2017.06.26. A Kúria és a felfüggesztések

 

DR. LÉHMANN GYÖRGY ügyvéd (8600 Siófok Szűcs u. l. - tel. 84/313-176  és 06-20/49-39-85l)  e-mail: lehmann@invitel.hu  

==========================================================================

 

A teendőkről

 

 

Június 11-i iratomhoz mellékeltem a Székesfehérvári Törvényszék 15.P.20.676/2016/10. számú, szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított peremben hozott per tárgyalását felfüggesztő 2017. április 7-i végzést az alábbi indokolással:

 

„Felperes deviza alapú kölcsönszerződés – árfolyamváltozás kockázatának viselése, törlesztő részeltek esedékességének hiánya – érvénytelenségének megállapítása iránt terjesztette elő keresetét érvénytelenség jogkövetkezményének megjelölése, elszámolás előterjesztése nélkül. Felperes arra hivatkozott, a megállapítás iránti kereset előterjesztésének fogyasztóvédelmi szempontból van helye, a DH (devizahiteles)2 törvény érvénytelenség levonására, elszámolás előterjesztésére vonatkozó előírásai az európai uniós joggal is ellentétesek. Felperes továbbá arra hivatkozott, az árfolyamkockázat viselésével összefüggő bírósági vizsgálat értékelése tárgyában a Fővárosi Ítélőtábla előzetes döntéshozatal iránti kérelmet is előterjesztett, ezért a per tárgyalásának felfüggesztése indokolt.

 

Bíróságnak felperes bejelentésén túl, hivatalos tudomása van arról, az Európai Unió Bírósága előtt C-483/16, és C-51/17. számon előzetes döntéshozatali eljárás van folyamatban felperes által is felvetett kérdésekben. A A Fővárosi Törvényszék annak vizsgálatát kezdeményezte, az uniós jognak megfelel-e a DH2 törvény érvénytelenség jogkövetkezményének alkalmazására, az előterjesztés módjára vonatkozó előírása. A Fővárosi Ítélőtábla továbbá annak tisztázását kérte, az árfolyamkockáztat fogyasztó általi viselését értintő szerződéses rendelkezések tisztességtelenségének vizsgálatára továbbra is lehetőség van-e 93/13/EGK (fogyasztóvédelmi) irányelvben foglaltak szerint, vagy a DH törvények ezt a kérdést jogalkotói szinten már rendezték, ha vizsgálható, milyen hatállyal, milyen tartalommal, illetőleg hivatalból kell-e vizsgálnia egyéb szerződéses feltételek tisztességtelenségét.

 

Az előzetes döntéshozatali eljárásokban vizsgálandó kérdések érintik felperes által felvetett kifogásokat is, ezért a bíróság a Pp. 152. § 2. bekezdése alapán úgy ítélte meg, a kereset elbírálása szempontjából – az érvénytelenség meghatározásának, árfolyamkockázat tisztességtelenségének tárgyában – előzetes kérdésnek minősülnek az Európai Unió Bíróságának e két ügyben meghozandó döntései, azok meghozataláig a per tárgyalását felfüggesztette.”

 

A tárgyalás felfüggesztését ugyancsak szerződés érvénytelensége megállapítása iránti valamennyi perben - természetesen fellebbezési eljárásban és felülvizsgálati eljárásban is – ugyanígy kértem megállapítani, és ezzel kapcsolatos felülvizsgálati eljárásokban a Kúria a következőkkel utasítja el kérelmemet valamennyi döntésénél:

 

„12. pont: „Nem volt jelentősége a DH 2. törvény 37. § 1. bekezdésében vagy 39. §-ában foglaltaknak, így nem kellett vizsgálni azt sem, hogy a rendelkezések megfelelnek-e a fogyasztói irányelvben foglaltaknak. A Fővárosi Ítélőtábla felperesek által hivatkozott határozata a perbelitől eltérő tényállás és kereseti kérelem mellett került meghozatalra, ezért az abban kifejtett jogi álláspont sem lehetett ebben az ügyben irányadó.”

(Május 9-i Pfv. 2.994/2016/7. számú Kúriai végzésből)

 

Ebből a Kúriai tájékoztatásból állapítható meg az, hogy a Kúriának valamennyi ilyen döntése során a Kúriai bíróknak vizsgálat híján fogalma sincs arról, hogy a DH2 tv. 37. és 39. § megfelel-e fogyasztói irányelvben foglaltaknak, ennek szerintük nincs a perben jelentősége, míg a C-51/17. számú (árfolyamváltozás terheit ki viseli) üggyel kapcsolatos Fővárosi Ítélőtáblai határozat számukra azért nem irányadó, mert nem azonos tényállású üggyel kapcsolatosan hozták, mint amiben a Kúria dönt. A magyar nép szégyenére ilyen logikátlan és törvénysértő valamennyi Kúriai határozat, hiszen sokra nem tartja népét az a bíró, aki így indokol.

 

Ahhoz pedig, hogy milyen törvénysértést követ el a Kúria minden bírója akkor, amikor magyar bíró által kérelmezett Európai Unió Bírósága előtti fent említett előzetes döntéshozatali eljárásokra figyelemmel az előtte lévő, devizában nyilvántartott kölcsönszerződéssel kapcsolatos érvénytelenségi, vagy végrehajtás megszüntetése iránti peres eljárás tárgyalását nem függeszti fel, ide másolok egy másik, a Fővárosi Ítélőtábla által hozott, tárgyalás felfüggesztését elrendelő végzés indokolást:

 

„A Fővárosi Törvényszék a 18.G.40.890/2016/4. számú végzésével előzetes döntéshozatali eljárást

kezdeményezett az Európai Unió Bírósága előtt többek között a DH2. törvény 37. §-a, 37/A §-a és további rendelkezései, valamint a DH3 törvény egyes szabályai és a vonatkozó unió jog összhangja tárgyában. Az előzetes döntéshozatali eljárás az Európai Unió Bíróság előtt C-483/16. számon van folyamatban.

 

Az EUMSZ -  (Európai Unió működéséről szóló szerződés) – 267. cikke, valamint az Európai Unió Bíróságának kialakult ítélkezési gyakorlata szerint az Európai Unió Bíróság előzetes döntéshozatali eljárásban hozott döntése a vitatott uniós jog értelmezését illetően a kérdést feltevő tagállami bíróságra kötelező. Az előzetes döntéshozatali eljárásban hozott döntéssel az

Európai Unió Bírósága egyértelműsíti és meghatározza az uniós szabályok jelentését és hatályát úgy, ahogyan azt már annak hatályba lépésétől fogva értelmezni és alkalmazni kell vagy alkalmazni kellett volna (C-92/11. RWE ítélet 58. pont)

 

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetlevelét azért utasította el idézés kibocsátása nélkül, mert álláspontja szerint a kereseti kérelem nem felelt meg a DH2 törvény 37. § 1. bekezdésben írt követelményeknek. Ehhez képest a felperes a fellebbezésében kifejtett véleménye szerint a DH2 és a DH3 törvény rendelkezései ellentétesek az európai uniós joggal, a 93/13. EGK irányelv rendelkezéseivel, ezért a nemzeti bíróságot a DH2 törvény 37. –a szerinti hiánypótlási felhívási kötelezettség nem terheli. A felperes fellebbezésére és az elsőfokú bíróság végzésére tekintettel a másodfokú bíróságnak abban a kérdésben kell állást foglalnia, hogy az elsőfokú bíróságot hiánypótlás felhívására vonatkozó kötelezettség terhelte-, illetőleg a felperes keresetlevele az elsőfokú bíróság által felhívott keresetmódosítás hiányában érdemi tárgyalásra alkalmas-e”

 

„Mindebből az következik, hogy a felperes fellebbezésének elbírálása szempontjából lényeges előzetes kérdés, hogy a DH2 törvénynek az előzetes döntéshozatali eljárás által érintett szabályai egyáltalán alkalmazhatóak-e. Amennyiben az előzetes döntéshozatali eljárásban az Európai Unió Bírósága a DH2 törvény egyes szabályainak az uniós joggal való összeegyeztethetetlenségét állapítja meg, akkor ezeket a szabályokat a magyar bíróságok nem alkalmazhatják. Mindez pedig azt jelenti, hogy a fogyasztók nem lennének elzárva attól, hogy önmagában megállapítás iránt terjesszenek elő keresetet, és attól sem, hogy a Ptk. 237. § 1. bekezdés alapján jogkövetkezményként az eredeti állapot helyreállítását kérjék. Az előzetes döntéshozatali eljárásban hozandó döntés kihatással van arra is, hogy a keresetlevélnek csak a Pp. 121. § a. bekezdésében foglaltaknak kell megfelelnie, vagy emellett a DH2 törvény 37. § 2. bekezdésében foglaltaknak is.

 

A jelen eljárás elbírálása szempontjából előzetes kérdés az előzetes döntéshozatali eljárásban hozandó döntés, ezért a Fővárosi Ítélőtábla az eljárást a Pp. 239. § alapján alkalmazandó Pp. 152. § 2. bekezdése alapján felfüggesztette.”

 

            (Fővárosi Ítélőtáblának 13.Gpkf 45026/2016/2. számú végzéséből)

 

Ez a végzés határozza meg azt, hogy egy Európai Uniós normahelyben, valamint bírósági ítéletben foglaltak kötelezik valamennyi magyar bíróságot arra, hogy felfüggesszék a tárgyalásokat. Az alábbiak:

 

 

EUMSZ.267. cikk (az EKSz. korábbi 234. cikke) Az Európai Unió Bírósága hatáskörrel rendelkezik

előzetes döntés meghozatalára a következő kérdé­sekben: a) a Szerződések értelmezése; b) az uniós intézmények, szervek vagy hivatalok jogi aktusainak érvényessége és értelmezése; Ha egy tagállam bírósága előtt ilyen kérdés merül fel, és ez a bíróság úgy ítéli meg, hogy ítélete meghozatalához szükség van a kérdés eldöntésére, kérheti az Európai Unió Bíróságát, hogy hozzon ebben a kérdésben döntést. Ha egy tagállam olyan bírósága előtt folyamatban lévő ügyben merül fel ilyen kérdés, amelynek határozatai ellen a nemzeti jog értelmében nincs jogorvoslati lehetőség, e bíróság köteles az Európai Unió Bíróságához fordulni. Ha egy tagállami bíróság előtt folyamatban lévő ügyben olyan kérdés merül fel, amely valamely fogva tartott személyt érint, az Európai Unió Bírósága a lehető legrövidebb időn belül határoz.

 

(C-92/11. RWE ítélet 58 pont:     „Ebben a tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési

gyakorlat szerint azon értelmezés, amelyet a Bíróság az EUMSZ 267. cikk alapján ráruházott hatáskör alapján valamely közösségi jogszabályra vonatkozóan kifejt, megmagyarázza és pontosítja e szabály jelentését és terjedelmét, ahogyan azt a hatálybalépésének időpontjától értelmezni és alkalmazni kell, illetőleg értelmezni és alkalmazni kellett volna. Ebből következően az így értelmezett szabályt a bíróságok alkalmazhatják, és azt alkalmazniuk kell az értelmezés iránti kérelemről határozó ítélet előtt keletkezett és létrejött jogviszonyokra is, ha egyébként teljesülnek azon feltételek, amelyek lehetővé teszik az említett szabály alkalmazására vonatkozó pernek a hatáskörrel rendelkező bíróságok előtti megindítását (lásd különösen a 24/86. sz., Blaizot és társai ügyben 1988. február 2‑án hozott ítélet [EBHT 1988., 379. o.] 27. pontját; a C‑402/03. sz., Skov és Bilka ügyben 2006. január 10‑én hozott ítélet [EBHT 2006., I‑199. o.] 50. pontját; a C‑313/05. sz. Brzeziński‑ügyben 2007. január 18‑án hozott ítélet [EBHT 2007., I‑513. o.] 55. pontját, valamint a C‑263/10.sz. Nisipeanu‑ügyben 2011. július 7‑én hozott ítélet 32. pontját).”

---------------------------------

 

A most leírtakból tudjuk tehát azt, hogy minden magyar bíróság tudja azt, hogy ekként szólnak a hivatkozott rendelkezések, amiből az következik, hogy az a magyar bíró, aki annak ellenére nem függeszti fel az előtte lévő eljárásban a tárgyalást, hogy ismeretében van annak, miszerint az Európai Unió Bíróság előtt folyamatban lévő eljárásban hozandó határozatnak nem megfelelő ítéletet is hozhat,

 

„az így értelmezett szabályt a bíróságok alkalmazhatják, és azt alkalmazniuk kell az értelmezés iránti kérelemről határozó ítélet előtt keletkezett és létrejött jogviszonyokra is, ha egyébként teljesülnek azon feltételek, amelyek lehetővé teszik az említett szabály alkalmazására vonatkozó pernek a hatáskörrel rendelkező bíróságok előtti megindítását”

 

szándékosan szegi meg a leírtakat, követ el törvénysértést.

 

Tisztességes ország vezetés és tisztességes ügyészségi működés esetén természetesen ez szóba sem kerülhetne azért, mert minden felfüggesztést mellőző bíró jól tudná azt, hogy ilyen magatartással hivatali visszaélés bűncselekménye kísérletének alapos gyanúja miatt ellene büntető eljárás indul.

------------------------------------

 

A következő feladatom az, hogy meghatározzam annak okát, hogy a Kúriai bírók egységesen miért, kinek az érdekében fordulnak szembe fenti Európai törvényekkel, illetve ezzel kapcsolatos magyar törvényekkel. Hiszen azzal, hogy az Európai Bíróságnál lefolytatott eljárásokban egy-két év múlva hozandó határozatok alapján kötelező a magyar bírónak eljárni, elvileg nem lehetne tudni most azt, hogy inkább a bankoknak, vagy inkább az adósoknak kedvező állapot fog létrejönni.

 

Elvileg most nem, ellenben az általam 2014. július 4-e óta hazaárulónak tartott valamennyi országgyűlési képviselő, Kúriai és más bíró, és a teljes magyar hatalmi és ellenzéki elit jól tudja azt, hogy a banki népirtás véglegesítését szándékolják a semmitmondó DH-s jelölésű törvényekkel elérni.

 

Voltak ellenben akkor is olyan tisztességes magyar bírók, akik ezt az aljasságot szó nélkül nem hagyták, és a Fővárosi Ítélőtábla csupán alkotmányossági problémák miatt 2014. szeptember 29-én előterjesztett alkotmányossági panaszban a 2014. évi XXXVIII. tv. alábbi rendelkezéseinek alkotmánysértését állította:

 

2014. évi XXXVIII. törvény 4. § (2) és (3) bekezdés, 6. §,

valamint 7-15. §-ai alaptörvény-ellenességét állapítsa meg, és azokat semmisítse meg,

 

mert az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésébe, C) cikk (1) bekezdésébe, XXVIII. cikk (1)

bekezdésébe és a 25. cikk (1) bekezdésébe, továbbá a 26. cikk (1) bekezdésébe ütköznek.

 

Ami pedig az indokolást illeti, csupán ennek egy részét emelem ki a panasznak:

 

A Tv. 7. § (2) bekezdése szerint „a perben alperes a Magyar Állam”. Az állam a polgári

jogviszonyokban jogi személyként vesz ugyan részt (Ptk. 3:405. §), jogi személyisége

azonban csupán azokra a jogviszonyokra terjed ki, amelyből eredő jogok és kötelezettségek

az államot jogosítják és kötelezik. Mindez azonban nem változtat azon, hogy a felperes

olyan alperessel szemben kívánja megvédeni anyagi jogát, amely a kölcsönszerződésekben

foglalt szolgáltatások teljesítésére és követelésére nem jogosított és nem köteles, a kötelem

alapját képező jogviszonyban polgári jogi jogalanynak sem tekinthető.”

 

A pénzügyi intézmény azonban nem egyedüli alanya szerződéses kötelemnek, így a bíróság ítéletének a kötelmet alakító, a perben nem álló fogyasztókra is kiterjedő hatálya – bár az ítélet jogerejéhez fűződő személyi hatály eleve nem vethet fel értelmezési kérdéseket – a Tv. rendelkezéseinek szélsőségesen kiterjesztett értelmezésével sem állapítható meg.

 

A jogalkotás, végrehajtás és az igazságszolgáltatás egyaránt az államot megillető közhatalmi jogosítvány, ezért a külső polgári jogviszonyban az igazságszolgáltatás feladatát végző bíróságok előtti eljárásban egységesen fellépő, és nem egy meghatározott közfeladatot teljesítő állam szerepvállalása a hatalommegosztás alkotmányos elvét súlyosan sérti, hiszen az állam más jogalanyokkal szemben kizárólag szervezetei útján létesít jogviszonyt.

 

Az adott jogviszonyhoz tartozó hatáskörrel rendelkező szervezet felhatalmazása nélkül a közhatalom valamennyi jogosítványával rendelkező állam önálló jogállása a perben egyáltalán nem értelmezhető.

 

Az alperesi pozíció megnevezésén túlmenően a Tv. által szabályozott eljárásban az államnak az érvényesített jog alapjául szolgáló jogviszonyban is értelmezhetetlen a szerepe, hiszen perbeli jogképességének alapjaként – az ítélet hatályának szabályozatlansága folytán – nem rendelkezik olyan anyagi jogokkal, amelyet az ítélet jogerőre emelkedésével az érintett fogyasztókra származtathat, és így magához az ítélethez sem fűződhet a Tv. 1. § (1) bekezdésében meghatározott kölcsönszerződésekből származó jogvitát véglegesen eldöntő hatály.

 

Az állam jogállásához kapcsolódó közfeladatot ellátó és az annak gyakorlására alkotmányos eszközökkel felhatalmazott szervezet szabályozásának mellőzése és az állam perbeli jogállásával védendő jogok alanyainak, valamint a jogszerzés hatályának szabályozatlansága a bíróság érdemi döntésének személyi és tárgyi hatályát együttesen és egyenként is kétségessé teszik, ami súlyosan sérti a jogállamiságból fakadó jogbiztonság alkotmányos elvét.

 

A jogbiztonság követelményének megfelelő érdemi határozattal szembeni alapvető elvárás,

hogy annak végleges hatályához (jogerejéhez) a legkisebb kétség se fűződjön.

 

a Tv. szerint előírt eljárásban meghozandó döntés alapján nem határozható meg egyértelműen, hogy annak jogereje pontosan mely személyek milyen ténybeli alapból származó jogaira és kötelezettségeire terjed ki (Pp. 229. §), és ez a jogbiztonságot kifejezetten veszélyezteti.

A Tv. teljes egészében figyelmen kívül hagyja a hatálya alá tartozó polgári jogviszonyok

alapján indult bírósági eljárásokban meghozott érdemi határozatok alaki és anyagi jogerőt

magában hordozó hatályait, mert a 4. § (2)-(3) bekezdései alapján a Tv. hatálya alá tartozó

általános szerződési feltételek semmisségét a perindítástól és annak kimenetelétől függően

joghatást keletkeztető tényként kell elfogadni.

 

Mindezzel a (3) bekezdés alapján megteremti azt a következtetési alapot, amellyel az érintett szerződési feltételek és ezáltal a szerződésmódosítások az elszámolási Tv. hatálya alá kerülnek, ezért ezek a rendelkezések a jogbiztonságot és a bírói függetlenséget egyaránt súlyosan sértik.

 

A szerződéses feltétel tisztességtelensége etikai fogalom, amelynek megítélésénél kiemelkedő jelentősége van a bíró köztapasztalaton alapuló logikai következtetéseinek, a szakismeretet igénylő következtetést azonban a bíró pusztán a logika szabályai alapján segítség nélkül nem tudja elvégezni.

 

a jogalkotás a magánjogi jogviszony elbírálására olyan közvetlen befolyást gyakorol, amely összeegyeztethetetlen a bírói függetlenség alkotmányos elvével, ugyanakkor a félnek a polgári perben biztosított rendelkezési jogát korlátozva sérti a tisztességes eljáráshoz való alkotmányos alapjogot is.

 

Stumpf-Balsai féle Alkotmánybíróság ezt a panaszt kiérdemelve a hazaáruló jelzőt természetesen elutasította és mivel az ötvenes évek végén a cipészsegéd Nezvál Ferenc volt az igazságügyi miniszter, javasolni lehet azt, hogy ezek után az Alkotmánybíróságba is inkább susztersegédeket tegyenek.

 

Természetesen a törvényt előterjesztő Trócsányiék tudták legjobban azt, hogy Európában még ilyen hitvány jogalkotás nem történt, de bíztak abban, hogy a törvényeik eredményeként néhány év alatt a bajbajutott magyar emberek egy része külföldre vándorol, egy része belehal a gyötrésbe, nagy részének mindenét sikerül erővel elvenni és az alávaló akciójuk már csak akkor kerülhet majd az Európai Unió elé, amikor legfeljebb bocsánatot kérnek marasztalás esetén, de a kifosztást befejezték. Ha egyszer 2014. júniusában a kisvasutazó miniszterelnök és a Bankszövetség megállapodott a devizaadósok kifosztásában, akkor nincs ellenzéki vagy kormánypárti különvélemény, egység van.

 

Csakhogy az Európai Bíróság elé került közeljövőben több magyar ügy úgy, hogy Luxemburgban már nem Stumpf és Balsai félék döntenek. és a devizaadósok kifosztása még nem teljes.

 

Ebből következik az, hogy minden hazaáruló is tudja azt, hogy sok babér a bankok, illetve Trócsányiék részére nem terem az Európai Bíróság előtti eljárásokban és a hozandó határozatok folytán az adósok hozzájutnak jogaikhoz.

 

Az idő így sürgeti a kifosztókat és segítőiket. és ezért van részükről most minden. A végrehajtások felgyorsítása, a Kúriai bíróknak állandósult törvénysértése.

====================

 

Fentiekből következik az, hogy a probléma megoldásnak adósok számára kedvező alakulása nem a Kormánytól, nem az Országgyűléstől, nem a képviselőktől függ, tőlük nem szabad semmit kérni.

 

Sőt megállapítható az, hogy éppen a Kormánynak és az Országgyűlési képviselőnek beavatkozása 2014-ben a magánjogi – bank és adós közötti – kölcsönszerződésekkel kapcsolatos problémába vezetett oda, hogy a hatalommegosztás ezáltal megszűnt a közhatalom és igazságszolgáltatás között, melynek következtében a ettől kezdve jogállamiság Magyarországon nem létezik.

 

A problémának fogadatlan prókátorainak meg kell érteni azt, hogy amennyiben a köz, vagy végrehajtó hatalomtól várjuk el az igazságszolgáltatási probléma megoldását, akkor ezzel erősítjük a létrejött diktatúra tobzódásának egyfajta legalizálását.

 

Magánjogi problémát kizárólag bíróságok – igazságszolgáltatás – előtt lehet rendezni és ezért az adósoknak azon jogos igényének elérése, hogy a magyar törvények szerint is elsődleges európai joggal ellentétesen magyar bíróság nem dönthet, elsősorban a Kúriánál érhető el. Azért a Kúriánál, mert egyedűl a Kúriának van jogállamiság esetén olyan joga a magyar bíróságok felé hogy amennyiben nem egységes az országban a bírósági ítélkezés, akkor az egységes ítélkezés érdekében intézkedhet.

 

Alaptörvény  25. cikk 3. bek:

 

(3) A Kúria a (2) bekezdésben meghatározottak mellett biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét, a bíróságokra kötelező jogegységi határozatot hoz.

 

Azaz a Kúriának kellene jogegységi határozattal rendezni azt a képtelen helyzetet, hogy az Ítélőtáblai eljárásokban általában felfüggesztik az Európai Bíróságok előtti eljárásokra tekintettel a tárgyalást, míg a Kúriánál pedig nem függesztik fel.

 

Ellenben mára világosan látható az, hogy a Kúria ezt az alkotmányos kötelezettségét nem kívánja teljesíteni, hanem abban bízik, hogy az Országos Bírósági Hivatal Elnöke – Dr. Handó Tünde – a rendelkezésére álló hatalmi eszközök felhasználásával jogegységi határozattal eléri azt, hogy az alsóbb bíróságok követik a Kúriának törvénysértő gyakorlatát.

 

A hatalommegosztás megszűnése folytán a Kúria Elnöke még akkor sem tehetne az Alaptörvény 25. § 3. bek-ben írt Kúriai kötelezettség érvényesüléséért, ha lenne erre egyébként hajlandósága, de mivel a kisvasutas miniszterelnök kezében totális hatalom van – törvényhozásnál, végrehajtásnál és igazságszolgáltatásnál is – Dr. Darák Péter Kúriai Elnöknek csak formális hatalma létezik, és csak annyit tehet, amennyi a kisvasutas megenged. Utóbbit pedig köztudottan soha nem zavar törvényi, vagy alaptörvényi rendelkezés.

 

Valamint ne feledkezzünk meg a Kúria Polgári Kollégiuma Vezetőjéről sem, aki 2016. április 11-én az alábbi levélmásolat szerint kért a Kúria nevében bocsánatot a Bankszövetség Vezetőitől azért, mert 2015. decemberében egy Kúriai bíró a meggyőződése szerint és törvényeknek megfelelően a bankok számára kedvezőtlenül döntött.

 

Leírás: Leírás: Leírás: http://www.azenpenzem.hu/image/?id=2538&th=x&ext=jpg&type=

 

A bocsánatkérést 2016. június 6-án olyan Kúriai jogegységi döntés követte 1/2016. PJE szám alatt, mellyel sikerült Dr. W. Györgynek a banki sérelmet tevékeny megbánással megszüntetni az adósok kárára.

 

-------------------------------

 

Megállapítható fentiek alapján tehát az, hogy az adósok számára megnyugtató rendezésére a kölcsönszerződésnek, valamint a törvényes rend helyreállítása érdekében mindösszesen a Kúriának van lehetősége – a Kormánynak és másoknak nincs – egy jogegységi döntés meghozatalával.

 

Egy olyan Kúriának, melynél az Elnöknek a jogállamiság hiánya miatt csak formális jogköre van, illetve Polgári Kollégiuma Vezetője pedig ténylegesen banki szolgálatba állt.

 

=================

II.

 

A devizaadósok célja most tehát az, hogy a Kúria hozzon egy olyan  európai normáknak megfelelő jogegységi határozatot, melyre tekintettel minden magyar bíró és végrehajtó előtti, devizában nyilvántartott kölcsönszerződéssel kapcsolatos eljárást fel kell függeszteni az Európai Unió Bíróság előtti folyamatban lévő C-483/16. és C-51/17 számú eljárások befejezéséig.

 

Ennek a célnak elérésével kapcsolatosan tudjuk azt, hogy a Kúriának ilyen jogegységi döntéshez csak formálisan van joga, ténylegesen a Kormányzati hatalomtól – Dr. Handó Tündétől és társaitól – függnek, valamint azt is tudjuk, hogy a hatalommegosztás megszűnésével létrejött diktatura megvalósítói nem ismernek sem törvényt, sem emberséget, sem megértést, érdekük által vezérelve szegik meg folyamatosan szavaikat és törvényeket úgy, hogy ha kell millió magyar embert késztetnek hazájuk elhagyására.

 

Ebből következően semmi értelme nincs velük diskurálni, tőlük kunyerálni, hiszen minden tettüket és ígéretüket a Bankszövetséggel kötött megállapodásban írtak határozzák meg.

 

Megvalósítva a miniszterelnöknek „2017 a lázadás éve lesz” meghatározását az elmúlt évből, valamint igazat adva az alábbi kijelentésének,

 

“Nem a kormány lázad, hanem az emberek, és mi azt képviseljük, amit az emberek akarnak. Ez a mi politikai genomunk. Szabadságharcos nép vagyunk.

 

itt az ideje a megjósolt lázadásnak. Azzal, hogy jóshoz tartozók képviseletéből a devizaadósok nem kérnek, árulókkal igaz magyar ember nem szokott szóba állni.

 

A  mostani lázadás mikéntjét Petőfi Sándor 170 évvel ezelőtt az alábbiak szerint határozza meg:

 

Én ugyan nem állok a sereghez,
Mely kiséri őket ujjongatva,
És ha egykor közibök vetődöm,
Nem egyébért lépek e csapatba,
Csak azért, hogy fölfordítsam majd ez
Ál nagyok győzelmi szekerét,
S haragomnak ostorával vágjam
Arcaikra a bitó jelét!

 

Hiszen mikor máskor lehet a magyar népet pusztító „Ál nagyok” arcaira vágni a bitó jelét, mint a július 15-én kezdődő, Budapesten és Balatonfüreden rendezésre kerülő Úszó Világbajnokság idején.

 

Akkor, amikor Ausztráliától Chiléig több milliárd ember számára közvetítik mindazt, amit a magyar uszodákban majd látni lehet. Mondjuk egy olyan transzparenst, melyen a következő olvasható természetesen angol és német nyelven:

 

Népírtás folyik Magyarországon

 

Esetleg a kisvonatozó miniszterelnök arcképét is a transzparensre másolva.

 

Ettől kezdve megtudhatja több milliárd ember a Föld minden részén azt, hogy ténylegesen mi folyik Magyarországon. Úgy, hogy közben annak a több száz tudósítónak is elmondhatjuk kérdésük esetén azt, hogy miben nyilvánul meg nálunk a magyarok irtása, kifosztása.

 

Esetleg a Kúria épületéig is el lehetne kísérni a tudósítókat, ahol akár sátrakban, akár másként fogadnák a devizaadósok valamennyi külföldi tudósítót.

 

Azt is természetesnek tartanám, hogy amennyiben a megnyitón, vagy máskor bármelyik lelketlen hazaáruló megszólal, a nézők közötti tisztességes magyar emberek felállnak és hátat fordítanak a felszólalónak a világ minden országába közvetítve.

 

---------------------------------

Emlékszem az 1982-es argentínai labdarugó Világbajnokságra, ahol minden magyar televízió által közvetített mecsen a pálya nézőterén egy hatalmas vásznon az volt olvasható, hogy

 

ERDÉLY MAGYAR

 

Magyarul volt írva a világon élő minden magyarul tudó ember számára.

 

Azt akarom elérni a Petőfi által megfogalmazott „bitó jel”-nek is mondható, világgá kürtölt magyar fájdalom és pusztulás közlésével, hogy még 35 év múlva is tudják a világ minden pontján azt, hogy a 2000-es évek első évtizedeiben Európa leghitványabb erkölcsiségű értelmisége segítette kifosztani honfitársait Magyarországon.

 

A lázadás elkerülésére a Kúriának van két hete.

 

Ez idő alatt kell 6 Kúriai bírónak egy alig tízsoros, Európai jognak megfelelő jogegységi döntést megfogalmazni. Soronkívűli eljárásokban bíróságoknál nincs törvénykezési szünet, és mível Dr. W. György a bankok érdekében akár két nap alatt is kész lenne bármit megtenni a Kúriánál, a lázadást megjósló kisvonatos miniszterelnöknek egy szavába kerülhet, és a lázadás nem kezdődik el.

 

------------------------------

 

Azt pedig, hogy miként kell az úszó világbajnokságon az erkölcs nevében fentiek szerint fellépni a devizaadósoknak, Póka László és csapata tudja. Csupa kíváló ember, akiknek elegendő gyakorlata van és most fel kell készülniük arra, hogy egy-egy emberük kiragadásával egy másiknak kell a szervezés élére állni.

 

Két nappal ezelőtt küldték meg részemre velük kapcsolatosan az alábbi címen láthatóakat:

 

http://www.civilkontroll.com/felmentettek-a-sargapolosokat/

 

Kiemelem ebből a cikknek utolsó mondatait:

 

“Csak magunkra számíthatunk. A ma beharangozott, és holnap bejelentésre kerülő ellenzéki politikai javaslattal kitörölhetjük a seggünket.


Egyre több bizonyítékot adnak a politikusok, hogy oldaltól függetlenül mind a bankárok idomított majma.”

 

Ámen. Én sem tudtam volna ennél pontosabban fogalmazni.

 

=================

 

Amit pedig a devizaadósoknak a lázadáson történő részvételéről tudni illik, bizonyára tudják azt, hogy az általam túlzottan nem tisztelt Dr. Rubovszki György KDNP országgyűlési képviselő egy héttel ezelőtt meghalt. Halála előtt négy nappal tolószéken és oxigénpalackkal megjelent az Országgyűlési szavazáson azért, mert szavazatára a magyar nép többsége által elutasított pártjának szüksége volt.

 

Idáig is tátott szájjal sült galambra vártak a devizaadósok döntő része, szerintem most is,

 

ellenben akkor, ha most, amikor égetően szükség van a lázadás eredményessége és több millió magyar ember érdekében a minél nagyobb jelenlétre,

 

és nincsenek tolószékben oxigénpalackhoz kényszerítve,

 

de mégsem hajlandók néhány napig hazájuk érdekében semmit tenni,

 

akkor ezeket az embereket jövőben korcsmagyaroknak tartom.

 

Az igazi magyarok elkorcsosult utódainak tartom őket.

 

Siófokon 2017. június 26. napján.

 

Léhmann György