli állapot helyreállítását, amelyben a fogyasztó e tisztességtelen kikötés hiányában lett volna.

 

A Bíróság megismétli, hogy az eljársó bíróságoknak a jogi és ténybeli állapot helyreállítását kell vizsgálniuk, amelyből "csak" egy szempont a fogyasztó szándéka.

51        "a bíróság az önálló mérlegelési jogkörének gyakorlása keretében és anélkül hogy az e fogyasztó által kifejezett szándék elsőbbséget élvezhetne e mérlegelési jogkörhöz képest, meg tudja[-e] állapítani, hogy az e nemzeti jogszabályban így előírt intézkedések megtétele valóban lehetővé teszi azon jogi és ténybeli állapot helyreállítását, amelyben az említett fogyasztó e tisztességtelen kikötés hiányában lett volna."

 

A határozat e jogi és ténybeli állapot helyreállítását vizsgálhatja.

A fogyasztókkal kötött szerződések tisztességtelen feltételeiről szóló, 1993. április 5 i 93/13/EGK tanácsi irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a fogyasztóval kötött kölcsönszerződéseket illetően semmisnek nyilvánítja az árfolyamrésre vonatkozó, tisztességtelennek tekintett kikötést, és arra kötelezi a hatáskörrel rendelkező nemzeti bíróságot, hogy e kikötést a nemzeti jog olyan rendelkezésével váltsa fel, amely hivatalos árfolyam alkalmazását írja elő, anélkül hogy ennek a bíróságnak lehetősége lenne helyt adni az érintett fogyasztó azon kérelmének, amely a kölcsönszerződés teljes érvénytelenségének megállapítására irányul, még akkor is, ha az említett bíróság úgy ítéli meg, hogy a szerződés fenntartása ellentétes lenne a fogyasztó érdekeivel, különös tekintettel az árfolyamkockázatra, amely a fogyasztót az említett szerződés egy másik kikötése értelmében továbbra is terheli, feltéve, hogy ugyanez a bíróság az önálló mérlegelési jogkörének gyakorlása keretében és anélkül hogy az e fogyasztó által kifejezett szándék elsőbbséget élvezhetne e mérlegelési jogkörhöz képest, meg tudja állapítani, hogy az e nemzeti jogszabályban így előírt intézkedések megtétele valóban lehetővé teszi azon jogi és ténybeli állapot helyreállítását, amelyben az említett fogyasztó e tisztességtelen kikötés hiányában lett volna.