Ügyvédek figyelmébe:

 

 

A) C-51/2017. EUB ítéletről

 

Az Európai Unió Bírósága (EUB) 2018.09.20-i C-51/17. számú ítéletének rövid összefoglalása:

a tisztességtelenséget a szerződéskötéskori feltételek között kell vizsgálni (DH1.tv. nélkül, MNB árfolyam nélkül, egyoldalú kamatemelés lehetőségével)

 

1. Árfolyamkockázat körében:

kötelező a kockázat kezelhetősége azért, hogy annak gazdasági következménye a fogyasztó számára belátható legyen, "pénzügyi képességein" belül maradjon, így felelős döntést hozhasson;

A tájékoztatás kötelező tartalmi eleme a forint súlyos leértékelődésének és a devizakamatok emelkedésének következménye a törlesztőrészletre, azaz felhívás a fizetésképtelenségre (ha nincs kockázatkezelés)

 

2. Árfolyam módosítás körében:

a Hitelező által alkalmazott árfolyam képzése nem szabályozott a szerződésben, egyoldalú módosításának feltételei nincsenek meghatározva, az MNB árfolyam pedig nem vehető figyelembe.

 

2. Kölcsönösszeg, törlesztőrészlet körében:

mivel a Hitelező által alkalmazott árfolyam képzése nem szabályozott a szerződésben, egyoldalú módosításának feltételei nincsenek meghatározva (az árfolyam változtatás tisztességtelen), az MNB árfolyam pedig nem vehető figyelembe, így sem a kölcsön összeg, sem a törlesztőrészlet nem állapítható meg. [C126-17. EUB ítéletre is figyelemmel és a Kúria 1/2016.PJE elvetésével]

 

4. Hivatalból kötelező vizsgálat körében:

a fenti hiányok a szerződésből világosan láthatók, a tényállás adott, a tisztességtelenség egyértelmű.

 

 

Az ítélet az alábbiakat fogalmazta meg.

Az elemzésben az ítélet megállapításai a 93/13. Irányelv szabályai és a Fővárosi Ítélőtábla által feltett kérdések szerint került csoportosításra:

 

[1. kérdés]

 

Irányelv

Csak általános szerződési feltétel/ÁSZF ("egyedileg meg nem tárgyalt feltétel") tisztességtelenségét lehet vizsgálni.

 

Kérdés

A DH törvény által "kijavított" árfolyamrés után a jogszabály által a szerződés részévé tett MNB árfolyam általános szerződési feltételnek, azaz egyedileg meg nem tárgyalt feltételnek minősül-e, mert az árfolyam kockázat tisztességtelenségét csak akkor lehet vizsgálni?

 

Ítélet

1)      A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5 i 93/13/EGK tanácsi irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében szereplő „egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel” fogalmat akként kell értelmezni, hogy az vonatkozik többek között az olyan szerződési feltételre, amelyet valamely kötelező érvényű, a szerződés fogyasztóval történő megkötését követően elfogadott olyan nemzeti jogszabályi rendelkezés módosított, amely arra irányul, hogy más szabályt léptessenek az említett szerződésben foglalt valamely semmis feltétel helyébe.

Egyértelmű a válasz: a jogszabály által behelyettesített szerződési feltétel is ugyanúgy ÁSZF-nek minősül.

 

 

[2. kérdés]

Irányelv

Kötelező jogszabályi rendelkezés alkalmazása a szerződésben nem lehet tisztességtelen.

 

Kérdés

A szerződéskötést követően, utólag hozott jogszabály (DH törvények) tartalma vizsgálható-e?

 

Ítélet

2)      A 93/13 irányelv 1. cikkének (2) bekezdését akként kell értelmezni, hogy ezen irányelv hatálya nem terjed ki a kötelező érvényű nemzeti jogszabályi rendelkezéseket tükröző azon feltételekre, amelyek a kölcsönszerződés fogyasztóval történő megkötését követően váltak a szerződés részévé, és amelyek arra irányulnak, hogy a nemzeti bank által meghatározott árfolyamot előírva más szabályt léptessenek a szerződés valamely semmis feltétele helyébe. Ugyanakkor az árfolyamkockázatra vonatkozó, az alapeljárásban vizsgálthoz hasonló feltétel e rendelkezés értelmében nincs kizárva az irányelv hatálya alól.

Itt is egyértelmű a válasz: a jogszabály által utólag beépült feltétel sem képezheti tisztességtelenség vizsgálatának az alapját. Nem képezheti, mert éppen egy tisztességtelen feltételt (árfolyamrés) szüntetett meg. Ettől függetlenül viszont vizsgálható a feltétel más irányú tisztességtelensége (árfolyamkockázat).

 

 

[3. kérdés]

 

Irányelv

A szerződési feltételnek (árfolyamkockázat) világosnak és érthetőnek kell lenni.

 

Kérdés

Elegendő-e a Hpt. 203.§. (6) bekezdése szerinti pénzintézeti figyelmeztetés, vagy a hitelezőnek a rendelkezésére álló valamennyi szakmai információt is át kellett volna adnia a fogyasztó számára?

 

Ítélet

3)      A 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdését akként kell értelmezni, hogy az a követelmény, amely szerint a szerződési feltételeket világosan és érthetően kell megfogalmazni, arra kötelezi a pénzügyi intézményeket, hogy elegendő tájékoztatást nyújtsanak a kölcsönfelvevők számára ahhoz, hogy ez utóbbiak tájékozott és megalapozott döntéseket hozhassanak. E tekintetben e követelmény magában foglalja, hogy az árfolyamkockázattal kapcsolatos feltételnek nemcsak alaki és nyelvtani szempontból, hanem a konkrét tartalom vonatkozásában is érthetőnek kell lennie a fogyasztó számára, abban az értelemben, hogy az általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó ne csupán azt legyen képes felismerni, hogy a nemzeti fizetőeszköz a kölcsön nyilvántartásba vétele szerinti devizához képest leértékelődhet, hanem értékelni kell tudnia egy ilyen feltételnek a pénzügyi kötelezettségeire gyakorolt – esetlegesen jelentős – gazdasági következményeit is.

Egyértelmű a válasz: a fogyasztónak tudnia kell értékelni, hogy saját pénzügyi lehetőségei (jövedelme, fedezete) mennyiben lehet elegendő a teljesítésre (gazdasági következmény viselésére). Korlátlan kockázatra nem lehet felelősséggel (megalapozott) döntést hozni. Az "árfolyam ingadozás", a "jelentős változás" fogalom önmagában nem értelmezhető, csak a fogyasztói pénzügyi képességek tükrében. A hitelező ezekre a szempontokra az ügyfelet bevizsgálta, tehát ha van is kockázat, az a teljesítési képességen belül marad.

 

Korlátlan kockázat felelős teljesítése nem látható be, MEGALAPOZOTT döntés a kockázat kezelhetősége nélkül nem hozható. UGYANIS: tisztességtelen, ha olyan kockázatot kell viselnie a fogyasztónak, amely meghaladja a pénzügyi képességeit! Ezt a megfogalmazást a 61. pontban találjuk az árfolyamrés részleges semmisségének magyarázatánál így:

61      Ha ugyanis a nemzeti bíróság nem lenne jogosult arra, hogy a nemzeti jog valamely diszpozitív rendelkezésével helyettesítse az olyan tisztességtelen feltételt, amelynek kihagyásával az érintett szerződés nem lenne teljesíthető, e bíróság kénytelen lenne a szerződést teljes egészében semmisnek nyilvánítani. Ez különösen hátrányos következményeknek tehetné ki a fogyasztót, mivel az ilyen semmissé nyilvánításnak főszabály szerint az a következménye, hogy a részletekben megfizetendő fennmaradó kölcsönösszeg azonnal esedékessé válik, ami azzal a kockázattal jár, hogy meghaladja a fogyasztó pénzügyi képességeit, és ezért jobban bünteti őt, mint a hitelezőt, amely ennek következtében lehetséges, hogy nem lesz annak elkerülésére ösztönözve, hogy ilyen kikötéseket illesszen az általa kínált szerződésekbe (lásd ebben az értelemben: 2014. április 30 i Kásler és Káslerné Rábai ítélet, C 26/13, EU:C:2014:282, 83. és 84. pont).

 

Ekörben érdemes kiemelni, hogy a megalapozott döntéshez szükséges információnak a Hitelező tudásától függetlenül rendelkezésre kell állnia a fogyasztó döntéséhez. Sem az irányelvben, sem az EU bírósági ítéletekben nincs olyan feltétel, hogy a tájékoztatás mértéke korlátozható, ha a Hitelezőnek nincsenek kellő ismeretei a jövőre vonatkozóan. Ezen irányelvvel szembehelyezkedik a Kúria gondolatvilága: nem a törlesztésre, hanem az árfolyamra helyezi a hangsúlyt: nem lehet megmondani az árfolyamváltozás irányát, mértékét így arról tájékoztatást sem kell (lehet) adni.

Kúria 6/2013. PJE Határozat indokolás III/3. pont második bekezdés:

A tájékoztatási kötelezettség nem terjedhetett ki az árfolyamváltozás várható irányára, előre nem látható mértékére, a kockázat reális voltára, valószínűségére. Ahogy arra a Legfelsőbb Bíróság a BH2012/7/G.4. számon közzétett elvi határozatában már rámutatott, a pénzügyi intézménynek nem kellett arról nyilatkoznia, hogy a hosszabb távra kötött szerződés ideje alatt mi lehet az árfolyamváltozás felső határa. Ilyen tartalmú tájékoztatási kötelezettséget egyébként nem is lehetne teljesíteni, mert az árfolyam emelkedésének, csökkenésének nincs pontosan előre látható, kiszámítható mértéke, illetve korlátja, különösen hosszú időintervallum esetén.

 

A 2/2014. PJE már ki is mondja, hogy a szerződés nem lehet tisztességtelen az árfolyamkockázat ezen bizonytalansága miatt, ha erről a fogyasztó tud.

Kúria 2/2014. PJE Határozat indokolás III/1. pont hetedik bekezdés:

Abban az esetben, ha a szerződés szövegéből és a pénzügyi intézmény által nyújtott tájékoztatásból egyértelműen felismerhető volt az „átlagos fogyasztó” mércéjén keresztül megítélt konkrét fogyasztó számára, hogy az árfolyamkockázat korlátozás nélkül kizárólag őt terheli, és hogy az árfolyam rá nézve kedvezőtlen változásának nincs felső határa, a vizsgált kikötés tisztességtelenségét a Ptk. 209. § (5) bekezdésében foglaltakra tekintettel nem lehet megállapítani.

 

A Kúria értelmezése jogilag téves, irányelvellenes, a tájékoztatásnak ugyanis nemcsak az árfolyamváltozás lehetőségéről kell szólnia, hanem annak előidéző okairól (ez jelenti a kockázat feltárását) és ami a legfontosabb: a kockázat kezelhetőségéről, azaz a törlesztőrészlet teljesíthetőségének beláthatóságáról. A Kúria ezen téves álláspontja nem foghat helyt az Irányelvvel szemben. A C-51/17. indokolása is hangsúlyozza, hogy a tagállami szabályok nem szűkíthetik az Irányelv adta fogyasztói védelmet.

56      Ami közelebbről a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését illeti, a Bíróság már megállapította, hogy jóllehet e rendelkezés annak előírását követeli meg a tagállamoktól, hogy a tisztességtelen feltételek „a saját nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint” ne jelentsenek kötelezettséget a fogyasztókra nézve, ez nem változtat azon, hogy a 93/13 irányelvben a fogyasztók számára biztosított védelemnek a nemzeti jog által történő átvétele nem módosíthatja e védelem terjedelmét, ennélfogva pedig annak lényegét (lásd ebben az értelemben: 2016. december 21 i Gutiérrez Naranjo és társai ítélet, C 154/15, C 307/15 és C 308/15, EU:C:2016:980, 64. és 65. pont).

 

A 3. pont szerinti megalapozott döntéshez szükséges tájékoztatási minimum kettő kötelező eleme a 74. pontban kerül megfogalmazásra:

- egyrészt a forint súlyos leértékelődésének,

-másrészt a külföldi kamatlábak emelkedésének

következménye. A tájékoztatásnak ki kell terjednie, hogy a fenti két körülmény milyen következményekkel jár a fogyasztó teljesítésére, teljesítőképességére (törlesztőrészleteire)

74      Az alapeljárásban vizsgálthoz hasonló, külföldi pénznemben meghatározott kölcsönök kapcsán hangsúlyozni kell, hogy – amint arra az Európai Rendszerkockázati Testület a devizahitelezésről szóló, 2011. szeptember 21 i ERKT/2011/1. sz. ajánlásában (HL 2011. C 342., 1. o.) rámutatott – a pénzügyi intézményeknek elegendő tájékoztatást kell nyújtaniuk a kölcsönfelvevők számára ahhoz, hogy ez utóbbiak tájékozott és megalapozott döntéseket hozhassanak, és e tájékoztatásnak ki kell terjednie legalább a kölcsönfelvevő lakóhelye szerinti tagállam fizetőeszköze súlyos leértékelődésének és a külföldi kamatlábak emelkedésének a törlesztőrészletekre gyakorolt hatására (A. ajánlás – A kölcsönfelvevők kockázattudatossága, 1. pont) (2017. szeptember 20 i Andriciuc és társai ítélet, C 186/16, EU:C:2017:703, 49. pont).

Nyilván ennek a tájékoztatásnak az elvárható minimuma, hogy a törleszőrészlet SÚLYOS LEÉRTÉKELŐDÉS esetén felemészti a fogyasztó összes bevizsgált jövedelmét. A Kúria 6/2013. PJE határozata szerint a devizaelszámolás főkötelezettség, tehát az r.Ptk. 205.§ szerint lényeges kérdés, továbbá a fogyasztó a kedvezőbb kamat, alacsonyabb törlesztőrészlet miatt választotta ezt a konstrukciót. A tájékoztatásnak így ki kell terjednie arra is, hogy a forint leértékelődés meghiúsítja, lehetetleníti a szerződési akarat teljesítését.

A devizakamatlábak emelkedésének törlesztőrészletre gyakorolt hatását ugyanígy be kell mutatni.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

 

A gazdasági következmények fogyasztó általi felmérésének szükségességét nem a C-51/17 EUB ítélet ismerte fel, az unióban ez már réges-régen joggyakorlat, itt csak a legfrissebbeket mutatjuk be:

C-26/13. EUB ítélet

2)      A 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló szerződési feltétel esetén azon követelmény alatt, amely szerint a szerződési feltételnek világosnak és érthetőnek kell lennie, nem kizárólag azt kell érteni, hogy az érintett feltételnek nyelvtani szempontból kell érthetőnek lennie a fogyasztó számára, hanem azt is, hogy a szerződésnek átlátható jelleggel fel kell tüntetnie az érintett feltételben meghatározott külföldi pénznem átváltási mechanizmusának konkrét működését, valamint az e mechanizmus és a kölcsön folyósítására vonatkozó többi feltételben előírt mechanizmus közötti viszonyt oly módon, hogy a fogyasztónak módjában álljon egyértelmű és érthető szempontok alapján értékelni a számára ebből eredő gazdasági következményeket.

Akinek kétségei lennének, hogy nem a visszafizetett összegről kell tudomással bírnia a fogyasztónak, annak érdemes az indokolásba is beleolvasnia:

74      Ami a külföldi pénznem átváltási mechanizmusának a III/2. kikötésben meghatározotthoz hasonló sajátosságait illeti, a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megállapítania, hogy a releváns ténybeli elemek összességére tekintettel, mint a hitelező által a kölcsönszerződés megkötése során közzétett reklám és tájékoztatás, az általánosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó nem csak felismerni képes a külföldi pénznem eladási és vételi árfolyama között a pénzpiacon általánosságban megfigyelt különbség fennállását, hanem képes-e értékelni is a végső soron általa megfizetendő törlesztőrészletek kiszámítására alkalmazott eladási árfolyam alkalmazásának rá nézve – esetlegesen jelentős – gazdasági következményeit is, és ennélfogva az általa felvett kölcsön teljes költségét.

 

A C-186/16. EUB ítéletben adott válasz sem hagy kétséget arról, hogy a fogyasztónak tudnia kell, hogy a vállalt kötelezettsége belefér-e a teljesítőképességébe:

C-186/16. EUB ítélet

2)      A 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a szerződési feltétel világos és érthető megfogalmazásának követelménye azt jelenti, hogy a hitelszerződések esetén a pénzügyi intézményeknek elegendő tájékoztatást kell nyújtaniuk a kölcsönfelvevők számára ahhoz, hogy ez utóbbiak tájékozott és megalapozott döntéseket hozhassanak. E tekintetben ez a követelmény magában foglalja, hogy annak a feltételnek, amely szerint a kölcsönt ugyanabban a külföldi pénznemben kell visszafizetni, mint amelyben folyósították, nemcsak alaki és nyelvtani szempontból, hanem a konkrét tartalom vonatkozásában is érthetőnek kell lennie a fogyasztó számára, abban az értelemben, hogy az általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó ne csupán azt legyen képes felismerni, hogy annak a devizának az árfolyama, amelyben a kölcsönszerződést megkötötték, emelkedhet vagy csökkenhet, hanem értékelni kell tudnia egy ilyen feltételnek a pénzügyi kötelezettségeire gyakorolt – esetlegesen jelentős – gazdasági következményeit is. Az ehhez szükséges vizsgálatokat a nemzeti bíróságnak kell lefolytatnia.

 

 

A C-186/16. EUB ítélet szerint kötelező tájékoztatási elem a legsúlyosabb forint romlás esetére történő fogyasztói kötelezettségek ismertetése. Másik kötelező tájékoztatási elem a devizakamatok változásának hatása a törlesztésre.

49      "a pénzügyi intézményeknek elegendő tájékoztatást kell nyújtaniuk a kölcsönfelvevők számára ahhoz, hogy ez utóbbiak tájékozott és megalapozott döntéseket hozhassanak, és e tájékoztatásnak ki kell terjednie legalább a kölcsönfelvevő lakóhelye szerinti tagállam fizetőeszköze súlyos leértékelődésének és a külföldi kamatlábak emelkedésének a törlesztőrészletekre gyakorolt hatására".

 

A C-51/17-es ítéletből egyértelműen adódik: korlátlan kockázatot a kockázat kezelhetősége nélkül tisztességtelen a fogyasztóra telepíteni, mert azt a szerződést a fogyasztó nem fogja tudni teljesíteni. A deviza elszámolású hitelezés tanulságait levonó új irányelv épp ezért már így fogalmaz:

2014/17 EU Irányelv

(30)        Mivel a külföldi pénznemben történő hitelfelvétel jelentős kockázatokkal jár, olyan intézkedésekről kell rendelkezni, amelyek biztosítják egyrészről azt, hogy a fogyasztók tisztában legyenek az általuk vállalt kockázatokkal, másrészről pedig azt, hogy a fogyasztóknak a hitel futamideje alatt lehetőségük legyen az árfolyamkockázatnak való kitettségük korlátozására. A kockázat vagy úgy korlátozható, hogy a fogyasztónak jogot biztosítanak a hitel pénznemének más pénznemre történő átváltására, vagy pedig más intézkedésekkel, mint például felső határértékek megszabása, vagy – amennyiben elegendőek az árfolyamkockázat korlátozásához – figyelmeztetések közlése révén.

 

 

[4. kérdés]

 

Irányelv

A tisztességtelenséget a szerződéskötéskori összes körülmény figyelembevételével kell vizsgálni.

 

Kérdés

A szerződéskötéskor fennálló árfolyamkockázat, kamatkockázat és árfolyamrés kockázatának együttes hatása vizsgálható-e, vagy a DH törvényekkel az árfolyamrés és a kamatmódosítás kockázatával már nem lehet számolni?

 

Ítélet

4)      A 93/13 irányelv 4. cikkét akként kell értelmezni, hogy az megköveteli, hogy a szerződési feltételek világosságát és érthetőségét a szerződés megkötésekor fennálló, a szerződés megkötésével kapcsolatos összes körülményre, valamint a szerződés összes többi feltételére hivatkozva értékeljék, azon körülmény ellenére is, hogy e feltételek némelyikét a nemzeti jogalkotó utólag tisztességtelennek nyilvánította vagy ilyennek vélelmezte, és ennek alapján azok semmisségét állapította meg.

A válasz egyértelmű: a három kockázat együttes hatását vizsgálni kell, a tisztességtelenség körében a tájékoztatás mértékét, hogy kitért-e az összeadódó kockázatokra. Az is egyértelmű, hogy a vizsgálatnál az eredeti árfolyamot kell figyelembevenni. Ennek súlyos a következménye, mert:

- egyrészt az szerződéses árfolyam képzése (módosítása) nem meghatározott, így a változtatása, az egyoldalú, a fogyasztó számára hátrányos emelése tisztességtelen;

- másrészt a szerződéses árfolyam ismerete nélkül a Kúria 1/2016. PJE határozata nem alkalmazható a kölcsönösszeg, a törlesztőrészlet kiszámíthatóságára.

 

A kölcsönösszeg és a törlesztőrészlet hiánya pedig éppen a következő 5. határozati pont alapján hivatalból vizsgálandó, a szerződés részleges vagy teljes semmisségéhez vezethet mind a Ptk tisztességtelenségére vonatkozó szabályok, mind a hitelintézetei szigorúbb szabályozás alapján.

 

 

[5. kérdés]

 

Irányelv

A tisztességtelenség megszüntetése állami feladat.

 

Kérdés

Hivatalból vizsgálható-e illetve kötelező-e vizsgálni a perbe nem vitt, de a bíróság által észlelt tisztességtelenséget? (A Fővárosi Ítélőtábla a kezelési költségre gondolt)

 

Ítélet

5)      A 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését és 7. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy a nemzeti bíróságnak a felperesként eljáró fogyasztó helyett hivatalból figyelembe kell vennie valamely szerződési feltétel adott esetben tisztességtelen jellegét, amennyiben a rendelkezésére állnak az ehhez szükséges jogi és ténybeli elemek.

Egyértelmű a válasz: kötelező a tisztességtelenség vizsgálata.

 

Tehát a C-51/17. EUB ítéletből megállapítható, hogy az a szerződés, amely nem tartalmazza a fogyasztó számára belátható gazdasági következményt (nem a korlátlanságot!), az tisztességtelen. Annyi információt kell átadni a fogyasztó számára, hogy a fogyasztó felelős, "MEGALAPOZOTT" döntést legyen képes hozni. Korlátozott jövedelemből korlátlan kockázatra a kockázat kezelhetősége nélkül nem lehet megalapozott döntést hozni.

 

Így különösen tisztességtelen:

a) a kockázatfeltárás, amely nem tartalmazza világosan érthetően az alábbi 3 tájékoztatás mindegyikét, miszerint (különösen a forint súlyos leértékelődése és a devizakamatok emelkedésére kitérve!):

- a törlesztőrészlet meghaladhatja a fogyasztó jövedelmét;

- a törlesztőrészlet meghaladhatja a forint alapú kölcsönök törlesztőrészletét;

- ezen kritikus helyzeteket (pénzügyi képességet meghaladó fogyasztói kötelezettségeket) hogyan lehet kezelni.

 

b) kölcsönszerződés, amely nem tartalmazza világosan és érthetően a korlátlan kockázat kezelési módját (forintosítás, futamidő hosszabbítás, stb.), a fogyasztó törlesztési teljesítésének felső határát.

 

 

B) A szakmai elvárásokról

 

1. Ha a bankok olyan primitív közgazdasági, hitelezési tudással rendelkeznek, amelyet Kúria vélelmez, akkor közveszélyesek a fogyasztók számára. Hiszen nem tudják, hogy mit csinálnak.

 

2. Varrjuk el a szálat, tilos a korlátlan kockázatú hitelezés.

A hitelezők és a bankfelügyelet a működés során a fogyasztói bevizsgálások tudatában vagy nem számoltak a korlátlan kockázattal és akkor döbbenetes, hogy a fogyasztónak miért kellett volna ilyen kockázattal számolnia, vagy számoltak vele és szándékosan engedték, hogy teljesíthetetlen szerződéseket vállaljanak fel az ügyfelek.

 

Hol volt a szakma, amikor kezelni kellett volna a korlátlankockázat fogyasztót sújtó terheit. Erre álljon itt egy konkrét és egy általános példa:

 

Idézet egy euró bevételű szállítmányozási Kft. euróban kötött hitelszerződése feltételeiből:

„ Szerződés 9. oldal IV.10. pont

Az OTP Bank Nyrt. a jelen szerződés alapján meghatározott kölcsönösszeget azzal a feltételezéssel bocsátja az adós rendelkezésére, hogy a szerződés hatálya alatt az MNB hivatalos deviza középárfolyam egy pillanatban sem haladja meg a 320HUF/EUR árfolyam szintet. Ezen feltétel teljesülésének ellenőrzése érdekében az OTP Bank Nyrt. a jelen szerződéssel kapcsolatban folyamatosan figyelemmel kíséri a deviza árfolyamok alakulását. Amennyiben az MNB hivatalos deviza közép árfolyam meghaladja az EUR devizanem esetén a 320HUF/EUR árfolyam szintet, akkor az adós kötelezettséget vállal arra, hogy az OTP Bank Nyrt. felhívására tárgyalásokat folytat az OTP Bank Nyrt-vel a megnövekedett deviza kockázat mérséklése érdekében.”

 

Ugye, hogy lehet számolni korlátozott kockázattal. Az OTP egy egyértelműen Euro bevétellel rendelkező ügyfél vonatkozásában is kockázatosnak találta a forint gyengülést és tudta is, hogy mi a megoldás. hangsúlyozni kell NEM LAIKUS FOGYSZTÓRÓL beszélünk, hanem egy Európában sok éve működő professzionális vállalkozásról. (Hacsak nem a professzionális vállalkozó kötötte ki magának a fenti feltételeket!)

 

Az OTP még azt sem merte megtenni, hogy a saját árfolyamára hivatkozzon, hanem a legtisztességesebb módon megjelölte a referencia helyet.

 

3. A Kúria a bankok szakmai tudását a leglaikusabb fogyasztói szintre süllyesztette szándékosan, akinek nincsenek gazdasági ismeretei, nem tud számolni a jövő gazdasági eseményeivel és nem tudja kezelni az árfolyam kockázatot. Értjük a rafinált jogi megoldást, ha a bank laikus a fogyasztónak meg minden ismeretének rendelkezésre kellett állnia, akkor nyilván nincs információs asszimmetria, tehát fel sem merülhet a bank tisztességtelensége. Csak hogy ez mind álságos, mert ha elolvassuk a 2014/17 EK Irányelvet, abból nem csak megtudjuk, hogy kezelhető a kockázat, hanem a kockázat kezelése már kötelező is a profi hitelezők számára. Vagy más olvasatban a fogyasztóra korlátlan kockázatot telepíteni -annak kezelése nélkül- tilos.

 

 

C) 2014/17. EU Irányelv

 

I. A tisztességes hitelezés szabályai az Unióban

1. Az árfolyamkockázat megítélésében mérföldkőnek tekinthető a 2014/17 EU Irányelv, amely részletesen foglalkozik a devizahitelezéssel, a kockázat kezeléssel. 2014-ben fel sem merül a korlátlan kockázat lehetősége. A hitelvizsgálattal ki kell szűrni, a szerződésben pedig szabályozni kell a kritikus törlesztési szint feletti intézkedések körét. Az irányelvek olyan zsinórmértéket adnak, amely a bíróságok számára a tisztességtelenség vizsgálatánál kiindulópontot jelentenek. Tehát, ami az irányelv minősítése szerint tisztességtelen, az az irányelv hatálybalépése előtt is tisztességtelennek minősül, csak uniós kikényszeríthetősége hiányzik.

 

2. Az Európai Parlament és Tanács lakóingatlanokhoz kapcsolódó fogyasztói hitelmegállapodásokról szóló 2014/17/ЕU Irányelve –többek között-az alábbiakat tartalmazza, amelynek betartása szöges ellentétben áll a magyar bírói ítélkezési, banki szerződési gyakorlattal. Elemezni sem kell a szabályokat, azok értelmezés nélkül is egyértelmű irányt mutatnak. Annyit érdemes hozzátenni: ami ezen irányelv alapján 2016.03.21-től kötelező az Unióban, az korábban is elvárás volt a tisztességes hitelezés körében. A tisztességesség absztrakt kategória, nem szabályozás függő. A különbség annyi, hogy amíg csak "tisztességtelen", addig bírói mérlegelés körébe tartozik, ha szabályozásra kerül, akkor kötelező a betartása, nincs bírói mérlegelés. Erre talán a legjobb példa az árfolyamrés törvényi tisztességtelenségének rögzítése a DH1.tv-ben.

 

3. Elvárás a magas szintű hitelezői szakmai tudás és a felelős hitelezés

A magas szintű fogyasztóvédelem nem éppen erőssége a magyar joggyakorlatnak, hiszen a beláthatatlan mértékű, korlátlan kockázatot elfogadja a fogyasztó terhén. Ám, ha az az elvárás, hogy a pénzügyi "intézmények magas szakmai színvonalon és felelősségteljesen" járjanak el, akkor annak csak az lehet az oka, hogy ismereteiket a fogyasztók biztonságos hitelezésében mutassák meg.

(5)          Annak elősegítése érdekében, hogy az ingatlanokhoz kapcsolódó hitelmegállapodások területén magas szintű fogyasztóvédelmet biztosító, zökkenőmentesen működő belső piac alakulhasson ki, valamint annak biztosítása érdekében, hogy az ilyen hitelmegállapodást megkötni igyekvő fogyasztók annak biztos tudatában tehessék ezt meg, hogy az általuk felkeresett intézmények magas szakmai színvonalon és felelősségteljesen járnak el, több területen megfelelően harmonizált uniós jogi keretet kell létrehozni, figyelembe véve a hitelmegállapodások közötti – elsősorban a nemzeti és regionális ingatlanpiacok különbözőségéből adódó – eltéréseket.

 

(6)          Ennek az irányelvnek ezért elő kell segítenie, hogy a következetes, rugalmas és méltányos, ingatlanokhoz kapcsolódó hitelmegállapodások révén átláthatóbb, hatékonyabb és versenyképesebb belső piac alakuljon ki, egyidejűleg előmozdítva a fenntartható hitelnyújtást és hitelfelvételt, valamint a pénzügyi szolgáltatások széles körű elérhetőségét, és ezáltal biztosítva a fogyasztóvédelem magas szintjét.

 

4. Valós hitelvizsgálat

A hitelképesség vizsgálata, annak szakszerűsége fel sem merülhet akkor, ha a banknak nem kell tudnia, milyen árfolyamok várhatóak 2022-ben, ha "a tájékoztatási kötelezettség nem terjedhetett ki az árfolyamváltozás várható irányára, előre nem látható mértékére, a kockázat reális voltára, valószínűségére" [idézet a 6/2013. PJE]

(20)        A hitelek területén a fogyasztók számára következetes keret biztosítása, valamint a hitelezők és hitelközvetítők adminisztratív terheinek csökkentése érdekében ezen irányelv fő keretének, amennyire lehetséges, követnie kell a 2008/48/EK irányelv szerkezetét, nevezetesen a tekintetben, hogy a lakóingatlanokhoz kapcsolódó hitelmegállapodásokra vonatkozó reklámokban szereplő információkat reprezentatív példával szemléltetve kell a fogyasztó rendelkezésére bocsátani, egy egységes adatlapon részletes, szerződéskötést megelőző tájékoztatást kell nyújtani a fogyasztó számára, a fogyasztónak a hitelmegállapodás megkötése előtt megfelelő magyarázatokat kell kapnia, egységes módszert kell meghatározni a közjegyzői díj nélkül számított THM kiszámítására vonatkozóan, továbbá a hitelezőknek a hitel nyújtása előtt meg kell vizsgálniuk a fogyasztó hitelképességét.

 

(21) ... a szerződéskötést megelőző tájékoztatás körébe tartozó információkat a szerződés megkötése után közöljön, ez – a fogyasztó által vállalt pénzügyi elkötelezettség jelentősége miatt – nem lenne helyénvaló a lakóingatlanokhoz kapcsolódó hitelmegállapodások esetén.  ...

(25)        Az árukapcsolás főszabályként nem engedélyezhető, kivéve, ha a hitelmegállapodással együtt ajánlott pénzügyi szolgáltatás vagy termék külön nem kínálható, mivel a hitel szerves részét képezi, például fedezet mellett nyújtott folyószámlahitel esetén. Más esetekben azonban indokolt lehet, hogy a hitelező fizetési számlával, betétszámlával, befektetési termékkel vagy nyugdíjtermékkel együtt, csomagban ajánljon vagy értékesítsen hitelmegállapodást, például ha a számlán lévő tőkét a hitel visszafizetésére használják fel, vagy ha az a hitelfelvételhez szükséges források elhelyezésének előfeltétele, illetve olyan esetekben, amikor a termék, például befektetési termék vagy magánnyugdíj-termék a hitel további biztosítékaként szolgál.

Tipikus példa a lakáskassza szerződéssel, a megtérülési életbiztosítással kombinált kölcsönszerződés kombináció , amely egyrészről szükségtelen a fogyasztó számára, de csak így hitelezték, másrészről a biztosítékként eladott kapcsolt szolgáltatás nemhogy biztosíték, de éppen plusz kockázatot jelent, mert nem a kockázatos devizatartozását csökkenti a fogyasztó, hanem egy forint  elszámolású, a devizához képet folyamatosan leértékelődő betétet gyűjtöget.

 

5. Felelős adós monitorozás, aktív segítség az adósnak az észszerű teljesítéshez

A proaktív kezelés azt jelenti, hogy a lehetséges kockázatok kivédésére a hitelező szakmai megoldást kínál.

(27)        Tekintettel arra, hogy a kényszerértékesítések jelentős következményekkel járnak a hitelezők és a fogyasztók számára és esetleg a pénzügyi stabilitás szempontjából is, helyénvaló arra ösztönözni a hitelezőket, hogy már korai stádiumban proaktívan kezeljék a növekvő hitelkockázatot. Emellett célszerű, hogy rendelkezésre álljanak a szükséges intézkedések annak biztosítására, hogy a hitelezők ésszerű türelmi időt adjanak, és az ingatlan-végrehajtási eljárás megindítása előtt egyéb módon megkíséreljék a helyzet rendezését. Ha lehetséges, olyan megoldásokat kell keresni, amelyek figyelembe veszik a fennálló körülményeket és a fogyasztónak a megélhetési költségekre vonatkozó ésszerű igényeit. Ha az ingatlan-végrehajtási eljárás befejeződése után még van fennmaradó adósság, akkor a tagállamoknak gondoskodniuk kell a minimális megélhetési feltételek védelméről és olyan intézkedések meghozataláról, amelyek a hosszú távú eladósodottság elkerülése mellett megkönnyítik a hitel visszafizetését. A tagállamoknak arra kell ösztönözniük a hitelezőket, hogy – legalább azokban az esetekben, amikor az ingatlanért kapott vételár befolyásolja a fogyasztó tartozásának összegét – tegyék meg az ésszerűen elvárható lépéseket annak érdekében, hogy a végrehajtás tárgyát képező ingatlant az adott piaci feltételek között elérhető legjobb áron értékesítsék. A tagállamok nem akadályozhatják meg a hitelmegállapodásban részes feleket abban, hogy egymás között kifejezetten megállapodjanak arról, hogy a biztosíték hitelező részére történő átruházása elegendő a hitel visszafizetéséhez.

 

6. Korlátlan kockázattal tilos a hitelezés

Ha a kölcsön kockázattal jár, akkor biztosítani kell a kockázat korlátozását, szöges ellentétben a Kúria álláspontjával, miszerint tisztességes a korlátlan kockázat telepítése. A Kúria –bankszakmai ismeretek hiányában- inkább a jogot hajlította a bankok kedvére, mintsem megkövetelte volna tőlük a szakszerű megoldásokat, amelyek egyikét-másikát az alábbi 30. pont is tartalmazza: a forintosítás, felső határérték (törlesztési limit). A felső határértékkel a gazdasági beláthatóság biztosítható a fogyasztó számára:

(30)        Mivel a külföldi pénznemben történő hitelfelvétel jelentős kockázatokkal jár, olyan intézkedésekről kell rendelkezni, amelyek biztosítják egyrészről azt, hogy a fogyasztók tisztában legyenek az általuk vállalt kockázatokkal, másrészről pedig azt, hogy a fogyasztóknak a hitel futamideje alatt lehetőségük legyen az árfolyamkockázatnak való kitettségük korlátozására. A kockázat vagy úgy korlátozható, hogy a fogyasztónak jogot biztosítanak a hitel pénznemének más pénznemre történő átváltására, vagy pedig más intézkedésekkel, mint például felső határértékek megszabása, vagy – amennyiben elegendőek az árfolyamkockázat korlátozásához – figyelmeztetések közlése révén.

Az irányelv egyszerűen el tudja rendezni a kockázat kezelését. A perbeli Hitelezőben viszont fel sem merült, hogy a kockázatkezelés bármelyikének alkalmazására csak kísérletet is tegyen. Ez azt mutatja, hogy egyáltalán nem számított korlátlan, (teljesíthetetlen) kockázattal.

 

Hangsúlyozni kell: a 30. pont két kötelezettséget ró a Hitelezőre:

egyrészt a kockázat kezelését, másrészt ettől függetlenül is a kockázat feltárását.

"a fogyasztók tisztában legyenek az általuk vállalt kockázatokkal"

 

7. A Hitelezők és a bíróságok is abszolút figyelmen kívül hagyják, hogy mi volt a fogyasztó szerződési akarata (a Ft-kölcsönöknél alacsonyabb törlesztőrészlet elérése), pedig ezen alapul a polgári jog. Az irányelv kimondja, hogy a fogyasztó érdekeit figyelembe kell venni. Ha a Hitelezők "figyelembe veszik a fogyasztó érdekeit", akkor megfelelő összehasonlítást tesznek például a forinthitelekkel, tájékoztatják a devizakonstrukció leolvadó előnyéről és korlátlan kockázatot nem telepítenek a fogyasztóra:

 (31)       Az alkalmazandó jogi keretnek bizalmat kell teremtenie a fogyasztókban aziránt, hogy a hitelezők, a hitelközvetítők és a kijelölt képviselők figyelembe veszik a fogyasztó érdekeit azon információk alapján, amelyek adott időpontban a hitelezők, a hitelközvetítők és a kijelölt képviselők rendelkezésére állnak, valamint a fogyasztónak a javasolt hitelmegállapodás futamideje alatti helyzetét érintő kockázatokkal kapcsolatos, ésszerű feltételezések alapján. Ez azt is jelentheti többek között, hogy a hitelező nem reklámozhatja úgy a hitelt, hogy a marketing jelentős mértékben – ténylegesen vagy valószínűleg – befolyásolja a fogyasztó azon képességét, hogy gondosan mérlegelje a hitelfelvételt; illetve elő lehet írni, hogy termékek, szolgáltatások vagy ingatlan fogyasztók számára történő forgalmazásához a hitelező nem használhatja fő marketingeszközként a hitelnyújtást. A fogyasztói bizalom biztosításának kulcseleme az ágazaton belüli magas fokú tisztesség, becsületesség és szakmai színvonal biztosításának követelménye, az összeférhetetlenség megfelelő kezelése – ideértve a jövedelmezésből fakadó összeférhetetlenség esetét is –, valamint a fogyasztó legjobb érdekeit szolgáló tanácsadás előírása.

 

A bevizsgálást egyértelműen felelősséggel kell elvégezni és nem csak úgy, ahogy a Hitelező nyilatkozza, hogy az csak a kölcsönfelvétel idejére szóló ellenőrzés. A visszafizetési képesség vizsgálata csak akkor értelmezhető, ha nem korlátlan a kockázat. Kifejezetten megjelenik "a hitelmegállapodás időtartama alatt bekövetkező jövőbeli fejlemények" vizsgálata, a "devizaárfolyam negatív változásának" figyelembevétele:

 (55)       Alapvető fontosságú megvizsgálni és ellenőrizni a fogyasztó hitelvisszafizetési képességét és hajlandóságát a hitelmegállapodás megkötése előtt. A hitelképesség vizsgálatakor minden szükséges és releváns tényezőt figyelembe kell venni, amely befolyásolhatja a fogyasztó azon képességét, hogy a hitelt annak futamideje alatt visszafizesse. Annak vizsgálata keretében, hogy a fogyasztó képes-e törleszteni és teljes mértékben visszafizetni a hitelt, figyelembe kell venni azokat a jövőbeli törlesztő összegeket, illetve törlesztőösszeg-növekményeket, amelyek a tőke vagy -kamattörlesztések halasztásából vagy a negatív törlesztésből, azaz abból az esetből adódnak, hogy a tartozás a törlesztések ellenére növekszik, és a vizsgálatot az egyéb rendszeres kiadások, adósságok és más pénzügyi kötelezettségek, valamint a jövedelem, megtakarítások és vagyon tekintetbe vételével kell elvégezni. Megfelelően figyelembe kell venni a hitelmegállapodás időtartama alatt bekövetkező jövőbeli fejleményeket, például a jövedelem csökkenését abban az esetben, ha a hitel futamideje részben a nyugdíjas évekre esik, vagy adott esetben a hitelkamatláb növekedését vagy a devizaárfolyam negatív változását. Jóllehet a lakóingatlan értéke fontos tényező annak meghatározásánál, hogy milyen összegű hitel nyújtható a fogyasztónak fedezett hitelmegállapodás keretében, a hitelképesség vizsgálatának középpontjában annak kell állnia, hogy a fogyasztó milyen mértékben képes teljesíteni a hitelmegállapodás szerinti kötelezettségeit. Ennek megfelelően az a lehetőség, hogy az ingatlan értéke meghaladhatja a hitel összegét vagy a jövőben emelkedhet, általában véve nem lehet a szóban forgó hitel nyújtásának elégséges feltétele. Mindazonáltal, ha a hitelmegállapodás célja ingatlan építése vagy meglévő ingatlan felújítása, a hitelezőnek lehetőséget kell adni arra, hogy mérlegelje ezt a lehetőséget. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy további iránymutatásokat bocsáthassanak ki ezekről vagy további más kritériumokról, valamint a fogyasztó hitelképességének vizsgálata során alkalmazandó módszerekről, például a hitelfedezeti rátára vagy a hitel/jövedelem arányra vonatkozó felső korlátok megállapítása révén, és ösztönözni kell őket arra, hogy bevezessék a Pénzügyi Stabilitási Tanács által elfogadott, a lakáscélú jelzáloghitelezés megfelelő gyakorlatára vonatkozó elvek alkalmazását.

 

Az eddigiekből is következik, de megismétli az irányelv: hitelezni csak a hitelképességgel összhangban lehet. A korlátlan kockázat pedig nincs összhangban a korlátozott hitelképességgel.

 (57)       A hitelező azon döntésének, hogy megadja-e a hitelt, összhangban kell állnia a hitelképességi vizsgálat eredményével. Ha például a hitelezőnek lehetősége van arra, hogy a hitelkockázat egy részét harmadik félre hárítsa át, ez nem vezethet ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyja a hitelképességi vizsgálat megállapításait, és olyan fogyasztó rendelkezésére bocsásson hitelmegállapodást, aki, illetve amely valószínűleg nem lesz képes azt törleszteni.

 

 

II. Alkotmánybíróság álláspontja a tisztességtelenség "visszamenőleges" szabályozásáról

A 2014/17 EU Irányelvet 2016.03.21-ől kötelező alkalmazni úgy, hogy ezen elveknek meg kell jelenni a nemzeti jogszabályokban.

 

Az Alkotmány Bíróság 11/2015. (V. 14.) AB határozatában kellő hangsúlyt adott annak, hogy ami érvénytelen, az már szerződéskötéskor az volt, legfeljebb a jogalkotó (kivette a bírói mérlegelés köréből) deklarálta mérlegelés kizárásával:

11/2015. (V. 14.) AB határozat a Kúria 2/2014. Polgári jogegységi határozata rendelkező része 1. pontja alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezések elutasításáról 

[15] Az Alkotmánybíróság a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Tv.) egészét, valamint egyes rendelkezéseinek alaptörvény-ellenességét vizsgáló 34/2014. (XI. 14.) AB határozatban (a továbbiakban: Abh.) magát a Tv.-t vizsgálta meg alkotmányossági szempontból a jogállami jogbiztonság követelményének való megfelelés szempontjából. Ugyanakkor ahhoz, hogy a jogszabály tágabb szabályozási környezetéről képet kapjon, az Alkotmánybíróság áttekintette a közvetlenül érintett jogi környezetet is. Ennek során nem hagyhatta és nem is hagyta figyelmen kívül a jelen bírói kezdeményezéssel érintett PJE határozatot, annak tartalmát sem, anélkül azonban, hogy azt konkrét alkotmányossági vizsgálat alá vetette volna. Ugyanakkor az Abh.-ban foglaltakat jelen ügyben, a PJE határozattal összefüggésben is irányadónak tekinti.

Az érvénytelenség megállapítása mindig szükségszerűen visszahat a szerződéskötés időpontjára. Az érvénytelenség immanens tartalmi eleme ugyanis az, hogy a szerződés vagy annak egy része már a szerződés megkötésének időpontjában valamilyen jogi hibában szenved. Az érvénytelenség tehát egy olyan speciális polgári jogi szankció, mely nem válhat el a szerződés létrejöttének időpontjától, annak keletkezéséig szükségszerűen visszahat. […] Emiatt tehát a vizsgált jogszabály nem a közjogi értelemben vett visszaható hatályú jogalkotás sérelmét valósítja meg, hanem az érvénytelenség jogintézményének lényegéből fakadó szükségszerű következményeket alkalmazza.

 

 

D) 2005/29. EK Irányelv

 

1. AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2005. május 11-i 2005/29/EK IRÁNYELVE

[a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról]

 

Az Irányelv a kereskedelmi gyakorlat tisztességességét szabályozza. Ekörben definiálja az átlagfogyasztót és a tisztességtelen hitelezői magatartást:

 

2. Átlagos fogyasztó

A fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatról szóló irányelv nem általában tekint az átlagfogyasztóra, hanem a konkrét termékkel kapcsolatban speciálisan kialakult ismeretek vagy annak hiányára kialakult vásárlói közönség átlagtagja a mérvadó.

2005/29/EGK IRÁNYELV

(19) Amennyiben bizonyos tulajdonságok - mint a kor, fizikai vagy szellemi fogyatékosság vagy hiszékenység - a fogyasztókat különösen kiszolgáltatottá teszik valamely kereskedelmi gyakorlattal vagy az annak alapjául szolgáló termékkel szemben, és valószínűsíthetően a gyakorlat csak e fogyasztók gazdasági magatartását torzítja a kereskedő által ésszerűen előre látható módon, helyénvaló őket megfelelő védelemben részesíteni a gyakorlatnak az adott csoport átlagtagja szemszögéből történő vizsgálata révén.

 

A bíróságok által hozott ítéletek sorra megfeledkeznek az átlagos fogyasztó helyes megítélése kapcsán arról, hogy nem a teljes lakosság átlaga jelenti az átlagos fogyasztót, hanem a terméket megvásárló, -esetünkben a deviza elszámolású kölcsönt választó – ügyfelek középaránya. A 2005/29. EK Irányelv helyes értelmezésével annak a 3millió ember átlagának kell vizsgálni a tudattartalmát, akik felvették a deviza kölcsönt. Ilyen körülmények között egyértelmű, hogy az átlagos fogyasztó nem gondolhatott a féktelen árfolyam emelkedésre, de még arra sem, hogy számára a kockázat túlnő a szerződési szándékán, összegszerűen meghatározott törlesztési akaratán.

 

A bíróságok által ezidáig tárgyalt devizahiteles ügyekből már köztudomásúnak kellene lennie, hogy a banki ügyintézők néhány százalékos emelkedést maximáltak. Igaz, hogy ezt csak az ügyfelek állítják, de azt minden perben egybehangzóan, az ügyintézők pedig elfogultságuk teljes tudatában mindig a "törvény szerint" jártak el, a konkrét esetre pedig nem emlékeznek. Hivatkozni sem kellene az átlagos fogyasztóra, egyszerűen életszerűtlen, hogy állítólagos ügyintézői figyelmeztetés ellenére törlesztési lehetőségüket meghaladó szerződést írtak volna alá.

 

3. Tisztességtelen magatartás

5. cikk (2) A kereskedelmi gyakorlat tisztességtelen, amennyiben:

a) ellentétes a szakmai gondosság követelményeivel,

Nem csak szakmai gondosság, hanem törvény írja elő a prudens működést [r.Hpt. 13. § (1) b) pont, r.Hpt. 70.§ és 78.§].

 

Az árfolyamkockázat mértéktelenségének elhallgatása, a figyelmeztetés hiánya a szerződési akaratot meghaladó törlesztésre, az esetleges teljesíthetetlenségre egyértelműen azzal járt, hogy az átlagos fogyasztó merte vállalni a kockázatot, de a kellő figyelmeztetés esetén nem döntött volna a devizahitel mellett. Az Irányelv az ilyen információ elhallgatást nevezi "megtévesztő mulasztásnak":

5. cikk (4) Különösen tisztességtelen az a kereskedelmi gyakorlat, amely:

a)            a 6. és 7. cikkben meghatározott módon megtévesztő, ...

 

7. cikk (Megtévesztő mulasztások)

(1) Megtévesztőnek minősül az a kereskedelmi gyakorlat, amely a ténybeli körülmények alapján - figyelembe véve annak valamennyi jellemzőjét és feltételét, valamint kommunikációs eszközeinek korlátait is -, az átlagfogyasztó tájékozott ügyleti döntéséhez szükséges jelentős információkat hagy ki, és ezáltal - a körülményektől függően - ténylegesen vagy valószínűsíthetően ahhoz vezet, hogy az átlagfogyasztó olyan ügyleti döntést hoz, amelyet egyébként nem hozott volna.

(2) Megtévesztő mulasztásnak minősül az is, ha a kereskedő az (1) bekezdésben említett jelentős információt hallgat el, vagy azt homályos, érthetetlen, félreérthető,

 

 

 

E) Az uniós jog elsőbbsége

 

1. Az uniós jog elsőbbségének elve egy közjogi kollíziós norma. Arra ad választ, hogy az uniós jogi norma és belső jogszabály ütközésénél, melyik érvényesüljön a konkrét ügy eldöntése során. Ezen elv nélkül a közvetlen hatály elve – legalábbis részben – céltalanná válna. Hiába lenne közvetlenül hatályos egy norma a tagállami belső jogban, ha háttérbe szorulna a hazai jogszabállyal szemben. Ez az uniós jog érvényesülése és egységes alkalmazása ellen hatna.

 

2. EUMSZ

Az Európai Unió működési szabályzata kétséget nem hagy arról, hogy az uniós szabályoknak, így az irányelveknek elsőbbségük van a tagállami joggal szemben és kötelező a betartása.

Az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Unió működéséről szóló szerződés

288. cikk (az EKSz. korábbi 249. cikke)

Az Unió hatásköreinek gyakorlása érdekében az intézmények rendeleteket, irányelveket, határozatokat, ajánlásokat és véleményeket fogadnak el. A rendelet általános hatállyal bír. Teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban. Az irányelv az elérendő célokat illetően minden címzett tagállamra kötelező, azonban a forma és az eszközök megválasztását a nemzeti hatóságokra hagyja.

 

3. Uniós joggyakorlat

A Bíróság döntéseiből egyértelműen kijelenthető, hogy az Unió több évtizedes gyakorlatában az irányelvek szerepe a nemzeti alkotmányok alkalmazásának szintjén működik: közvetlenül nem alkalmazható, de csak ezen értelmezés szerint működhet a nemzeti joggyakorlat és kötelező a betartása. A nemzeti jog ellenében is, amely nyilván eleve a tagállam mulasztása, mivel nem tett eleget a jogharmonizációs kötelezettségének. Tehát megkerülhetetlen.

 

3.1. C-6/64. EUB ítélet

Az alkotmányos jelentőségű Costa v E.N.E.L-ügyben a Bíróság nem hagyott kétséget afelől, hogy az uniós (akkor közösségi) jog érvényesülésének biztosítása feltételezi az uniós (közösségi) jog elsőbbségének elvét. Az elv már a van Gend en Loos-döntésből is következik, de a kérdés élesen a C-6/64.számú ügyben vetődött fel, ami az Európai Unió Bíróságának alkalmat adott az elv kibontására.

A hagyományos nemzetközi szerződésektől eltérően az EGK-Szerződés saját jogrendszert hozott létre, amely a Szerződés hatálybalépésétől a tagállamok jogrendszerébe illeszkedik, és amely azok bíróságaira nézve kötelező.

Saját intézményekkel és jogi személyiséggel bíró, jogképes, nemzetközi képviseleti joggal, és különösen az államok hatáskörének korlátozásából vagy az államok által a Közösségre átruházott funkciókból eredő, tényleges hatalommal felruházott Közösség határozatlan időre történő létrehozásával ugyanis az államok, bár szűk területeken, de korlátozták szuverén jogaikat, és így a saját állampolgáraikra, illetve honosaikra és önmagukra alkalmazandó joganyagot hoztak létre.

A közösségi jog rendelkezéseinek e beépítése valamennyi tagállam jogába, és általában a Szerződés szövege és szelleme szükségszerűen kizárja, hogy az államok az általuk viszonossági alapon elfogadott jogrendszerrel szemben utólagos, egyoldalú intézkedést érvényesítsenek, így ilyen intézkedés nem érvényesülhet e jogrendszer ellenében.

A közösségi jog végrehajtásának kötelezettsége nem változhat egyik államról a másikra az utólagos nemzeti jogalkotástól függően anélkül, hogy az ne veszélyeztetné a Szerződés 5. cikkének [később EKSz 10. cikk, jelenleg EUSz 4(3) cikk] második bekezdésében említett céljainak megvalósulását, és nem eredményezhet a 7. cikkben [azóta hatályát vesztette] tiltott hátrányos megkülönböztetést.

A Közösséget létrehozó szerződésben vállalt kötelezettségek nem lennének feltétel nélküliek, csupán esetlegesek, ha az aláírók jövőbeli jogalkotási aktusai azokat megkérdőjelezhetnék. A Costa v E.N.E.L. döntés kifejezetten visszautal az EGK-Szerződés 189. [jelenleg EUMSz 288.] cikkére. Ebből következik az is, hogy nemcsak a szerződés rendelkezései érvényesülhetnek a belső jogszabályokkal szemben, hanem más, kötelező, másodlagos uniós normák is (pl. a rendeletek). Ez, a Bíróság előtt megforduló későbbi esetekből is egyértelműen kiderül.

A kérdés másik oldalát nézve, a későbbiek során nyilvánvalóvá vált, hogy bármely, belső tagállami jogszabállyal szemben fennáll az uniós jog elsőbbsége. Ebbe a Bíróság szerint beleértendő a tagállam alkotmányos jogszabálya is.

 

3 A nemzeti jog szabályaira vagy fogalmaira való hagyatkozás a Közösség intézményei által elfogadott intézkedések érvényességének megítélésekor hátrányos hatással járna a közösségi jog egységességére és hatékonyságára. Az ilyen intézkedések érvényességét csak a közösségi jog fényében lehet megítélni. Sőt a Szerződésből származó jogot, amely független jogforrás, jellegénél fogva nem bírálhatják felül a nemzeti jog szabályai, bármilyen formában is léteznek azok, anélkül, hogy azt megfosztanák közösségi jogi jellegétől, és anélkül, hogy magának a Közösségnek az intézményes jogalapját ne kérdőjeleznék meg. Ezért egy közösségi intézkedés érvényességét vagy tagállamon belüli hatályát nem érintik azok az indokok, amelyek szerint az adott intézkedés ellentétes az állam alkotmányában megfogalmazott alapjogokkal, vagy egy nemzeti alkotmányos berendezkedés elveivel.

 

3.2. C-106/77. számú ügy

A C-106/77. számú ügyben a bíróság minden vitán felül kimondja, hogy államnak, bíróságnak alapvető kötelessége az uniós jog betartása [27. pont].

14 A közvetlen alkalmazandóság – e vonatkozásban – azt jelenti, hogy a közösségi jogi szabályoknak minden tagállamban egységesen kell kifejteniük valamennyi hatásukat, hatálybalépésüktől kezdődően és érvényességük teljes időtartama alatt.

 

15 E rendelkezések tehát jogok és kötelezettségek közvetlen forrását jelentik mindazok számára, akiket érintenek, legyenek azok közösségi jogviszonyokban álló akár tagállamok, akár magánszemélyek.

 

16 Ez a hatás valamennyi bíróságra is vonatkozik, amelyeknek tagállami szervekként az a feladatuk, hogy hatáskörükben eljárva védjék a közösségi jog által a magánszemélyekre ruházott jogokat.

 

21 A fenti megfontolásokból következik, hogy minden – hatáskörében eljáró – bíróságnak kötelessége a közösségi jog teljes egészében történő alkalmazása és azon jogok védelme, amelyet az a magánszemélyek számára biztosít, adott esetben eltekintve a nemzeti jog mindazon – akár a közösségi szabályt megelőző, akár azt követő – rendelkezéseinek alkalmazásától, amelyek esetlegesen ellentétesek azzal.

 

3.3. C-106/98. számú ügy, a "von Colson-elv"

A Bíróság számára egyértelmű az uniós jog, így az irányelvek elsőbbsége a nemzeti jog felett. A Bíróság nem hagyott sok kétséget afelől, hogy az irányelvet végrehajtó német jogszabály nem felel meg e követelménynek. Ezzel összefüggésben jelentette ki:

26 Azt azonban pontosítani kell, hogy tagállamoknak egy irányelvből fakadó azon kötelezettsége, hogy az abban meghatározott eredményeket elérjék, valamint a Szerződés 5. cikke [később EKSz 10., jelenleg EUSz 4. cikk (3) bekezdés] szerinti azon kötelezettsége, hogy megtegyenek minden megfelelő általános vagy különös intézkedést e kötelezettség teljesítésének biztosítása érdekében, a tagállamok valamennyi hatóságára, így a hatáskörük keretein belül a bíróságokra is vonatkozik. Következésképpen a nemzeti jog, és különösen a 76/207 irányelv végrehajtására bevezetett nemzeti törvényi rendelkezések alkalmazásakor a nemzeti bíróságnak saját nemzeti jogát az irányelv szövegének és céljának fényében kell értelmeznie a 189. cikk(3) bekezdésében meghatározott eredmény elérése érdekében.

„Harmadszor, figyelembe kell venni, hogy amikor nemzeti jogot értelmez és alkalmaz, minden nemzeti bíróságnak vélelmezni kell, miszerint az államnak szándékában állt teljes egészében eleget tenni az érintett irányelvből fakadó kötelezettségeinek.”

 

3.4. C-421/92 ügy

A C-421/92 ügyben a Bíróság bemutatta az előterjesztő német munkaügyi bíróságnak, hogy a német polgári törvénykönyv, szerződés megszűnésére vonatkozó rendelkezéseit a 76/207/EGK irányelv rendelkezéseivel összhangban kell értelmezni.

26 A nemzeti bíróság által előterjesztett kérdésekre ezért azt a választ kell adni, miszerint a 76/207 irányelv 2(1) cikke, a 3(1) és 5(1) cikkel együtt olvasva, kizárja azt, hogy a munkáltató és a várandós munkavállaló által, éjszakai munka ellátására kötött, határozatlan idejű munkaszerződést, ahol a szerződő felek nem voltak tudatában a terhességnek, a nemzeti jog értelmében érvénytelennek nyilvánítsák a terhesség és szoptatás alatti éjszakai munkára vonatkozó törvényi tilalom miatt, vagy attól a munkavállaló elállhasson azon az alapon, hogy tévedésben volt a szerződéskötés idején a női munkavállaló lényeges személyi tulajdonságait tekintve.

 

3.5. Szűkítő fogyasztói érdek értelmezés tilalma

Több Európai Bírósági ítéletben is megerősítést nyer, hogy az uniós irányelv elsőbbsége mellett az is fontos, hogy a nemzeti jog nem szűkítheti a fogyasztói jogokat. Az alábbi hivatkozások a szabályozás alóli kivételeket nem engedik tágan értelmezni.

C-34/13. ügy

77      Mint minden kivétel esetében, emlékeztetni kell arra, hogy az említett irányelv céljára, azaz a fogyasztóknak az utóbbiak és az eladók vagy szolgáltatók között létrejött szerződésekbe foglalt tisztességtelen feltételekkel szembeni védelmére tekintettel azt szigorúan kell értelmezni.

 

C-186/16. ügy

31      Az említett, szükséges vizsgálat lefolytatásakor a nemzeti bíróságnak figyelembe kell vennie, hogy különösen az említett irányelv céljára, azaz a fogyasztóknak az utóbbiak és az eladók vagy szolgáltatók között létrejött szerződésekbe foglalt tisztességtelen feltételekkel szembeni védelmére tekintettel az ugyanezen irányelv 1. cikkének (2) bekezdésében foglalt kivételt szigorúan kell értelmezni (lásd ebben az értelemben: 2014. szeptember 10 i Kušionová ítélet, C-34/13, EU:C:2014:2189, 77. pont).

 

C-51/17. ügy

54      A Bíróság ugyanakkor azt is megállapította, hogy a nemzeti bíróságnak figyelembe kell vennie, hogy különösen az említett irányelv céljára, azaz a fogyasztóknak az utóbbiak és az eladók vagy szolgáltatók között létrejött szerződésekbe foglalt tisztességtelen feltételekkel szembeni védelmére tekintettel az ugyanezen irányelv 1. cikkének (2) bekezdésében foglalt kivételt szigorúan kell értelmezni (lásd ebben az értelemben: 2017. szeptember 20 i Andriciuc és társai ítélet, C 186/16, EU:C:2017:703, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

 

4. Alaptörvény

A magyar jogrendszer is elfogadja az uniós normák elsőbbségét:

Alaptörvény E) cikk (3) Az Európai Unió joga - a (2) bekezdés keretei között - megállapíthat általánosan kötelező magatartási szabályt.

 

5. Alkotmánybíróság

Az alkotmány alatti belső jogi normák és az uniós jog esetleges konfliktusa az Alkotmánybíróság 1053/E/2005. és 72/2006. (XII. 15.) határozata szerint nem képez alkotmányossági problémát, és az ilyen konfliktusok feloldása a rendes bíróságok hatásköre.

-----------------------------------------------------------------------------

Kelt: Budapesten, 2018. november 08. napján.