Zöld színnel a Bátor program megjegyzései

Pirossal a hivatkozások

 

Emlékeztető a Konzultációs Testület

2019.06.19.-i üléséről

 

 

Az ún. devizahiteles érvénytelenségi perek jogalkalmazási gyakorlatát vizsgáló Konzultációs Testület 2019. június 19-i ülésén többségi álláspontként elfogadott jelen állásfoglalás kizárólag arra az esetre vonatkozik, amikor az árfolyamkockázatot a fogyasztóra telepítő szerződési kikötések – tájékoztatás hiánya vagy nem megfelelő volta miatti - tisztességtelenségének megállapítása folytán a devizaalapú kölcsönszerződés teljes egészében érvénytelen lesz, vagyis amikor az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 237. §- ában meghatározott további jogkövetkezmények alkalmazásának van helye.

I. A Konzultációs Testület alkotmányellenessége

A Konzultációs Testület működtetése alapvetően a legnagyobb törvénytelenség, alkotmányellenes.

Csak 3 szempontot megemlítve: :

- a Testület milyen jogalkotói felhatalmazással merészkedik hivatali formát ölteni? Semmilyen szabály nem engedi és nem engedheti meg, hogy Kis-Kúriát játszon;

- a Testület korlátozza a bíróságok függetlenségét, szabad mérlegesési jogát, na persze nem kimondottan, de ki mer majd a "többségi véleménnyel" szemben dönteni?;

- a Konzultációs Testület nem ismerve a fogyasztói képviseleti megfontolásokat előre kíván dönteni, prejudikálva, befolyásolni az ítéleteket, kialakítani a "töretlen bírói gyakorlatot" .

 

II. A témaválasztás simlissége (erre nincs jobb szó)

Hogyan merészel bárki, hangsúlyozzuk BÁRKI beavatkozni az Európai Unió irányelve és a Magyar Polgári Törvénykönyv szabályaiba?!

 

Vegyük át gyorsan a szabályokat:

Az árfolyam módosítás tisztességtelen, tehát kiesik, marad az eredeti árfolyam

A TANÁCS 1993. április 5-i 93/13/EGK IRÁNYELVE

a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről

6. cikk

(1) A tagállamok előírják, hogy fogyasztókkal kötött szerződésekben az eladó vagy szolgáltató által alkalmazott tisztességtelen feltételek a saját nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve, és ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is köti a feleket.

 

A Ptk. szóról szóra átvette:

r.Ptk. 209/A. § (2) Fogyasztói szerződésben az általános szerződési feltételként a szerződés részévé váló, továbbá a fogyasztóval szerződő fél által egyoldalúan, előre meghatározott és egyedileg meg nem tárgyalt tisztességtelen kikötés semmis. A semmisségre csak a fogyasztó érdekében lehet hivatkozni.

r.Ptk. 239. § (2) Fogyasztói szerződés részbeni érvénytelenség esetén csak akkor dől meg, ha a szerződés az érvénytelen rész nélkül nem teljesíthető.

 

Akinek nehéz a felfogása, annak néhány Európai Bírósági határozat segíthet a megértésben: itt van például a C-618/10. számú:

A tisztességtelen feltételt a bíróság csak megsemmisítheti, bírósági módosítása, tisztességessé változtatása tilos, még akkor is ha a nemzeti jogszabály megengedné!

C-618/10. EUB ítélet

73           A fentiekre tekintettel a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan tagállami szabályozás, mint amelyet az 1/2007. sz. törvényerejű rendelet 83. cikke ír elő, amely a nemzeti bíróság számára lehetővé teszi, hogy az eladó vagy szolgáltató és a fogyasztó közötti szerződésben foglalt feltétel tisztességtelen jellegének a megállapítása esetén az említett szerződést e feltétel tartalmának a módosítása útján kiegészítse.

 

A magyarázat sem hagy kétséget afelől, hogy a bíróság nem babrálhat a szerződésbe:

65      Az említett 6. cikk (1) bekezdésének a szövegéből következik tehát, hogy a nemzeti bíróságok csak arra kötelesek, hogy a tisztességtelen feltétel alkalmazásától eltekintsenek annak érdekében, hogy az ne váltson ki kötelező joghatásokat a fogyasztó vonatkozásában, de nem jogosultak arra, hogy a feltétel tartalmát módosítsák. A szerződésnek ugyanis főszabály szerint úgy kell fennmaradnia, hogy csak a tisztességtelen feltételek elhagyása jelentsen módosulást, ha a belső jogszabályok értelmében a szerződés jogilag ilyen módon fennmaradhat.

 

 

A luxembourgi bíróság pontosan tudja, hogy nem a bankok kedvében kell járni és a jogszabályokat hajlítani a pénzpolitikához:

69      Márpedig e kontextusban meg kell állapítani, hogy – amint arra a főtanácsnok az indítványának a 86–88. pontjában szintén rámutatott – ha a nemzeti bíróság jogosult lenne arra, hogy az ilyen szerződésekben foglalt tisztességtelen feltételek tartalmát módosítsa, e lehetőség sérthetné a 93/13 irányelv 7. cikke által elérni kívánt hosszú távú célt.

Tetszi érteni! A bírói beavatkozás sérti az elérni kívánt célt!

E lehetőség ugyanis hozzájárulna annak a visszatartó erőnek a megszüntetéséhez, amely az eladók vagy szolgáltatók tekintetében jelentkezik az ilyen tisztességtelen feltételeknek a fogyasztók vonatkozásában való puszta és egyszerű alkalmazhatatlansága következtében (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Pohotovost’ ügyben hozott végzés 41. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot), mivel az eladók vagy szolgáltatók továbbra is alkalmazni próbálnák az említett feltételeket annak tudatában, hogy még ha azok érvénytelenségét meg is állapítanák, a szerződést a nemzeti bíróság a szükséges mértékben továbbra is kiegészíthetné oly módon, hogy az említett eladók vagy szolgáltatók érdekei biztosítottak legyenek.

A magyar bíróságok pontosan ezt az Unióban tiltott gyakorlatot követik, arra figyelnek, hogy a hitelezők érdekei biztosítottak legyenek.

 

C-453/10. EUB ítélet szerint a szerződést a tisztességtelen feltétel kihagyásával kell teljesíteni:

30      Ilyen összefüggésben a szerződési feltételek tisztességtelen jellegét megállapító nemzeti bíróságok feladata a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése értelmében egyrészt valamennyi, a nemzeti jog értelmében ebből eredő következményt meghatározni abból a célból, hogy a szóban forgó feltételek ne jelentsenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve (lásd a fent hivatkozott Asturcom Telecomunicaciones ügyben hozott ítélet 58. és 59. pontját, valamint a C 76/10. sz. Pohotovost’ ügyben 2010. november 16 án hozott végzés [az EBHT ban még nem tették közzé] 62. pontját), és másrészt értékelni azt, hogy az érintett szerződés ezen tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető e (lásd a fent hivatkozott Pohotovost’ ügyben hozott végzés 61. pontját).

 

A legfrissebb ítélet sem fogalmaz másképpen, minthogy a tisztességtelen követelést törölni kell:

C-118/17. EUB ítélet

44      A jelen ügyben, jóllehet a Dunai Zs. által benyújtott kereset az eredetileg a bankkal kötött kölcsönszerződésben foglalt, árfolyamrésre vonatkozó feltételen alapult, a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy a fent hivatkozott nemzeti jogszabályok, amelyek az ilyen jellegű szerződési feltételeket tisztességtelennek nyilvánították, lehetővé teszik e azon jogi és ténybeli helyzet helyreállítását, amelyben Dunai Zs. az ilyen tisztességtelen feltétel hiányában lett volna, többek között azzal, hogy biztosítják az eladó vagy szolgáltató jogalap nélküli – Dunai Zs. kárára az említett tisztességtelen feltétel alapján való – gazdagodásának visszatérítéséhez való jogot (lásd ebben az értelemben: 2018. május 31 i Sziber ítélet, C 483/16, EU:C:2018:367, 53. pont).

 

És van itt még valami: amikor a DH törvények szerinti semmisség jogkövetkezményét kellett megállapítani (a bank oldalán, a fogyasztó érdekével szemben), eszébe jutott valakinek a teljes semmisség, vagy a forintosítás? A DH1-2 törvény is még tudta, hogy a szerződés állapotától függetlenül csak egy féleképpen lehet elszámolni: amit a hitelező tisztességtelenül felszámolt, azt vissza kell fizetnie. Akkor most mi okozott fejtörést a Konzultációs Testületnél többségi véleményként?

 

Az érvényessé nyilvánítás, mint egyetlen alkalmazható érvénytelenségi jogkövetkezmény

A 93/13/EGK irányelv 6. cikkének (1) bekezdésére tekintettel a tisztességtelen feltétel nem jelenthet kötelezettséget a fogyasztóra nézve, és a szerződés – fő szabályként – változatlan feltételekkel köti a feleket. A 93/13/EGK irányelv 7. cikkének (1) bekezdésére figyelemmel a tagállamoknak „a fogyasztók és a szakmai versenytársak érdekében” gondoskodniuk kell arról, hogy „megfelelő és hatékony eszközök” álljanak rendelkezésre ahhoz, hogy megszüntessék a fogyasztókkal kötött szerződésekben a tisztességtelen  feltételek alkalmazását. Az uniós jog nem határozza meg konkrétan, hogy melyek legyenek ezek az eszközök, e körben a tagállamok jogszabályai az irányadók.

A magyar jog ezt az érvénytelenség eszközével éri el. A régi Ptk. 209/A. § (2) bekezdése szerint fogyasztói szerződésben az általános szerződési feltételként a szerződés részévé váló, továbbá a fogyasztóval szerződő fél által egyoldalúan, előre meghatározott és egyedileg meg nem tárgyalt tisztességtelen kikötés semmis; a semmisségre csak a fogyasztó érdekében lehet hivatkozni.

Érdekes módon a fogyasztó hiába tiltakozik a DH törvényekben meghatározott tisztességtelen feltételek mellőzésénél arra, hogy nem áll érdekében a bírói, törvényi beavatkozás, mégis rákényszerítik a bíróságok tisztességtelenség jogkövetkezményének tűrését.

 

Az érvénytelenség megállapításának további jogkövetkezményeit a régi Ptk. 237. §-a szabályozza.

Már megint a trükközés! A Konzultációs Testület úgy tesz, mint aki nem ismeri a jogot. Hát akkor vegyük át: az r.Ptk. 237.§ a szerződés semmisségét, gyengébbek kedvéért a teljes semmisség jogkövetkezményét szabályozza.

Az irányelv és a Ptk. is RÉSZLEGES semmisségnek minősíti a tisztességtelen kikötést: r.Ptk. 239. §

No ennek az (1) bekezdése az amire hivatkozik a bank, hogy devizaárfolyam emelés nélkül már nem is igazán devizakölcsön, így már nem áll érdekében a szerződést fenntartani.

r.Ptk. 239. § (1) A szerződés részbeni érvénytelensége esetén az egész szerződés csak akkor dől meg, ha a felek azt az érvénytelen rész nélkül nem kötötték volna meg. Jogszabály ettől eltérően rendelkezhet.

 

E rendelkezéseket a Legfelsőbb Bíróság általános jelleggel értelmezte az 1/2010. (VI. 28.) PK véleményben és a 2/2010. (VI. 28.) PK véleményben.

Az 1/2010. (VI. 28.) PK vélemény 5. pontja értelmében, ha az érvénytelenség oka kiküszöbölhető, a bíróság az érvénytelen szerződést a megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal érvényessé nyilváníthatja. A szerződés érvényessé nyilvánítása  egyenrangú lehetőség az eredeti állapot helyreállításával; ha mindkettő alkalmazható lenne, akkor a bíróság mérlegelési jogkörébe tartozik annak eldöntése, hogy az érvénytelenség melyik jogkövetkezményét alkalmazza. A 6/2013. PJE határozat 4. pontja is megerősítette, hogy ha a bíróság a szerződés érvénytelenségét állapítja meg – a jogkövetkezmények alkalmazására irányuló kereset (viszontkereset) esetén, feltéve, hogy az érvénytelenség oka kiküszöbölhető – a bíróságnak elsősorban a szerződés érvényessé nyilvánítására kell törekednie.

A 2014. évi XL. törvény (a továbbiakban: DH2. törvény) 37. § (1) bekezdés szerint a fél a bíróságtól az érvénytelenség jogkövetkezményeként a szerződés érvényessé vagy határozathozatalig terjedő időre történő hatályossá nyilvánításának az alkalmazását kérheti. E törvényi rendelkezésből következően – összhangban a kölcsönszerződés használati kötelem jellegével – az eredeti állapot helyreállítása, mint érvénytelenségi jogkövetkezmény alkalmazása kizárt.

A Konzultációs Testület ismét tájékozatlan. Vegyük át együtt az anyagot. Nem magyarázzuk csak az eredményt: ha a fogyasztó az eredeti állapot helyreállításában érdekelt, akkor a DH tövéányek korlátozzák az irányelvben meghatározott jogaiban:

C-118/17. EUB végzés

1)      A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5 i 93/13/EGK tanácsi irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy:

- ...

–        azzal ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely olyan körülmények között, mint amilyenek az alapügyben szerepelnek, az eljáró bíróság számára nem teszi lehetővé, hogy helyt adjon a kölcsönszerződés valamely, árfolyamkockázattal kapcsolatos rendelkezésének tisztességtelen jellege miatti megsemmisítésére irányuló kérelemnek, ha az eljáró bíróság megállapítja, hogy e szerződési feltétel tisztességtelen, és hogy a szerződés az említett szerződési feltétel hiányában nem teljesíthető.

 

Az érvényessé nyilvánítás elsődlegesen alkalmazandó jellege pedig kizárja a határozathozatalig terjedő időre történő hatályossá nyilvánítás lehetőségét is. Az érvényessé nyilvánításnak nincs akadálya, ha a szerződés érvénytelenségének kizárólag az az oka, hogy az árfolyamkockázatot a fogyasztóra telepítő szerződéses rendelkezés(ek) tisztességtelen(ek), hiszen ebben az esetben az érvénytelenség oka kiküszöbölhető azáltal, hogy a fogyasztót mentesítjük a tisztességtelen kikötésből fakadó árfolyamkockázat viselése alól. Az érvénytelenség jogkövetkezményeiről szóló 1/2010. (VI. 28.) PK vélemény 5. pontja szerint ugyanis „[a]z érvénytelenségi ok kiküszöbölése voltaképpen a szerződés tartalmának a módosításával az érvénytelenségi ok miatt keletkezett érdeksérelem kiküszöbölését jelenti.” Mindezekből következően az egyedüli alkalmazható érvénytelenségi jogkövetkezmény ilyen esetben a szerződés érvényessé nyilvánítása.

Jegyezzük meg ezeket a sorokat, mert ez és csak ez felel meg az irányelvnek és a Ptk. szabályainak.

 

Az 1/2010. (VI. 28.) PK vélemény 8. pontja szerint az érvénytelenség jogkövetkezményei levonásánál a bíróságnak gondoskodnia kell az eredetileg egyenértékű szolgáltatások értékegyensúlyának a fenntartásáról, meg kell akadályoznia bármelyik fél jogalap nélküli gazdagodását. A PK vélemény indokolása szerint „A bíróságnak arra kell törekednie, hogy az érvénytelenség jogkövetkezményeinek rendezése során egyik fél se kerüljön a másikkal szemben aránytalanul kedvezőbb, illetve méltánytalanul súlyosabb vagyoni helyzetbe, más szóval meg kell akadályozni bármelyik fél jogalap nélküli gazdagodását…. érvényesülnie kell annak az elvnek, hogy az eredetileg fennállt értékegyensúly fennmaradjon, hogy egyik fél részéről se következhessen be jogalap nélküli gazdagodás. Ezt az elvet kell érvényesíteni az érvényessé nyilvánítás, illetve a hatályossá nyilvánítás során is az esetleg ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás ellenértékének a pénzbeli megtérítésekor. A bíróságnak a jogviszony rendezése során tehát arra kell törekednie, hogy a már teljesített szolgáltatással egyenértékű ellenszolgáltatást rendeljen el. Az elszámolás során a bíróságnak figyelemmel kell lennie arra, hogy egyik fél se kerüljön kedvezőbb helyzetbe annál, mintha eleve érvényes szerződést kötött volna”.

Ez már a bankvédelmi mantra!

1. Ebben a magyarázatban hol van a visszatartó erő, hol van a tisztességtelen szankciója? És hol van az a kőbevésett szabály, hogy a bíró nem avatkozhat be a szerződésbe, csak a tisztességtelen részt veheti ki.

2. Hogyan lehet, hogy ez a Testület nem veszi észre, az 1/2010. PK vélemények semmi, de semmi köze nincs a fogyasztóvédelemhez?!

 

 

Az érvényessé nyilvánítás tartalma

Az érvénytelen kölcsönszerződés érvényessé nyilvánítása során két – dogmatikailag egyaránt alátámasztható – megoldás alkalmazása ajánlható a bíróságok számára.

 

I.             A szerződést a bíróság akként nyilvánítja érvényessé, hogy a kirovó pénznemmé a forint válik, és ügyleti kamat az irányadó forintkamat szerződéskötéskori értékének kamatfelárral növelt mértékével egyenlő.

Honnan veszi a bátorságot ez a Testület, hogy belenyúl a szerződésbe? Marad az eredeti árfolyam! Senkinek nem lehet kétsége, hogy a szerződés objektíve teljesíthető.

r.Ptk. 239. § (2) Fogyasztói szerződés részbeni érvénytelenség esetén csak akkor dől meg, ha a szerződés az érvénytelen rész nélkül nem teljesíthető.

 

1.            Tekintettel arra, hogy az árfolyamkockázat azáltal terheli a fogyasztót, hogy a forintban folyósított és forintban törlesztendő kölcsönt a felek megállapodása alapján devizában tartják nyilván, a fogyasztó árfolyamkockázat alóli mentesülésének következménye a devizában való nyilvántartás megszűnése, ami által a szerződés már nem minősül devizaalapúnak, és így kikerül a forintosítási törvények hatálya alól is.

Ezt a testületet zavarná, ha egy jogértelmezést helyesen tudna megoldani. A szerződés azért esik ki a forintosítás alól, mert érvénytelen. Az érvénytelen szerződést módosítása is érvénytelen. A törvény sem tudja módosítani az érvénytelen szerződést. Másrészt éppen a semmisséggel éppen az a kikötés eset ki, amit a törvény –"a fogyasztók megsegítésére"- szerződés módosítással akar megoldani.

Vegyük akkor át ezt az anyagot is: a DH3.tv 2015.02.01-től forintosít,azaz szünteti meg az árfolyamkockázatot. Az érvénytelenséggel már szerződéskötéskor megszűnik akockázat. Mit akara akkor a Testület a törvénnyel? Törvényalkotói akarattal szemben, visszaélésszerűen, fogyasztóellenes alkalmazni? Az éppen irányelv ellenes lesz, ami tudvalevőleg tilos [C-118/17.EUB. határozat]

 

Ha tehát a tájékoztatás hiánya vagy nem megfelelő volta miatt az árfolyamkockázat fogyasztó általi viselésére vonatkozó szerződési rendelkezés tisztességtelen a szerződés érvényessé nyilvánítása esetén a feleknek a kirovó pénznemre vonatkozó megállapodása nem vehető figyelembe, vagyis a tartozás mértékét a lerovó pénznem alapulvételével lehet meghatározni. Ez konkrétan azt jelenti, hogy a kölcsön összegét a ténylegesen a fogyasztó rendelkezésére bocsátott forintösszegben kell meghatározni, a fogyasztót a szerződés alapján terhelő, idegen pénznemben tételes összegben meghatározott költségek, díjak és jutalékok összegét pedig a szerződés megkötésekor érvényben lévő MNB hivatalos árfolyam alapulvételével forintba kell átszámolni, és a tartozásokat és teljesítéseket is forintban kell elszámolni. ” Így foglalt állást a Civilisztikai Kollégiumvezetők 2015. november 9-10. napján megtartott Országos Értekezlete is. (Emlékeztető A.II.1. pontjához fűzött indokolás 1.2. pontja (BH2016/1. Fórum rovat).

Ezek a testületi emberek nem olvasnak híreket:

Akkor vegyük át ezt a leckét is: a C-51/17. EUB ítélet kimondta, hogy a tisztességtelenséget nem az MNB árfolyammal kell vizsgálni, hanem a szerződésbeli állapotban:

C-51/17. EUB ítélet

4)   A 93/13 irányelv 4. cikkét akként kell értelmezni, hogy az megköveteli, hogy a szerződési feltételek világosságát és érthetőségét a szerződés megkötésekor fennálló, a szerződés megkötésével kapcsolatos összes körülményre, valamint a szerződés összes többi feltételére hivatkozva értékeljék, azon körülmény ellenére is, hogy e feltételek némelyikét a nemzeti jogalkotó utólag tisztességtelennek nyilvánította vagy ilyennek vélelmezte, és ennek alapján azok semmisségét állapította meg.

Ettől a döntéstől kezdve megszünt az 1/2016. PJE létjogosultsága az MNB árfolyammal történő kiszámíthatóság vonatkozásában is.

 

2.            Pusztán a tőkeösszeg forintosítása azonban nem felel meg az 1/2010. (VI. 28.) PK vélemény 8. pontjának, hiszen ez felboríthatja a szerződés eredeti értékegyensúlyát. Ahogy azt a Civilisztikai Kollégiumvezetők előbb hivatkozott értekezlete is rögzítette: a szerződés érvényessé nyilvánítása nem járhat azzal a következménnyel, hogy a felek közti szerződési egyensúly olyan mértékben és módon boruljon fel, hogy a jogviszonyban a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között feltűnő értékaránytalanság alakuljon ki. A kirovó pénznem megváltozása azonban – az ügyleti kamat mértékének változatlanul hagyása mellett – ezzel a következménnyel jár, hiszen az ügyleti kamat meghatározása mindig az adott pénznemre irányadó általános kamatszint alapulvételével történik. Az adott pénznemre irányadó referencia-kamat szintjétől való eltérés – az ún. kamatfelár – a felek megállapodásának tárgya, amely a feleknek az ügylettel kapcsolatos üzleti várakozásait, az ügylet kockázatával kapcsolatos várakozásait tükrözi. A kamatfelár fejezi ki tehát leginkább azt, hogy a kölcsönnyújtás ellenszolgáltatásaként mit tartottak a felek – az irányadó kamatszintekhez képest – értékarányos ellenszolgáltatásnak. A kirovó pénznem megváltozása esetén a szerződés érvényessé nyilvánítása során a bíróságot az a kötelezettség is terheli, hogy az ügyleti kamat mértékét az adott pénznemre irányadó kamatszint és kamatfelár alapulvételével módosítsa.

Nem kellene ennyit handa-bandázni. Egyetlen jogszerűség nem lelhető fel benne. Nincs visszatartóerő, [C-618/10. EUB ítélet 65. pont] a szerződésbe nem nyúlhat bele, a szerződést árfolyammódosítás nélkül teljesíteni kell [r.Ptk. 239.§ (2) bek.]. Az 1/2010. PK véleménynek semi köze a fogyasztóvédelemhez. (Itt most nem bontjuk ki, hogy a nemzeti szabályokat az irányelv érvényesülésének ALÁRENDELVE kell alkalmazni. A PK vélemény meg nulla pontot a fogyasztóvédelemben.)

A bíróság pedig a szerződében nem tesz sem árfolyamot, sem kamatot, hanem távol tartja magát a szerződés banki érdekráncfelvarrásától!

És még egy leckepont az alulművelt testületi tagoknak: a forintosított üzleti kamat alkalmazása nem érvényessényilvánítás, hanm hatályossá nyilvánítás (Magyarázat a kiadóban...)

 

Ha kirovó pénznemmé a forint válik, akkor ügyleti kamatként az irányadó forintkamat (pl. ha szerződésben a devizára irányadó pénzpiaci kamat figyelembevételét kötötték ki, akkor a forintra vonatkozó pénzpiaci kamat, a HUF BUBOR) szerződéskötéskori értékének kamatfelárral növelt mértékét kell figyelembe venni. Ha a szerződésben a felek a kamatfelár mértékét kifejezetten nem jelölték meg, annak mértékét akként kell a bíróságnak kiszámolnia, hogy a szerződéskötéskor meghatározott ügyleti kamatból ki kell vonni a szerződésben kirovó pénznemként kikötött devizanemre a szerződéskötéskor irányadó pénzpiaci kamat mértékét (pl.: CHF LIBOR-t). Az így képzett kamatfelárat kell hozzáadni a szerződéskötés napján a forintra irányadó pénzpiaci kamat (HUF BUBOR) mértékéhez. (Emlékeztető A.II.1. pont BH.2016/1. Fórum rovat)

 

3.            E megoldással a fogyasztó nem feltétlenül kerül az eredeti megállapodáshoz képest hátrányosabb helyzetbe azáltal, hogy az árfolyamkockázat alóli mentesülés fejében az általa fizetendő kamat mértéke emelkedik. Ha azonban a számítás eredményeként a fogyasztó a szerződés érvényessé nyilvánítása esetén mégis hátrányosabb helyzetbe kerülne, mint a tisztességtelen feltétel alkalmazása esetén, vagyis ha többel tartozna, mint a DH törvények szerinti elszámolás alapján, akkor figyelemmel kell lenni a régi Ptk. 209/A. § (2) bekezdés második mondatára, amely szerint a semmisségre csak a fogyasztó érdekében lehet hivatkozni. Ez a rendelkezés ugyanis magára a fogyasztóra is vonatkozik. A forintkölcsönként való érvényessé nyilvánítás tehát csak azzal a jogkövetkezménnyel járhat, hogy a fogyasztó DH2 törvény 32. §-a szerinti marasztalási keresetét el kell utasítani, a pénzügyi intézmény azonban viszontkeresettel nem kérheti a fogyasztó marasztalását. Ez azt is jelenti, hogy a fogyasztó az árfolyamkockázat konkrét mértékű viselése folytán valójában nem szenvedett el semmilyen érdeksérelmet, mert a forintosításig – az ugyanilyen kamatfelár mellett felvett forintkölcsönhöz képest – nem több, hanem kevesebb fizetési kötelezettsége keletkezett.

Eddig semmibe vették a fogyasztó tiltakozását a DH törvények alkalmazása tekintetében. Amikor kiderül, hogy a tisztességtelen feltételeket úgy akarják "megoldani" , hogy attól a fogyasztó még rosszabbul is jár (MEKKORA SZÉZSNE EZ AZ UNIÓBAN!) akkor gyorsan visszanyúlnak az eddig mellőzött jogszabályhelyhez [r.Ptk. 209/A. (2) bek. második mondat]

 

II.           A szerződést a bíróság akként nyilvánítja érvényessé, hogy a deviza-forint átváltási árfolyamot maximálja, a szerződésben rögzített kamatmérték forintosítási fordulónapig történő érintetlenül hagyásával.

1.            Ez a megoldás az uniós jogi rendelkezéseket (93/13. Irányelv 3. cikk (1) bek. és 6. cikk (1) bek.), valamint az EUB joggyakorlatában kifejtetteket veszik alapul, ugyanakkor figyelemmel van az érvénytelenség jogkövetkezményei alkalmazása hazai bírói gyakorlatában kialakult elvekre is.

Még mindig visszatérő kérdés: a semmis szerződést hogyan lehet módosítani? Akár DH törvénnyel?

A másik kérdés: ha a fogyasztó nem kíván hivatkozni a DH törvényekre, azaz az abban foglalt tisztességtelenségre, akkor hogyan mehet szembe ezzel a bíró? Erre, hogy miért tilos, a választ a C-260/18.EUB előzetes döntéshozatali eljárás fogja megadnia.

 

A megoldás kiindulópontja, hogy az EUB joggyakorlata [C-453/10., C-415/11., C-26/13., C- 186/16., C-483/16., C-38/17., C-51/17., C-118/17.]. értelmében nem önmagában az árfolyamkockázat viselésével kapcsolatos tájékoztatás nem megfelelő volta eredményezi a vonatkozó szerződési rendelkezés tisztességtelenségét, hanem annak az a következménye, hatása, amely a fogyasztó hátrányára jelentős mértékben felborítja a felek közötti érdekegyensúlyt. Nem önmagában az egyenlőtlenség, hanem annak jelentős mértéke az, ami a 93/13. Irányelv 3. cikk (1) bek., valamint az EUB e rendelkezéshez kapcsolódó joggyakorlata szerint megalapozza a tisztességtelenség megállapítását. A „jelentős egyenlőtlenség” – amely a tisztességtelenség kategóriáján keresztül a semmiség jogkövetkezményével jár – lényegében analóg fogalom a magyar jogban megtámadási okként szabályozott feltűnő értékaránytalanság fogalmával, így az érvényessé nyilvánítás során analóg módon alkalmazhatóak a bírói gyakorlatban (PK 267. számú állásfoglalás) kialakult elvek, amelyek szerint nem teljes értékegyensúlyt kell létrehozni az érvényessé nyilvánítás során, hanem az aránytalanságnak csak azt a mértékét kell kiküszöbölni, amely már feltűnővé (jelentőssé) tette az értékaránytalanságot (egyenlőtlenséget).

Ismét leckét kell adni uniós jogból a Testületnek.

1. A jelentős egyenlőtlenség nem pénzben mérhető:

A C-226/12. EUB ítélet tárgya a jelentős egyenlőtlenség fogalmának értelmezése a 93/13/EGK Irányelv körében.

"A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv 3. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy:

a „jelentős egyenlőtlenség” bekövetkezéséhez nem feltétlenül szükséges, hogy a valamely szerződési feltétellel a fogyasztóra hárított költségek ez utóbbi szempontjából a szóban forgó ügylet összegéhez képest gazdaságilag jelentősek legyenek, hanem ez az egyenlőtlenség eredhet önmagában abból, hogy kellően súlyos mértékben sérül a fogyasztónak mint szerződéses félnek az alkalmazandó nemzeti rendelkezések szerinti jogi helyzete, akár úgy, hogy szűkebbé válik azon jogok tartalma, amelyek e rendelkezések alapján a szerződésből fakadóan megilletik, akár úgy, hogy korlátozzák e jogok gyakorlását, akár úgy, hogy olyan további kötelezettséggel terhelik, amelyet a nemzeti szabályok nem írnak elő;

annak értékelése során, hogy esetlegesen fennáll-e jelentős egyenlőtlenség, a kérdést előterjesztő bíróságnak figyelembe kell vennie a szerződés tárgyát képező áru vagy szolgáltatás természetét, és alapul kell vennie a szerződés megkötésének valamennyi körülményét, valamint az összes többi szerződéses feltételt."

2. A jelentős mérték a tisztességtelenség megállapításhoz releváns, nem a jogkövetkezmény alkalmazása terén. Egyszerűen csak kiesik a feltétel, nem köti a fogyasztót és kész. A Ptk is szigorúan kötelezi a feleket a megmaradt feltételek teljesítésére:

r.Ptk. 239. § (2) Fogyasztói szerződés részbeni érvénytelenség esetén csak akkor dől meg, ha a szerződés az érvénytelen rész nélkül nem teljesíthető.

 

2.            Annak meghatározása, hogy a fogyasztó milyen mértékű árfolyamkockázat viselésére köteles (maximált árfolyam) bírói mérlegelés tárgya, hiszen a jelentős egyenlőtlenség mindig csak a konkrét szerződés tekintetében vizsgálható szükség esetén szakértő bevonásával. Az árfolyamváltozás azon mértékének a meghatározása, amely a felek jogaiban és kötelezettségeiben bekövetkezett egyenlőtlenséget az adott esetben már „jelentőssé” teszi, több szempont figyelembevételével állapítható meg. Elsődlegesen annak van jelentősége, hogy a devizaalapú szerződés alacsonyabb kamatmértéke által nyújtott előnyök meddig ellensúlyozták - az adott szerződési tartalom mellett - az árfolyamváltozásból eredő hátrányokat. Jelentősége van továbbá a felvételkori árfolyamnak, az alkalmazott kamatmértéknek. Figyelembe kell venni, hogy tisztességtelenség hiányában milyen helyzetben lenne a fogyasztó. Ennek kapcsán figyelembe vehető, hogy  tájékoztatás hiányában, vagy nem megfelelő tájékoztatás mellett is az átlagos fogyasztónak tudnia kellett, miszerint az árfolyam akár reá nézve kedvezőtlen irányban is változhat, különösen, hacsak annak mértékéről nem kapott megfelelő tájékoztatást.

A jelentős egyenlőtlenség vizsgálata nem a bankot védi! Amúgy a jog nem ismer kicsi és nagy tisztességtelenséget. Ha a jelentős egyenlőtlenség tisztességtelenséghez vezet, akkor azt a tisztességtelenséget meg kell szüntetni, ki kell hagyni. Nem kicsit. Nem "risztelünk" a tisztességtelenségen!

 

2.1.         Az átlagos fogyasztó által előrelátható árfolyamkockázat meghatározása során az általa elérhető ismeretekre kell figyelemmel lenni, így euro-hitelek esetén ki lehet indulni az intervenciós sávokból, hiszen ezek léte a sajtóból jól ismert kellett legyen.

A forint euróhoz viszonyított középárfolyama és az ahhoz tartozó ingadozási sáv megszüntetéséről szóló 1009/2008. (II. 25.) Kormányhatározattal 2008. február 26-ai hatállyal hatályon kívül helyezett, a forint euróhoz viszonyított középárfolyamának megállapításáról szóló 1050/2003. (VI. 4.) Kormányhatározat szerint A Kormány - a Magyar Nemzeti Bankkal egyetértésben - 2003. június 4-én, azonnali hatállyal, a forint középárfolyamát 282,36 Ft/euróban állapítja meg, az árfolyam ±15%-os ingadozási sávjának változatlanul hagyása mellett. Ez azt jelenti, hogy a hivatalosan közzétett Kormányhatározat szerint az átlagos fogyasztó tudhatott arról, hogy az EUR/HUF árfolyam – 2003. június 4-e és 2008. február 26- a között – 240 és 324,71 EUR/HUF árfolyam között mozoghatott. Ezt a sávot – 2018. júliusáig – nem is hagyta el az árfolyam

A Testület nem ismer határokat a bankmentésben. Egyszerűen nevetséges amit előad. Faragjuk a tisztességtelenséget? Bizonyára pécsi bírák is adják a tanácsokat:

"– Az adósok próbálkozásait ki tudjuk „lőni”. Csak a „kegyelemdöfést” adjuk meg. „Meggyógyítjuk” a hitelszerződéseket, akkor is, ha ez az adósok érdekeivel nem találkozik. "

 

2.2.         Bonyolultabb a helyzet a svájci frank és a japán jen alapú hitelek esetén, hiszen az MNB e valuták vonatkozásában nem határozott meg sem irányadó forint-középárfolyamot, sem intervenciós sávokat. Az infláció jelenségével viszont az átlagos fogyasztó is tisztában volt, tehát annyit mindenképpen fel kellett ismernie, hogy  a  devizaalapúságból  következően, valamint a forint és a svájci frank inflációjának különbségéből adódóan az árfolyamok elcsúszhatnak. Egy átlagos fogyasztó azonban a svájci inflációs adatokat nem ismerhette.

Itt már nagyon meg kell erőltetni a bankszövetségi vénát, hogy emelni lehessen az árfolyamot, de fog az menni...

 

A későbbi jogalkotás is adhat a bírói mérlegeléshez bizonyos támpontokat. A fogyasztó által viselt árfolyamkockázat felső határaként elvben figyelembe vehető a devizakölcsönök törlesztési árfolyamának rögzítéséről és a lakóingatlanok kényszerértékesítésének rendjéről szóló 2011. évi LXXV. törvény 1. §-ának (2) bekezdésében meghatározott árfolyam (180 HUF/CHF, 250 HUF/EUR, 200 HUF/100 JPY) is, mint amelyet a magyar jogalkotó alkalmas határértéknek tekintett. Figyelembe vehető továbbá a lakóingatlanokhoz kapcsolódó fogyasztói hitelmegállapodásokról, valamint a 2008/48/EK és a 2013/36/EU irányelv és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról szóló 2014/17/ЕU irányelv – a (30) preambulumbekezdésre tekintettel megállapított – 23. cikkének (4) és (6) bekezdésében meghatározott 20 %-os mértékű árfolyamkockázat, mint amelyet az uniós jogalkotó olyannak tekint, amelyet a fogyasztó tájékoztatás hiányában viselni köteles.

 

2.3.         A bíróság által maximált árfolyam a forintosítás során is irányadó. A forintosítás fordulónapjától a forintosítási törvényekben meghatározott kamatszabályok az irányadóak. A fogyasztó tartozását, vagy a részére esetleg visszajáró összeget ennek megfelelően kell kiszámítani.

 

Budapest, 2019. június 20.