2. Ítéletek                                                                                       Vissza kezdőlapra

Visszalépés: Back Space

Keresés: CtrF

Frissítve: 2014.05.01.

Szerkesztette: Kerekes Ügyvédi Iroda

Az ítéletek időrendi sorrendben és minden lényeges döntést, indokolást tartalmaznak. Tehát ez a"mesterpéldány".

Kereshető ügyvédünkre, bíróra

I. rész: Európai Unió Bírósága döntései

C-26/13

I. rész: Magyar bírósági jogesetek

 

Külön oldalra kigyűjtöttük (másolatban!)

- a Hpt. 213.§ (1) bekezdés alapján indított keresetekhez használható ítéleteket;

- a lakossági lízing is kölcsön típusú (nemcsak Hpt. 210.§, hanem a 213.§ is vonatkozik rá)

- Hpt. 47.§ és Ptk. 223.§ aláírás/képviseleti jog megsértése;

- a Ptk. 205.§ (2) bekezdéshez kapcsolódó döntéseket;

- a Ptk. 209.§ (1) bekezdéshez kapcsolódó döntéseket;

- Opció 5 év felett.

- a Pp. 369.§ (1) bekezdéssel indult vh pereket;

- a közjegyzők elleni ítéleteket;

 

Tervezzük még csokorba szedni:

- az Okmányiroda/gk kivonás;

- birtokvédelem /gk-ra, ingatlanra.

 

Kérjük a szerkesztési javaslatokat és tartalmi kiegészítéseket (ítéleteket) részünkre küldjétek meg! Sikeres hasznosítást kíván BÁTOR PROGRAM Csapata

 

I. rész

Európai Unió Bírósága döntései

 

 

 

1. Az Európai Unió Bírósága a 2012.06.14-i C-618/10. számú Banco Español de Crédito SA/Joaquín Calderón Camino ügyből az alábbi következtetések vonhatók le:

A bíróságnak minden eljárásában köteles vizsgálni a tisztességtelen kikötéseket. Ennek feltétele, hogy a semmisségre okot adó tények a bíróság rendelkezésére álljanak.

"1)          A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5 i 93/13/EGK tanácsi irányelvet úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan tagállami szabályozás, mint amely az alapügy tárgyát képezi, amely a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem tárgyában eljáró bíróság számára nem teszi lehetővé, hogy akár in limine litis, akár az eljárás bármely szakaszában hivatalból értékelje az eladó vagy szolgáltató és a fogyasztó közötti szerződésben foglalt, késedelmi kamatra vonatkozó kikötés tisztességtelen jellegét abban az esetben, ha a fogyasztó nem élt ellentmondással, jóllehet az ehhez szükséges valamennyi jogi és ténybeli elem e bíróság rendelkezésére áll."

 

A tisztességtelen feltételt a bíróság csak megsemmisítheti, bírósági módosítása, tisztességessé változtatása tilos.

"2)          A 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan tagállami szabályozás, … amely a nemzeti bíróság számára lehetővé teszi, hogy az eladó vagy szolgáltató és a fogyasztó közötti szerződésben foglalt feltétel tisztességtelen jellegének a megállapítása esetén az említett szerződést e feltétel tartalmának a módosítása útján kiegészítse."

 

 

 

1. Tisztességtelen a THM (ennek analógiájára a szerződésben feltüntetett törlesztőrészlet) megtévesztően alacsony bemutatása a szerződésben a valóságos kötelezettséghez képest.

Az Európai Unió Bírósága 2012.03.15-i C-453/10. számú Jana Pereničová, Vladislav Perenič és az SOS financ, spol. s r. o. közötti ügyben az SOS financ, spol. sr.o. szerződésével kapcsolatban megállapította, hogy az alacsonyabb THM megtévesztő. Megtévesztő, tisztességtelen feltétel nem lehet törvényes.

Határozat

2)            Az olyan – az alapeljárásban szereplőhöz hasonló – kereskedelmi gyakorlatot, amely hitelszerződésben a valósnál alacsonyabb mértékű teljeshiteldíj mutató megjelöléséből áll, „megtévesztőnek” kell minősíteni a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2005. május 11 i 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv) 6. cikkének (1) bekezdése értelmében, amennyiben ténylegesen vagy valószínűsíthetően arra készteti az átlagos fogyasztót, hogy olyan ügyleti döntést hozzon, amelyet egyébként nem hozott volna meg. A nemzeti bíróságnak kell megvizsgálnia, hogy ez az eset áll e fenn az alapeljárásban. Az ilyen kereskedelmi gyakorlat tisztességtelen jellegének megállapítása többek között az egyik olyan elem, amelyre a hatáskörrel rendelkező bíróság a 93/13 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése értelmében a fogyasztó számára nyújtott kölcsön költségeire vonatkozó szerződési feltételek tisztességtelen jellegére vonatkozó értékelését alapíthatja. Az ilyen megállapítás azonban nem gyakorol közvetlen hatást a megkötött szerződés érvényességének a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése szempontjából történő értékelésére.

 

Indokolás

A 2005/29. irányelv 5. cikk (4) bekezdése szerint a fogyasztó megtévesztése tisztességtelennek minősül.

39           Továbbá a 2005/29 irányelv 3. cikkének az ugyanezen irányelv 2. cikke c) pontjával összefüggésben értelmezett (1) bekezdése értelmében ezt az irányelvet az üzleti vállalkozásoknak az áruhoz vagy szolgáltatáshoz kapcsolódó kereskedelmi ügylet lebonyolítását megelőzően és azt követően, valamint a lebonyolítás során, a fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatára kell alkalmazni. Az említett irányelv 5. cikkének (4) bekezdése szerint különösen tisztességtelen a megtévesztő kereskedelmi gyakorlat.

 

A téves információt a fogyasztó oldaláról kell vizsgálni. Ha ez vezette a szerződéskötésre és valós információ esetén a szerződést nem kötötte volna meg, akkor a hibás informűáció miatt a kikötés tisztességtelen

40           Végül, amint az a 2005/29 irányelv 6. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik, megtévesztőnek minősül a kereskedelmi gyakorlat, amennyiben hamis információt tartalmaz, és ezáltal valótlan vagy bármilyen módon – ideértve a megjelenítés valamennyi körülményét – félrevezeti vagy félrevezetheti az átlagfogyasztót az említett 6. cikk (1) bekezdésében felsorolt elemek közül egy vagy több tekintetében, és feltéve bármelyik esetben, hogy ténylegesen vagy valószínűsíthetően arra készteti a fogyasztót, hogy olyan ügyleti döntést hozzon, amelyet egyébként nem hozott volna meg. Az e rendelkezésben említett elemek között többek között szerepel az ár vagy az ár kiszámításának módja.

41           Márpedig az olyan – az alapeljárásban szereplőhöz hasonló – kereskedelmi gyakorlat, amely egy hitelszerződésben a valósnál alacsonyabb mértékű THM megjelöléséből áll, hamis információt jelent a hitel teljes költségét, és következésképpen a 2005/29 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének d) pontjában említett árat illetően. Mivel egy ilyen THM megjelölése ténylegesen vagy valószínűsíthetően arra készteti az átlagos fogyasztót, hogy olyan ügyleti döntést hozzon, amelyet egyébként nem hozott volna meg, a nemzeti bíróságnak kell megvizsgálnia, hogy ezen hamis információt az említett irányelv 6. cikkének (1) bekezdése értelmében „megtévesztő” kereskedelmi gyakorlatnak kell e minősíteni.

 

Általánosságban

Nem ellentétes a 93/13 irányelvvel, ha a nemzeti jog a fogyasztó érdekében a tisztességtelen feltételek részleges semmissége helyett a teljes semmisséget is eredményezheti.

1)            A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5 i 93/13/EGK tanácsi irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy annak értékelése során, hogy az eladó vagy szolgáltató és a fogyasztó között kötött, egy vagy több tisztességtelen feltételt tartalmazó szerződés az említett feltételek kihagyásával is teljesíthető-e, az eljáró bíróság nem támaszkodhat kizárólag arra, hogy az érintett szerződés egészének semmissé nyilvánítása a felek valamelyike, a jelen esetben a fogyasztó számára esetleg kedvező. Az említett irányelvvel nem ellentétes azonban az, ha valamely tagállam az uniós jog tiszteletben tartásával előírja, hogy az eladó vagy szolgáltató és a fogyasztó között kötött, egy vagy több tisztességtelen feltételt tartalmazó szerződés a maga egészében semmis, amennyiben ez a fogyasztó fokozottabb védelmét biztosítja.

 

A fogyasztó minősítése jól érzékelhető. Azért fogyasztó, mert a hitelezés nem tartozik a szakmai vagy üzleti körébe.

20           Keresetükben az alapeljárás felperesei a kérdést előterjesztő bíróságtól azon hitelszerződés semmisségének megállapítását kérik, amelyet az SOS szabványszerződés alapján fogyasztói hiteleket nyújtó hitelintézetnek nem minősülő szervezettel kötöttek. Az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből kitűnik, hogy az alapeljárásban szóban forgó hitelt az alapeljárás felpereseinek 2008. március 12 én nyújtották.

 

 

 

3. Az Európai Unió Bírósága a 2014.02.27-i C-351/12. számú OSA – Ochranný svaz autorský pro práva k dílům hudebním o.s. és a Léčebné lázně Mariánské Lázně a.s. ügyből az alábbi következtetések vonhatók le:

Az irányelvvel ellentétes nemzeti jogszabály esetén -a jogszabály betartásával- a bírósági mérlegelés körében kell az irányelv érvényesülését kifejezésre juttatni.

2)      A 2001/29 irányelv 3. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a magánszemélyek közötti jogvitában e rendelkezésre nem hivatkozhat valamely szerzői jogi közös jogkezelő szervezet az azzal ellentétes tagállami szabályozás mellőzése érdekében. Az ilyen jogvitát elbíráló bíróság azonban köteles az említett szabályozást – amennyire csak lehetséges – ugyanezen rendelkezés szövegének és céljának megfelelően értelmezni annak érdekében, hogy az általa követett céllal összhangban álló eredményre jusson.

 

 

 

4. Az Európai Unió Bírósága a 2014.04.30-i C-26/13. számú Kasler/OTP Jelzálogbank Zrt. ügyből az alábbi következtetések vonhatók le:

I. A főszolgáltatás megítélése kérdésében az a döntő szempont, hogy a kikötés alapvető, a szerződést jellemző szolgáltatását határozza-e meg. A nemzeti bíróságnak kell eldöntenie, hogy az eladási-vételi árfolyam a Ptk. 209.§ (5) bekezdés szerinti főszolgáltatásnak minősül-e és így a tisztességtelensége csak a világos, egyértelmű megfogalmazás körében vizsgálható. Ebből nyilvánvalóan következik, hogy a deviza elszámolás (mint értékállósági kikötés avagy mint deviza elszámolás kölcsön) főszolgáltatás, a kettős (vételi-eladási) árfolyam alkalmazása már nem ekörbe tartozó, tehát tisztességtelensége korlátozás nélkül vizsgálható.

Határozat

1)   A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv 4. cikkének (2) bekezdését a következőképpen kell értelmezni:

– a „szerződés elsődleges tárgyának” fogalma csak akkor terjed ki a szolgáltató és a fogyasztó között létrejött, külföldi pénznemben meghatározott kölcsönszerződésben foglalt olyan, az alapügyben szereplőhöz hasonló, egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltételre, amelynek értelmében e pénznem eladási árfolyama alkalmazandó a kölcsön törlesztőrészleteinek kiszámítására, ha a kérdést előterjesztő bíróság a szerződés természetének, általános rendszerének és kikötéseinek, valamint jogi és ténybeli összefüggéseinek értékelése alapján azt állapítja meg, hogy az említett feltétel e szerződés alapvető, és mint ilyen, a szerződést jellemző szolgáltatását határozza meg;

A Kettős árfolyam különbözetének, mint díjnak a megfizetése nem tartozik az értékállósági kikötéshez, a kikötés nem kaphat "felmentést" a tisztességtelenség vizsgálata alól.

– az ilyen feltétel, mivel azon pénzbeli kötelezettséget rója a fogyasztóra, hogy a kölcsön törlesztése során fizesse meg a külföldi pénznem eladási árfolyama és vételi árfolyama közötti különbözetből eredő összegeket, nem tekinthető úgy, hogy olyan „díjazást” tartalmaz, amelynek a hitelező által nyújtott szolgáltatásnak ellenszolgáltatásként való megfelelése a tisztességtelen jelleg tekintetében nem értékelhető a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése értelmében.

Indokolás

Az árfolyamrés egyértelműen vizsgálható, nem esik a főszolgáltatás, avagy annak aránya körébe

57      A jelen esetben továbbá rá kell mutatni, hogy mivel valamely feltétel tisztességtelen jellege értékelésének kizárása az árnak vagy díjazásnak az ellenértékként szállított áruval vagy nyújtott szolgáltatással való megfelelésére korlátozódik, e kizárás nem alkalmazható a külföldi pénznemnek az e feltétel alapján a törlesztőrészletek kiszámítására alkalmazandó eladási árfolyama és e pénznemnek a kölcsönszerződés más kikötései alapján a folyósított kölcsönösszeg kiszámítására alkalmazandó vételi árfolyama közötti aszimmetria vitatása esetén.

 

II. Az átláthatóság feltétele nemcsak a nyelvtani érthetőség, hanem a gazdasági következmény felismerhetősége, értékelhetősége. A döntés nyilvánvalósan a fogyasztó oldaláról közelíti meg a szerződés szövegét, ahogy a Ptk. 207.§ (2) bekezdés is a fogyasztó számára kedvezőbb értelmezésre kötelez.

Határozat

2)  A 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló szerződési feltétel esetén azon követelmény alatt, amely szerint a szerződési feltételnek világosnak és érthetőnek kell lennie, nem kizárólag azt kell érteni, hogy az érintett feltételnek nyelvtani szempontból kell érthetőnek lennie a fogyasztó számára, hanem azt is, hogy a szerződésnek átlátható jelleggel fel kell tüntetnie az érintett feltételben meghatározott külföldi pénznem átváltási mechanizmusának konkrét működését, valamint az e mechanizmus és a kölcsön folyósítására vonatkozó többi feltételben előírt mechanizmus közötti viszonyt oly módon, hogy a fogyasztónak módjában álljon egyértelmű és érthető szempontok alapján értékelni a számára ebből eredő gazdasági következményeket.

Indokolás

71      A szerződési feltételek átláthatóságának a 93/13 irányelvben foglalt követelménye nem korlátozható kizárólag azok alaki és nyelvtani szempontból érthető jellegére.

Fogyasztóvédelmi szabálynál kétség esetén az értelmezést kiterjesztően kell alkalmazni: egyértelmű meghatározása szükséges a feltételeknek

72  "a fogyasztó az eladóhoz vagy szolgáltatóhoz képest hátrányos helyzetben van többek között az információs szintje tekintetében, az átláthatóság e követelményét kiterjesztő módon kell érteni.

73      Ami a III/2. kikötéshez hasonló szerződési feltételt illeti, amely lehetővé teszi a szolgáltató számára, hogy a fogyasztó által fizetendő havi törlesztőrészletek mértékét a külföldi pénznem e szolgáltató által alkalmazott eladási árfolyamán számítsa ki, amelynek következtében a pénzügyi szolgáltatás költségei a fogyasztó terhére – nyilvánvalóan felső határ nélkül – emelkednek, a 93/13 irányelv 3. és 5. cikkéből, valamint ezen irányelv melléklete 1. pontjának j) és l) alpontjából, illetve 2. pontjának b) és d) alpontjából az következik, hogy az átláthatóság követelményének tiszteletben tartása szempontjából alapvető jelentőséggel bír az, hogy a kölcsönszerződés átlátható jelleggel tünteti-e fel a külföldi pénznem átváltási mechanizmusának okait és sajátosságait, valamint az e mechanizmus és a kölcsön folyósítására vonatkozó többi feltételben előírt mechanizmus közötti viszonyt oly módon, hogy a fogyasztó egyértelmű és érthető kritériumok alapján előre láthassa a számára ebből eredő gazdasági következményeket (lásd analógia útján: RWE Vertrieb ítélet, EU:C:2013:180, 49. pont).

74      Ami a külföldi pénznem átváltási mechanizmusának a III/2. kikötésben meghatározotthoz hasonló sajátosságait illeti, a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megállapítania, hogy a releváns ténybeli elemek összességére tekintettel, mint a hitelező által a kölcsönszerződés megkötése során közzétett reklám és tájékoztatás, az általánosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó nem csak felismerni képes a külföldi pénznem eladási és vételi árfolyama között a pénzpiacon általánosságban megfigyelt különbség fennállását, hanem képes-e értékelni is a végső soron általa megfizetendő törlesztőrészletek kiszámítására alkalmazott eladási árfolyam alkalmazásának rá nézve – esetlegesen jelentős – gazdasági következményeit is, és ennélfogva az általa felvett kölcsön teljes költségét.

 

III. Tilos a bíróságnak módosítani a szerződési feltételt, ha az tisztességtelen. Arra van lehetősége, hogy jogszabály rendelkezését alkalmazza.

Határozat

3)   A 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló helyzetben, amelyben a szolgáltató és a fogyasztó között létrejött szerződés a tisztességtelen feltétel elhagyása esetén nem teljesíthető, e rendelkezéssel nem ellentétes a nemzeti jog azon szabálya, amely lehetővé teszi a nemzeti bíróság számára a tisztességtelen feltételnek a nemzeti jog valamely diszpozitív rendelkezésével való helyettesítése révén az e feltétel érvénytelenségének orvoslását.

Indokolás

Tilos a bírósági szerződés módosítás, mivel az kiüresítené a fogyasztóvédelmi jogszabály visszatartóerejét.

77      A Bíróság e tekintetben megállapította, hogy a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti jogszabály, amely a nemzeti bíróság számára lehetővé teszi, hogy az eladó vagy szolgáltató és a fogyasztó közötti szerződésben foglalt feltétel tisztességtelen jellegének a megállapítása esetén az említett szerződést e feltétel tartalmának a módosítása útján kiegészítse (Banco Español de Crédito ítélet, EU:C:2012:349, 73. pont).

79      Márpedig e kontextusban meg kell állapítani, hogy ha a nemzeti bíróság jogosult lenne arra, hogy az ilyen szerződésekben foglalt tisztességtelen feltételek tartalmát módosítsa, e lehetőség sérthetné a 93/13 irányelv 7. cikke által elérni kívánt hosszú távú célt. E lehetőség ugyanis hozzájárulna annak a visszatartó erőnek a megszüntetéséhez, amely az eladók vagy szolgáltatók tekintetében jelentkezik az ilyen tisztességtelen feltételeknek a fogyasztókra való puszta és egyszerű alkalmazhatatlansága következtében, mivel az eladók vagy szolgáltatók továbbra is alkalmazni próbálnák az említett feltételeket annak tudatában, hogy még ha azok érvénytelenségét meg is állapítanák, a szerződést a nemzeti bíróság a szükséges mértékben továbbra is kiegészíthetné oly módon, hogy az említett eladók vagy szolgáltatók érdekei biztosítottak legyenek (Banco Español de Crédito ítélet, EU:C:2012:349, 69. pont).

A teljes semmisség a fogyasztó érdekében kerülhető el a diszpozitív szabályok beemelésével. De nem a bank érdekében!

83      Ha viszont az alapügyben szereplőhöz hasonló helyzetben nem volna megengedett a tisztességtelen feltétel valamely diszpozitív rendelkezéssel való helyettesítése, és a bíróságnak egészében meg kellene semmisítenie a szerződést, a fogyasztót különösen káros következmények érhetnék, és ily módon a szerződés megsemmisítéséből eredő visszatartó erő veszélybe kerülne.

84      E megsemmisítésnek ugyanis főszabály szerint az a következménye, hogy a részletekben megfizetendő fennmaradó kölcsönösszeg azonnal esedékessé válik, ami azzal a kockázattal jár, hogy meghaladja a fogyasztó pénzügyi képességeit, és ezért jobban bünteti őt, mint a hitelezőt, amely ennek következtében lehetséges, hogy nem lesz annak elkerülésére ösztönözve, hogy ilyen kikötéseket illesszen az általa kínált szerződésekbe.

 

IV. Általánosan

A fogyasztó fokozott védelemre szorul az információs asszimetria miatt, amely a professzionális szolgáltató és a laikus fogyasztó között femnáll.

39.   A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint továbbá a 93/13 irányelv által létrehozott védelmi rendszer azon az elven alapszik, hogy a fogyasztó az eladóhoz vagy szolgáltatóhoz képest hátrányos helyzetben van mind tárgyalási lehetőségei, mind pedig információs szintje tekintetében, amely helyzet az eladó vagy szolgáltató által előzetesen meghatározott feltételek elfogadásához vezet, anélkül hogy a fogyasztó befolyásolni tudná ezek tartalmát (lásd többek között: Caja de Ahorros y Monte de Piedad de Madrid ítélet, C-484/08, EC:C:2010:309, 27. pont és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

A nemzeti bíróság feladata, tehát KÖTELESSÉGE a tisztességtelen szerződési feltételek kiszűrése a szerződésekből.

40   E hátrányos helyzetre tekintettel a 93/13 irányelv olyan rendszer létrehozatalára kötelezi a tagállamokat, amely biztosítja, hogy minden, egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel vizsgálható legyen az esetlegesen tisztességtelen jellegének megítélése céljából. Ennek keretében a nemzeti bíróság feladata, hogy a 93/13 irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében és 5. cikkében megállapított szempontokat figyelembe véve meghatározza, hogy az adott tényállás körülményeire tekintettel egy ilyen feltétel megfelel-e a jóhiszeműség, az egyensúly és az átláthatóság ezen irányelvben támasztott követelményének (lásd ebben az értelemben: Invitelítélet, C472/10, EU:C:2012:242, 22. pont és RWE Vertrieb ítélet, C92/11, EU:C:2013:180, 42–48. pont).

A bíróság a fogyasztó érdekeit szűkítő szabályokat csak szigorúan értelmezheti, azt kiterjesztően tilos alkalmazni

42   Mivel a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése ekképpen kivételt biztosít a tisztességtelen feltételek tartalmi vizsgálatának azon rendszere alól, amelyet az ezen irányelv által bevezetett fogyasztóvédelmi rendszer előír, e rendelkezést szigorúan kell értelmezni.

A Bíróság kötelezően előírja az irányelv érvényesülését hiányos, ellentétes nemzeti jogszabályi környezetben is! (A "magánszemély" jelentése: nem állami szerv) Az irányelv korlátja csak az általános alapelvekbe és a nemzeti jogszabályba ütközés.

64      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a kizárólag magánszemélyek közötti jogvita esetén a belső jogi rendelkezések alkalmazása során a nemzeti bíróság a nemzeti jogrend valamennyi szabályát köteles figyelembe venni, és azt – amennyire csak lehetséges – az adott területen alkalmazandó irányelv szövegének és céljának megfelelően értelmezni oly módon, hogy az általa követett céllal összhangban álló eredményre jusson (lásd többek között: OSA-ítélet, C-351/12, EU:C:2014:110, 44. pont).

65      A Bíróság ezzel összefüggésben arra is rámutatott, hogy a nemzeti jog összhangban álló értelmezése ezen elvének vannak bizonyos korlátai. Így az általános jogelvek korlátozzák a nemzeti bíróság azon kötelezettségét, hogy a belső jog releváns szabályainak értelmezésekor és alkalmazásakor figyelembe kell vennie az irányelv tartalmát, továbbá e kötelezettség nem szolgálhat a nemzeti jog contra legem értelmezésének alapjául (lásd többek között: OSAítélet, EU:C:2014:110, 45. pont).

 

II. rész

Magyar bírósági jogesetek

 

 

 

 

 

 

2009

 

 

2. A tisztességtelen feltétel alkalmazás hiányában is az marad, a számlanyitási kötelezettség tisztességtelen kikötés

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2010. december 08-i 6.Pf.21.074/2010/6. számú ítéletében felülbírálta Fővárosi Bíróság ítéletét és tisztességtelennek minősítette az OTP Bank Nyrt. és az OTP Jelzálogbank Zrt. üzletszabályzatának több pontját: a számlanyitási kötelezettséget, az írásbeli közvetlen tájékoztatás helyett hirdetményi közlést, illetve közzététel esetén a rövid, 15 napos határidőt.

A Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság a 2011. május 10-i Gfv.IX.30.040/2011/6.számú felülvizsgálati ítéletében néhány pontosítással hatályában fenntartotta a jogerős ítéletet.

 

Másodfokú ítéletből

Tisztességtelen feltétel az írásbeli értesítés helyett a hirdetmény alkalmazása.

"Üzletszabályzat... II. 7. 2. pontjai, melyek szerint 'Írásban történő tájékoztatásnak minősül a mindenkori érvényes hirdetményben való közzététel is.', a velük szerződő valamennyi félre kiterjedő hatállyal érvénytelen. A kikötés azért érvénytelen, mert ... az adóshoz közvetlenül intézett írásbeli értesítéssel egyenértékűnek minősíti a csak a bankfiókokban vagy interneten hozzáférhető tájékoztatást."

 

"A Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint a jóhiszeműség, és tisztesség követelményével nem egyeztethető össze az, hogy az alperesek a jogszabály által előírt közvetlen tájékoztatási kötelezettségüket oly módon kívánják kikerülni, hogy üzletszabályzatukban a szükségképpen írásbeli formát igénylő postai úton, vagy egyéb közvetlen módon, illetve tartós adathordozón történő értesítés helyett lehetővé kívánják tenni az ügyfelek joghatályos értesítését hirdetményi közzététel útján is. A Hpt. 2008. július 31. napjáig hatályban volt 210. § (4) bekezdése szerint elégséges volt az ügyfél hirdetményi közzététel útján történő értesítése is. Ugyanakkor az írásbeli tájékoztatás a szavak általánosan elfogadott értelme szerint az ügyfél közvetlen értesítését feltételezi. Ezzel nem eshet egy tekintet alá a tájékoztatásnak ugyan írásbeli alakot igénylő, de az érintett ügyfélhez közvetlenül el nem jutatott megadása (hirdetmény, sajtóközlemény, szórólap). Ezért a Fővárosi Ítélőtábla úgy foglalt állást, hogy az üzletszabályzat 2002. január 25. napjától 2009. július 9. napjáig hatályban volt, majd 2009. július 10. napjától hatályos II. 7. 2. pontjának kikötése a 2009. július 31-ig terjedő időszakban annak ellenére ugyancsak nem minősült tisztességesnek, hogy a Hpt. az ügyfél közvetlen értesítését még nem írta elő." "Az értesítésnek erre a módjára figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla ésszerűtlenül rövidnek minősítette a fogyasztók számára a nyilatkozat megtételére az üzletszabályzat által megszabott 15 napos határidőt. "

 

Tisztességtelen az aránytalanul rövid idő a nyilatkozzatra

 

">>Ha az ügyfél az értesítés kifüggesztésétől számított 15 napon belül észrevételt nem tesz, kifogást nem emel, a változást részéről elfogadottnak kell tekinteni<<. A kikötés azért érvénytelen, mert az adósok számára - a tájékoztatás módjára is figyelemmel - aránytalanul rövid határidőt biztosít nyilatkozatuk megtételére."

 

Tisztességtelen a bankszámlanyitási kötelezettség előírása

">>A törlesztőrészlet megfizetése kizárólag az ... Bank Rt.-nél vezetett lakossági folyószámláról történhet<<. A kikötés azért érvénytelen, mert az adósokat arra kényszeríti, hogy ilyen szándékuk hiányában is lakossági folyószámlát nyissanak az I. rendű alperesnél." "E kockázat csökkentéséhez nem szükséges eszköz az I. rendű alperesnél vezetett bankszámláról történő kizárólagos törlesztési lehetőség előírása. Ez a kikötés az adósoktól egy esetleg szándékuktól eltérő számlanyitást követel meg, annak többletköltség vonzatával együtt. A felperes helyesen hivatkozott rá az elsőfokú eljárás során, hogy az ilyen kikötést, mint gazdasági erőfölénnyel való visszaélést az 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 21. § f) pontja tiltja. A Tpvt. 86. § (1) bekezdése értelmében azonban a bíróságnak nincs hatásköre az ilyen tisztességtelen piaci magtartás megállapítására, ezért a kikötés jogszabályba ütközését nem állapíthatta meg. Annak azonban nem volt sem anyagi, sem eljárásjogi akadálya, hogy az ítélőtábla megállapítsa: e kikötés a jóhiszeműség és tisztesség követelményét megsértve a fogyasztók hátrányára bontja meg a feleknek a szerződésből eredő jogai és kötelezettségei közötti egyensúlyt."

 

Üzletpolitika, termékpolitika szerinti módosítás tisztességtelen

"A jogerős ítélet megállapította az Üzletszabályzat ... II. 5. 2. pontjának hatodik bekezdése előzőek szerinti érvénytelenségét, mely szerint >>A Hitelezők jogosultak a jelen Üzletszabályzatot  üzletpolitikájának, termékpolitikájának megfelelően egyoldalúan módosítani<<. "Az általános szerződési feltétel módosítása egyben a kölcsönszerződés módosulását is eredményezi, amire figyelemmel 2009. augusztus 1. napjától kezdődően az üzletszabályzat II. 5. 2. pontja első bekezdésében meghatározott kamatra, és költségekre vonatkozó egyoldalú módosítást meghaladóan nincs jogszabályi lehetőség az egyoldalú módosításra."

 

Felülvizsgálati indokolásból

A hirdetmény nem pótolja az adós értesítését

" Egyértelmű, hogy a hirdetményi közzététel nem felel meg sem a postai úton történő, sem a közvetlen módon való értesítésnek, de nem felel meg a tartós adathordozó útján történő értesítésnek sem. A tartós adathordozó ugyanis a Hpt. értelmező rendelkezései szerint olyan eszköz, amely az ügyfél számára lehetővé teszi a neki címzett adatoknak az adat céljának megfelelő ideig történő tartós tárolását és a tárolt adatok változatlan formában és tartalommal történő megjelenítését (Hpt. 2. sz. melléklet III/54. pont).

Tény, hogy a Hpt. 2009. augusztus 1. előtt hatályos 210. § /4/ bekezdése szerint hirdetményben kell közzétenni az Üzletszabályzatnak a kamatot, a díjat, vagy az egyéb feltételeket érintő, az ügyfél számára kedvezőtlen módosítását és nem szól arról, hogy az ügyfelet mindezekről postai úton, a szerződésben meghatározott más közvetlen módon, vagy tartós adathordozón keresztül is értesíteni kellene. Ennek ellenére egyetért azonban a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bírósággal abban, hogy a 2009. augusztus 1-e előtt hatályos Üzletszabályzatok II.7.2 pontja tisztességtelen, mert az írásbeli tájékoztatás értelemszerűen az ügyfélnek címzett, személy szerint az ügyféllel közlendő tájékoztatást jelent, amit már csak azért sem pótolhat a hirdetményi közzététel, mert személyiségi jogokat érinthet és nyilvánvalóan a jóhiszeműség és tisztesség követelményeinek megsértését jelenti a sérelmezett rendelkezéssel érintett adatok nyilvánosságra hozatala. "

A Legfelsőbb Bíróság érvelését ki kell egészíteni azon egyszerű hivatkozásról, hogy ha a szerződést írásba kellett foglalni és átadni az adósnak, akkor a módosítás során is be kell tartani e formai kötelezettséget {Hpt-213.§ (1) bek., Ptk. 217. § (1) bek.}

 

A Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, hogy a tisztességtelenség megállapításának nem feltétele a kikötést alkalmazása.

"Az alperesek állították, hogy az Üzletszabályzatok II.7.2 pontjait nem alkalmazták, ettől függetlenül azonban az érvénytelenség megállapításának helye volt."

 

A számlanyitásra kötelezés tisztességtelen

" Indokolatlan azonban a hitelezési tevékenység biztonságosságának további fokozása érdekében az ügyféltől annak megkövetelése, hogy a hitelező banknál lakossági folyószámlát nyisson. Ez az ügyféllel szemben támasztott követelmény elsősorban a hitelező számára előnyös, mert közvetlenül kísérheti figyelemmel az adós törlesztő képességének alakulását. Az ügyfél számára viszont a számlanyitás és a számla fenntartása egyértelműen költségekkel jár. Amennyiben az ügyfél úgy ítéli meg, hogy ennek ellenére összességében számára mégis előnyös a hitelező banknál lakossági folyószámla nyitása, akkor nyilván él majd ezzel a lehetőséggel. A számlanyitás kötelezővé tétele azonban tisztességtelen. "

 

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

 

"Az alperesek állították, hogy az Üzletszabályzatok II.7.2 pontjait nem alkalmazták, ettől függetlenül azonban az érvénytelenség megállapításának helye volt."

"Az érvénytelenség megállapításának tehát e rendelkezés vonatkozásában 2009. augusztus 1. napjától kezdődően helye volt és ebben az esetben sem volt jelentősége annak, hogy az alperesek ténylegesen alkalmazták-e a sérelmezett rendelkezést."

 

"Fővárosi Ítélőtábla szerint az Üzletszabályzat 2002. január 25-től hatályos II.7.4 pontja a jóhiszeműség és tisztesség követelményét megsértve bontja meg a fogyasztók hátrányára a felek szerződésből eredő jogai és kötelezettségei közötti egyensúlyt azzal, hogy az adósoktól megköveteli - számukra többletköltséget is okozva - az OTP Bank Nyrt-nél való számlanyitást és előírja az e számláról történő törlesztést, holott a Bank számára egyéb eszközök is rendelkezésre állnak hitelkockázatuk mérsékléséhez."

Legfelsőbb Bíróság:

    "Indokolatlan azonban a hitelezési tevékenység biztonságosságának további fokozása érdekében az ügyféltől annak megkövetelése, hogy a hitelező banknál lakossági folyószámlát nyisson. Ez az ügyféllel szemben támasztott követelmény elsősorban a hitelező számára előnyös, mert közvetlenül kísérheti figyelemmel az adós törlesztő képességének alakulását. Az ügyfél számára viszont a számlanyitás és a számla fenntartása egyértelműen költségekkel jár. Amennyiben az ügyfél úgy ítéli meg, hogy ennek ellenére összességében számára mégis előnyös a hitelező banknál lakossági folyószámla nyitása, akkor nyilván él majd ezzel a lehetőséggel. A számlanyitás kötelezővé tétele azonban tisztességtelen."

 

 

 

1. Bizonyítás adósra terhelése, felmondás hiánya tisztességtelen (postai kézbesítés, ÁSZF átvétele)

A Fővárosi Bíróság 2007. május hó 30-i 15.G.40.441/2006/26. számú ítéletében a 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet l.§ (1) bekezdésének j) pontjába és a 2.§ d) pontjába, így a Ptk. 209.§ (1) bekezdésébe ütközőnek minősítette a hitelezői levelek átvételének saját postakönyvi feladással történő igazolását, az ÁSZF külön nyilatkozatban történő elfogadását, a szabályozatlan egyoldalú szerződés módosítást, különösen felmondási jog nélkül. A jogesetben a postakönyv elegendő annak bizonyítására, hogy az adós a levelet átvette. A bizonyítás megfordul és az adóst fogja terhelni, ami tisztességtelen feltétel. Éppen ilyen tisztességtelen kikötés, amikor a Hitelező a saját könyveit tekinti bizonyítéknak, mitöbb annak alapján indít végrehajtást.

A Fővárosi Ítélőtábla a 2008. március 28-i 6.Pf.21.095/2007/8. számú ítélete a döntést helybenhagyta, de az indokolást megváltoztatta, a szerződés módosítás nem tisztességtelen, de a felmondás hiánya azzá teszi:

A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a 2009. január 6-i Gfv.IX.30.316/2008/8. számú ítéletében a másodfokú ítéletet hatályában fenntartotta.

 

Elsőfokú ítélet szerint tisztességetlen levelezési feltételek

"... az ÁSZF 28., 29. pontjának a kézbesítésre vonatkozó részei a 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet l.§ (1) bekezdésének j) pontjába ütközik, ezért tisztességtelen, mert anélkül vélelmezi az értesítés kézbesítését, hogy a kézbesítés körülményeit a felektől függetlenül, egyértelműen és kétség nélkül tisztázó kézbesítési tanúsítvány alkalmazását előírná. Az egyoldalú vélelemmel viszont, az azzal szembeni bizonyítást az adósra terheli, mert az alperes saját bizonyítékait (postakönyve) követően a bizonyítás már, a fogyasztót terheli, de a fentiek szerint alaptalan vélelemmel szembeni kényszerű bizonyítás az adós számára hátrányos.

 

Tisztességtelen az olyan szerződéses kikötés, amelyben nem az Üzletszabályzatot fogadtatja el, íratja alá az adóssal a Hitelező, hanem külön okiratban - akár éppen a kölcsön szerződésben - nyilatkoztatja ezek megismertetéséről, elfogadásáról, átvételéről.

A tisztességtelen kikötések:

"a 23.D) pontjába foglalt alábbi szerződési feltétel:

"A biztosított kijelenti, hogy (...) a biztosítási szerződést elfogadja, a C. Életbiztosító Általános és Különös Életbiztosítási, és a C. Biztosító Általános, valamint a baleset és betegbiztosítási Különös Biztosítási Feltételeit megismerte, az ügyfél tájékoztatót átvette, és ezeket aláírásával igazolja."

"a 25. pontjába foglalt alábbi szerződési feltétel:

"Az Ügyfél ezúton kijelenti, hogy a Hitelező Üzletszabályzatát, valamint a Hitelező Általános Szerződési Feltételeit megismerte. Az adatvédelmi törvény rendelkezései alapján kijelenti továbbá, hogy az adatszolgáltatással, adatkezeléssel, kockázat felméréssel, illetve a felsorolt dokumentumokban található és az Ügyfélre vonatkozó adatok kezelésével kapcsolatos jogairól a Hitelező tájékoztatta."

A tisztességtelenség indokolása

" A perbeli esetben az ASZF 23.D pontja és az ASZF 25 pontjába foglalt mindkét kikötésből egyértelműen hiányzik annak lehetősége, hogy a szerződési feltételeket a fogyasztó kifejezetten elfogadhassa. A fennmaradó azon lehetőség, hogy a fogyasztó a szerződési feltételeket csak ráutaló magatartással fogadhatja el, a bizonyítási terhet e tekintetben az ő hátrányára változtatja meg, mert az aláírás - a kikötés értelmében - egyértelműen igazolja a feltételek átadását. Az ÁSZF 25 pontja szerinti kikötés nem teszi lehetővé azt, hogy az alperesi tájékoztatás megtörténtének illetve a fogyasztó általi elfogadásának ténye kifejezetten rögzüljön ezzel a bizonyítási terhet ugyancsak a fogyasztó hátrányára változtatja meg a kikötés. Ezért az ÁSZF 23.D pontja és az ASZF 25 pontja a Korm. rendelet szabályozása értelmében tisztességtelen."

 

Tisztességtelen az egyoldalú szerződés módosítás, ha a feltételeket nem határozzák meg egyértelműen és ha az adós nem kap felmondási jogot a változtatás alkalmazása előtt:

"a 30. pontjába foglalt alábbi szerződési feltételek:

"A Hitelező közrehatásától független, a pénzpiacokon, a vonatkozó jogszabályokban, illetve a hitelezéssel kapcsolatos kockázatokban bekövetkező bármilyen egyéb változás (pl., az irányadó kamatok ugrásszerű változása, monetáris rendszer változása, stb.) függvényében a Hitelezőnek jogában áll a jelen Hitelszerződésre vonatkozó feltételeket, valamint a hiteldíjat a Hitelezőt ért hátrány kiküszöbölésének mértékéig - egyoldalúan módosítani."

A Kormány rendelet 2.§ d) pontját idézve:

"... lehetővé teszi, hogy a fogyasztóval szerződő fél a szerződést egyoldalúan, a szerződésben meghatározott alapos ok nélkül módosítsa, különösen, hogy a szerződésben megállapított pénzbeli ellenszolgáltatás mértékét megemelje, vagy lehetővé teszi, hogy a fogyasztóval szerződő fél a szerződést egyoldalúan, a szerződésben meghatározott alapos okkal módosítsa, ha ilyen esetben a fogyasztó nem jogosult a szerződéstől azonnali hatállyal elállni, vagy azt felmondani. Az ÁSZF 30. pontjában foglalt szerződési feltételek a fogyasztókra nézve egyetlen jogot sem tartalmaznak, a szerződéstől való fogyasztói elállás jogát egyértelműen nem írják elő. Ezzel szemben az alperest feljogosítják a hitelszerződés egyoldalú módosítására, valamint a hiteldíj egyoldalú módosítására. A bíróság álláspontja szerint ezen rendelkezésekről minden további vizsgálat nélkül megállapítható, hogy egyértelműen sértik az idézett kormányrendeletben foglaltakat."

 

Másodfokú ítélet indokolásából

"Az alperes a fellebbezésében helyesen hivatkozott arra, hogy az ÁSZF. 30. pontja a szerződési feltétel egyoldalú értelmezésére nem jogosítja fel, ez okból az ítélőtábla nem minősítette tisztességtelennek a szerződési feltételt. Ugyanakkor ez a kikötés anélkül teszi lehetővé az alperes számára az egyébként kellően körülírt feltételek bekövetkezése esetére a hitelszerződés egyoldalú módosítását, hogy erre az esetre lehetővé tenné a fogyasztók számára a szerződés azonnali hatályú felmondásának lehetőségét. Ezért ez a feltétel a 18/1999. (II. 5.) Kormányrendelet 2. § d) pontjának második fordulata értelmében minősül tisztességtelennek.

 

A felülvizsgálati kérelem indokolásból:

"Az alperes álláspontja szerint az ÁSZF 30. pontjában írt feltétel ... azért nem tisztességtelen, mert a hitel előtörlesztése biztosított a fél számára, így a 30. pontban szükségtelen külön kikötni a szerződés felmondásának lehetőségét."

 

A Legfelsőbb Bíróság nem osztotta alperes álláspontját:

"A másodfokú bíróság helyesen ítélte tisztességtelennek az ÁSZF 30. pontjának azon kikötését, amely lehetővé teszi az alperes számára a hitelszerződés egyoldalú módosítását anélkül, hogy erre az esetre lehetővé tenné a fogyasztók számára a szerződés azonnali hatályú felmondásának lehetőségét. A feltételt a Rendelet 2. §-a d/ pontjának második fordulata értelmében minősítette tisztességtelenné.

Alaptalanul hivatkozott az alperes arra, hogy az adós felmondása lehetőségének egyidejű biztosítása szükségtelen, mivel a fogyasztónak bármikor jogában áll előtörlesztéssel a szerződés megszüntetése, így az érdekeit a kikötés nem sérti, számára egyoldalú hátrányt nem jelent. Amennyiben ugyanis az adós az ÁSZF 13. pontjában írt módon - előtörlesztéssel - szünteti meg a hitelszerződést, úgy a hitelezőt megilleti a stornódíj, illetőleg a költségei felszámításának jogosultsága. Abban az esetben azonban, ha a hitelező a hitelszerződésre vonatkozó feltételeket, valamint a hiteldíjat saját elhatározásából egyoldalúan módosítja, a fogyasztó részére biztosított felmondás gyakorlása a jogviszony elszámolásának módja tekintetében nem eredményezhet azonos helyzetet az alperes érdekkörében vagy magatartására visszavezethető azonnali hatályú felmondás miatti előtörlesztés között. "

 

adósért: dr. Pálvölgyi Ferenc főosztályvezető ügyész/Legfőbb Ügyészség

 

 

 

2010

 

1. Egyoldalú módosítás határai

A Csongrád Megyei Bíróság 2010. október 20-i 6.G.40.208/2010/6. számú ítéletében a PARTISCUM XI. Takarékszövetkezet alperes ellen általános szerződési feltételek megtámadása iránt indított perben a Hpt. 210.§ (2) és (3) bekezdéseit is alapulvéve állapította meg a hiteldíj módosítás érvénytelenségét. megállapította, hogy az 5 éves opció meghosszabbítása a Ptk. 200.§ (2) bekezdés szerint jogszabályba ütköző és tisztességtelen.

Az ÁSZF-ről:

"... az ÁSZF1 3.1. pontja és 3.2. pontja szerinti rendelkezések a Hpt. már idézett 210. § (3) bekezdése rendelkezésébe ütköznek azzal, hogy ugyanezen jogszabályhely (11) bekezdése is akként rendelkezik, hogy a (3) bekezdésben nem szabályozott szerződések egyoldalú módosítására csak a szerződésben egyértelműen meghatározott feltételek esetére van lehetőség, az egyéb szerződési feltételekre vonatkozóan is. Ehhez képest az ÁSZF1 említett rendelkezései (3.1. pont) a kölcsönnyújtás körében általánosan jogosítják fel a takarékszövetkezetet a hiteldíj bármely elemének vagy az egyéb szerződési feltételeknek az egyoldalú módosítására, a szerződésben vagy az általános szerződési feltételekben meghatározottak szerint. E feltételeket fejti ki részletesen a 3.2. pontja a., b., c. alpontjaiban, ebből következően e rendelkezések is érvénytelenek."

 

A vételi jogról:

"Az "opciós szerződés ingatlanon alapított jelzálog fedezete mellett nyújtott devizaalapú kölcsönhöz természetes személy tulajdonos esetén a Ptk. 205/A.§ (1) bekezdésében foglaltak szerint általános szerződési feltételnek minősül (Szerződés 3. keresetlevél F/6. alatti melléklete). E szerződés 5. pontjában írt, a tényállásban részletezett rendelkezéseinek az 5 év elteltével az opciós szerződés meghosszabbítására vonatkozó  - nyilvánvalóan a jogosult érdekében álló -  rendelkezés a Ptk. 374. § (2) bekezdésében írt 5 éves időbeli korláttal ellentétes, és tekintve az előbbi kogens jellegét, az ettől eltérő szerződéses rendelkezés egyben tisztességtelen is, és mindkét oknál fogva érvénytelen."

 

 

2011

 

1. A Legfelsőbb Bíróság 2011. január 25-i Pfv.IX.21.323/2010/6. számú opciós szerződés érvénytelenségére folytatott felülvizsgálatában megállapította, hogy:

- az 5 éven túli vételi jog kikötés a Ptk. 200.§ (2) bekezdés második fordulata szerint jogszabály megkerülésére irányul;

- a hitelező által történő értékesítéskor elérhető ár nem piaci vételár. Az ilyen ármeghatározás nemcsak a felek akaratát nem tartalmazza (Ptk. 205.§), de tisztességtelen kikötés is (Ptk. 209.§).

" Helyesen állapította meg a jogerős ítélet, hogy az adóst megillető tényleges vételár ily módon való meghatározása azt jelenti, hogy az adós el van zárva attól, hogy a vételár kialakításában részt vegyen, az adós és a hitelező megállapodása tehát ilyen esetben teljes mértékben hiányzik, emiatt pedig ez a rendelkezés a Ptk. 205. § /1/ bekezdésébe ütközik és tisztességtelennek is minősül."

"Az ÁSzF azon rendelkezésének, hogy a kölcsönszerződésben öt évre kikötött korábbi vételi jogot annak megszűnésekor ugyancsak a kölcsönszerződésben kikötött, de a korábbi vételi jog megszűnésének napját követő napon hatályba lépő másik vételi jog váltja fel egyetlen oka, hogy a vételi jog öt éves időtartama meghosszabbodjon, tehát a vitatott rendelkezés tipikus esete a jogszabály megkerülésére irányuló, tilos szerződésnek."

A jogeset analóg példa a Hitelező árfolyam megállapítására, amelyet szabadon, maga határozhat meg. Az árfolyam megállapításnál még az a feltétel sem köti a Hitelezőt, hogy az árat (árfolyamot) a piaci viszonyokhoz kötné. Amikor befizetési időszak van (törlesztenek az adósok), akkor az árfolyamot szabadon megemelheti, vagy csak az adósokat "büntetve" a deviza-eladási árfolyamot növeli. Ha a Hitelező aznap kölcsönt nyújt, akkor az árfolyam alacsony lesz, esetleg a devizavételi árfolyamot engedi mélyre. Minden Adós tapasztalhatta, hogy a folyósítás nem a szerződéskötéshez kapcsolódott, hanem azt is Hitelező maga állapította meg éppen az ügyes deviza árfolyam-trükközés keretében. Az a Hitelező, aki még a látszat tisztességet sem tartja fenn, napon belül is változtathatja az árfolyamát, mint például az OTP Bank Nyrt.

 

 

 

 

3. Egyoldalú szerződés módosítás felmondási jog nélkül tisztességtelen, 5 év után meghosszabbított opció jogszabály megkerülésére irányul

A Fővárosi Bíróság 2011. május 18-i 15.G.41.102/2010/10. számú, a PSZÁF által indított közérdekű perben hozott ítéletében az Általános Hitel és Finanszírozási Zrt. üzletszabályzatának egyes feltételeit érvénytelennek nyilvánította, így az 5 éven túli opció kikötését.

A Fővárosi Ítélőtábla 2012. február 23-i 4.Pf.21.272/2011/10. számú részítéletében nagyrészben hatályában fenntartotta az ítéletet.

Tisztességtelen feltételek:

"a kölcsönszerződés 4.5. pontja szerinti:

>>a fedezetként felajánlott ingatlant terhelő vételi jogot,illetve annak gyakorlását felek a jelen megállapodás aláírásától számított 5 éves időtartamra kötik ki, szerződő felek megállapodnak, hogy a kölcsönszerződés futamideje alatt a futamidő minden 5. évének végét megelőző 45. napig jelen megállapodással azonos feltételek szerint újabb 5 évre megállapodást kötnek a vételi jog időtartamának meghosszabbítására, illetve újabb 5 évre történő alapítása tárgyában. Ezen rendelkezés alapján adós/eladó/zálogkötelezett szerződés aláírásával feltétlenül és visszavonhatatlanul kötelezettséget vállal a vételi jogot alapító megállapodásban megjelölt határidő meghosszabbítására vonatkozó megállapodás aláírására. A jelen pont szerinti vételi jog teljes futamidőre való meghosszabbításának az adós/eladó/zálogkötelezett érdekkörében felmerült bármely okból történő elmaradása esetén a hitelező jogosult a kölcsönszerződés azonnali hatályú felmondására.<<”

"a kölcsönszerződés 7.5. pontja szerinti:

>>Amennyiben bármely jogszabály államigazgatási szabály jegybanki felügyeleti, vagy bármely egyéb hatósági rendelkezés, vagy ezen szabályok értelmezésének változása folytán a hitelezőnek a szerződéskötéskor előre nem látható további költsége, vagy egyéb fizetési kötelezettsége merül fel, hitelező jogosult a kölcsön kamat, illetve díjfeltételeit egyoldalúan módosítani, az ily módon keletkezett költségek fedezésére.<<”

 

A Fővárosi Bíróság indokolásából:

Meghosszabbított opció érvénytelen

" Az alperes által alkalmazott a kölcsönszerződés 4.5. pontjában, és a kölcsönszerződés II. fejezet vételi jogot alapító megállapodás 4. pontjában foglalt szerződési feltételek azért tisztességtelenek, mert önmagában az a körülmény, hogy a hitelezőnek a szerződés teljes időtartama alatt nyomós érdeke fűződhet a kölcsön biztosításához, nem szolgálat alapul arra, hogy az egyéb rendelkezésre álló biztosítékok helyett jogszabály megkerülése útján gondoskodjék biztosítékról. A kifogások kikötések tartalmilag ugyanis egy újabb vételi jog alapítására vonatkozó, így nyilvánvalóan a Ptk. 375. § (4) bekezdése folytán irányadó, 374. § (2) bekezdésébe írt hátrányos jogkövetkezmény a semmisség elkerülését célozzák. Ezért az a rendelkezés, mely a vételi jog kikötésének törvény általi időben korlátozott lehetőségével szemben ilyen jogosultságnak 5 évet meghaladó időtartamra történő létesítését szolgálja, nem egyeztethető össze a jóhiszeműség és tisztesség követelményével. "

Az Ítélőtábla a semmisség jogcímét tisztességtelenség helyett jogszabály megkerülésére hivatkozással állapította meg.

" A kölcsönszerződés 4.5. pontja, valamint a vételi jogot alapító szerződés 4. pontja érvénytelensége tekintetében a másodfokú bíróság túlnyomó részt egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával. A Ptk. 375. § (4) bekezdése folytán irányadó Ptk. 374. § (2) bekezdése értelmében vételi jogot legfeljebb 5 évre lehet kikötni. Ez a rendelkezés nem tiltja a vételi jog egymást követő többszöri kikötését, sem pedig azt, hogy a több vételi jog együttes időtartama meghaladja a Ptk. 374. § (2) bekezdése szerinti 5 éves időtartamot. Mindebből az következik, hogy nem tilos a feleknek a korábban alapított vételi jog megszűnését követő olyan újabb vételi jogra irányuló megállapodása, hogy a két vagy több vételi jog együttes időtartama meghaladja az 5 éves időtartamot. Az azonban, hogy az újabb vételi jog alapítására előre kötelezettséget vállaljon a kötelezett, az említett rendelkezés megkerülésére irányul, ezáltal a Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján semmis. "

 

A Fővárosi Bíróság szerint a szerződésmódosítás felmondási jog nélkül érvénytelen

" Az alperes által alkalmazott kölcsönszerződés 7.5. pontjában, illetve 3.4. pontjában alkalmazott általános szerződési feltételekben előírtak a Ptk. 240. §-a alapján szerződésmódosítást feltételeznek, méghozzá egyoldalúan az alperes részéről. Ezzel szemben nem teszik lehetővé az alperessel szerződő fogyasztó részére a szerződéstől való azonnali hatállyal történő elállás avagy a felmondás lehetőségét. Ezért ezen szerződési feltétel a Korm. r. 2. § d) pontja alapján tisztességtelenek. "

Az Ítélőtábla így hagyja helyben az elsőfokú ítéletet:

" Az elsőfokú bíróság helyesen foglalt állást a kölcsönszerződés I. fejezet 3.4. pontja és 7.5. pontja kifogásolt kikötéseinek tisztességtelensége kérdésében. Ezek a rendelkezések tartalmilag a szerződés egyoldalú módosítására adnak az alperesnek lehetőséget, azonban a fogyasztó részére egyidejűleg nem biztosítják az elállás jogát. Az ezekben meghatározott fizetési kötelezettség a szerződésben előre meghatározott költségeken, díjakon felüli többletre irányul, ebből következően az ezek megfizetésére vonatkozó egyoldalú hitelezői felhívás a szerződés tartalmát egyoldalúan módosítja. Ez a fogyasztót megillető azonnali felmondás lehetőségének biztosítása nélkül tisztességtelen. Ezért ez a feltétel a Korm. rendelet 2. § d) pontjának második fordulata értelmében a Ptk. 209. § (1) bekezdése szerint tisztességtelennek minősül."

 

 

 

4. A Szegedi Ítélőtábla 2011. március hó 4-i Gf.I.30.720/2010/2. számú másodfokú ítéletében alapéllel fogalmazza meg a PARTISCUM XI. Takarékszövetkezet elleni perben, hogy a bankok nincsenek hatalmi pozícióban, nincsenek fölérendelve az ügyfeleknek:

A per felülvizsgálati szakában a Legfelsőbb Bíróság 2011. szeptember 27-i Gfv.IX.30.221/2011/6. számú részítéletében hangsúlyozta a fogyasztóvédelem szükségességét, így az egyoldalú szerződésmódosítás megengedhetőségének határait.

 

Másodfokú ítélet indokolásából:

„A Hpt. 210. § (3) bekezdése rendezi a pénzintézet egyoldalú szerződésmódosításának korlátait. Eszerint fogyasztóval kötött kölcsönszerződésben az ügyfél számára kedvezőtlenül kizárólag a kamatot, díjat vagy költséget lehet egyoldalúan módosítani. Egyéb feltétel - ideértve az egyoldalú módosításra okot adó körülmények felsorolását is - egyoldalúan utóbb nem módosítható az ügyfél számára kedvezőtlenül. Az egyoldalú módosítás jogát a hitelező akkor jogosult gyakorolni, ha a módosításra okot adó objektív körülmények tételes meghatározását a szerződés külön tartalmazza, valamint a hitelező árazási elveit írásban rögzítette.

Az alperes által alkalmazott általános szerződési feltételek részletezik az egyoldalú szerződésmódosítás lehetséges okait, így - formai szempontból - megfelelnek a törvényi előírásoknak. Mindezekből azonban nem következik, hogy azok a feltételek, amelyek az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét előre biztosítják, tartalmuk szerint ne lehetnének tisztességtelenek, amennyiben sértik a jóhiszeműség és tisztesség elvét.”

 

" A feltétel tisztességtelenségének megállapításakor vizsgálni kell a szerződéskötéskor fennálló minden olyan körülményt, amely a szerződés megkötésére vezetett, továbbá a kikötött szolgáltatás természetét, az érintett feltételnek a szerződés más feltételeivel vagy más szerződésekkel való kapcsolatát. Ebben az összefüggésben kiemelt jelentősége van annak, hogy a hitelező és az adós között magánjogi kapcsolat jön létre, a szerződésekben a jogok és kötelezettségek meghatározása során a felek mellérendeltsége és egyenjogúsága elvének kell érvényesülnie. A pénzügyi intézmény gazdasági erőpozíciója ellenére jogi értelemben nincs fölérendelve a kölcsönbevevőnek, éppen ezért nem oktrojálhat rájuk számukra indokolatlan hátrányos feltételeket. A hitelező pénzintézet nem hatóság, az adós pedig nem alárendelt „ügyfél", ezért nem elfogadható az olyan kikötés sem, amely az ilyen szemléletet jeleníti meg, s ebből eredően a jogok és kötelezettségek meghatározása során az adós hátrányára indokolatlan egyensúlytalanságot eredményez, illetve erre vezethet (hasonlóan: BDT 2008/7-8/109. számú eseti döntés)."

 

Az egyoldalú szerződésmódosítást lehetőségét vizsgálva állapítja meg:

"A szerződés módosítása általában nem kérhető az olyan körülmények megváltozása miatt,  melyek  csak az egyik szerződő fél tevékenységi, működési körében - érdekkörében - merülnek fel, különösen amelyek az adott fél rendes üzleti kockázatához tartoznak (hasonlóan: A Polgári Törvénykönyv Magyarázata 905. oldal KJK-KERSZÖV Budapest 2004., BH 1993/11/670. számú eseti döntés, 32/1991. (VI.6.) AB határozat III/4. pont). Mindenki maga köteles feltárni a szerződéskötéssel együttjáró kockázati tényezőket, azok későbbi csökkentésére, kiküszöbölésére sem bírósági - sem a felek valamelyikének egyoldalú - szerződésmódosításával  nincs lehetőség. Ez fokozottan érvényesül a professzionális gazdasági szereplők követelményrendszerében, amilyennek az alperesi pénzintézet is minősül (Szakértői Javaslat az új Ptk. tervezetéhez. Complex Kiadó 2008. 845. oldal)."

 

A Hitelező köteles az üzleti kockázatát felmérni és kezelni az úgynevezett üzemi/üzleti költségei megállapításával, amelyet a kamatban (teljes hiteldíjban) érvényesíthet a szerződéskötéskor. Ha e felelősséget nem fogadná el, akkor az egyenjogúság elvén az Adósnak is lehetővé kellene tenni a módosítást személyes fizetési képessége változása esetére:

"a kölcsönvevő javára is biztosítani kellene az egyoldalú szerződésmódosítás jogát - a kölcsönbevevő (ügyfél) is jogosult lenne egyoldalúan módosítani a hitelezőre kedvezőtlen módon a szerződés kamat, díj, illetőleg költségelemét -, ha a rá vonatkozó jogszabályok, közterhek (adók, járulékok), közszolgáltatási díjak (pl.: elektromos áram, gáz díja, közlekedési költség), megélhetési költségek számára hátrányosan változnak."

 

A felülvizsgálati indokolásból:

"A Legfelsőbb Bíróság osztotta a másodfokú bíróságnak azt az álláspontját, hogy az általános szerződési feltételek, a blanketta szerződések alkalmazása háttérbe szorítja a tényleges piaci alku érvényesülésének lehetőségét, ezzel összefüggésben sérülhet a szerződő felek egyenjogúságának és mellérendeltségének elve, egyensúly eltolódások következhetnek be a szerződő felek jogai és kötelezettségei tekintetében, a fogyasztó kiszolgáltatottá válhat a professzionális szereplővel szemben, és mindezek miatt fokozott jelentősége van a fogyasztók védelmének."

 

Az egyoldalú szerződésmódosítás körében

"A peres eljárásban a fent kifejtettekből következően azt kellett vizsgálni, hogy az alkalmazott általános szerződési feltételek megfelelnek-e a Hpt. 210. § /3/ bekezdésében írt jogszabályi követelményeknek. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a Hpt. 210. § /3/ bekezdés utolsó mondatában írtak alapulvételével a hitelező csak az alábbi feltételeknek megfelelő okokra hivatkozva gyakorolhatja az ügyfélre kedvezőtlenül az egyoldalú szerződésmódosítás jogát:

Objektív okként a nyelvtani értelmezés szerint is csak olyan külső körülmény vehető figyelembe, melynek előidézésében a felek sem külön-külön, sem együttesen semmilyen szerepet nem játszhatnak, melynek bekövetkeztére a feleknek semmiféle befolyása nem lehet. Ezt az álláspontot erősítik meg a Hpt. szempontjából háttérjogszabálynak minősülő Ptk. 228-229. §-ainak rendelkezései is.

A tételes meghatározás követelményének csak akkor felel meg a szerződés, ha az ok-lista teljeskörűen és nem példálózva jelöli meg az egyoldalú szerződésmódosításra alapot adó körülményeket, tehát ha az ok-lista egy olyan zárt rendszer, amely a figyelembe vehető tények és körülmények taxatív felsorolását tartalmazza.

Az okokat pontosan, egyértelműen, ellentmondásoktól mentesen kell megjelölni, ahogy azt a Ptk. 228. § /3/ bekezdése a szerződési feltételek vonatkozásában is megkívánja.

Ezek a legfontosabb elvárások az ok-lista tartalmával, azaz az egyoldalú szerződésmódosítás okainak meghatározásával kapcsolatban."

"Csak olyan körülmények változása adhat alapot a kamat, a díj, a költség tekintetében az egyoldalú szerződésmódosításra, mely körülményeket a szerződéskötéskor is figyelembe vettek a kamat, a díj és a költség meghatározásakor és mely körülmények változása tényleges hatást gyakorol a kamat, a díj, a költség mértékére.

A bekövetkezett változásnak meg kell haladnia a normálisan vállalható üzleti kockázat mértékét, jelentéktelen, érdemi hatást nem kiváltó változás nem adhat alapot a szerződés módosítására. A módosítás mértékének arányban kell állnia a bekövetkezett változás hatásával. "

 

adósért:                 dr. Tőröcsik László ügyész/ Legfőbb Ügyészség

bíró: II. fokon:      Dr. Kemenes István, Dr. Kiss Gabriella, Dr. Mányoki Zsolt

bíró: III. fokon:     Dr.Vezekényi Ursula, Dr.Lőrincz Györgyné, Gyöngyösiné dr.Gyügyei Klára

 

 

 

5. A Fővárosi Bíróság 2010.június 25-i 15.G.42.029/2009/9. számú, az Ügyészség által indított közérdekű perben hozott ítéletében az Erste Bank ellen blanketta szerződésének egyes feltételeit érvénytelennek nyilvánította.

A Fővárosi Ítélőtábla 2011. január 19-i 6.Pf.21.325/2010/8. számú részítéletében részben megváltoztatta ítéletet.

A Legfelsőbb Bíróság 2011. október 18-i Gfv.IX.30.107/2011/7. számú felülvizsgálatában (2413/2011. számú gazdasági elvi határozat) megállapította, hogy az 5 éven túli vételi jog kikötés nemcsak tisztességtelen, de a Ptk. 200.§ (2) bekezdés második fordulata szerint jogszabály megkerülésére irányul.

Tisztességtelen feltételek:

"... hitelszerződés 12.2.4. c) alpontja, mely szerint:

>> az alperest megillető vételi jog (a hitelszerződés létrejöttét követő 5 éven belül) automatikusan hatályba lép és az alperes által gyakoroltnak tekintendő a gépjármű bármely hatóság általi lefoglalását megelőző munkanapon, mely hatálybalépési időpontban az alperes gépjárműre vonatkozó vételi jogát minden külön jognyilatkozat megtétele nélkül gyakoroltnak, a hitelszerződést pedig az alperes által a gépjármű bármely hatóság általi lefoglalását megelőző munkanapon felmondottnak kell tekinteni.<<

A kikötés azért érvénytelen, mert ... jogszabály megkerülésével lehetővé teszi a felmondás visszaható hatállyal történő gyakorlását, továbbá a vételi jog külön nyilatkozat nélkül történő megtételét."

" A bíróság a 2010. március 01. napjáig hatályban volt ÁSZF 12.2.4. c) pontjában megfogalmazott a keresettel támadott szerződési feltétel érvénytelenségét azért állapította meg, mert a Ptk. 319. § (2) bekezdésében foglalt jogszabályi rendelkezésekbe ütköző módon szabályozza a hitelszerződés felmondásának hatályát, tekintve, hogy a szerződés azonnali hatályú felmondása esetén a szerződés a felmondás közlésével szűnik meg, így a felmondás visszaható hatállyal történő gyakorlásának nincs helye, az ezzel ellentétes kikötés jogellenes (BDT.2005.1274.). "

 

">>A felek kijelentik, hogy jelen szerződést, és annak elválaszthatatlan mellékletét képező gépjármű adásvételi szerződést, vagy a megrendelést és a számlát: Az alperes Üzletszabályzatát és Általános Szerződési Feltételeit hitelszerződéshez. A gépjármű állapotfelmérési dokumentációt, (csak használt gépjármű esetén): Az alperes elfogadó nyilatkozatát elolvasták, a benne foglaltakat megértették és mint akaratukkal mindenben megegyezőt az alábbi tanúk jelenlétében jóváhagyólag aláírták, valamint a szerződés az általános szerződési feltételek és az üzletszabályzat 1-1 példányát átvették.<<

A kikötés azért érvénytelen, mert ... az abban foglalt rendelkezések alkalmatlanok, annak igazolására, hogy a fogyasztónak ténylegesen lehetősége volt az ott írt dokumentációk megismerésére."

 

A Fővárosi Ítélőtábla a vételi jog semmiségét hatályában fenntartotta, az ÁSZF és egyéb dokumentumok megismerésére, átvételére vonatkozó nyilatkozat a blanketta szerződésben azonban nem tisztességtelen, mert a blanketta szerződés végén, az aláírás felett olvasható.

 

A Legfelsőbb Bíróság a vételi jog semmisségét hatályában fenntartotta.

"Nem egyeztethető össze a jóhiszeműség és tisztesség követelményével, a szerződésből eredő jogok és kötelezettségek egyensúlyát egyoldalúan, indokolatlanul az alperessel szerződő fél hátrányára bontja meg az olyan kikötés, mely a Ptk. 374. § /2/ bekezdésének megkerülésével lehetővé teszi, hogy a hitelező más biztosíték helyett 5 évet meghaladó időtartamra szólóan fennálló vételi joggal biztosítsa a kölcsönszerződést."

" A Ptk. 374. § /2/ bekezdésének a Ptk. 375. § /4/ bekezdése alapján irányadó rendelkezése értelmében vételi jogot legfeljebb öt évre lehet kikötni, az ezzel ellentétes megállapodás pedig semmisnek minősül. Nem vitatható, hogy a blankettaszerződés 8. pontja utolsó mondatának rendelkezése azt célozta, hogy öt évnél hosszabb időtartamú hitelszerződések esetében a vételi jog öt éves időtartama meghosszabbodhasson, ezért ez a rendelkezés - függetlenül attól, hogy az alperest öt évet meghaladóan folyamatosan megillető vételi jogot két szakaszra osztja - tipikus esete a jogszabály megkerülésére irányuló tilos szerződésnek. Ugyanezt az álláspontot foglalta el a Legfelsőbb Bíróság a hasonló tényállás alapján meghozott Pfv.IX.21.323/2010/6. számú ítéletében is."

 

Az ítélet leszögezi, hogy a szerződés aláírása az Adós részéről nem jelenti az általános szerződési feltételek egyedisítését.

" Fontos azonban hangsúlyozni, hogy önmagában annak rögzítése a blankettaszerződésben, miszerint a fogyasztó elolvasta, ismerte, akaratával egyezőnek nyilvánította a blankettaszerződés mellékleteit képező okiratokban írtakat, így többek között az ÁSZF és az Üzletszabályzat rendelkezéseit nem jelenti azt, hogy az ezekben szereplő rendelkezések egyedileg megtárgyalt szerződéses rendelkezéseknek tekintendők, vagyis ezen szerződési nyilatkozattól a bizonyítási teher nem fordul meg."

 

A Legfelsőbb Bíróság az Üzletszabályzat elfogadásáról szólónyilatkozatot a blankettaszerződésben elfogadta a másodfokú ítéleti indokolásnak megfelelően.

" a blankettaszerződés utolsó bekezdésének első mondata tartalmazta, hogy többek között a szerződés elválaszthatatlan mellékletét képezi az ÁSZF és az Üzletszabályzat, továbbá az ügyfél azon nyilatkozatát, hogy a mellékleteket elolvasta, a benne foglaltakat megértette és a blankettaszerződést ennek ismeretében mint akaratával egyezőt írta alá. Azt is tartalmazta a nyilatkozat, hogy az ÁSZF, illetve az Ügyfélszabályzat átadása is megtörtént. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság szerint a jogerős ítélet ezzel kapcsolatos döntése megalapozott volt. "

 

 

 

6. A Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 2011.10.20-i 8.G.40.052/2011/11. számú ítéletében tisztességtelennek minősítette a vételi jog bejegyzésének költségeit átterhelni az adósra. Az általános szerződési feltételek megtárgyalása körében pedig még az adósok nyilatkozata ellenére is átlátta a valóságos helyzetet: az ügyfeleknek reális lehetősége nem volt a szerződések módosítására, csupán azt választhatták, hogy nem kötnek szerződést.

"... a bíróságban az a meggyőződés alakult ki, hogy az ügyfelek a perbeli opciós szerződések tartalmára ténylegesen nem lehettek befolyással, azt kizárólag az alperes alakította ki. A szerződéseket az előzetes és részletes tájékoztatás, valamint az ügyfél általi elfogadás, belenyugvás, módosítási igény hiánya még nem teszi egyedileg megtárgyalttá. A tanúvallomások alapján az ügyfelek szerepe a szerződéskötéskori folyamatban csak az aláírásra korlátozódott.”

 

Jól ismert kifogás a Hitelezők részéről, hogy nem volt kötelező aláírni a szerződést. A megyei főügyész jó előterjesztésére a bíróság a felperes javára értékelte a Hitelező erkölcstelen nyilatkozatát:

”Maga az alperesi képviselő is úgy fogalmazott, hogy

"természetesen vannak ezeknek a szerződéseknek eleve elkészített tartalmi elemei, nemcsak egyedileg megtárgyalt teltételek kerülnek bele"

illetve

"az ügyfélnek választási lehetősége van ha ... az alperes által meghatározott feltételrendszer nem megfelelő számára, akkor más hitelintézethez is fordulhat."

Az idézett nyilatkozatok tartalma pedig éppen arra utal, hogy a feltételeket és a szerződések tartalmát az alperes alakítja ki, amennyiben azokat az ügyfél nem fogadja el, máshoz fordulhat hiteligényével"

"A szerződéses kikötés egyedisége szempontjából döntő mozzanat, hogy az ügyfél (fogyasztó) közreműködhetett-e annak meghatározásában, az okirati bizonyítékokat és tanúvallomásokat összességében értékelve pedig a bíróság azt állapította meg, hogy az ügyfelek közreműködése hiányzott, a szerződések 5. pontja általános szerződési feltétel."

 

Ezen bíróság is hangsúlyozza, hogy a bank nem uralkodhat az ügyfeleken:

"A kölcsönszerződések, és az ahhoz kapcsolódó szerződések megkötése során azonban a bank, mint a polgári jogviszony egyenrangú alanya jár el, nincs fölérendelve az ügyfélnek. Az összes költség, köztük a per tárgyát képező díj áthárítása - annak ellenére, hogy a "hitelre az ügyfélnek van szüksége"- a felek közötti szerződéses egyensúlyt megbontja, indokolatlan hátrányt eredményez."

 

A bíróság egyértelműen fogalmaz, hogy a bank érvelése súlytalan, ha arra hivatkozik, hogy a szerződése nem ütközik törvénybe

"A szerződés tisztességtelensége ugyanis jogszabályba ütközés nélkül is megállapítható lehet.”

 

 

2012

 

1. Felmondás hiánya tisztességtelen

A Fővárosi Bíróság 2011. május 18. napján meghozott, 15.G.41.102/2010/10. sorszámú ítéletében többek között megállapította, hogy a Ptk. 209.§ (1) bekezdés szerint tisztességtelen feltétel az egyoldalú szerződés módosítás, ha ahhoz nem párosul a felmondás joga a fogyasztó részéről. Az opció 5 éven túli alkalmazása nemcsak tisztességtelen, de a Ptk. 200.§ (2) bekezdés szerint törvény megkerülésével kötötték.

A Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a 2012.02.23-i 4.Pf.21.272/2011/10. számú részítéletében az ítéletet a fenti részben helybehagyta.

Fővárosi Bíróság indokolásából

Elsőfokú ítéletből:

Opció 5 éven túl nem törvényes

"A kölcsönszerződés 4.5. pontjában és a kölcsönszerződés II. fejezet vételi jogot alapító megállapodás 4. pontjában foglalt rendelkezést azért ítélte tisztességtelennek, mert az egyéb rendelkezésre álló biztosítékok helyett jogszabály megkerülése útján kívánta a kölcsönszerződést biztosítani, nyilvánvalóan a Ptk. 375. § (4) bekezdése folytán irányadó Ptk. 374. § (2) bekezdésében írt hátrányos jogkövetkezmény, a semmisség elkerülését célozva. Ez a rendelkezés a vételi jog öt évet meghaladó időtartamra történő létesítését szolgálja, mely nem egyeztethető össze a jóhiszeműség és a tisztesség követelményével."

 

Egyoldalú szerződésmódosítás felmondási jog nélkül érvénytelen kikötés

"A kölcsönszerződés 7.5. pontjában és a 3.4. pontjában alkalmazott általános szerződési feltételekbe foglaltak a Korm. rendelet 2. § d) pontja alapján minősülnek tisztességtelennek, mivel az alperes részéről történő egyoldalú szerződésmódosítás esetén nem teszik lehetővé az alperessel szerződő fogyasztó részére a szerződéstől való azonnali hatállyal történő elállás vagy felmondás lehetőségét."

 

Másodfok indokolásából

Opció 5 éven túl nem törvényes

"A jogerős ítélet megállapította a közjegyzői okiratba foglaltan, fogyasztói szerződések megkötésénél alkalmazott kölcsönszerződés I. fejezet 4.5. pont,

>>felek megállapodnak, hogy a kölcsönszerződés futamideje alatt, a futamidő minden 5. évének végét megelőző 45. napig a jelen megállapodással azonos feltételek szerint újabb 5 évre megállapodást kötnek a vételi jog időtartamának meghosszabbítása, illetve újabb 5 évre történő alapítása tárgyában. <<

>>Amennyiben a fent körülírt szerződés időben nem kerül megkötésre, hitelezőnek jogában áll a jelen közjegyzői okiratban foglalt kölcsönszerződést felmondani és saját választása alapján élni a jelen közjegyzői okiratba foglalt biztosítékokkal, illetve kérheti további biztosítékok bevonását.<<

 szövegrészletei érvénytelenségét.

A kikötések azért érvénytelenek, mert a feleknek a szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével, egyoldalúan és indokolatlanul a fogyasztó hátrányára állapítják meg azáltal, hogy jogszabály megkerülésével hosszabbítják meg a vételi jog gyakorlási lehetőségének 5 évben maximált időtartamát, továbbá a vételi jogot meghosszabbító nyilatkozat elmaradásához a felmondás lehetőségét fűzik jogkövetkezményként."

 

Egyoldalú szerződésmódosítás felmondási jog nélkül érvénytelen kikötés

"A jogerős ítélet megállapította a közjegyzői okiratba foglaltan, fogyasztói szerződések megkötésénél alkalmazott kölcsönszerződés I. fejezet 7.5. pont

>>Amennyiben bármely - különös tekintettel a kölcsön pénznemére vonatkozó - jogszabály, államigazgatási szabály, jegybanki, bankfelügyeleti vagy bármely egyéb hatósági rendelkezés vagy ezen szabályok értelmezésnek változása folytán a hitelezőnek a szerződéskötéskor előre nem látható további költsége vagy egyéb fizetési kötelezettsége merül fel amiatt, hogy a vonatkozó szerződésben hitelezőként szerepel, a hitelező választása szerint a hitelező jogosult a kölcsön kamat-, illetve díjfeltételeit egyoldalúan módosítani az ily módon keletkezett költségek fedezetére.', továbbá a közjegyzői okiratba foglaltan, fogyasztói szerződések megkötésénél alkalmazott kölcsönszerződés I. fejezet 3.4. pont ,Amennyiben a hitelező által a szerződéskötéskor ismert és figyelembe vett költségek előre nem látható okból növekednek vagy az ismert és figyelembe vett költségeken túlmenően a hitelezőnek további költségei keletkeznek, ezen költségek fedezetének biztosítása céljából a hitelező jogosult a kölcsönszerződést egyoldalúan módosítani, és az e körben tett egyoldalú szerződésmódosítás rendelkezéseit az adós/eladó/ zálogkötelezett jelen szerződés aláírásával magára nézve kötelezőnek fogadja el.<<

szövegrészei érvénytelenségét.

A kikötések azért érvénytelenek, mert a feleknek a szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével, egyoldalúan és indokolatlanul a fogyasztó hátrányára állapítják meg azáltal, hogy anélkül teszik lehetővé a hitelező számára a szerződés egyoldalú módosítását, hogy a fogyasztót erre az esetre megilletné az azonnali hatályú felmondás joga."

 

"Ezek a rendelkezések tartalmilag a szerződés egyoldalú módosítására adnak az alperesnek lehetőséget, azonban a fogyasztó részére egyidejűleg nem biztosítják az elállás jogát. Az ezekben meghatározott fizetési kötelezettség a szerződésben előre meghatározott költségeken, díjakon felüli többletre irányul, ebből következően az ezek megfizetésére vonatkozó egyoldalú hitelezői felhívás a szerződés tartalmát egyoldalúan módosítja. Ez a fogyasztót megillető azonnali felmondás lehetőségének biztosítása nélkül tisztességtelen. Ezért ez a feltétel a Korm. rendelet 2. § d) pontjának második fordulata értelmében a Ptk. 209. § (1) bekezdése szerint tisztességtelennek minősül."

 

 

 

Opciós gk. elszámolása csak szerződés szerint (számlával) lehet

2. A PKKB 2011. november 07-i 37.P.95.298/2010/12. számú ítéletében a MKB-Euroleasing Zrt. felperes keresetét elutasította, mivel nem szerződésszerűen, a visszavett gépkocsi (számlával igazolt) értékesítési árával számolt el az alperes/lízingbevevővel, hanem a szakértő által megállapított vételáron.

A Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság 2012.04.03-i  57.Pf.630.807/2012/4. számú ítéletében az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

Az elsőfokú ítélet indokoláából:

"... a lízingszerződés rendelkezéseire figyelemmel a lízingbe adónak nem a gépjármű tényleges forgalmi értékét, hanem a nettó értékesítési árát kellett beszámítania a szerződés alapján fennálló tartozás összegébe. A szakértő által megállapított vételi ár az értékesítési ár alsó határa volt. A felperes által csatolt elszámolás szerint a gépjármű értékesítése megtörtént, a nettó értékesítési ár összegét azonban a felperes a fentiek ellenére nem igazolta, -holott nem kizárható, hogy az magasabb volt a szakértő által megállapított eladási árösszegénél. "

 

 

 

3. A Szegedi Ítélőtábla 2012. április 26-i Pf.I.20.052/2012/7. számú jogerős ítéletében megállapította, hogy az OTP Bank Nyrt. és az OTP Jelzálogbank Zrt. szerződésében a kettős (eladási és vételi) árfolyam alkalmazása a Ptk. 209.§ szerint tisztességtelen kikötés, ezért semmis. A kölcsönszerződés III/2. pontjának alábbi rendelkezése semmis:

 „Az egyes fizetendő törlesztőrészletek forint összegét a Hitelező a Bank által alkalmazott, az esedékesség napját megelőző napon érvényes Deviza eladási árfolyamon határozza meg. A Hitelező az első törlesztőrészlet folyósítás napján érvényes, a Banknál alkalmazott Deviza eladási árfolyamon számított Deviza összegéről a folyósításról szóló értesítő megküldésével tájékoztatja az Adósokat. A Hitelező a Bank által alkalmazott Deviza eladási árfolyam, a hirdetményben közzétett hiteldíj változása esetén a megváltozott hiteldíj és a még hátralévő futamidő alapján havonta jogosult meghatározni az Adósok által fizetendő törlesztő részlet összegét."

 

Az Ítélőtábla felismerte az "értékállóságot": az erős devizához alacsony kamat, a gyengéhez magasabb párosul.

"A devizaalapú kölcsönelszámolás éppen azt jelenti, hogy devizaértékesítés (átváltás) nem történik, hanem a - forinthitelhez képest - relatíve alacsonyabb kamat forint árfolyamromlásból eredő kockázatát nem a hiteldíj, az ügyleti kamat százalékos mértéke, hanem a törlesztésnek az aktuális devizaértékhez kötése hivatott kompenzálni, kiküszöbölni. A forinthitelek kamatterhe azért magasabb, mert a forint árfolyam romlásából eredő kockázat (is) az ügyleti kamat mértékében kalkulált."

 

Határozottan kijelenti, hogy virtuális devizaváltásért nem jár ellenszolgáltatás.

"A kölcsön jogügyletben devizaértékesítés - eladás és vétel - tehát nem történik, ezért az eltérő vételi folyósításkori, és eladási törlesztési árfolyamon a hitelező különbözeti árrést nem alkalmazhat. „Mintha vétel" és „mintha eladás" jogilag nem létezik - értelmezhetetlen -, a „virtuális szolgáltatásért" pedig legfeljebb „virtuális ellenérték" jár.

 

Abban is határozott az ítélet, hogy a kölcsönnek nem ellenszolgáltatása a devizaváltás, így tisztességtelensége ekörben vizsgálható. Miután a kereset csak Ptk. 209.§-ra épült, a Tábla nem tért ki a Hpt. rendelkezéseire, de jelzi, hogy az árrés nincs megjelenítve "nyíltan" a szerződésben.

"A vételi-eladási árfolyamkülönbözet nem a banki szolgáltatás ellenszolgáltatása, ezért - a kezelési költségtől eltérően - nem esik a Ptk. 209. § (5) bekezdés korlátozó rendelkezése alá, azt a bíróság érdemben vizsgálhatja. Kölcsönszerződés esetén ugyanis az adós ellenszolgáltatása az ügyleti kamat és a kezelési költség - a teljes hiteldíj -, vagyis mindaz, amit a bank a THM-ben nyíltan értékelt."

 

A kettős árfolyam alkalmazása, az elszámolás módjának megváltoztatása tisztességtelen:

"A felperesek nem azért tartották érvénytelennek a támadott kikötést, mert a kölcsön törlesztésének mértéke az aktuális devizaárfolyam változása függvényében kerül meghatározásra, hanem amiatt, mert különbözik egymástól a folyósított, illetve a törlesztésre kerülő kölcsön számításának, elszámolásának módja. "

 

Nem világos a bíróság számára sem, hogy miért kell áttérni másik deviza elszámolásra, ezért is tisztességtelen a kikötés:

"Semmiképpen nem világos és nem egyértelmű, hogy milyen okból, megfontolásból tér el a folyósított, illetve a törlesztésre kerülő kölcsön elszámolásának módja. A Ptk. 209. § (4) bekezdése szerint a fogyasztói szerződésben egyedileg meg nem tárgyalt feltétel tisztességtelenségét önmagában az is megalapozza, ha a feltétel nem világos, vagy nem érthető."

"A III/2. pontban írt, a törlesztés elszámolását rendelő kikötés nem önmagában, a deviza eladási árfolyam alkalmazása miatt tisztességtelen, hanem azért, mert az I/1. pontban szereplő feltétellel összevetve megállapítható, hogy a kölcsönösszeg folyósításakor, illetve a törlesztéskor a bank nem egynemű árfolyamon számol. Ezzel az adós hátrányára egyoldalúan és indokolatlanul egyenlőtlenséget idéz elő a szerződéses jogokban és kötelezettségekben.

Az elszámolás során az eltérő - kihelyezéskor a vételi, míg a törlesztéskor az eladási - árfolyam alkalmazása ugyanis azzal a következménnyel jár, hogy az adósnak - még változatlan devizaárfolyamot feltételezve is, és az ügyleti kamatot, kezelési költséget figyelmen kívül hagyva - a folyósított hitelnél eleve lényegesen magasabb összeget kell majd visszafizetnie, éppen annyival többet, mint amennyi a vételi és az eladási ár különbözete."

A kettős deviza árfolyamból szolgáltatás nélküli bevételhez jut a bank.

"A támadott kikötés alkalmazásával a bank olyan szolgáltatásért számít fel ellenszolgáltatást az adósnak, amelyet számára nem is nyújtott. A kölcsönszerződésben a bank főkötelme a pénzszolgáltatás, amelyet ténylegesen teljesített is, de a pénz használatának ellenértékéért járó szokásos ügyleti kamat és a kezelési költség, a teljes hiteldíj mellett - azon fölül - a devizakereskedelmi-adásvételi ügyletek körében alkalmazható vételi-eladási árfolyam különbözetében álló árréshez is hozzájutott. Tisztességtelen a kölcsönszerződésbe foglalt azon kikötés, amelynek alkalmazásával a kihelyezéskori és törlesztéskori eltérő devizaárfolyam elszámolása eredményeként a bank ugyanazért a szolgáltatásért a fogyasztótól kétféle („kétszeres") ellenszolgáltatást követel és kap. Ez a bank oldalán nyilvánvaló egyoldalú előny, a fogyasztó oldalán indokolatlan hátrány.

Összességében az ítélőtábla álláspontja szerint:

- A devizaalapú kölcsönszerződés, mint magánjogi ügylet alapján a pénzintézet devizát - jogi értelemben sem - nem bocsát a másik szerződő fél, a kölcsönvevő rendelkezésére, az adós nem rendelkezik semmilyen deviza felett, ezért nincs mit eladnia, a bank pedig nem tud mit „vételi" árfolyamon a folyósításkor megvásárolni.

A bíróság itt téved, mert a kölcsönre koncentrált és nem vette észre, hogy annak a kamat az értékállósági kikötése, a szerződésben egyébiránt ilyen kikötés nem szerepel (ahogy az árrés sem). Ha a forint kamata nem elég értékálló kikötés, akkor a deviza-elszámolásra áttérés nem fokozott értékállóságot jelent, hanem egy határidős deviza csere ügyletet (swap)

"- A devizaalapú hitel forint hitel, értékállandósági kikötéssel: az adós mindig az aktuális devizaárfolyam átszámításával (és nem „átváltásával") köteles törleszteni a forinthitel tartozását. Az ebből fakadó árfolyamkockázatot az adós viseli; nem tisztességtelen, nem érvénytelen a szerződés, ha az adós a résztörlesztéskor a folyósításkori árfolyamhoz képest eltérő aktuális devizaárfolyam átszámításával (de nem „átváltásával") köteles törleszteni a forint hitelét. "

 

Itt már teljes logikai és ténybeli a zavar: A bíróság felismeri, hogy a kettős árfolyam alkalmazása idegen a kölcsöntől, de azt nem ismeri fel, hogy a devizaelszámolás még idegenebb a kölcsöntől (ha ismerjük, hogy ugyanannyiból ugyanannyit kell VISSZA-fizetni). A THM pedig, ha törvényesen számolják, akkor tartalmazza az árrést, csak a kötelező megjelenítést mulasztja el.

"- Tisztességtelen viszont az a kikötés, amelynek eredményeként a kölcsön lényegével, alapgondolatával ellentétes módon a folyósításkori és törlesztéskori eltérő (vételi-eladási) devizaárfolyamok alkalmazása miatt az adós eleve magasabb összegű kölcsönt köteles visszafizetni, mint amit ténylegesen a részére a kölcsönadó folyósított - figyelmen kívül hagyva az ügyleti kamatot és minden költséget, amit a bank a THM-ben kalkulált, továbbá a forint-deviza árfolyam változásának hatását egyaránt.

- A bank részéről devizaalapú kölcsön esetén akkor tisztességes a kikötés, ha a folyósítás és a törlesztés elszámolása egynemű devizaárfolyam alkalmazásával történik, azaz a folyósításkori és törlesztéskori devizaárfolyamot egyaránt vagy vételi, vagy egyformán eladási, vagy középárfolyamon számolják.

Megjegyzi az ítélőtábla, a jogalkotó időközben - a PSZÁF elnökének kezdeményezésére - beiktatta a 2010. évi XCVI. törvénnyel a Hpt. 200/A § (1) és (2) bekezdését 2010. november 27. napjától kezdődő hatállyal. Az új rendelkezések a fenti okfejtést erősítik: ha pénzügyi intézmény a fogyasztóval devizában nyilvántartott és forintban törlesztett lakáscélú kölcsönszerződést kötött, akkor a kölcsön folyósításakor a kölcsön, a havonta esedékessé váló törlesztő részlet, valamint a devizában megállapított bármilyen költség, díj vagy jutalék forintban meghatározott összegének kiszámítása vagy a Magyar Nemzeti Bank által megállapított és közzétett hivatalos deviza-középárfolyam, vagy a bank által meghatározott saját deviza-középárfolyam alapján történik. A módosító törvény miniszteri indokolása tartalmazza azt is, hogy: „a devizában nyilvántartott…, de forintban törlesztett hitelekhez kapcsolódó fizetések alkalmával… az egyes devizanemek bankok által meghatározott átváltási, illetve eladási árfolyamai közötti jelentős különbség miatt az ügyfeleket terhelő indokolatlanul magas költség keletkezik". A törvénymódosítás egyértelművé tette, hogy a mutatkozó egyenlőtlenség megszüntetése csak úgy lehetséges, ha a folyósításkor és a törlesztéskor egynemű devizaárfolyam kerül alkalmazásra.

 

 

 

4. Nincs kölcsönösszeg devizában, a lízing, mint kölcsön

A Szegedi Törvényszék 2012.06.21-i 7.G.40.314/2011/27. számú közbenső ítéletében arra az álláspontra helyezkedett a Lombard Lízing Zrt. szerződése ügyében, hogy az a devizaalapú kölcsön (lízing) szerződés, amely nem devizában tartalmazza a havi törlesztő részletet, nem tekinthető deviza (alapú) szerződésnek. A felek közötti elszámolásban a devizanemre vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatóak, mivel ezen kikötések érvénytelenek. A devizában meghatározott törlesztő részlet hiányában a Ptk. 205.§ (2) bekezdés szerinti lényeges elem nincs meghatározva, így az deviza alapú/elszámolású szerződésként nem jött létre. Az ítélet arra is felhívja a figyelmet, hogy a lízingszerződés olyan szerződés, amely tartalma szerint a kölcsön tulajdonságait mutatja, ezért jogszabályi megítélése is a kölcsön szabályai szerint kell, hogy történjen.

"A kölcsönszerződés lényeges tartalmi eleme a kölcsön összegének meghatározása. Ennek hiányában a kölcsönszerződés létrejötte nem állapítható meg (BH. 1998/443.számú eseti döntés). A lízingszerződés vegyes szerződés, amelyben megtalálhatóak a kölcsön és a bérlet elemei is, azonban alapvetően hitelviszonyt testesít meg, ezért az eseti döntésben kifejtett elv jelen ügyletre is alkalmazandó. A felperes álláspontjától eltérően az irányadó devizanem kikötése önmagában nem sért semmilyen anyagi, jogi jogszabályt. A szerződés megkötésének időpontjában is elfogadott volt a devizaalapú hitelezés a bírói gyakorlat által is. Ugyanakkor az egyedi lízing szerzősében a felek a lízing díj összegét svájci frank devizanemben nem határozták meg, azaz közöttük ilyen tartalommal lízing szerződés nem jött létre. A felek a lízing díjat a felperes fizetési kötelmét egyértelműen forint pénznemben határozták meg. A hitel jogviszonyt megtestesítő lízingszerződés svájci frank devizanemben érvényesen nem jött létre, ezért a forinttól eltérő devizanemre vonatkozó üzletszabályzati rendelkezések a felek közötti elszámolásban nem alkalmazhatóak, ezen kikötések, mintegy érvénytelenek.

 

A III/1/b. pont lízingdíj fizetési kötelezettséget írnak elő számlaadás nélkül is, a lízingtárgy birtokbavétele nélkül is, A III/1/f. pont a jogszabály változás vagy értelmezés miatti költségemelkedés megfizetésére kötelezi az Adóst. A III/1/g. pont szerint a költséget hirdetményben állapítja meg a Hitelező. Az ilyen kikötés a Ptk. 200.§ (2) bekezdés szerint jóerkölcsbeütköző.

A III/1/b.), f.) és g.) pontja esetében olyan feltételek kerültek meghatározásra, amelyek a szerződési egyenjogúság alapelvét és az üzleti tisztesség követelményét sértik, ezért a jó erkölcsbe ütközésük megállapítható.

 

 

 

5. A Fővárosi Törvényszék Gazdasági Kollégiuma 2012.08.23-i 2.G.41.68/2012/15. számú ítéletében a tisztességtelen kamatemelés miatt megállapította a K&H Bank szerződésének részleges érvénytelenségét.

"„A Bank a Szerződésben meghatározott kamatot, díjakat, illetve egyéb feltételeket a Szerződésben foglaltakra vonatkozó pénzpiaci feltételek, valamint a vonatkozó kockázatok változását felismerve, ahhoz igazodva egyoldalúan jogosult megváltoztatni” érvénytelen.”

„A pénzpiaci feltételek és vonatkozó kockázatok változásához kötött egyoldalú szerződésmódosítási jog tartalmilag ellenőrizhetetlen, abból nem vezethető le, hogy ténylegesen milyen változás bekövetkezése esetén gyakorolhatja az alperes az egyoldalú szerződésmódosítás jogát.”

 

 

 

6. A Fonyódi Járásbíróság 2012.08.23-i 15.P.20.249/2012/9. számú ítéletében a tisztességtelen kamatemelés Ptk. 209.§ (1) bekezdésbe ütköző érvénytelensége, a Hpt. 210.§ (3) bekezdés szerinti objektív feltételek rögzítése hiányában megszüntette az ERSTE Bank Hungary Zrt. végrehajtását az adós ellen. Nincs mód a végrehajtásra érvénytelen záradék alapján. A Hitelezőnek kell peres eljárást kezdeményeznie, ha érvényesíteni kívánja a követelését. Az ítélet rámutat, hogy az egyoldalú szerződésmódosítás a Hitelező számára nem parttalan lehetőség. A professzionális Hitelező üzleti kockázata ki kell, hogy terjedjen a szakmailag belátható következményekre.

"Szerződés módosítása általában nem kérhető az olyan körülmények megváltozás amiatt, amelyek csak az egyik fél tevékenységi, működési körében, érdekkörében merülnek fel, különösen amelyek az adott fél rendes üzleti kockázatához tartoznak. Mindeni maga köteles feltárni a szerződéskötéssel együtt a kockázati tényezőket, azok későbbi kiküszöbölésére sem bíróság, sem a felek valamelyikének egyoldalú szerződés módosításával ugyanis nincs lehetőség. Ez fokozottan érvényesül a professzionális gazdasági szereplők követelményrendszerében, mint amilyennek az alperesi pénzintézet is minősül.

 

Az ítélet rámutat az egyoldalú erőfőlény alkalmazására az általános szerződési feltételek esetén:

Az általános szerződési feltételek alkalmazása a gazdasági életben nélkülözhetetlen, azonban veszélyeket rejt, különösen a gazdasági erőfölényben lévő, adott esetben egész jogi osztályokat alkalmazó pénzintézetek is az általánosan elvárható élettapasztalatokkal sem mindig rendelkező szolgáltatást igénybevevő ügyfelek viszonylatában. Az általános szerződési feltételek alapján létrejövő szerződésekben tehát jellemzően nem érvényesülnek a klasszikus, alku révén létrejövő szerződéskötési mechanizmus garanciái. A fogyasztó a hosszú és bonyolult szerződési feltételeket általában el sem olvassa és így nem ismeri meg, vagy ha mégis megismeri azokat, akkor sincs abban a helyzeten, hogy véleményt fűzzön hozzá, eltérhessen a szerződési feltételtől. A választási lehetősége kizárólag arra koncentrálódik, hogy aláírja –e a szerződést vagy sem.

 

Az ítélet hangsúlyozza a 93/13 EGK irányelv alkalmazásának fontosságát, amely kiindulópontja volt a magyar jogalkotásnak és mai is magyarázatul szolgál a törvények alkalmazásához.

"Az irányelve átültetése a magyar jogba folyamatosan történt, a hatályos jogszabályok már tartalmazzák mindazokat a garanciákat, melyeket az irányelv a nemzeti jogalkotás számára követendőként támasztott, ez azonban nem változtat azon, hogy a magyar jogszabályok rendelkezéseit minden esetben az irányelv szellemében kell értelmezni. Az irányelv ugyanakkor önmagában közvetlen hatállyal nem bír."

 

Objektív feltételek meghatározása nélkül tisztességtelen a másik fél számára hátrányos szerződésmódosítás:

"A másik indoka az egyoldalú szerződésmódosításnak a szerződés szerint az lehet, hogyha a tőke és a pénzpiaci kamatlábak változása vagy a bank forrásköltségeinek változása a kamatemelést szükségessé teszi. Utóbbi kikötés annak azon része, hogy amennyiben a „forrásköltségek indokolják” nem részletezi kellő alapossággal, hogy mik lehetnek azok, az okok, olyan kényszerítő körülmények, melyeket a bank nem láthat előre, s melyek miatt sor kerülhet a kamatemelésre. Forrásköltségnek minősül gyakorlatilag a bank működésével összefüggésben felmerülő bármilyen kiadás adott esetben olyan kiadások is melyek a pénzpiaci körülménynek változásától függetlenül pusztán a vezető tisztségviselők diszkrecionális döntései nyomán merülnek fel. A felek szerződése a forrásköltséget vagyis az egyoldalú módosításra okot adó objektív körülményeket nem tartalmazza.

 

A bíróság világossá tette, hogy a részleges érvénytelenség a végrehajtást nem korlátozza, hanem megszünteti.

"A per tárgyára tekintettel a bíróságnak csak azt kellett eldöntenie, hogy a végrehajtási záradékban szereplő végrehajtandó követelés a közokiratba foglaltak szerint jött-e létre. Mivel a bíróság döntése a kérdésben nemleges, a záradék alapján végrehajtást vezetni nem lehet. A felek között elszámolásnak van helye. Amennyiben ezt peren kívül nem tudják lefolytatni, akkor rendes polgári peres eljárás útján követelheti az alperes a kölcsön visszafizetését."

 

 

 

7. A Budapesti XVIII. és XIX. Kerületi Bíróság 2012.09.18-i 2.P.XIX.20.789/2012/14. számú ítéletében megszüntette az UNICREDIT Bank Hungary Zrt. által kezdeményezett végrehajtását az adós ellen. A szerződés érvénytelen a Hpt. 210.§ (2) és (3) bekezdés és a 213.§ (1) d) pontja szerint, mert kamat csak hirdetményben került meghatározásra, és a változás lehetősége sincs egyértelműen körülírva.

 „A bíróság az eddig kifejtettek mellett a közokiratba foglalt szerződést a Hpt. rendelkezéseibe ütközőnek, s semmisnek találta. A Hpt. szerződéskötés idején hatályos 210.§ (2) bekezdése kimondja, hogy a kölcsönszerződésekben egyértelműen meg kell határozni a kamatot és az egyéb költségeket. Az egyértelmű minősítő jelző a bíróság álláspontja szerint azt a többlet követelményt írja elő, hogy ezen szerződési elemeket olyan módon kell rögzíteni a jogügylet során, amelyet a jogban és pénzügyi tranzakciókban járatlan átlag ember könnyedén megért. Az okiratba foglalt kölcsönszerződés ennek a törvényi feltételnek nem felel meg. Nem határozottan, s kellően körülírt ugyanis az a kitétel, hogy az éves kamatok a bank hirdetményében közzétett ügyleti kamattal egyezőek.

Ugyancsak nem tartalmazza a közokirat a kamatváltozás egyértelmű körülményeit (Hpt. 210.§ (3) bekezdés). A kamatok meghatározásának a mindenkori banki hirdetményre történő alapozása a bíróság megítélése szerint rendkívül bizonytalan, s az egyértelműség nélküli rendelkezésnek sem felel meg. E szerződési formula teljesen megkerüli a 213.§ (1) bekezdés d.) pontjában előírt feltételek kimunkálását és meghatározását is. A nemzeti szabályozáson túlmenően a közokirat ebben a formában sérti az Európai Közösségek Tanácsa 93/13/EGK Irányelv (193.április 05.) melléklet 1.j.) pontjában foglaltakat is („… a szerződési feltételek egyoldalú megváltoztatása a szerződésben feltüntetett és érvényes indok nélkül”)…….

A 78.750,41CHF erejéig nyilvánvalóan létrejött a kölcsönszerződés a felek között. A bíróság azonban nem látott jogi lehetőséget arra, hogy a végrehajtást ezen összeg erejéig korlátozza. A Hpt. ítélet alapjául tett szakaszai semmisségi szabályt tartalmaznak, s nem adnak módot az érvényes, érvénytelen rész elkülönítésére.

A Hpt. a Ptk-hoz, mint általánoshoz képest speciális, részlet szabály, ezért elsőbbséget élvez a jogalkalmazás során a Ptk. 239.§ (1) (2) bekezdésében foglaltakkal szemben. A részleges érvénytelenség ezzel ellentétes szabályok hiányában, s ebben az esetben is csak akkor kerülhet megállapításra, ha a jogviszony érvénytelenségi oka valamely általános elvből – Pl: tisztesség, piactorzító kereskedelem tilalma – vezethető le (Európai Közösségek Bírósága C-453/10. sz. ügy.)

A megállapított semmisség azt jelenti, hogy a szerződés olyan jogi hibában szenved, s a közokiratba foglalt jogügyletet úgy kell tekinteni, mintha létre sem jött volna. Ilyen kontraktus alapján pedig végrehajtás nem folyhat.”

 

 

 

8. Hitelkeret az ÁSZF-ben

Az Egri Városi Bíróság 2012.10.10-i 13.P.20.943 /2012/7. számú ítéletében az InHold Pénzügyi Zrt. szerződése a Hpt. 210.§ (1) bekezdés szerinti írásba foglalásának elmulasztása miatt semmis a Ptk. 217.§ (1) bekezdése szerint, a Ptk. 205.§ (2) bekezdés szerinti lényeges kérdések megtárgyalásának hiányában.

"... nem bizonyított, hogy a felek írásban szerződést kötöttek - aminek lényeges tartalmi eleme a hitelkeret összegének meghatározása is, amit az ÁSZF nem rögzíthet-, nem állapítható meg, hogy a pénzintézet és az alperes között az előírt kötelező alakiság megtartásával érvényes szerződés jött létre.”

 

 

 

9. A Pécsi Törvényszék 2012.10.25-i 15.P.20.627/2012/7. számú ítéletében a DRB Dél-dunántúli Regionális Bank Zrt. kölcsönszerződésében a hiteldíj emelést a Ptk. 209.§ (1) bekezdése szerint -a 93/13/EGK tanácsi irányelv 5. cikkre is figyelemmel- tisztességtelennek minősítette és a Ptk. 209/A.§ (2) bekezdés szerint megsemmisítette. A Takarékszövetkezet így vezette fel a kamatemelési jogait:

"A Takarékszövetkezet jogosult jelen pontban meghatározott időpontban érvényes 3 havi CHF LIBOR ‑mint referencia kamatláb‑ figyelembevételével a Prime Rate kamatot megváltoztatni, változtatás esetén rögzíteni a kölcsön új periódusra érvényes kamatát"

 

A tisztességtelen kikötés:

"amennyiben a szerződésben meghatározott kamat, illetve a jelen szerződés 1. pontjában megjelölt bármely egyéb költség mértéke a Takarékszövetkezet megítélése szerint nem tükrözi reálisan a hasonló kondíciójú hitelek pénzpiacon kialakult kamatát, illetve egyéb költségét"

 

A bíróság így indokol:

"Ez a feltétel megfogalmazásában több kivetnivalót is hordoz: először is a szerződő felek egyenjogúságát indokolatlanul torzítja a pénzintézet javára, amikor egyébként objektíven megközelíthető adatokat az egyik fél szubjektív értékelésének rendel alá: másrészt a "reális tükrözés" követelménykénti felállítása ismét csak értelmezésbeli bizonytalanságot eredményez, a világos és egyértelmű megfogalmazás elvének nem felel meg."

 

 

 

Nincs meghatározva a törlesztő részlet

10. A Fővárosi Törvényszék 2012. november 14-i 66.P.20.637/2012/9. számú közbenső ítéletében megállapította a Budapest Hitel- és Fejlesztési Bank Nyrt. devizakölcsön szerződésének semmisségét a Hpt. 213.§ (1) e) pontja alapján, mivel az nem tartalmazta a törlesztő részleteket csak külön levélben értesítette az adóst.

"A kölcsönszerződés törlesztésével kapcsolatos alapvető részletekről, így a törlesztő részlet összegéről a hitelintézet 2006. november 14. napján kelt levelében értesítette a felpereseket.”

 

Bíró: Dr. Miszbrandtner Erika

Adós képviselője: Dr. Madari Tibor ügyvéd/Dr. Madari Ügyvédi Iroda

 

2013

 

1. A Székesfehérvári Járásbíróság 2013.01.11-i 14.P.21.152/2012/22. számú ítéletében a végrehajtást megszüntette, mivel a kölcsönszerződés a Hpt. 210.§ (3) pontja, a 213.§ (1) bekezdés b), c) és d) pontja, valamint a Ptk. 200.§ (2) bekezdése miatt érvénytelen. A szerződés nem tartalmazott minden költséget, egyoldalú módosításnak csak általános feltételeit határozta meg továbbá jóerkölcsbe ütköző, ha a jelzálogszerződés nem a kölcsön összegére, hanem a hitelkeret összegére került bejegyzésre.

A szerződés a Hpt. 213.§ (1) bekezdés b) pontja szerint azért semmis, mert:

" Tényként rögzíthető e körben hogy a Bank által rögzített 6,28%THM megtévesztő és hamis adat. A szerződésben kikötött ügyleti kamat (3,75%), kezelési költség (1,9%) és a 75.000Ft folyósítási jutalék százalékos arányszámban kifejezett mértéke(0,5%) együtt ugyanis mindösszesen csak 6,15%-ot tesznek ki. Az eltérés oka a megállapodásból nem derül ki, azt a II. rendű alperes semmivel sem magyarázta.'

"Kétségtelen tény továbbá hogy a szerződés 1.1. pontja szerint a bank a kölcsönt a CHF devizavételi árfolyamán folyósította, ugyanakkor a 4.3.1. pont értelmében az adós az egyes törlesztő részleteket az ennél mindig magasabb deviza eladási árfolyamon volt köteles visszafizetni."

"A már idézett törvényből kifolyólag mindkét esetben kötelező lett volna a költséget (nyereséget) külön nevesíteni és azt is közölni, hogy ezt figyelembe vették-e a felek a THM kiszámításánál, vagy sem. Erre utaló megállapítások azonban nem olvashatók a szerződésben."

 

Árfolyamrés feltüntetésének hiánya miatti semmisség Hpt. 213.§ (1) bekezdés c) pontja alapján

"Kétségtelen tény továbbá, hogy a szerződés 1.1. pontja szerint a kölcsönt a CHF devizavételi árfolyamán folyósította, ugyanakkor a 4.3.1. pont értelmében az adós az egyes törlesztő részleteket az ennél mindig magasabb devizaeladási árfolyamon volt köteles visszafizetni. Ha az adós által forintban befizetett törlesztő részletet a bank ténylegesen vissza is váltotta svájci frankra, úgy az árfolyam-különbözet az adósra átterhelt költségként, ha pedig nem váltotta vissza, úgy egyenesen nyereségként jelentkezett nála. A már idézet törvényből kifolyólag mindkét esetben kötelező lett volna a költséget (nyereséget) külön nevesíteni. és azt is közölni, hogy ezt figyelembe vették-e a felek a THM kiszámításánál, vagy sem. Erre utaló megállapítások azonban nem olvashatók a szerződésben."

 

Nem egzakt feltétel a szerződésmódosításra a pénzpiaci viszony változására hivatkozás, ezért a Hpt. 213.§ (1) bekezdés c) pontja alapján is semmis a szerződés:

"Látszólag a törvénynek megfelelően szabályozták viszont annak lehetőségét, hogy a bankot az adós hátrányára való egyoldalú szerződésmódosítás joga mely esetben illeti meg. Erre a kölcsönszerződés 3.8. pontjában írtak szerint a pénzpiaci viszonyok változása esetén volt lehetősége. Köztudomású tény viszont, hogy a globális pénzpiacon a viszonyok folytonosan változnak, a bank tehát bármikor, pusztán erre hivatkozva egyoldalúan módosíthatta a kölcsönszerződés leglényegesebb feltételeit. Így nyilvánvaló, hogy a fenti feltétel határozás nem meríti ki Hpt. 210.§ (3) bekezdésében, illetve a 213.§ (1) d) pontjában előírt követelményeket, mert a részletes indokolás helyett általános, semmitmondó az adósnak semmilyen garanciát nem biztosít. A törvényi rendelkezés fő célja éppen az lenne, hogy a későbbi változások részletes feltételeit tanulmányozva az adós a szerződéskötés megelőzően képes legyen felmérni és mérlegelni a kölcsön teljesítésének kockázatait."

 

A bíróság határozott álláspontja, hogy nem a hitelkeretet, hanem a kölcsön valóságos összegét kell az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezni. Ennek szabálytalan magas összegben történő megjelölése nyilvánvalóan jóerkölcsbeütköző:

"Végül a bíróság a bank számára indokolatlan egyoldalú előnynek, ezért jóerkölcseütközőnek találta azt is , hogy az adós tulajdonában lévő ingatlanra 95.922CHF és járulékai erejéig alapítottak önálló zálogjogot, holott a későbbi kifizetés idején (a devizaárfolyam emelkedése miatt) ténylegesen csak 89.325CHF-ot folyósítottak az adós részére. A bank akkor járt volna el tisztességesen, ha a zálogszerződésben a főkötelemben írt megállapodást szöveghűen idézi, tehát utal a folyósításkori árfolyamváltozásának lehetőségére, ami miatt a kölcsön tényleges összege is módosulhat, és az ingatlant csak a tényleges kölcsön erejéig terheli meg."

 

A semmisség miatt a végrehajtást meg kell szüntetni.

„Fönti törvénytelen kikötések egyenként és összességükben is a kölcsönszerződés egészének semmisségét okozzák, ezért a járásbíróság a keresetnek hely adott, és a végrehajtás megszüntette.”

 

 

 

2. A Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 2013. május 13-i 7.P.III.21.302/2013/10. számú ítéletében megszüntette a végrehajtást, mert megállapította a Raiffeisen Bank Zrt. devizaalapú kölcsönszerződésének semmisségét a Hpt. 213.§ (1) bekezdés d) pontja alapján, mivel az nem tartalmazta a hiteldíj módosítás részletes szabályait. A pénzpiaci körülmény változása nem elegendő.

Alperes hivatkozása szerint a kamat módosítására a lakossági üzletszabályzat 2.IV.2.1. pontja alapján a pénzpiaci körülményekre tekintettel került sor. Erre tekintettel a bíróság azt vizsgálta, hogy e szerződéses rendelkezés a Hpt. 213.§(1) bekezdés d) pontjával összhangban áll-e.

 

E jogszabályhely értelmében a hiteldíj megváltoztatására vonatkozó feltételeket részletesen kell meghatározni. Azon ÁSZF-ben foglalt rendelkezés, miszerint a bank az ügyleti kamat mértékét a pénzpiaci körülmények tükrében jogosult változtatni, a fenti jogszabályi előírásnak nem felel meg. A bíróság álláspontja szerint általános jellegű és a konkrét szerződéses kötelezettség vonatkozásában nem értelmezhető „a pénzpiaci” körülmény fogalom. Nem került definiálásra, hogy az adott perbeli jogviszonyban e megfogalmazás mit takar, milyen változás bekövetkezte esetén jogosult a bank a kamat módosítására. Alperes maga sem jelölte meg, pénzpiaci körülmény konkrét tartalmát, azt, hogy milyen pénzpiaci körülmény esetén, milyen módon, mértékben kerülhet sor az ügyleti kamat módosítására.

Fentiekre figyelemmel a bíróság a szerződés érvénytelenségét a Hpt. 213. § (1) bekezdés d) pontja alapján annak jogszabályba ütközés folytán (Ptk.200.§(2) bekezdése) állapította meg. A bíróság a szerződés fenti okból történő érvénytelenségét hivatalból észlelte a 2/2010.(VI.28.) PK vélemény 4.a. pontja alapján.

 

A Hpt. 213.§ (1) bekezdésében szabályozott semmisségi okok a teljes szerződés érvénytelenségét eredményezik. Az érvénytelenség jogkövetkezményének levonása azonban a végrehajtás megszüntetése iránti per keretein belül nem lehetséges, e perben a bíróság a Pp. 366.§-a alapján csupán a végrehajtás megszüntetéséről dönthet. A felek megállapodásban rendelkezhetnek, vagy külön perben kérhetik a szerződés érvénytelensége jogkövetkezményeinek levonását.

 

 

 

3. A PKKB 2012.05.14-i 35.P.88.126/2012/3. számú ítéletében a végrehajtást (lakáskiürítést) megszüntette, mivel CARION Ingatlanfinanszírozási Centrum Kft. devizaalapú kölcsön szerződése a Hpt. 213.§ (1) bekezdés e) pontja miatt érvénytelen. A szerződés nem tartalmazta a törlesztő részletet.

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 2013.02.07-i 42.Pf.638.812/2012/3. számú ítéletében helybenhagyta az ítéletet.

A Kúria, mint felülvizsgálati bíróság a 2014. január 29-i i Pfv.I.20.728/2013/6. számú ítéletében helybenhagyta az ítéletet.

 

Elsőfokú ítélet szerint:

”A szerződés IV/14. pontja szerint a hitelező a következő törlesztés napot legalább 8 nappal megelőzően adós részére kamatértesítőt küld, melyben az adóst tájékoztatja a törlesztő részlet összegéről," " A fent megfogalmazásból kitűnően a felek közötti szerződés egyértelműen a törlesztő részletet, annak összegét nem határozta meg. Alperesi védekezés kapcsán utal arra a bíróság, hogy az a körülmény, hogy a felperes által fizetendő törlesztő részlet az árfolyam ingadozásból következően minden hónapban változó, nem zárja ki, hogy a törlesztő részlet összeg legalább svájci frankban ne lehetett volna meghatározni."

 

Másodfokú ítéletből:

A kölcsönszerződés semmissége az opció sorsát is meghatározza, így az új tulajdonos kiürítési kérelme nem foghat helyt.

"mivel a szerződő felek a törlesztőrészlet összegét nem határozták meg egyértelműen, a kölcsönszerződés jogszabályba, a Hpt. akkor hatályos 213.§ (1) bekezdésének e) pontjába ütközik, tehát semmis. Ha viszont a szerződés semmis, a végrehajtani kívánt követelés: a lakás kiürítésének kötelezettsége nem jött létre érvényesen, amely miatt a végrehajtást meg kell szüntetni.

 

Az alapszerződés semmissége kihat a módosításra, így még a jogról történő lemondásra. A megtámadásról lemondás még e jog megnyílta után sem korlátozza a semmisség érvényesítését.

" A kölcsönszerződés jogszabályba ütközés miatti semmisségére (amely nem a szerződés megtámadása) a felperes lemondó nyilatkozata akkor sem terjedne ki, ha a lemondó nyilatkozat egyébként érvényes és hatályos lenne."

 

A törvényszék kiemeli, hogy a perben az érvénytelenséget kell bizonyítani és vizsgálni:

"A végrehajtás megszüntetése iránti perben a felperes mintegy kifogásként érvényesíti valamelyik érvénytelenségi okot, a per tárgya azonban a végrehajtás megszüntetése, a per nem terjed ki az alapul fekvő szerződés semmisségének bírói ítélet rendelkező részében megnyilvánuló megállapítására és az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazására sem."

"A felek az egymással szemben az érvénytelen szerződésből eredő esetleges további követeléseiket külön eljárásban érvényesíthetik."

 

Az érvénytelenséget a szerződésben kell vizsgálni, nem a kötelezettségvállaló közjegyzői okiratban.

"... jelentősége annak van, hogy a végrehajtani kívánt követelés érvényesen létrejött-e. Erre tekintettel pedig elegendő, hogy a felperes a követelés érvénytelen létrejöttére hivatkozik, a követelés pedig a kölcsönszerződésen, nem pedig az egyoldalú kötelezettség-vállaló nyilatkozaton alapul."

 

A Kúria indokolásából

Csak a szerződéskötéskor aláírt okiratoknak van relevanciájuk a semmisség körébeni vizsgálatra.

" Nem tévedtek az ügyben eljárt bíróságok abban sem, hogy a felek által aláírt okiratok tartalmának egybevetése alapján sem lehetett megállapítani a havonta esedékes törlesztőrészletek összegét."

A törlesztőrészlet számítási módja nem a törlesztőrészlet megállapítása:

" Megjegyzi a Kúria, hogy a felek közti ügylet inkább értékállandósági kikötést magában foglaló megállapodás, mintsem devizaalapú kölcsön. Ezzel magyarázható az a kikötés, amely szerint a kölcsön összege után járó kamat a törlesztőrészletben kerül megfizetésre, melynek alapjául szolgáló kamatláb aktuális mértékét az alperes kamatértesítője tartalmazza. A havi törlesztőrészlet kamatrésze a kölcsönjogviszony tartama alatt folyamatosan változott, így az alperes vállalta, hogy a törlesztési napot legalább 8 nappal megelőzően a felperes részére kamatértesítőt küld, amelyben tájékoztatót nyújt a törlesztőrészlet összegéről, továbbá feltünteti a számított árfolyamot és az előző törlesztőrészlettel kapcsolatos elszámolási árfolyamot, valamint az elszámolt árfolyam-különbözetet és annak a kamatát. Tekintettel arra, hogy a peres felek csupán a törlesztőrészlet kiszámításának és közlésének módjáról állapodtak meg, amely azonban nem egyenlő a törlesztőrészlet meghatározásával, lényeges tartalmi elem hiányában a kölcsönszerződés érvényes létrejötte nem állapítható meg. "

 

A végrehajtás megszüntetési perben nincs mód az érvénytelenség jogkövetkezményét alkalmazni, csupán a végrehajtást kell (és lehet) megszüntetni.

" nem nyilváníthatja ki a végrehajtás alapját képező szerződés érvénytelenségét és nincsen lehetőség az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazására sem. "

 

Adóst képviselte: Dr. Orgován István ügyvéd/Orgovány Ügyvédi Iroda

Bíró        I. fokon:

II. fokon:

III. fokon: Dr. Harter Mária, Dr. Mocsár Attila Zsolt, Dr. Varga Edit

 

 

 

4. A Fővárosi Törvényszék 2013. február 13-i 2.G.40.708/2012/15. számú ítéletében megállapította az UNICREDIT Bank Hungary Zrt. devizakölcsön szerződésének semmisségét a Hpt. 213.§ (1) bek. c) pontja alapján, mivel az nem tartalmazta a költségekről szóló tájékoztatást, ezen belül is az árfolyamrés költségét.

"A költségeknek tehát kétféle módon kell szerepelniük a fogyasztási, lakossági kölcsönszerződésekben, egyrészt a THM számítása körében, másrészt a szerződésben egyenként nevesítve.

 

A perbeli szerződés a Hpt. 3. sz. mellékletének 5. pontja szerint fogyasztási kölcsönszerződésnek minősült. A kölcsön szerződés alanya az első rendű felperes, mint fogyasztó volt. A Hpt. 213.§-a kifejezetten fogyasztóvédelmi rendelkezéseket tartalmaz.

 

A 213.§ (1) bekezdés b) pontjának célja, hogy a fogyasztó az éves százalékban kifejezett teljes hiteldíj mutatóból és az annak számítása során figyelembe ne vett egyértelműen feltüntetett költségekből pontos képet kapjon az egyes hitelintézetek által kínált hiteltermékek áráról, azokat egymással összetudja hasonlítani és ki tudj választani közülük a legolcsóbb szolgáltatást. Nyilvánvaló, hogy a THM és az ezen túli költségek feltüntetésének hiányában az egyes hiteltermékek árainak összevetése a fogyasztó számára lehetetlen.

 

A 213.§ (1) bekezdés c) pontjának célja pedig, hogy a fogyasztó pontosan kiszámíthassa, hogy a felvett kölcsönért milyen összeget kell visszafizetnie, felmérje, hogy ennek viselésére képes-e, továbbá, hogy a kölcsönszerződés teljesítése során a hitelintézet által a számlájáról leemelt törlesztő részletek helyességét ellenőrizhesse.

 

E két adat tehát a kölcsönfelvevőket lényegesen motiválja a kölcsön kiválasztása felvétele során. Amennyiben a kölcsönszerződésben bújtatva további költségek jelennek meg, ez súlyosan sérelme a fogyasztókra nézve. A jogalkotó célja, hogy biztosítsa a fogyasztó részére a 213.§-ban felsorolt adatok megismerhetőségét évekre, illetve évtizedekre szóló kötelezettségvállalásukat megelőzően ezáltal biztosítsa az objektív döntés lehetőségét és az elszámolás ellenőrizhetőségét. Amennyiben ezen joga a fogyasztónak sérül, ahhoz a jogalkotó a legsúlyosabb jogkövetkezményt, a kölcsönszerződés törvényen alapú semmisségét rendeli.

 

A Hpt. a kölcsön szerződés költségeit taxatíve nem sorolja fel és nem is sorolhatja fel, hiszen az egyes szerződéses konstrukciókban olyan eltérő típusú költségek merülnek fel, melyek tételes meghatározása nem lehetséges. Ezért fogalmaz – az egyes költségek felsorolása helyett -. A 2013.§ (1) bekezdés c. pontja olyan egyértelmű és megkerülhetetlen módon hogy a szerződésben a szerződéssel kapcsolatos összes költséget fel kell tüntetni. Ugyanígy rendelkezik a 213.§ (1) bekezdés b) pontja, miszerint a THM számítása során figyelembe nem vett költségeket a szerződésben fel kell tüntetni. Ezzel utóbbi rendelkezéssel összhangban áll a 41/1997 (III.5.) Korm. Rendelet (THM rendelet), mely tételesen csak azokat a költségeket sorolja fel, melyeket nem kell a THM számításánál figyelembe venni. Ebből következően azonban minden egyéb költséget igen.

 

A bíróságnak tehát abban a kérdésben kellet állást foglalnia, hogy az árfolyamrés költség-e.

 

A pénzkölcsön nyújtásával a hitelintézetek pénzügyi szolgáltatási tevékenységet végeznek, mely tevékenység a Hpt. 2. sz. mellékletének 10.3. pontja szerint magába foglalja a hitelképesség vizsgálatát, a szerződések előkészítését, a folyósított kölcsönök nyilvántartását, a törlesztések figyelemmel kísérését és a behajtással kapcsolatos intézkedéseket. A hiteltermékeit a szolgáltató árazza. A hiteltermék ára a hiteldíj.

A Hpt. 212.§-ának (2) bekezdése értelmében a teljes hiteldíj azokat a terheket, amelyeket a kölcsönért az adósnak meg kell fizetnie, azaz a kamatot a folyósítási jutalékot és minden egyéb – a kölcsön felhasználásával kapcsolatban fizetendő - költséget. A Hpt. 212.§-ának (3) bekezdése alapján a teljes hiteldíj mutató számításánál a teljes hiteldíjat kell figyelembe venni. A teljes hiteldíj, ahogyan a Hpt. fenti rendelkezése megfogalmazza, a kölcsönért fizetendő terhelés.

A devizában meghatározott és nyilvántartott hitelek folyósítása és törlesztése forintban történik. A folyósításkor a hitelintézetek devizavételi árfolyamot alkalmaznak, míg a törlesztéseket deviza eladási árfolyamon számolják el. A két árfolyam közötti különbség, amelyet az adott hitelintézet szabadon állapít meg, 2-3%-ot is elérheti. Az árfolyamrés miatt a kölcsönt felvevő fogyasztónak többletköltsége, kiadása keletkezik. Ez a költség nála akkor is jelentkezne, ha azonnal visszafizetné a kölcsönt és a hitelintézet semmilyen egyéb költséget nem számítana fel. Ebből következik, hogy a vételi-eladási árfolyam különbsége megdrágítja a kölcsönt, növeli a kölcsönért fizetendő ellenszolgáltatás mértékét, függetlenül attól, hogy ez a hitelintézet tekintetében nem a kölcsönnyújtás költsége, hanem az átváltásból eredő haszon. Ez a kiadás azonban a hitelfelvevő vonatkozásában olyan a hitelező részére fizetendő költségnek minősül, amely a kölcsön felhasználásával kapcsolatban merül fel. Példaként hozható fel, ha egy forinthitel és egy devizában nyilvántartott hitel esetén az árfolyamrést, mint költséget a THM nem tartalmazza, vagy azt külön összehasonlítani a pénzügyi terméket megtévesztő hiányos információ alapján választja.

A fogyasztóvédelem tekintetében irányadó 93/13.EGK irányelv első cikkének 2. bekezdése d.) pontja kimondja, hogy a fogyasztónak nyújtott hitel teljes költsége alatt mindazokat a költségeket érteni kell, melyeket a fogyasztónak a hitellel kapcsolatban meg kell fizetnie. Bár az irányelvnek horizontális hatálya nincs, a belföldi fogyasztóvédelmi szabályokat az irányelv „fényében” azzal összhangban kell értelmezni.

A bíróság a Hpt. 212.§ (2) és (3) bekezdésének objektív teleologikus értelmezésével – a 93/13. EGK irányelvben foglaltak figyelembevételével – arra a következtetésre jutott, hogy az alperes által alkalmazott eladási és vételi árfolyam közötti különbségből eredő fizetési kötelezettség – az árfolyamrés – a Hpt. 213§-ában írt költségnek minősül.

 

Az, hogy az árfolyamrés költség a jogalkotó szándéka is kifejezésére juttatja. Az egyes pénzügyi tárgyú törvényeknek a nehéz helyzetbe került lakáscélú hitelt felvevő fogyasztók megsegítése érdekében szükséges módosításokról szóló 2010. évi CXVI. Tv. 1.§-ához fűzött részletes miniszteri indokolás szerint:

„ A devizában nyilvántartott, illetve devizában folyósított, de forintban törlesztett hitelekhez kapcsolódó fizetések alkalmával (pénzügyi intézmény által történő folyósítás, ügyfél általi elő- vagy végtörlesztés és díjak megfizetése) az egyes devizanemek bankok által meghatározott átváltási, illetve eladási árfolyamai közötti jelentés különbség miatt az ügyfeleket terhelő indokolatlanul magas költség keletkezik. A törvény ezért az átváltásokat pénzügyi intézmény által meghatározott deviza-középárfolyamhoz illetve ennek hiányában, vagy a bank választása esetén az MNB által megállapított ás közzé tett hivatalos devizaárfolyamhoz köti.”

 

Az árfolyamrés költségként történő figyelembevételére mutatott rá a PSZÁF Szabályozási- Elemzési és Nemzetközi Igazgatóság Elemzési és Kutatási Főosztálya által 2005. novemberében a bankok ingatlanfedezeti devizahiteleinek összehasonlító elemzése tárgyában született tanulmánya is.

 

A bíróság mindezekre figyelemmel arra a következtetésre jutott, hogy ha a fogyasztónak minősülő adósnak a szerződés értelmében meg kell fizetnie a hitelező részére az árfolyamrést, akkor azt, mint a deviza alapú hitelekhez kapcsolódó speciális költséget, illetve ennek összegét, százalékát a szerződésben fel kell tüntetni. Amennyiben a szerződés azt nem tartalmazza, akkor a Hpt. 213.§-ának (1) bekezdés b) és c) pontja alapján semmis.

 

Lényeges megállapítás, hogy a jelzálog szerződés járulékos jellegéből következően osztja a főkövetelés semmisségi sorsát.

"A kölcsönszerződés teljesítésének biztosítására kötött zálogszerződés, mint szerződést biztosító mellékötelezettség járulékos jellegű, ezáltal osztja a főkötelezettség jogi sorsát. A főkötelezettséget tartalmazó szerződés semmissége az azt biztosító zálogszerződés semmisségét eredményezi."

 

 

 

5. A Fővárosi Törvényszék 2013. február 13-i 29.G.41.173/2012/18. számú ítéletében megállapította a devizakölcsön szerződés semmisségét a Ptk. 217.§ (1) bekezdés alapján, mivel a Hitelező megsértette az együttes aláírásra vonatkozó Hpt. 47.§ (2) bekezdését.

"A Hpt., mint jogszabály kötelező alaki formát írt elő a perbeli kölcsönszerződés érvényes létrejöttének feltételeként. E feltétel szerint pedig két együttes aláírási jogosultsággal rendelkező személy írhatta csak alá az alperes nevében a szerződést." Erre figyelemmel a peres felek között létrejött kölcsönszerződés és az azt biztosító szerződések a Hpt. 47.§-ába ütköznek és a Ptk. 217.§-ába ütközés folytán semmisek.

 

 

 

6. Nincs kamat, részleges kereset-teljes semmisség

A Fővárosi Törvényszék 2013. február 20-i 70.P.22.321/2012/5. számú ítéletében megállapította az IMPULS-LEASING Zrt. devizaalapú lízing szerződésének semmisségét a Hpt. 210.§ (1) és (2) bekezdés alapján, mivel az nem tartalmazta írásban a kamat mértékét.

"A felek között létrejött perbeli szerződés azonban nem tartalmazza a pénzügyi lízingre irányadó ügyleti kamatot, kizárólag a referencia kamatlábat tartalmazza, az ügyleti kamatot kizárólag az alperes által a felperesnek a szerződést követően megküldött értesítő tartalmazza….tekintettel arra, hogy a Hpt. fent idézett rendelkezései szerint a pénzügyi szolgáltatásra irányuló szerződésnek a kamatot tartalmaznia kell, továbbá arra, hogy pénzügyi szolgáltatásra irányuló szerződést kizárólag írásban lehet kötni, a bíróság azt állapította meg, hogy a kamatra mint szerződés szempontjából lényeges tartalmi elemre vonatkozó rendelkezést az alperes kizárólag ráutaló magatartással fogadta el, írásban nem , miután az ügyleti kamat mértékét az alperes által is aláírt okirat nem tartalmazza. Erre tekintettel a bíróság megállapította, hogy miután a felek a szerződés lényeges tartalmi elemét, az ügyleti kamatot nem foglalták írásba, ezért a felek között létrejött pénzügyi lízingszerződés a Ptk. 200§ (2) bekezdése és a Hpt. 210.§ (1) -(2) bekezdése alapján érvénytelen, semmis, mert a felek a szerződés lényeges tartalmi elemében nem írásban állapodtak meg."

 

A bíróság még a tárgyalás berekesztése előtt tájékoztatta a feleket a semmisség hivatalból történő megállapításáról.

"A bíróság ezen tényt (semmisséget) hivatalból észlelte és erről a feleket ... tájékoztatta."

 

A bíróság a teljes semmisség ellenére nem terjeszkedett túl a kereseti kérelem szerinti részleges semmisség megállapításától.

" A felperes a bíróság tájékoztatása után sem módosította kereseti kérelmét, továbbra is csak a szerződé részleges érvénytelenségének megállapítását kérte. Erre tekintettel a bíróság a Pp. 215. § alapján a felperes kereseti kérelmén nem terjeszkedhetett túl és ítéletének rendelkező részében kizárólag a felperes által kifogásolt szerződési feltételek érvénytelenségét állapította meg."

 

 

 

7. A Budapesti II. és III. kerületi Bíróság 2012.10.24-i 12.P.23.878/2011/21. számú ítéletében megállapította a Lombard Lízing Zrt. devizaalapú lízing szerződése semmisségét a Hpt. 213.§ (1) bekezdés c) pontja alapján, mivel az nem tartalmazta a költségek százalékos mértékét.

A Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság 2013. február 20-i 45.Pf.639.797/2012/5. számú jogerős ítéletében helybenhagyta a semmisséget

"az elsőfokú bíróság azt helyesen állapította meg, hogy a perbeli szerződés a Hpt. szerződéskötéskor hatályos 213.§(1) bekezdés c) pontja alapján semmis." "Azt az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy az érvénytelenségi ok a Hpt. 213.§-át érintő időközi módosítása folytán nem szűnt meg, ..."

 

"A perbeli szerződés semmisségének oka ugyanis az, hogy bár azt a Hpt. 213.§-a fogyasztói kölcsönszerződés kötelező tartalmi elemeként írja elő, a felek szerződése nem tartalmazza a késedelmi kamat százalékos kiinduló mértékét. A bíróság pedig a felek kamatmértékben történő megállapodását, mint szerződéses jognyilatkozatot nem pótolhatja."

 

Bíró: Dr szecskóné Dr Kiss Adrienn, Gubacsiné Dr. Tamás Andrea, Dr. Schöner Nóra Enikő

Adósért: Dr. Marczingós László ügyvéd

 

 

 

 

8. A Kaposvári Törvényszék 2013.02.27-i 24.P.21.505/2012/8. számú ítéletében a tisztességtelen kamatemelés miatt megállapította az OTP Bank Nyrt.-OTP Jelzálogbank Zrt. szerződésének részleges érvénytelenségét a Ptk. 209.§ (1) bekezdés szerint. A Törvényszék csak a hitelezők forrás és hitelszámlavezetési költségét, a lakossági hitelek kockázati tényezőit minősítette tisztességtelennek, mivel azok nem objektív feltételek az egyoldalú szerződésmódosításhoz.

 

 

 

9. A PKKB a 2013.02.28-i 7.P.92.923/2012/8. számú ítéletében megállapította az AXA Bank kölcsönszerződésének semmisségét a Hpt. 213.§ (1) bekezdés c) és d) pontjai alapján. A szerződés nem tartalmazta a hiteldíj éves százalékának összetételét, ezen belül nevesíthetően a deviza-árfolyamrést továbbá nem volt egyértelmű az egyoldalú szerződésmódosítás feltétele.

A bíróság 3 megközelítésben bizonyította, hogy a deviza-árfolyamrés költség:

A.) Szerződés tárgyának meghatározásán alapuló megközelítés:

A felek a kölcsönszerződés alapján kölcsönös pénzszolgáltatással tartoznak: ennek részei a tőke, kamat, egyéb járulékos költségek. Önmagában tehát a kiadás, pénzráfordítás nem eredményezi azt, hogy valamely pénzszolgáltatás költségnek legyen tekintendő. Költségnek az minősül, ami a tőke- és kamatszolgáltatáson felül további kiadásként mutatkozik. Több jogcímen történő pénzszolgáltatás körében a költség csak a tőke és kamatszolgáltatáshoz, mint számítási alaphoz képest határozható meg. A jogvita alapja, hogy a tőke- és kamatszolgáltatás CHF-ben van meghatározva, de a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás csak forintban teljesíthető, a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás pedig eltérő árfolyamon kerül elszámolásra. Az átváltási árfolyamok közötti különbség a CHF elszámolás körében önmagában nem értelmezhető, azonban a szerződés tényleges teljesítése során ténylegesen felmerül, így annak értékelése nem mellőzhető. Amennyiben a bíróság a CHF szolgáltatást veszi alapul, úgy ahhoz képest nem merül fel árfolyamváltással kapcsolatos költség. Amennyiben a bíróság a ténylegesen teljesített szolgáltatásokat veszi alapul, úgy a folyósítási árfolyamhoz képest költség merül fel.

A fenti ellentmondás a szerződés tárgyának meghatározásával oldható fel: Az alperes nem devizakölcsönt, hanem devizaelszámolású forintkölcsönt nyújtott, ezért nem a devizában számított kölcsön a szerződés tárgya, hanem annak mindenkori forint ellenértéke. E forint ellenérték mértéke a szerződés szerint annak függvénye, hogy a szolgáltatás vagy az ellenszolgáltatás ellenértéke kerül-e meghatározásra. Az alperes a kölcsönt vételi árfolyamon folyósította, ezért a szerződés tárgya a felperesnek nyújtott szolgáltatás: a kölcsöntőke mindenkori vételi árfolyamon számolt forint ellenértéke. Ehhez képest az ellenszolgáltatás magasabb értéke a fogyasztó szempontjából költség.

A kölcsön törlesztése eladási árfolyamon történik. A két árfolyam közötti különbözet, - azaz önmagában az a művelet, hogy a felek a vételi árfolyamról áttérnek az eladási árfolyamra, - az eredeti vételi árfolyamon történő elszámoláshoz képest többletkiadást jelent a felperesnek. Ez a triviális tény a legegyszerűbben a havonta forintban fizetendő törlesztőrészlet számításának képlete alapján szemléltethető:

havi CHF részlet x eladási árfolyam = havi CHF részlet x (vételi árfolyam + árfolyamrés)

A felperes a kölcsön törlesztése érdekében köteles az eladási árfolyamon, azaz az árfolyamréssel növelt összegű vételi árfolyamon teljesíteni, ezért az árfolyamréssel érintett kiadás e megközelítés szerint a törlesztés költsége.”

 

B.) Egyéb, azonos elszámolási alapú kölcsönökkel történő egybevetés:

A bíróság a perbeli devizaelszámolású kölcsönszerződést összevetette más konstrukciójú, de szintén devizaelszámolású kölcsönszerződésekkel, és azt vizsgálta, hogy a felperes azonos feltételekkel törlesztheti-e a kölcsönt, ha más konstrukciót választ, vagy kizárólag a kettős árfolyam alkalmazása miatt többletköltsége merül fel. A bíróság a példa áttekinthetősége kedvéért a perbeli konstrukciót némileg egyszerűsítve 24678 CHF összegű kölcsönnel számolt. Amennyiben a felperes 24678 CHF összegű devizakölcsönt vett volna igénybe, úgy 24678 CHF-et kapott volna az alperestől. Abban az esetben, ha a felperes a szerződéskötés napján visszafizeti a kölcsönt, úgy a szerződésben meghatározott nevesített díjak és költségek megfizetésén túlmenően ugyanezt az Összeget, azaz 24678 CHF-et kell visszafizetnie. Amennyiben a felperes olyan devizaalapú, de forintban finanszírozott kölcsönszerződést választhatott volna, amely egységes árfolyamon - jelen perbeli példa esetén a szerződéskötés napján érvényes 147,11 Ft/CHF vételi árfolyamon - került volna elszámolásra, úgy 3.630.380,- Ft kölcsönt kapott volna. Amennyiben a szerződéskötés napján visszafizeti a kölcsönt, úgy a nevesített költségeken felül azonos árfolyam alkalmazásával pontosan a folyósított tőkeösszeggel egyező mértékű 3.630.380,- Ft-ot kell visszafizetnie. A perbeli, kettős árfolyamot alkalmazó szerződés esetében, 147,11 Ft/CHF vételi árfolyam alkalmazásával szintén 3.630.380,- Ft-os összeget kapott kölcsön a felperes. Amennyiben szerződéskötés napján visszafizeti a kölcsönt, úgy a nevesített költségeken felül a folyósítás napján érvényes 152,35 Ft/CHF deviza eladási árfolyamon nem 3.630.380,- Ft-ot, hanem 3.759.693,- Ft-ot kell visszafizetnie. A folyósított és a visszaadott tőke közötti különbözet 129.313,- Ft, amely nem merült volna fel, hogyha az alperes devizakölcsönt nyújt, vagy pedig egységes árfolyamot tartalmaz. Amennyiben valónak fogadnánk el, hogy a perbeli kölcsönszerződés specialitása kizárólag a devizaelszámolásban mutatkozik meg, de nem eredményez többletterhet, úgy a fenti költség nem merülhetne fel. A fentiek szerint azonban kizárólag a kettős árfolyam alkalmazásából eredően merül fel egy olyan többletkiadás, amit a felperesnek kell viselnie. Az árfolyamrésből eredő kiadás e megközelítés szerint a kettős árfolyam alkalmazásának költsége.

 

C.) THM rendelet alkalmazása:

Az alperes az ellenkérelmében azt állította szerint a teljes hiteldíjmutatóban feltüntette az eladási és a vételi árfolyam közötti különbözetet, így az a teljes hiteldíjmutatóban mutatóban szerepel. Úgy nyilatkozott, hogy az árfolyamrés összegét a THM rendelet 5. mellékletében meghatározott egyenlet rendeltetésszerű alkalmazásával szükségszerűen tartalmazza a teljes hiteldíjmutató. Kizárólag azt vitatta, hogy az árfolyamrés mértékét önállóan, költségként kellett volna feltüntetnie. A régi THM rendelet 8. § (1) bekezdése szerint a teljes hiteldíj mutató az a belső kamatláb, amely mellett az ügyfél által visszafizetendő tőke és hiteldíj egyenlő a hitelösszeggel. A rendelet 11/B. § (1) bekezdése szerint deviza alapú kölcsönök esetén az ügyfél által teljesített fizetéseket forintban kell számításba venni. Az ügyfélnek folyósított hitelösszeg forintban kifejezett értéke a svájci frank devizavételi árfolyamon számolt ellenértéke, a fenti perbeli példa esetén 3.630.380,-Ft. A visszafizetendő tőke a svájci frankban

megállapított tőke devizaeladási árfolyamon számolt ellenértéke, a fenti perbeli példa esetén 3.759.693,- Ft. Amennyiben az alperes nem számít fel semmilyen egyéb hiteldíjat, úgy kizárt, hogy a rendelet 5. sz. mellékletében meghatározott egyenlet alapján számított teljes hiteldíjmutató nulla legyen. Ez esetben ugyanis a THM az árfolyamrés százalékos mértékével egyenlő. A   let alapján tehát kizárólag az a logikus következtetés vonható le, hogy árfolyamrés mértékét a teljes hiteldíjmutatónak szükségképpen tartalmaznia kell, ebben a bíróság egyetértett az alperessel. Az árfolyamrés mértéke a teljes hiteldíjmutatóban megjelenik, a teljes hiteldíjmutató pedig a teljes hiteldíj

százalékos mutató formájában történő megjelenítése. A Hpt. 212.§ (2) bekezdése szerint a teljes hiteldíj a fogyasztó által a kölcsönért fizetendő terhelés, amely tartalmazza a kamatokat, folyósítási jutalékokat és minden egyéb - a kölcsön felhasználásával kapcsolatosan fizetendő - költséget. Ezzel összhangban áll a Hpt. 213.§ (1) c.) pontja, mely szerint semmis az a szerződés, ami nem tartalmazza a szerződéssel kapcsolatos összes költséget, ideértve a kamatokat, járulékokat, valamint ezek éves, százalékban kifejezett értékét. A szabályozás tehát azt a célt szolgálja, hogy a pénzügyi szolgáltató a teljes hiteldíj valamennyi összetevője vonatkozásában jelölje meg annak mértékét, amennyiben pedig kamat vagy járulék, úgy éves, százalékban kifejezett értékét. Az már csak jogtechnikai kérdés, hogy az árfolyamrés összegszerű mértékét, vagy kölcsönösszeghez képest meghatározott százalékát jelöli meg a pénzügyi szolgáltató, de ha mindkettő hiányzik, az a szerződés semmisségét eredményezi. A kölcsönszerződés nem tartalmazza az árfolyamrés összegszerű mértékét, sem százalékos mértékét, így a szerződés már ezen okból is semmis. A felperes azt állította, hogy a teljes hiteldíjmutató nem tartalmazza az árfolyamrés költségét, míg az alperes ennek ellenkezőjét állította. A bíróság az ítélet írásbafoglalása során észlelte, hogy nem hívta fel a feleket ezen állításuk bizonyítására, ezért a PSZÁF interneten közzétett THM kalkulátora segítségével ellenőrizte, hogy melyik fél állítása valós. Az ekként számolt THM összege: 8,62 %, amely több,mint 1%-al magasabb, mint az alperes által előadott 7,56%. Mindezek alapján a bíróság meggyőződött arról, hogy a felperes állítása a valós és a teljes hiteldíjmutató nem tartalmazza a szerződéssel kapcsolatosan felmerült összes költséget. A szerződés tehát nem tartalmazza a költségek éves, százalékban kifejezett értékét. A szerződés a fentiekre tekintettel a Hpt. 213.§ (1) c) pontja alapján semmis.”

 

Az egyoldalú szerződésmódosítás feltételeinek hiányát a bíróság így indokolta:

"A szerződés része minden olyan kikötés, amely a felek egymásnak teljesített szolgáltatásait szabályozza, ezért a hiteldíj módosítása egyúttal a szerződés módosítását jelenti. A hiteldíj egyoldalú módosításának feltétele, mint a szerződésmódosítás feltételére a Ptk. 228.§ szabályait kell alkalmazni.

A bíróság azt vizsgálta, hogy milyen okból írja elő a jogalkotó a hiteldíj módosítás részletes feltételei meghatározását. A jogalkotó figyelemmel volt arra, hogy a kölcsönök döntő részének több éves a futamideje. A gazdasági élet azonban kiszámíthatatlan, folyamatosan változik, ezért a pénzügyi szolgáltató számára rendkívül méltánytalan lenne, hogy ha pl. egy kedvező gazdasági helyzetben nyújtott kölcsönt kedvezőtlenebb gazdasági környezetben is változatlan feltételekkel kellene visszafizetnie az adósnak. A 80-as években folyósított kölcsönök a 90-es évek gazdasági visszaesésében finanszírozhatatlanná váltak, nem célja a jogalkotónak e helyzet megismétlődése. A pénzügyi szolgáltatónak tehát jogában kell, hogy álljon a hiteldíj egyoldalú módosítása, egyébként a hosszú távú hitelezés akadályát jelentené hiteldíjak folyósításkori értéken történő befagyasztása. Amennyiben kizárólag ennyi lenne a jogalkotó célja, úgy nem követelné meg a hiteldíj módosítása feltételeinek részletes meghatározását. Amennyiben azonban a jogalkotó minden korlátozás nélkül, kizárólag a bank belátására bízná a hiteldíj egyoldalú módosítását, úgy az előre fel nem mérhető kockázatokat jelentene az ügyfelek számára, kiszolgáltatná őket a bank üzletpolitikájának. Éppen ezért írja elő a jogalkotó a bank számára, hogy amennyiben élni kíván a hiteldíj egyoldalú módosításának jogával, úgy jelölje meg, hogy azt milyen feltételek esetén teheti meg. Ez esetben ugyanis mindkét szerződő fél tisztában van vele, hogy melyek azok a körülmények, melyek változása esetén módosítható a hiteldíj. A bíróság azt vizsgálta, hogy minden, feltételként feltüntetett körülmény alkalmas-e arra, hogy alapot adjon a hiteldíj módosítására, vagy pedig létezhet olyan körülmény, amely nem tekinthető ténylegesen feltételnek. A bíróság álláspontja szerint a hiteldíj módosítására alapot adó körülmények csak abban az esetben tekinthetőek érvényes feltételeknek, ha beálltuk bárki számára bizonyossággal megállapítható, ennek hiányában a feltétel érthetetlen, így a Ptk. 228.§ (3) bekezdése alapján semmis. A Ptk. 229.§ (2) bekezdése alapján nem alapíthat jogot a feltétel bekövetkezésére az, aki azt felróhatóan maga idézte elő. Nem módosíthatja tehát a bank a hiteldíjat olyan feltétel beállta esetén, amit maga idéz elő. Ez általános érvénnyel kijelenthető minden olyan esetre, amikor a bank pl. forrásköltségei növekedésében, üzletpolitikája változásában jelöli meg a hiteldíj módosításának feltételét. A felek között vita volt abban, hogy az hiteldíj egyoldalú módosításának feltételei az üzletszabályzat, vagy pedig a szerződés rendelkezései alapján állapíthatóak-e meg. Az alperesi jogelőd az üzletszabályzatában meghatározza, hogy mely pénzpiaci tényezők változása esetén jogosult a hiteldíj egyoldalú megváltoztatására. Az egyedi szerződésben általánosságban utal arra, hogy pénzpiac változása esetén jogosult a hiteldíjat megváltoztatni. A bíróság az üzletszabályzat és a szerződés együttes értelmezése során arra a megállapításra jutott, hogy az egyedi szerződés nem eltérően szabályozza az üzletszabályzatban meghatározottakat, hanem azokra általánosságban utal, tehát az üzletszabályzatban meghatározott feltételeket összefoglalóan nevezi pénzpiaci változásoknak. Mindezek során a bíróság azt vizsgálta, hogy az üzletszabályzatban meghatározott, a hiteldíj módosítására alapot adó feltételek meghatározása megfelelő-e: Az üzletszabályzatban, meghatározott feltételek közül az éven túli lejáratú állampapírok hozamának emelkedése, a jegybanki alapkamat emelkedése bárki számára észlelhető körülmény és nem a pénzügyi szolgáltató döntésétől függ. A tőke- és pénzpiaci kamatlábak emelkedése körében nem lehet megállapítani, hogy ezek a kamatlábak honnan ismerhetőek meg, mely tőke- és pénzpiacokon alkalmazott kamatlábak, így e feltétel érthetetlen. A bankközi hitelkamatok változása is érthetetlen feltétel, mivel nem állapítható meg, hogy az alperesi jogelőd a BUBOR, a LIBOR, az EURIBOR közül melyikre hivatkozik, illetőleg az sem, hogy mely szervezet által nyilvántartott, hosszú-, vagy rövidlejáratú bankközi hitelkamatra utal. A hitelező forrásköltségének növekedése szintén érthetetlen feltétel, mivel ismérve nem állapítható meg. A pénzügyi szolgáltató maga választja meg, hogy milyen forrásokból finanszírozza ügyleteit, milyen mértékben és milyen kockázatra vállalja ezeket, így e feltétel bekövetkezte a pénzügyi szolgáltató magatartásán múlik. A szerződés tehát felsorolás szintjén tartalmazza a hiteldíj módosításának feltételeit (bár ezek jó része semmis, illetve nem érvényesíthető). A jogszabály azonban nem pusztán ennyit ír elő, hanem azt, hogy a bank részletesen határozza meg a hiteldíj módosításának feltételeit. A bíróságnak azt kell megállapítania, hogy a „részletes” kifejezés pontosan mit jelent. Egyértelmű, hogy a jogalkotó a hiteldíj módosítására alapot adó feltételek felsorolásán túlmenően további követelményt jelöl meg, ennek hiányában a jogszabály a „részletes” kifejezést nem tartalmazná, önmagában a feltételek megjelölését követelné meg. A szó jelentőségére mutat az a körülmény is, hogy a jogalkotó e rendelkezéssel a - jelen ügyben egyébiránt nem alkalmazandó - 87/102/EGK irányelv előírásának tett eleget, az irányelv azonban kizárólag annyit ír elő a tagállamok számára, hogy az egyoldalú hiteldíj módosítás feltételeinek feltüntetését követeljék meg, részletes feltételekről nem rendelkezik. A magyar jogalkotó az irányelv magyar jogba történő átültetése során azonban - amellett, hogy az irányelvben eredetileg a fogyasztási kölcsönökre meghatározott követelményeket minden lakossági kölcsönre kiterjesztette - már a feltételek részletes meghatározását írta elő. A szerződésben meghatározott feltételek valamelyike hosszabb idő alatt mindenképpen beáll. Amennyiben pusztán a feltételeket kellene megjelölni, az gyakorlatilag annyit jelentene, hogy a bank bármikor, bármilyen mértékben módosíthatja a hiteldíjat, így az előírás értelmetlen, kiüresedett szabállyá válna. (Pl: A magyar jegybanki alapkamat egy százalékponttal történő emelése esetén 5-10, de akár 20 százalékkal is emelhetné a svájci frank elszámolású kölcsön kamatát.) A jogalkotó azonban figyelemmel volt arra, hogy a hitelező esetleges önkényes magatartása az adós számára járhat méltánytalan hátránnyal, mivel kiszámíthatatlanná teszi a hosszú távú jogviszony következményeit. A jogalkotó tehát azért írja elő a hiteldíj módosítás feltételeinek részletes meghatározását, hogy ezáltal biztosítsa, hogy a kölcsönszerződés hatálya alatt bekövetkező változások ne járjanak méltánytalan hátránnyal a hitelező számára, de egyúttal az is biztosítva legyen, hogy az adóst, illetőleg a szerződést csak annyiban érintsék a változások, amennyiben az indokolt. Ennek egyetlen garanciája, ha a felek előzetesen részletesen meghatározzák, hogy az egyes feltételek beállta pontosan mennyiben befolyásolhatja a hiteldíjat. Ha nem ez lenne a törvényi szabályozás (így a „részletes” kifejezés) tartalma, úgy e szabály nem a fogyasztóvédelemről szóló fejezetben lenne elhelyezve, mivel a címmel ellentétesen éppen a fogyasztó kiszolgáltatását jelentené. Abban az esetben, ha nem állapítható meg, hogy melyik feltétel beállta mennyiben befolyásolja a hiteldíj változását, az sem állapítható meg, hogy az egyes feltételek közül a semmis vagy nem érvényesíthető feltétel beállta mennyiben eredményezi azt. Ez esetben azonban a bank semmis feltétel beállta esetén is emelheti a hiteldíjat, ezt pedig a feltétel semmissége miatt nem tehetné meg. Kizárólag abban az esetben biztosítható a hiteldíj módosításának áttekinthetősége, így a szerződésszerű magatartás ellenőrzése, ha a jogalkotó olyan magatartást ír elő, amely alapján ellenőrizhető, hogy a hiteldíj módosítására melyik feltétel mennyiben ad alapot. A jogalkotó az áttekinthetőséget azzal biztosítja, hogy a hiteldíj módosítás feltételei részletes meghatározását írja elő. A „részletes” kifejezés tehát e megközelítés szempontjából is arra utal, hogy azt kell a szerződésben meghatározni, hogy az egyes feltételek változása pontosan mennyiben befolyásolhatja a hiteldíjat. A szerződés a hiteldíj módosításának feltételeiről egy jórészt semmis felsorolást tartalmaz, amelyből nem állapítható meg, hogy az egyes feltételek beállta mennyiben eredményezi a hiteldíj módosítását. A szerződés ezért a Hpt. 213.§ (1) d) pontja alapján semmis.

 

 

 

10. A Fővárosi Törvényszék 2013. március 05-i 19.G.40.890/2012/7. számú ítéletében megállapította az AXA Bank Europe SA. devizakölcsön szerződése semmisségét a Ptk. 217.§ (1) bekezdés alapján, mivel a Bank megsértette az együttes aláírásra vonatkozó rendelkezését a Hpt. 47.§ (2) bekezdésének.

„Mindezekre figyelemmel a Hpt. 47. § (2) bekezdése alapján a bíróság megállapította, hogy az együttes aláírási joggal rendelkező képviselők aláírási jogosultságukat csak együttes aláírási jogként ruházhatják át, azaz önálló képviseleti jogosultságot ügyleti képviseleti jogosultság esetén sem keletkeztethetnek érvényesen az együttesen aláírt meghatalmazással sem.”

 

 

 

11. A PKKB 2013. március 06-i 1.P.93.514/2012/4. számú ítéletében megállapította a AXA Bank Europe SA devizakölcsön szerződésének semmisségét a Hpt. 213.§ (1) e) pontja alapján, mivel az nem tartalmazta a törlesztő részleteket az előfinanszírozási időszakra, az új törlesztő részletekről pedig írásban tájékoztatni érvénytelen. A törlesztő részletek hiánya miatt a szerződés létre sem jött a Ptk. 205.§ (2) bekezdése szerint.

"”Továbbá az is megállapítható, hogy az előfinanszírozási időszak az a futamidőt megelőző időszak. Erre nézve a felek között szerződéses megállapodás nincs a törlesztő részletek számát és összegét tekintve, nem került meghatározásra, hogy konkrétan a kezdő törlesztési kötelezettsége a felpereseknek ezen időszakra vonatkozóan mekkora összegű.

Önmagában az a tény, hogy a felek között a szerződésben rögzítésre kerül, hogy a hitelező jogosult az adóst írásban értesíteni az új törlesztő részletek vonatkozásában egyoldalú nyilatkozatával nem pótolja a felek szerződéses akaratának a szerződésben történő kifejeződését. (Ptk.205.§ (1) bek) A hitelezőnek ekként a szerződés megkötését követően új törlesztő részletek meghatározására egyoldalú nyilatkozattal a vonatkozó jogszabályok értelmében nincsen lehetősége. E körben legfeljebb arra van módja, hogy a felek a szerződést az előfinanszírozási időszak és a halasztási időszakot követően módosítsák közös akarat nyilatkozatban, meghatározva az új törlesztő részletek számát és összegét.

 

Mindezek alapján a bíróság megállapította, hogy mindkét szerződés a Hpt. 213.§ (1) bekezdés e) pontjába ütközik, ezért az semmis."

 

 

 

13. A PKKB a 2013.04.16-i 36.P.85.681/2013/3. számú ítéletében megállapította az AXA Bank kettő kölcsönszerződésének semmisségét a Hpt. 213.§ (1) bekezdés c) és d) pontjai alapján. A szerződések nem tartalmazták a hiteldíj éves százalékának összetételét, ezen belül nevesíthetően a deviza-árfolyamrést, továbbá nem volt egyértelmű az egyoldalú szerződésmódosítás feltétele.

"A PSZÁF 2005. novemberi, felperesek által csatolt összehasonlító elemzése és hitel-kalkulátora egyaránt költségnek minősíti az árfolyamrést. A békéltető testület és más bírósági határozatokra hivatkozás kapcsán a bíróság álláspontja az, hogy nem elég az ellenszolgáltatás szerződésszegő teljesítése esetén szükségszerűen felmerülő pénzbeli teherről kijelenteni, hogy az -közgazdasági értelemben - mi nem, annak egyéb pénzügyi jogi minősítését is meg kell adni ahhoz, hogy a költségek közül kizárható legyen. A bíróság ilyen kizáró okot nem talált. Ami az ellenszolgáltatás teljesítésével elkölt a szerződő fél- költség. A Hpt. 213.§ (1) c) pontja és a 212.§ (2) bekezdése alapján is arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a fogyasztási kölcsönszerződés tekintetében mindaz a kiadás, ami az ügyfelet terheli, költség"

Mindezen felül a Hpt. 213.§ (1) bekezdése c) pontja megfogalmazása a szerződéssel kapcsolatos összes költsége egyes elemeinek ("ezek") éves, százalékban kifejezett értékének a rögzítését tette kötelezővé. Ezért, ha a teljes hiteldíj mutató a perbeli szerződésekben tartalmazná is az árfolyamrést, nem tartalmazza ez utóbbinak éves, százalékban kifejezett értékét, vagyis úgy sem felelne meg a Hpt. 213.§ (1) bekezdése c) pontja előírásának. Minthogy egyik perbeli szerződés sem tartalmazza az azokkal kapcsolatos összes költség -különösen nem az egyes költségelemek- éves, százalékban kifejezett értékét, a szerződések a Hpt. 213.§ (1) bekezdése c) pontja értelmében semmisek."

 

A bíróság nem találta elegendően szabályozott szerződésmódosítási feltételnek a "pénzpiaci viszonyok változását", annak ellenére, hogy azt a bank részletezte:"az éven túli lejáratú állampapírok hozamának emelkedése, a tőke- és pénzpiaci kamatlábak emelkedése, a jegybanki alapkamat emelkedése, a bankközi hitelkamatok emelkedése, a hitelező forrásköltségeinek növekedése"

"E felsorolásból és az azt követő szövegből sem derül ki azonban, hogy mely ország, mely állampapírjának, mely jegybanknak, mely kamatlábának és hitelkamatoknak, milyen jellegű forrásköltségeknek milyen időtávon megfigyelhető milyen mértékű (az utóbbi esetén a pénzintézeteknek nem felróható) változása a kamat, a kezelési költség vagy mely díj, jutalék milyen mértékű emelését teszi lehetővé. Mindennek közlése lenne kellően részlete, egyértelmű, bárki által ellenőrizhető. A "pénzpiaci viszonyok" némelyikének puszta felsorolása nem felel meg ennek a részletességnek. Ezt erősíti a Hpt. 209.§ b) pontjának azon rendelkezése, hogy a bankkölcsönügylet általános szerződési feltételeit magában foglaló üzletszabályzatnak tartalmaznia kell legalább azt, hogy változtatható-e, és ha igen, milyen módon a kamat, illetve 210.§ (2) bekezdése, amely szerint egyértelműen kell meghatározni a pénzügyi szolgáltatásra irányuló szerződésben minden feltételt. Mind emiatt mindkét szerződés a Hpt. 213.§ (1) bekezdés d) pontja alapján is semmis, érvénytelen."

 

 

 

Helytelen THM

14. A PKKB a 2013.04.16-i 7.P.93.711/2012/5. számú ítéletében megállapította a Budapest Autófinanszírozási Zrt. kölcsönszerződésének semmisségét a Hpt. 213.§ (1) bekezdés a), b) és d) pontjai alapján. A szerződés nem tartalmazza devizában a kölcsön összegét, a devizaalap mértékét, a hitelező nem tudta bizonyítani, hogy a THM valóban a teljes hiteldíjat tartalmazza, továbbá hogy tartalmaz-e minden költséget, különös tekintettel a 8,38% THM és a 7,5% kamat közötti 0,88% különbözetre. A szerződés nem tartalmazza a szerződésmódosítás feltételeit.

"I. A szerződés tárgya:

A szerződés szövegéből annyi állapítható meg, hogy 3.781.000,- Ft a hitel összege, továbbá azt, hogy a szerződés CHF alapú. Sem a szerződésből, sem az általános szerződési feltételekből nem állapítható meg, hogy amennyiben CHF alapú a szerződés, úgy pontosan mennyi CHF az elszámolás alapja, mennyi CHF-nek felel meg a folyósított forint hitelösszeg. Az általános szerződési feltételekben semmilyen szabály nincs arra vonatkozóan, hogy a folyósított hitelösszeget pontosan milyen átváltási árfolyamon kell CHF-re számítani. A szerződés utal arra, hogy a szerződés tekintetében bázisárfolyam a Budapest Bank Rt. Szerződésben meghatározott árfolyam típusának a hitelfolyósítás napját követő első banki napjának végén érvényben lévő árfolyama, de azt, hogy a bázis árfolyam pontosan mit jelent, illetőleg azt, hogy a CHF tartozást esetleg a bázis árfolyam alapján kellene megállapítani, szerződési rendelkezés hiányában legfeljebb valamiféle életszerűségi következtetés alapján állapíthatja meg a bíróság. Amennyiben a szerződés devizaalapú forint hitel, úgy magának a szerződésnek kellene tartalmaznia azt, hogy pontosan mekkora is az a devizaalap, mi a felek közötti elszámolás alapja. Ilyet a szerződés nem tartalmaz, ezért a szerződés tárgyát a szerződés nem tartalmazza, a Hpt. 213.§ a.) pontja alapján semmis."

 

A hitelező nem vezette le a THM összegét, így nem dönthető el, hogy a TELJES hiteldíjmutató szerepel-e a szerződésben.

"II. Teljes hiteldíj mutató és költsége:

A szerződés szerint a teljes hiteldíjmutató mértéke 8.38%, a kamat 7.5%. A bíróság előtt nem ismert a felperes által alkalmazott átváltási árfolyam, a felperes nem csatolta be a hirdetményét sem, amely a díjakat, jutalékokat tartalmazná. Az általános szerződési feltételek 17. pontja szerint azonban kamatot, jutalékot, költséget és díjat is köteles fizetni az alperes. Ezek mértéke az árfolyam, illetőleg hirdetmény hiányában nem állapítható meg. A felperes volt köteles annak bizonyítására, hogy az általa feltüntetett teljes hiteldíj mutató helyes. A felperes e körben bizonyítási indítványt nem terjesztett elő, kizárólag arra hivatkozott, hogy a jogszabályok rendelkezéseinek megfelelően járt el. Ezen állítása ellenőrzésére a bíróság bizonyítás hiányában nem volt képes. Mindezekre tekintettel azonban nem állapítható meg, hogy a szerződés valóban a teljes hiteldíj mutatót tartalmazza-e, illetőleg tartalmazza-e az összes költséget, kamatokat, járulékokat, ezek éves százalékban kifejezett értékét, ezért a szerződés semmis."

 

Semmis az egyoldalú módosítás, ha az nem konkrét külső, az üzleti partnerektől független eseményekhez, körülményekhez kapcsolódik. Mindegyiknek ilyennek kell lenni, egyébként nem állapítható meg, hogy melyik körülmény váltotta ki a módosítást. A körülménynek és a változásnak előre meghatározott összefüggésben kell lenniük, egyébként nem fogyasztóvédelmi rendelkezés, hanem banktámogatási rendszer, amely nem tölti be szabályozó szerepét.

"IV. Hiteldíj egyoldalú módosításának feltételei

A 80-as években folyósított kölcsönös a 90-es évek gazdasági visszaesésében finanszírozhatatlanná váltak, nem célja a jogalkotónak e helyzet megismétlődése. A pénzügyi szolgáltatónak tehát jogában kell, hogy álljon a hiteldíj egyoldalú módosítása, egyébként a hosszú távú hitelezés akadályát jelentené hiteldíjak a folyósításkori értéken történő befagyasztása. Amennyiben kizárólag ennyi lenne a jogalkotó célja, úgy nem követelné meg a hiteldíj módosítása feltételeinek részletes meghatározását

Amennyiben azonban a jogalkotó minden korlátozás nélkül, kizárólag a bank belátására bízná a hiteldíj egyoldalú módosítását, úgy az előre fel nem mérhető kockázatokat jelentene az ügyfelek számára, kiszolgáltatná őket a bank üzletpolitikájának. Éppen ezért írja elő a jogalkotó a bank számára, hogy amennyiben élni kíván a hiteldíj egyoldalú módosításának jogával, úgy jelölje meg, hogy azt milyen feltételek esetén teheti meg. Ez esetben ugyanis mindkét szerződő fél tisztában van vele, hogy melyek azok a körülmények, melyek változása esetén módosítható a hiteldíj.

A bíróság azt vizsgálta, hogy minden, feltételként feltüntetett körülmény alkalmas-e arra, hogy alapot adjon a hiteldíj módosítására, vagy pedig létezhet olyan körülmény, amely nem tekinthető ténylegesen feltételnek. "

 

A tisztességtelen feltételekhez hasonlóan itt is megállapítható, hogy külső objektív (független harmadik személytől származó) körülményre lehet csak hivatkozni akár a Ptk. 228.§ , akár a 229.§ oldaláról közelítünk.

"A hiteldíj módosítására alapot adó körülmények csak abban az esetben tekinthető érvényes feltételeknek, ha beálltuk bárki számára bizonyossággal megállapítható, ennek hiányában a feltétel érthetetlen, így a Ptk. 228.§ (3) bekezdése alapján semmis. A Ptk. 229.§(2) bekezdése alapján nem alapíthat jogot a feltétel bekövetkezésére az, aki azt felróhatóan maga idézte elő. Nem módosíthatja tehát a bank a hiteldíjat olyan feltétel beállta esetén, amit maga idéz elő."

 

A forrásköltség, az üzletpolitika a hitelező ügykörébe eső esemény, nem felel meg a törvényes szabályoknak.

"Nem módosíthatja tehát a bank a minden olyan esetre, amikor a bank pl. forrásköltségei növekedésében, üzletpolitikája változásában jelöli meg a hiteldíj módosításának feltételét.

 

Mindezek során a bíróság azt vizsgálta, hogy az üzletszabályzatban meghatározott, a hiteldíj módosítására alapot adó feltételek meghatározása megfelelő-e;"

Ami alkalmas indok:

"A feltételek közül a jegybanki alapkamat, az MNB repo- és betéti kamatlábak, a KSH által meghatározott inflációs ráta bárki számára észlelhető körülmény és nem a pénzügyi szolgáltató döntésétől függ."

 

És ami nem alkalmas

"Az irányadó pénzpiaci kamatok szintje körében nem lehet megállapítani, hogy ezek a kamatok honnan ismerhetőek meg, mely a pénzpiacokon alkalmazott kamatlábak, így e feltétel érthetetlen. A bankközi kamatok változása is érthetetlen feltétel: a BUBOR, a LIBOR, EURIBOR változása külön nevesített feltétel így a bankközi kamat címén megjelölt feltétel csak ezektől eltérő bankközi kamat lehet, az viszont nem derül ki, hogy melyik bankközi kamatra utal a felperes. BUBOR, a LIBOR, EURIBOR körében nem állapítható meg, hogy milyen lejáratú bankközi kamat változására utal a felperes.

Az egyéb pénzpiaci forrásszerzési lehetőségek szintén érthetetlen feltétel, mivel ismerve nem állapítható meg. A pénzügyi szolgáltató maga választja meg, hogy milyen forrásokból finanszírozza ügyleteit, milyen mértékben és milyen kockázatra vállalja ezeket, így e feltétel bekövetkezte a pénzügyi szolgáltató magatartásán múlik.

Az ügyfélért vállalt kockázatok tényezőinek változása sem érthető, mivel szerződéses rendelkezés híján nem állapítható meg, hogy milyen kockázatokat, milyen súllyal vett figyelembe a felperes, milyen objektív körülmények változása esetén módosíthatja a hiteldíjat."

 

A részletes meghatározás tartalma

"A szerződés tehát a felsorolás szintjén tartalmazza a hiteldíj módosításának feltételeit (bár ezek jó része semmis, illetve nem érvényesíthető). A jogszabály azonban nem pusztán ennyit ír elő, hanem azt hogy a bank részletesen határozza meg a hiteldíj módosításának feltételeit. A bíróságnak azt kell megállapítania, hogy a részletes kifejezés pontosan mit jelent. Egyértelmű, hogy a jogalkotó a hiteldíj módosítására alapot adó feltételek felsorolásán túlmenően további követelményt jelöl meg, ennek hiányában a jogszabály a részletes kifejezést nem tartalmazná, önmagában a feltételek megjelölését követelné meg. A szó jelentőségére mutat az a körülmény is, hogy a jogalkotó a rendelkezéssel a 87/102/EGK irányelv előírásának tett eleget, az irányelv azonban kizárólag annyit ír elő a tagállamok számára, hogy az egyoldalú hiteldíj módosítás feltételeinek feltüntetését követeljék meg, részletes feltételekről nem rendelkezik. A magyar jogalkotó irányelv magyar jogban történő átültetése során azonban – amellett, hogy az irányelvben eredetileg a fogyasztási kölcsönökre meghatározott követelményeket minden lakossági kölcsönre kiterjesztette- már a feltételek részletes meghatározását írta elő."

 

A szabályozás kötelezettséget jelent, nem jogosítványt

"A szerződésben meghatározott feltételek valamelyike hosszabb idő alatt mindenképpen beáll. Amennyiben pusztán a feltételeket kellene megjelölni, az gyakorlatilag annyit jelentene, hogy a bank bármikor bármilyen mértékben módosíthatja a hiteldíjat, így az előírás értelmetlen, kiüresedett szabállyá válna. (Pl: A magyar jegybanki alapkamat egy százalékponttal történő emelése esetén 5-10, de akár 20 százalékkal is emelhetné a svájci frank elszámolású kölcsön kamatát.) A jogalkotó azonban figyelemmel volt arra, hogy a hitelező esetleges önkényes magatartása az adós számára járhat méltánytalan hátránnyal, mivel kiszámíthatatlanná teszi a hosszú távú jogviszony következményeit."

 

A szabály a fogyasztót védi, nem a pénzintézetet jogosítja

"A jogalkotó tehát azért íjra elő a hiteldíj módosítás feltételeinek részletes meghatározását, hogy ezáltal biztosítsa, hogy a kölcsönszerződés hatálya alatt bekövetkező változások ne járjanak méltánytalan hátránnyal a hitelező számára, de egyúttal az is biztosítva legyen, hogy az adóst, illetőleg a szerződést csak annyiban érintsék a változások, amennyiben az indokolt. Ennek egyetlen garanciája, ha a felek előzetesen részletesen meghatározzák, hogy az egyes feltételek beállta pontosan mennyiben befolyásolhatja a hiteldíjat. Ha nem ez lenne a törvényi szabályozás (így a „részletes” kifejezés) tartalma, úgy e szabály nem a fogyasztóvédelemről szóló fejezetben lenne elhelyezve, mivel a címmel ellentétesen éppen a fogyasztó kiszolgáltatását jelentené."

 

Feltétel és összefüggés aránya kötelező tartalmi eleme a "részletességnek":

"Abban az esetben, ha nem állapítható meg, hogy melyik feltétel beállta mennyiben befolyásolja a hiteldíj változását, az sem állapítható meg, hogy az egyes feltételek közül a semmis vagy nem érvényesíthető feltétel beállta mennyiben eredményezi azt. Ez esetben azonban a bank semmis feltétel beállta esetén is emelheti a hiteldíjat, ezt pedig a feltétel semmissége miatt nem tehetné meg. Kizárólag abban az esetben biztosítható a hiteldíj módosítás szabályszerűségének ellenőrzése, ha a jogalkotó olyan magatartást ír elő, amely alapján ellenőrizhető, hogy a hiteldíj módosítására melyik feltétel menyiben ad alapot. A jogalkotó az áttekinthetőséget azzal biztosítja, hogy a hiteldíj módosítás feltételei részletes meghatározását írja elő. A „részletes” kifejezés tehát e megközelítés szempontjából is arra utal, hogy azt kell a szerződésben meghatározni, hogy ez egyes feltételek változása pontosan mennyiben befolyásolhatja a hiteldíjat.

A szerződés hiteldíj módosításának feltételeiről egy jórészt semmis felsorolást tartalmaz, amelyből nem állapítható meg, hogy az egyes feltételek beállta mennyiben eredményezi a hiteldíj módosítását. A szerződés ezért a Hpt. 213.§ (1) d) pontja alapján semmis."

 

 

 

15. A PKKB 2013.04.17-i 9.P.86.129/2013/3. számú ítéletében az egyoldalú szerződés módosítás lehetőségének feltételei rögzítése hiányában a Hpt. 213.§ (1) d) pont szerint semmis az ERSTE Bank Hungary Zrt. gépkocsi vásárlási devizakölcsön szerződése. A pénzpiaci kamatláb vagy a forrásköltség nem egzakt módosítási kategória.

"A kölcsönszerződés III.3. pontja rendelkezik azon feltételek illetve körülményekről, amelyek esetén az alperes a kamatnak a felperes számára kedvezőtlen változtatására jogosult akképpen, hogy ha a tőke és pénzpiaci kamatlábak változása vagy  az alperes forrásköltségeinek a változása ezt szükségessé teszi, akkor áll fenn az alperes ezen lehetősége. A szerződés VIII.12. pontja értelmében a felperes tudomásul vette, hogy  a THM a hirdetményben közölt feltételek és kondíciók változása esetén módosulhat a THM mértéke.

Ezen szerződéses rendelkezések nem határozzák meg részletesen azon feltételeket, illetve körülményeket, amelyek esetében az alperes a hiteldíjat jogosult volt megváltoztatni."

 

Az ítéletben hangsúlyosan megjelenik a fogyasztóvédelem, mint az Alaptörvény 28. cikkéből elvárható követelmény:

"A ... jogalkalmazó célja szerinti értelmezése arra vezet (különös tekintettel arra, hogy ezen jogszabályi rendelkezés fogyasztóvédelmi rendelkezés), hogy a hiteldíj módosításának feltételeit, illetve körülményeit oly módon kell meghatározni, hogy  azok alapján a fogyasztónak lehetősége legyen ezen feltételek, illetve körülményeket pontosan megismerni olyan mélységben, hogy azokból a jogban, illetve a közgazdaságtanban járatlan fogyasztóként is egyértelművé váljanak számára a hiteldíj módosításának lehetséges esetei. Ez szükséges ahhoz is, hogy a fogyasztó esetlegesen ellenőrizni tudja, hogy a hiteldíj megváltoztatása mögött valóban a szerződésben rögzített feltételek, illetve körülmények teljesülése áll, avagy a módosítás alapjául szolgáló ok nem felel meg ezen feltételeknek. Ezen célt szolgálja, hogy nem pusztán a feltételek, illetve a körülmények felsorolását írja elő a jogszabály, hanem azok részletesen történő meghatározását. Éppen ezért alaptalan az alperes azon hivatkozása, miszerint elegendő a feltételek, illetve körülmények felsorolása, és ezen semmisségi ok alkalmazása csak különleges szélsőséges esetekben lenne lehetőség, amikor egyáltalán nem tartalmazza az érintett feltételeket, illetve körülményeket a szerződés. Az alperes ezen hivatkozása mellőzi a Hpt. 213.§ (1) d) pontja azon kitételét, mely szerint részletesen kell meghatározni a hiteldíj módosításának feltételeit, illetve körülményeit.

A szerződés lehetővé teszi egyrészt az alperes számára, hogy a kamatot, illetve a késedelmi kamatot megváltoztassa tőke- és pénzpiaci kamatlábak változása esetén. Ezen feltétel nem minősíthető részletes meghatározásnak. Egyrészt abból a felperes számára nem derül ki, hogy mely tőke- és pénzpiacok változásához köti a szerződés az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét, valamint pontosan mely kamatlábak változásához, illetve milyen mértékű változása a feltétele az egyoldalú szerződésmódosításnak, illetve milyen mértékű változás, a szerződéses kamat milyen értékű változását eredményezi.

A szerződésben rögzített másik feltétel, vagyis a bank forrásköltségeinek a változása sem minősül részletes meghatározásnak. Egyrészt ez a feltétel sem tartalmazza, hogy milyen mértékű forrásköltség változás esetén válik lehetővé az egyoldalú szerződésmódosítás, illetve milyen mértékű forrásköltség változás, milyen mértékű kamatváltozást tesz lehetővé. másrészt ezen feltétel kizárólag az alperes érdekkörében felmerülő olyan változás, amely a felperes számára teljesen beláthatatlan és átláthatatlan. Az alperes bírói kérdésre úgy nyilatkozott, hogy ezen forrásköltség változásról nem is kapna a felperes tájékoztatást, amennyiben tájékoztatásért fordulna az alpereshez, mivel ez nem határozható meg egyes szerződések vonatkozásában, csupán kölcsönállomány szinten. Éppen ezért ezen feltétel átláthatatlan és homályos, a felperes által előre nem is kalkilálható.

Ezen két rögzített feltétel alapján  a felperes nem kaphatott valós képet arról, hogy ténylegesen milyen esetekben kerülhet sor a szerződés ügyleti kamatának egyoldalú módosítására az annak alapjául szolgáló feltételek vagy körülmények részletes meghatározása hiányában. A szerződés arra nézve nem tartalmazott utalást, hogy ezen feltételek, illetve körülmények meghatározása nem lenne lehetséges.  A szerződés alperes által megjelölt, VIII.12. pontja semmilyen feltételt  vagy körülményt nem tartalmazott a hiteldíj felperesre kedvezőtlen megváltozása körében. Így a peres felek között létrejött kölcsönszerződés a Hpt. 213.§ (1) bekezdés d.) pontja alapján semmis.

A Ptk.199.§-a értelmében egyoldalú nyilatkozatra – ha a törvény kivételt nem tesz – a szerződésre vonatkozó szabályokra kell megfelelően alkalmazni.

A fent kifejtettek alapján mivel a felperes által a Ptk. 242.§-a alapján tett tartozáselismerő nyilatkozatában foglalt szerződés semmis, a tartozás elismerő nyilatkozat is semmis, mivel annak tartalma teljes mértékben megegyezik a felek által megkötött kölcsönszerződés tartalmával. A felperes által tett tartozás elismerés folytán a semmis szerződés nem válik érvényessé.”

 

 

 

16. A Fővárosi Törvényszék 2013. április 24-i 13.P.21.517/2012/17. számú ítéletéiben megállapította a Lombard Pénzügyi Lízing Zrt. kölcsön szerződésének, opciós szerződésének és adásvételi szerződésének a semmisségét a Ptk. 217.§ (1) bekezdés alapján, mivel a Hitelező képviselője nem csatolta a meghatalmazását a szerződéshez.

"A Ptk. 219.§ (1) bekezdése szerint más személy (képviselő) útján is lehet szerződést kötni vagy más jognyilatkozatot tenni, kivéve, ha jogszabály szerint a jognyilatkozat csak személyesen tehető meg. A Ptk. 223.§ (1) bekezdése előírja, hogy a meghatalmazáshoz olyan alakszerűségek szükségesek, amilyeneket a jogszabály a meghatalmazás alapján kötendő szerződésre előír. A törvények idézett rendelkezéseiből az következik, hogy a kölcsönszerződésnek érvényességi kelléke annak írásba foglalása, amennyiben pedig azt valaki meghatalmazott képviselő útján köti meg, a képviseletet megalapozó jogügyletet írásba kell foglalni."

".. nem állapítható meg, hogy az alperes (Lombard) részéről arra jogosult személy a kölcsönszerződést, az ennek biztosítására létrejött opciós és adásvételi szerződést aláírta volna, ezért a szerződések a Hpt. 210.§ (1) bekezdésében rögzített kötelező írásbeliségre vonatkozó jogszabály megsértése miatt a Ptk. 217.§ (1) bekezdésében foglaltak alapján semmisek.".

 

A bíróság kifejti álláspontját a Ptk. 239/A.§ (1) bek és a Pp. 123.§ viszonyáról: a megállapítási kereset olyan speciális szabály, amely elsődlegesen kell, hogy érvényesüljön. A megállapítás kérelem éppen azt foglalja magába, hogy szükséges a jogvédelem.

"Alaptalanul hivatkozik az alperes arra, hogy a perbeli vitát illetően a megállapítási kereset jogszabályi feltételei nem állnak fenn. A Ptk. 2012. május 26-án hatályba lépett és a folyamatban lévő ügyekben is  alkalmazandó 239/A.§ (1) bekezdése a Pp. 123.§-ában írt, a megállapítási kereset előterjeszthetőségének általános szabályaitól eltérő rendelkezést tartalmaz a szerződés érvénytelenségének, illetve a szerződés egyes rendelkezései érvénytelenségének megállapítására irányuló perekre nézve, annak kimondásával, hogy az érvénytelenség megállapítását a bíróságtól a fél anélkül is kérheti, hogy az érvénytelenség következményeinek alkalmazását kérné. A Ptk. idézett rendelkezése nem annullálja a Pp. 123.§-ában írt megállapítási kereset előterjesztésére alkalmazandó szabályokat, csak a szerződések, illetve egyes szerződési rendelkezések érvénytelenségére vonatkozóan állapít meg speciális szabályt. A lex specialis derogat lex generalis alapelve alapján a perben a Ptk. 239/A.§ (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseket kell irányadónak tekinteni. Mindemellett a Ptk. 239.§ és a Pp. 123.§ rendelkezéseinek összevetéséből az is megállapítható, hogy a megállapítási kereset előterjesztésének eljárásjogi feltételei fennállnak, mivel a felperes az alperestől marasztalást nem kérhet mindaddig, amíg az érvénytelenné nyilvánított kölcsönszerződés kondíciói alapján kell az elszámolást megtenni. Az érvénytelenség megállapítása teremthet olyan helyzetet, amely lehetőséget ad a szerződésben rögzítettől eltérő elszámolás elkészítésére. Ez egyúttal a jogvédelmi szükséghelyzetet is megteremti, amelyre a jogalkotó is utalt a Ptk. módosításakor, azaz a futamidő végéig- hosszú időn keresztül - ne álljon fenn a bizonytalan jogi helyzet, amely az adós számára adott esetben sérelmes helyzet fennállását teremti meg."

 

 

 

17. A Veszprémi Járásbíróság 2013.05.02-i 16.P.21.476/2012/22/I. számú ítéletében az UniCredit Bank Hungary Zrt. kölcsön szerződésének alábbi feltételeiről állapította meg, hogy érvénytelen a Ptk. 209.§ (1) bekezdés alapján.

"deviza alapú kölcsön esetén az esedékesség napján érvényes, a magánszemélyekre vonatkozó deviza eladási árfolyam alapulvételével számított forintösszeg kerül terhelésre”

„a kamat vonatkozásában egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő okok közül, az alábbi rendelkezések érvénytelenek:

- a bank forrásköltségeinek változása;

- a pénzpiaci forrásszerzési lehetőségek változása;

- a tőke és pénzpiaci kamatlábak változása;

- a bankközi hitelkamatok változása;

- az adósért vállalt kockázat tényezőinek –Bank megítélése szerinti – változása, ideértve az adós hitelképességnek és a biztosíték értékében bekövetkezett változást, valamint a lakossági kölcsönök kockázatának, illetve kockázati tényezőinek változását.”

„ a bíróság álláspontja szerint a ténylegesség és arányosság, az átláthatóság, és az egyértelmű és érthető megfogalmazás elvébe is ütközik. A „pénzpiaci forrásszerzési lehetőségek, a tőke és pénzpiaci kamatlábak, bankközi hitelkamatok változása” kifejezések tartalma a bíróság álláspontja szerint a fogyasztó számára nem világosak, nem egyértelmű az sem, hogy e körülmények változásának kamatokra, költségekre, díjakra van-e, vagy valamilyen mértékben van-e hatása, és azt sem láthatja a fogyasztó előre, hogy milyen feltételek teljesülése esetén és milyen mértékben kerülhet sor további terhek rá történő áthárítására. A bíróság megítélése szerint azért sem egyértelműek, érthetőek, átláthatóak és objektívek e feltételek, mert a fenti tényezők bekövetkezésekor az is előfordulhat, hogy a pénzintézet üzletpolitikája miatt nem érvényesíti a változások mértékét, azaz lényegében a bank megítélésétől függ, hogy az amúgy homályos események bekövetkezésére hivatkozik-e a pénzintézet az egyoldalú kamatemelés során. Ez alapján a bíróság álláspontja szerint érvénytelenek a rendelkező részben felsorolt, egyoldalú kamatemelést lehetővé tevő oklista elemei.”

 

 

 

18. Nincs kölcsönösszeg forintban

A Szegedi Törvényszék a 2013.05.06-i 13.P.21.349/2012/22. számú ítéletében a CIB Bank Zrt. kölcsönszerződésének semmisségét állapította meg a Hpt. 213.§ (1) bekezdés a) pontja alapján, de a Ptk. 523.§ (1) bekezdés megsértésére is hivatkozva. A devizaalapú szerződés tárgya forint kölcsön, nem deviza, így a kölcsön összegét forintban is meg kell meghatározni. Meg kell forintban határozni a törlesztő részleteket is, mert annak hiánya a Hpt. 213.§ (1) bekezdés e) pontja szerinti semmisséget von magaután.

"A rendelkezésre álló adatok szerint az tényként állapítható meg, hogy a perbeli esetben a felperesek forintban kérték, az alperes forintban is folyósította részükre a kölcsön összegét és a törlesztő részletek teljesítése is forintban történt. Mindebből eredően közöttük egy deviza alapú hitelkonstrukció jött létre. A deviza alapú hitelkonstrukciók esetében a kölcsön összege nem deviza, miután nem deviza hitelről van szó, hanem forint. Ez pedig azt feltételezi, hogy a fogyasztási kölcsönszerződések létrejöttekor a szerződés tárgya meghatározásakor a kölcsön tárgyát képező kölcsön összegét forintban kell meghatározni, hasonlóan a törlesztő részletek összegéhez.

Ezen szabályozás összhangban áll a Ptk. 523. § (1) bekezdésében foglaltakkal, amely a kölcsönszerződés fogalmát rögzíti. Eszerint kölcsönszerződés alapján a pénzintézet vagy más hitelező köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni. A kölcsönszerződés tárgya tehát az idézett jogszabályi rendelkezés szerint meghatározott pénzösszegnek az adós rendelkezésére bocsátása.

A per tárgyát képező kölcsönszerződések esetében nem határozható meg egyértelműen az, hogy mi a szerződés tárgya, azaz mennyi a kölcsön összege, az okiratokban rögzítettek szerint a JDQ-számú kölcsönszerződés szerint az 119.083 CHF-nek megfelelő legfeljebb 15.000.000. Ft.

...a bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy az egyedi kölcsönszerződésekben nem meghatározott a kölcsönszerződés tárgya, azaz a kölcsön összege."

"A JDQ- számú és az ezt módosító kölcsönszerződés nem tartalmazza a havi törlesztő részletek forintban meghatározott mértékét sem, holott a deviza alapú hitelek fogalom meghatározásából kiindulva az ilyen típusú szerződések esetében a szerződés tárgya a hitelösszeg és a törlesztő részlet forintban meghatározott mértéke.  Az említett két szerződés csak a svájci frankban és az euróban meghatározottat rögzíti, míg ennek forintban megállapított mértéke rögzítésre nem került. A JDQ- számú szerződés a kölcsön törlesztő-részleteként 117CHF-et tartalmaz. Azt, hogy forintban a felpereseket milyen fizetési kötelezettség terheli, nem rögzíti. Miután a felek között forint hitel tekintetében jött létre szerződés, így az őket terhelő fizetési kötelezettség meghatározásának is forintban kellett volna történnie."

"A 2008.10.06-án létrejött kölcsönszerződések a megkötésükkor hatályos törvényi követelményeknek nem felelnek meg, nem tartalmazzák egyértelműen, forintban rögzítetten a szerződés tárgyát - azaz a kölcsön összegét- és a törlesztő részleteket sem. Ezért ezen szerződések érvénytelensége a szerződések megkötésekor hatályban lévő Hpt. 213.§ (1) bekezdésében és a Ptk. 523.§ (1) bekezdésben rögzítettek alapján megállapítható.

 

A bíróság a járulékos szerződések semmisségét is megállapította.

"A kölcsönszerződések biztosítékaként szolgáló zálogszerződések mellékszolgáltatások, amelyek léte az általuk biztosított szolgáltatáshoz kapcsolódik. Miután a kölcsönszerződések érvénytelensége-a korábban kifejtettek alapján- megállapítható volt, így a jelzálogjogot alapító szerződések ugyancsak érvénytelenek."

 

 

 

 

19. A PKKB 2012.06.11-i 36.P.88.446/2013/2. számú ítéletében a Budapest Hitel- és Fejlesztési Bank Zrt devizaalapú kölcsön szerződése a Hpt. 213.§ (1) bekezdés e) pontja miatt érvénytelen. A szerződés nem tartalmazta a törlesztő részletek összegét és időpontját.

A bíróság kétséget nem hagy afelől, hogy a Ptk. 239/A.§-hoz nem kell a Pp. 123.§ szerinti igazolás a megóvandó jogról.

"A Ptk. 239/A.§ (1) bekezdése alapján szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti kérelmet a jogalkotó kimondott szándéka szerint a megállapításra irányuló egyéb kereset előterjeszthetőségének a Pp. 123.§-ában írt feltételei hiányában is elő lehet terjeszteni. A szerződést kötő félnek egyébként is megóvandó joga tudni, hogy érvényes szerződés alapján további évekig teljesíteni köteles-e vagy sem. Ennélfogva a felpereseknek nem kellett egyéb megóvandó jogukat igazolniuk."

 

A feltételeket a szerződéskötéskor kell meghatározni, mégha több okiratban is.

",,, ha a szerződéses kikötéseket a felek több okiratba foglalják is, azoknak a szerződés megkötésekor létezniük és a felek által ismerteknek kell lenniük. Az utólag, az alperesi teljesítés után keletkezett, a felperesi szolgáltatást tartalmazó értesítőlevél nem ilyen okirat, az a szerződés részének nem tekinthető. Az alperes által másodlagosan a szerződés kiegészítésének, módosításának tekintett értesítőlevél tartalmának alakításában a felperesek nem vehettek részt, ezért az a szerződés módosításaként sem értelmezhető, a Ptk. 240.§ (1) bekezdése értelmében azt csak közös megegyezéssel tehették volna. Annak hatályosulásának, a felperesekhez érkezésének (Ptk. 214.§ (1) bekezdése) maga az alperes sem tulajdonított jelentőséget a szerződés VIII.2. pontjában erre vonatkozóan rögzítettek szerint. A szerződésből nem lehet arra következtetni, hogy a tényleg folyósítandó összeg a felperesek döntésétől függött volna, erre az alperes alaptalanul hivatkozott. A szerződés tartalmazta a törlesztőrészletek számát (204) és azt, hogy azok minden hó 10. napján válnak esedékessé. Nem megállapítható azonban magából a szerződésből - még közvetve sem - az első törlesztés esedékessége, mert azt még csak nem is a folyósítás (felperesek által csak közvetve megtudható) időpontjához, hanem az értesítőlevélnek ezt követő megküldése napjához kötötte az alperes, azaz gyakorlatilag felszólításra kellett a felpereseknek teljesíteniük. Az első - ennek folytán az összes - törlesztési időpont bizonytalanságát fokozza, hogy az egymáshoz intézett értesítések módjára tekintettel (VIII.2. pont) a felperesek az első esedékességről- bár az elkövetkezik - ténylegesen nem értesülnek."

 

A mellékkötelezettségek, így a zálogjog is semmis.

"A zálogjog szerződést biztosító mellékkötelezettség, az erre vonatkozó szerződést maguk a felek a szerződés mellékletének tekintették; az ezzel biztosított érvényes szerződés hiányában az ezen mellékkötelezettségre vonatkozó szerződés is érvénytelen."

 

Magyarázhatatlan, hogy a törlesztőrészlet miért nincs meghatározva.

"Arra figyelemmel, hogy a szerződésben volt rendelkezés a kölcsöntőke összegéről és a futamidőről, érthetetlen az alperes azon hivatkozása, hogy a szerződés aláírásakor a törlesztőrészletek pontos összege nem volt meghatározható. Adott osztandó és osztó hányadosa ugyanis állandó és egyértelmű. Ezzel a hivatkozásával az alperes nem mást állit, mint hogy a két tényező valamelyikét nem határozták meg egyértelműen a felek - bármelyik szintén semmiséget eredményező hiányossága lenne a kölcsönszerződésnek (Hpt. 213.§ (1) bekezdése a) vagy e) pontja), amit a bíróság mint nyilvánvalóan észlelhető semmisségi okot figyelembe venne.

 

A szerződésben ellentmondó, hogy CHF vagy forint lett folyósítva.

Itt mutat rá a bíróság a kölcsönszerződés I.1. és III.3. pontja közötti, valamint a III.1. ponton belüli ellentmondásra: az egyik szerint svájci frank forint ellenértékét, a másik szerint svájci frank összeget folyósított az alperes.

 

A bíróság az árfolyamrés szerinti semmisséget kérelem hiányában nem vizsgálta

Az árfolyamváltozással összefüggő kérelmük a felpereseknek nem volt, ezért az ilyen irányú alperesi hivatkozást a bíróság figyelmen kívül hagyta.

 

A szerződés nem azért semmis, mert az adós megfontolás nélkül írta alá, hanem azért mert a bank érvénytelen szerződést készített.

A Ptk. 4.§ (4) bekezdése alapján a felperesek - ha a szerződést kellő megfontolás nélkül írták is alá - hivatkozhattak az alperes felróható magatartására.

 

Bíró: Dr. Annau Mónika

Adóst képviselte: Dr. Dantesz Péter/1000.sz. Ügyvédi Iroda

 

 

 

20. A Fővárosi Törvényszék 2012. május 14-i 20.P.21.043/2009/56. számú ítéletében elutasította az Magyar Záloghitel Zrt. devizakölcsön szerződésének tisztességtelen feltételeire vonatkozó semmisség megállapítását.

A Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság 2013. június 14-i 6.Pf.21.755/2012/8. számú jogerős ítéletében megállapította a devizakölcsön szerződés több pontjának tisztességtelenségét a Ptk. 209.§ (1) bekezdés alapján.

Az Ítélőtábla ítélete szerint tisztességtelen kikötés:

"- a CHF devizanemben nyilvántartott kölcsön összegét a folyósításkor deviza vételi árfolyamon kell forintra, az adós által teljesített törlesztőrészleteket pedig deviza eladási árfolyamon kell devizára váltani,"

"- az adós és a biztosítéknyújtó lemondanak a végrehajtási eljárás bármely okból való felfüggesztésének a jogáról, amelyet részükre a polgári perrendtartás vagy más törvény lehetővé tesz,"

"- a hitelező a vételi jog érvényesítése esetén a kölcsönszerződés szerint ténylegesen folyósított devizában kifejezett kölcsönösszeg 20 %-át, mint a vételi jog érvényesítésének a költségeire szolgáló költségbiztosítékot jogosult a vételárba beszámítani,"

"- az adós és a biztosítéknyújtó a kölcsönszerződés aláírásával nyugtázza, hogy feltűnő értékaránytalanság jogcímén semmisségi kifogással nem él a kölcsönszerződéssel kapcsolatban,"

 

Az Ítélőtábla indokolásából:

 

Az állam terhén maradó kereseti illetéket 896.000 (nyolcszázkilencvenhatezer) forintra, az állam által előlegezett szakértői költséget 209.000 (kétszázkilencezer) forintra leszállítja, és kötelezi az I. rendű alperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 4.000 (négyezer) forint kereseti illetéket és 1.000 (ezer) forint állam által előlegezett szakértői költséget.

 

 

A Hpt. fentebb idézett törvényhelye is azt tartalmazza, hogy a hiteldíjnak minden, a kölcsön felhasználásával kapcsolatosan fizetendő költséget tartalmaznia kell, nem tekinthető kivételnek tehát ez alól az árfolyamrésből származó költség".

 

 

 

 

 

19. A PKKB a 2013.01.17-i 7.P.92.439/2012/4. számú ítéletében megállapította a Banif Plus Bank Zrt. kölcsönszerződésének semmisségét a Hpt. 213.§ (1) bekezdés c), d) és e) pontja alapján.

A Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság 2013.06.19-i 45.Pf.632.186/2013/6. számú jogerős ítéletében a Hpt. 213.§ (1) bekezdés c) pont kivételével helybenhagyta az ítéletet, a szerződés a Hpt. 213.§ (1) bekezdés d) és e) pontja alapján semmis, mivel a pénzpiacra, hitelezési kockázatra hivatkozás nem részletes okmeghatározás a kondíció módosításra, a napon belül változó árfolyam pedig a törlesztő részletet teszi bizonytalanná.

 

A PKKB indokolásából:

A c) pont szerint, mivel a szerződés nem tartalmazza a deviza árfolyamrést, mint költséget. A bíróság ítéletéből nagy jelentőséggel bír annak a kötelezettségnek az előírása, hogy a hitelezőnek kell megbecsülnie szolgáltatása költségét, az nem maradhat nyitott kérdés az adós számára.

„ A bíróság rámutat arra, hogy a hitelező választotta, hogy ezt a pénzügyi konstrukciót szolgáltatja. Amennyiben a pénzügyi szolgáltató olyan költséget épít be a szerződésbe, melyet a maga szakmai felkészültségével sem tud becsüli, az nem mentesíti a költség becslésre vonatkozó kötelezettségei alól, különös tekintettel arra is, hogy ez esetben a vele szerződő fogyasztó sem tudja kiszámítani, hogy milyen terhekkel jár a szerződés teljesítése.”

 

Az árfolyamrés költség.

„ A hitelező a kölcsönt vételi árfolyamon folyósította, ezért a szerződés tárgya az adósnak nyújtott szolgáltatás: a kölcsöntőke mindenkori vételi árfolyamon számolt forint ellenértéke. Ehhez képest az ellenszolgáltatás magasabb értéke az adós szempontjából költség. Amennyiben az adós törlesztés lenne a szerződés tárgya, úgy e szolgáltatáshoz képest alacsonyabb árfolyamon teljesítette saját szolgáltatását az adós, így az ő oldalán haszon keletkezik. E hasznot szükségképpen az adós szolgáltatása fedezi, így a különbözet e megközelítés szempontjából is költség.”

"A kölcsön törlesztése eladási árfolyamon történik. A két árfolyam közötti különbözet, - azaz önmagában az a művelet, hogy a felek a vételi árfolyamról áttérnek az eladási árfolyamra,- az eredeti vételi árfolyamon történő elszámoláshoz képest többletkiadást jelent az adósnak. Ez a triviális tény a legegyszerűbben a havonta forintban fizetendő törlesztő részlet számításának képlete alapján szemléltethető:

Havi CHF részlet x Eladási árfolyam= havi CHF részlet x (Vételi árfolyam+árfolyamrés)

Az adós a kölcsön törlesztése érdekében köteles az eladási árfolyamon, azaz az árfolyamréssel növelt összegű vételi árfolyamon teljesíteni, ezért az árfolyamréssel érintett kiadás e megközelítés szerint a törlesztés költsége.”

A bíróság rámutatott: amennyiben szerződéskötés napján az adós meggondolja magát és még aznap visszafizeti a kölcsönt, úgy a nevesített költségeken felül az árfolyamréssel megemelt összeget kell visszafizetnie.

 

A d) pontja alapján is semmis, mert nem tartalmazza a szerződés módosítás konkrét feltételeit.

„ A hiteldíj módosítás feltételei, körülményei akkor vannak részletesen meghatározva, ha az adós (illetve bárki más) számára kitűnik, hogy mely – objektív mércével meghatározható – tényezők változása esetén milyen mértékben módosul a hiteldíj. E mérce szerint „ a pénzpiacokon, a vonatkozó jogszabályokban, illetve a hitelezéssel kapcsolatos kockázatokban bekövetkező egyéb változás „ nem tekinthető a hiteldíj módosítása feltételei, körülményei részletes meghatározásának, mivel olyan általánosságban megfogalmazott körülményeket jelöl, melyek megfoghatatlanok, ellenőrizhetetlenek. (Nem állapítható meg például, hogy mely pénzpiac, mely közzétett adata alapján módosítható a hiteldíj, a pénzpiac változása milyen mértékű változtatást eredményez.) Az is érthetetlen, hogy e körülmények változása milyen okból eredményezné a hiteldíj módosulását, ha a pénzpiacok változását az árfolyam változása tükrözi, jogszabály a hatályba lépésekor fennálló jogviszonyokat nem módosíthatja, a hitelezéssel kapcsolatos kockázatokat pedig az alperes már a kölcsön nyújtása előtt mérlegelte, ezt követően pedig további kölcsönt nem nyújtott, csupán a folyósított kölcsön törlesztését várja.”

 

Az e) pontja alapján is semmis, mert nem tartalmazza a havi törlesztő részlet összegét pontosan meghatározva. A bíróság álláspontja, hogyha a szerződésből a törlesztő részlet összege nem állapítható meg, akkor vita esetén abban a bíróság sem tud dönteni.

„ A Hpt. azért írja elő a törlesztő részlet pontos összegének meghatározását, hogy az adós abba helyzetbe kerüljön, hogy segítség nélkül, pontosan megállapíthassa: mikor, mennyit kell fizetnie….Magának a szerződésnek kell pontosan meghatározni a törlesztő részletek összegét.”

”…az adós számára nem egyértelműen meghatározott, hogy mennyi a törlesztő részlet összege, ezt önmagából a szerződésből a bíróság sem tudná megállapítani vita esetén.”

 

A Törvényszék indokolásából:

"... a szerződés rendelkezései nem határozzák meg, hogy a törlesztő részlet megállapításakor az OTP napi többféle eladási árfolyama közül melyik kerüljön alkalmazásra, ami módot ad az alperesnek arra, hogy saját tetszése szerint és a fogyasztó számára átláthatatlan módon válasszon a lehetséges árfolyamok közül. Ez pedig sérti a Hpt. 213.§ (1) bekezdésének e) pontját. E rendelkezés ugyanis a törlesztő részletek számának, összegének és a törlesztési időpontoknak a meghatározását írja elő. Mivel a jogszabály a törlesztő részleteket nevesíti, a szerződésnek fő szabály szerint valamennyi részlet összegét tartalmaznia kell. Amennyiben pedig valamennyi részletet a szerződéskötés időpontjában -a változó paraméterek miatt- konkrétan meghatározni nem lehet, a szerződés akkor tesz eleget a jogszabályi követelményeknek, ha egyértelműen, pontosan, és minden részletre kiterjedően tartalmazza azt a metódust, melynek alapján az kiszámítható. "

 

 

 

20. A Szombathelyi Törvényszék 2013. május 29-i 17.P.20.003/2013/15. számú ítéletében megállapította a CIB Bank Zrt. devizakölcsön szerződésének semmisségét a Hpt. 213.§ (1) e) pontja alapján, mivel az nem tartalmazta a törlesztő részleteket.

"Figyelemmel arra, hogy a felek között létrejött kölcsönszerzőzés életbiztosítási szerződéssel kombinált, rögzíteni kellett volna, hogy az életbiztosítási díjon felül a feleket milyen összegű havi fizetési kötelezettség terheli. A szerződésben egyáltalán nem szerepel, hogy a felperesek havonta kamatot, tőkét kötelesek-e fizetni"

"A Hpt-n belül a fogyasztóvédelemről szóló fejezetben elhelyezkedő 213.§-ának célja a fogyasztóvédelmi intézkedések maradéktalan betartása A fentiek alapján tehát a törlesztő részlet pontos összegének meghatározásával kerül a fogyasztó abba a helyzetbe, hogy pontosan megállapítsa, hogy mennyit kell fizetnie."

"Mivel azonban a kölcsönszerződés havi törlesztő összege a szerződésben meghatározva nincsen, ezért a törvényszék álláspontja szerint a szerződés a Hpt. 213. § (1) bekezdés e) pontja alapján semmis."

"A kölcsönszerződés semmissége folytán joghatás kiváltására nem alkalmas. Így az azt módosító szerződés is semmis."

"A tartozás elismerés a Ptk. 242.§ (1) bekezdése szerint a tartozás jogcímét nem változtatja meg, de az elismerőt terheli annak bizonyítása, hogy a tartozása nem áll fenn, bírósági úton nem érvényesíthető, vagy a szerződés semmis. Mivel a törvényszék a szerződés, illetőleg az azt módosító szerződés érvénytelenségét megállapította, így eredményesen nem érvényesíthető."

 

 

 

21. A Pesti Központi Kerületi Bíróság a 2013.06.21-i 14.P.303.739/2012/14. számú ítéletében megállapította, hogy a Summit Pénzügyi Zrt. gépkocsi deviza kölcsönszerződése a Hpt. 213.§ (1) bekezdés c) és d) pontja szerint semmis, továbbá kötelezte a hitelezőt, hogy adja ki a vételi jog, elidegenítési és terhelési tilalom törlési nyilatkozatot és a személygépkocsi törzskönyvét. A Hpt. 213.§ (1) bekezdés c) pontja szerint semmis, mert nem tartalmazza a deviza árfolyamrést.

"A perbeli esetben a felperes alperesnek devizaalapú hitelt folyósított. Devizalapú hitelről akkor beszélhetünk, ha a devizában nyilvántartott hitel folyósítása, illetve törlesztése forintban történik. A devizaalapú hitelek esetében a folyósításnál devizavételi, a törlesztésnél pedig deviza-eladási árfolyammal számol a hitelnyújtó. A hitel folyósításakor az ügyfél devizában veszi fe1 a hitelt, majd eladja forintért a hitelnyújtónak, és a kapott forintot átutalja az eladónak. A hitel törlesztése ugyancsak devizában történik úgy, hogy először az adós forintért devizát vásárol a hitelnyújtótól, majd a megvásárolt devizából kifizeti a hitel törlesztő részletét. Ezen konstrukció logikája alapján látszik, hogy a kölcsönszerződéshez szükségképpen kapcsolódik egy devizaügylet. A deviza-vételi és a deviza-eladási árfolyamot a hitelnyújtó szabadon határozza meg és hitelintézetenként eltérő mértékű. A vételi és az eladási árfolyam közötti különbség független a forint árfolyam változásától, azzal együtt mozog. Matematikailag az árfolyamrés egy százalékos érték. ami azt mutatja meg, hány százalékkal tér el egy bank saját vételi és eladási árfolyama egymástól. Az árfolyamrés változtatása kihatással van a teljes hiteldíj mutató alakulására, és ilyen módon befolyásolja a devizahitel költségét. Amennyiben egy bank az árfolyamrést növeli, akkor az adós ugyanazon forint összegért kevesebb devizát tud vásárolni, így a devizában nyilvántartott tartozását ugyanazon forintösszeg kisebb mértékben csökkenti abban az esetben is, ha egyébként árfolyam változás nem történt. Hasonló logika alapján az árfolyamrés csökkentése esetében ugyanazon forintösszegért az adós több devizát tud vásárolni, így tartozását ezen összeg nagyobb mértékben csökkenti. A felperes a perbeni kölcsönszerződés feltételrendszerét egyoldalúan határozta meg, es ennek keretében maga döntött úgy, hogy a kölcsön folyósításakor illetve visszafizetésekor eltérő deviza vételi és eladási árfolyamot használ. A vételi és eladási árfolyam mértékét terjes egészében piaci alapon határozta meg, vagyis olyan árfolyammal számolt, amilyen árfolyamon a devizák átváltását a kölcsönszerződéstől függetlenül is végezte. Ebből is nyilvánvaló, hogy a kölcsönszerződéshez hozzárendelt devizaügylet tartalmazza azt a tranzakciós költséget, amit a bank a devizák átváltásából realizál, vagyis a devizalapú kölcsönszerződés sajátossága, hogy a kölcsönszerződés - az azonos pénznemben nyilvántartott és törlesztett kölcsönszerződésekhez képest - többletköltséget tartalmaz. Fenti logika alapján nyilvánvalóan belátható, es matematikailag is alátámasztható, hogy az árfolyamrés a deviza alapú kölcsönügylethez a felperes által szükségképpen hozzákapcsolt költség. A szerződéskötési szabadság körében a felperes ezen költséget a kölcsönszerződéshez a szerződéskötéskor hatályos jogszabályok alapján hozzárendelhette. A felperes szerződéskötési szabadságát a Hpt. vonatkozó szabályai annyiban korlátozták, hogy ezen költséget a teljes hiteldíj mutatónak tartalmaznia kellett, azt költségként a szerződésben fe1 kellett tüntetni, továbbá tájékoztatni kellett a hitelfelvevőt azon feltételekről, amelyek esetén a teljes hiteldíj mutató megváltoztatható. Ezen kötelezettség a felperest a jogalkotó azon megfontolása alapján terhelte, mely szerint a perbeli kölcsönjogviszonyban a szerződő felek személyében meglévő lényeges különbségek (eltérő szakmai ismeretek, eltérő információk a szerződés tárgyáról, a szerződés lényeges tartalmának a felperes által történő, egyoldalú kialakítása) olyan egyensúlytalanságot eredményeznek, ami szükségessé teszi a gyengébb szerződéses alkupozícióban lévő alperes védelmét. A fogyasztó védelmének korében a bíróság a perbeni kölcsönszerződés vonatkozásában az alábbiakat emeli ki. A bankok által használt költségek sokfélesége, eltérő időbeli jelentkezése (egyszeri vagy folyamatos). illetve meghatározásának eltérő formája (fix összeg vagy százalék) a valamennyi költséget magában foglaló es számszerűen megjelenítő teljes hiteldíj mutató segítsége nélkül az átlagfogyasztó számára megbecsülhetetlen. A THM egy évre vonatkozóan, a hitelösszeg százalékában kifejezve megmutatja a hitelfelvevő által a hitelnyújtónak fizetendő összes költséget. Éppen ezért a teljes hiteldíj mutató a különféle hitelkonstrukciók összköltségének összehasonlításában a hitelfelvevő számára kiindulási alapként szolgál, és erre tekintettel kötelező a hitelnyújtóknak errő1 tájékoztatást adni. A teljes hiteldíj mutató számítását a többször módosított 41/1997. (III.5.) Korm. rendelet tartalmazza, meghatározva azon költségek típusát is, amiket a hiteldíj mutatónak nem kell tartalmaznia. A perbeli esetben megállapítható, hogy az árfolyamrés változása matematikailag is kimutathatóan a teljes hiteldíj mutató változását eredményezi. Az árfolyamrést a bankok nem vitásan maguk határozzák meg, szabadon növelve az árfolyamrés mértékét. Amennyiben a bíróság elfogadná azon felperesi álláspontot, mely szerint az árfolyamrés nem költség, akkor ebből az következik, hogy a Hpt. 213.§ (1) bekezdés d) pontja szerint a kölcsönszerződésnek tartalmaznia kellene azon feltétek és körülmények részletes meghatározását, amelyek esetében az árfolyamrés mértéke (ezáltal a hiteldíj) megváltoztatható. Ellenkező esetben a bankok a teljes hiteldíj mutatót az árfolyamrés növelésével szabadon és a hitelfelvevők tájékoztatása nélkül változtathatnák meg. Az árfolyamrés mértékének megváltoztatására vonatkozó körülményeket, illetve feltételeket viszont a perbeli hitelszerződés ugyancsak nem tartalmaz. Fentiek alapján a bíróság megállapította, hogy a perbeni kölcsönszerződés a Hpt,213.§ (1) bekezdés c) és d) pontja alapján is semmis."

 

A bíróság azt is megállapította, hogy az 5  év után aláírt második vételi jog szerződés jogszabály megkerülésére irányul, ezért semmis

"Alperes viszontkeresetében a felek között 2020. május 26. napján a kölcsönszerződés XVI.2. pontja alapján megkötött második opciós szerződés érvénytelenségének megállapítását kérte arra hivatkozással, hogy azt a felek a jogszabály megkerülésével kötötték. A Ptk. 200.5 (2) bekezdése szerint semmis az a szerződés, amelyet a jogszabály megkerülésével kötöttek. Valamely szerződést akkor lehet a jogszabály megkerülésével megkötött szerződésnek tekinteni, ha a feleknek a szerződésben rögzített ügyleti szándéka és akaratnyilatkozata ugyan nem ütközik jogszabályba; de a felek valójában egy jog által tiltott állapotot kívánnak előidézni. A Ptk. 374.§ (2) bekezdésének a Ptk. 375.§ 14) bekezdése alapján irányadó rendelkezése értelmében a vételi jogot legfeljebb öt évre 1ehet kikötni, az ezzel ellentétes megállapodás semmis. E rendelkezés oka, hogy a vételi jog fennállása alatt a tulajdonos rendelkezési joga olyan nagymértékben korlátozott, hogy szükségesnek látszott ezen korlátozás időtartamát kógens szabályozással meghatározni. A felek mind az első, mind a második opciós szerződést biztosítéki céllal kötötték. A második opciós szerződés megkötésére a kölcsönszerződés XVI.2. pontja alapján került sor, a szerződéskötés alperes hibájából történő meghiúsulása ugyanis a szerződés azonnali hatályú felmondásának szankcióját vonta maga után. A második opciós szerződésnek nyilvánvalóan az volt a célja, hogy az opciós jog gyakorlására a felperes számára nyitva álló öt éves határidő - a jogszabály tilalma ellenére - további öt évvel meghosszabbodhasson, Erre tekintettel a kölcsönszerződés ezen rendelkezése a jogszabály megkerülésére irányuló rendelkezés tipikus esete, az ennek alapján megkötött opciós szerződés pedig ugyancsak a jogszabály megkerülésével megkötött szerződésnek minősül, és mint ilyen, semmis,"

 

 

 

22. A PKKB 2013.07.02-i 21.P.88.438/2013/3. számú ítéletében a kamat és a törlesztő részletek utólagos értesítése miatt a Hpt. 213.§ (1) c) és e) pont szerint semmis a HitEx Pénzügyi Zrt. devizakölcsön szerződése.

"A felperes helytállóan állította, hogy az alperes által is beterjesztett írásbeli szerződésben nem került feltüntetésre sem az ügyleti kamat, sem annak értéke, és nem foglalták szerződésbe a törlesztési időpontokat sem. Mind a szerződés egyedi része, mind a szerződés részét képező általános szerződési feltételek 4.6. pontja kimondta ugyan, hogy a kölcsönszerződés mellékletét képező Átutalási utalványok tárgyú levél tartalmazza az egyes havi törlesztőrészletek naptári dátum szerinti esedékességét, valamint a tőke és kamat megosztását, azonban ezen levél a szerződés megkötését követően kerülhetett megküldésre a felperesnek. Érvénytelen szerződés érvénytelenségi okának a szerződés megkötésekor kellett fennállnia, ebből következően ahhoz, hogy a szerződés érvényes legyen az kellett, hogy a Hpt. fent felhívott szabályába foglalt tartalmi elemek már a szerződés megkötésekor a szerződés részévé váljanak. A törvényi rendelkezés célja éppen a kölcsönvevő fogyasztó védelme volt azzal, hogy a szerződés és az abból fakadó kötelezettségvállalás létrejöttét eredményező írásbeli akarat kifejezéskor a fogyasztó a kölcsönszerződés lényeges feltételeit úgy vállalja teljesíteni, hogy azok egyértelműen meg legyenek határozva."

 

 

 

23. A PKKB 2013.07.03-i 2.P.93.640/2012/24. számú ítéletében a végrehajtást megszüntette, mivel az AXA Bank Europe S. A. kölcsönszerződése érvénytelen a Hpt. 47.§ (2) bekezdés és a Ptk. 205.§ (2) bekezdések alapján, mivel a szerződést a pénzintézet részéről egy meghatalmazott írta alá az együttes aláírási kötelezettség megszegésével.

 

 

 

24. A PKKB 2012. április 18-i 9.P.84.758/2012/7 számú ítéletében elutasította az OTP Jelzálogbank Zrt. devizakölcsön szerződésének semmisségének megállapítására vonatkozó kérelmet.

A Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság 2012. december 07-i 43.Pf.636.553/2012/7. számú jogerős közbenső ítéletében megállapította a devizakölcsön szerződésének semmisségét a Hpt. 213.§ (1) bek. c) pontja alapján, mivel az nem tartalmazta százalékosan a deviza vételi és eladási árfolyam különbség közötti árrés költségét.

A Kúria Gfv.VII.30.078/2013/14. számú felülvizsgálati eljárásában 2013.07.04-én hozott döntése hatályában fenntartotta az ítéletet; a kettős árfolyam (vételi-eladási) alkalmazása alapján a bank által kialakított kereskedelmi jutalék olyan költség, amelyet a szerződésben kötelező -éves százalékban- feltüntetni, ennek elmaradása miatt a szerződés a Hpt. 213.§ (1) bekezdés c) pontja szerint semmis.

 

A Törvényszék indokolásából:

"A Hpt. fentebb idézett törvényhelye is azt tartalmazza, hogy a hiteldíjnak minden, a kölcsön felhasználásával kapcsolatosan fizetendő költséget tartalmaznia kell, nem tekinthető kivételnek tehát ez alól az árfolyamrésből származó költség".

 

" A szerződés érvénytelenségére is kiható alapkérdés tehát az, hogy a THM számítása valamennyi, a kölcsönt felvevő felelt terhelő költség figyelembevétele mellett történt-e meg, illetve, hogy mindezen költségek a szerződésben rögzítésre kerüljenek. A törvény tehát semmilyen kivételt nem tesz és enged, minden költség -így az árfolyamrésből adódó költség is- a szerződés részévé kell, hogy váljon.

A Hpt. 213.§ (1) bekezdésének b) és c) pontjainak összevetéséből az következik, hogy a c) pontban foglaltak a b) pontban foglaltak kibontásaként értelmezendők. Ennek indoka egyrészről jogalkotói (teleologikus), másrészről jogtechnikai.

A jogalkotó célja e szabályozással az volt, hogy a fogyasztót olyképpen részesítse jogvédelemben, hogy kötelezően rendelkezésére bocsátandónak ír elő minden olyan adatot, amely alapján az adós ki tudja számolni, hogy mi az az összeg, amit neki majd ténylegesen meg kell fizetnie a Ptk. 523.§ (1) bekezdése szerinti szerződésszerű teljesítés esetén. Ennek birtokában tud ugyanis az adós arról dönteni, hogy képes lesz-e a szerződéses kötelezettségének eleget tenni, képes lesz-e szerződésszerűen teljesíteni. Ahhoz, hogy az adós a várható teljesítési kötelezettséget ki tudja számolni, minden adatra szüksége van, ami a fizetési kötelezettségét érinti. Ha az adott adat konkrétan nem ismert, csak kalkulálható, úgy arra.

A kölcsön folyósításával kapcsolatban felszámítható költségek köre széles skálán mozog, pénzintézetenként eltérő lehet, így a költségfajták Hpt-beli taxatív felsorolása lehetetlen és nem is cél. Annak pedig, hogy külön az árfolyamrésről nem szól a Hpt., annak további oka is van: A Hpt. nem tesz különbséget az egyes kölcsönszerződések között semmilyen szempont szerint, szabályrendszere vonatkozik tehát mind a forint alapú, mind a deviza alapú szerződésekre. Ebből következően tehát olyannyira általános megfogalmazásúnak kell lennie, hogy az valamennyi konkrét szerződéstípusra vonatkoztatható legyen. Azt, hogy a konkrét esetben mi tehát a Hpt-ben megjelölt költség, egyedi szerződésenként kell vizsgálni.

A Hpt. 213.§ (1) bekezdésének b) és c) pontjainak egymáshoz való viszonyulását, -miszerint a c) pont a b) pont kibontásaként értelmezendő- jogtechnikai érv is alátámasztja. Jelesül az, hogyha a b) pont alapján fel kell tüntetni a THM-t (melynek számításakor minden költséget és kamatot figyelembe kellett venni) és azokat a költségeket, amiket a THM nem tartalmaz, abban az esetben minden olyan c) pontban feltüntetendő további költség (ideértve a kamatot és a járulékot is) marad, amit a b) pont nem tartalmaz.

 

A b) pont alapján tehát százalékos formában fel kell tüntetni a THM-t és az azon túli költségeket, majd a c) pont alapján külön nevesíteni kell minden költséget. A c) pont nyelvtani értelmezéséből is az következik, hogy az összes költség feltüntetendő a szerződésben, melybe beleértendő ("ideértve") a kamat és a járulék is éves százalékos mértékben kifejezve."

 

A Kúria indokolásából:

Tekintettel arra, hogy a Hpt. 213. §-a egyértelműen fogyasztóvédelmi célú, a fogyasztó megfelelő informáltságát célzó rendelkezés, a „költség” e jogszabályhely szerinti fogalmát objektív teleologikus módon nem a pénzügyi intézmény oldaláról, hanem a fogyasztó szempontjából kell értelmezni. Ez azt jelenti, hogy ami a fogyasztó számára fizetési kötelezettséget, terhet jelent az költség. Ezt az értelmezést támasztja alá a hivatkozott irányelv 1. cikk (2) bekezdés d) pontja is, mely szerint a fogyasztónak nyújtott hitel teljes költsége alatt mindazt a költséget kell érteni, mely a kölcsönszerződéshez közvetlenül kapcsolódik. Ezen elvárásnak felel meg a Hpt. 212. § (2) bekezdése is, amely szerint a teljes hiteldíj a kölcsönért fizetendő teljes terhelés, amely tartalmazza a kamatokat, a folyósításkori jutalékokat és minden egyéb – a kölcsön felhasználásával kapcsolatosan fizetendő – költséget. E jogszabályhely nyelvtani értelmezése alapján a kölcsönért fizetendő terhelés alatt a kamatokat, jutalékokat (járulékokat) és az egyéb költségeket kell érteni, ez utóbbi körbe tartozik a vételi és eladási árfolyam közötti eltérés mértéke is.  

A fenti jogi álláspontot támasztják alá az alábbiak is. Jelen perben - szemben a Pfv.VII. 21.247/2012. számú üggyel - nem volt vitatott (a felek egyező előadást tettek e tárgyban), hogy van tényleges átváltás, vagyis, hogy a folyósításkor a pénzügyi intézmény a devizát átváltja forintra, majd a törlesztésekkor a forintot visszaváltja devizára, vagyis konverziós szolgáltatást nyújt. E kérdés megítélése tárgyában egyébként a Kúria a hivatkozott ügyben nem is tett fel kérdést az Európai Unió Bíróságának. Kérdései arra irányultak, hogy az árfolyamrés tisztességtelensége egyáltalán vizsgálható-e a bíróság által, illetve ha vizsgálható és azt tisztességtelennek találná, a tisztességtelen rendelkezés hogyan orvosolható. Jelen ügyben - figyelemmel a felek előadására - a Kúria tényként köteles elfogadni, hogy volt és van konverziós szolgáltatás, ennek pedig költségei vannak. A Kúria nem osztja a Legfőbb Ügyész szakmai véleményében kifejtett azon álláspontot, hogy elkülönítendő, elkülöníthető az adott szerződéses konstrukcióban a kölcsönszerződéstől a deviza forintra, illetve a forint devizára történő átváltására irányuló szerződéses megállapodás.  A perbeli kölcsönszerződésnek ugyanis elválaszthatatlan része a konverzió, anélkül a kölcsönszerződés nem teljesíthető.

Azt, hogy a vételi és eladási árfolyam alkalmazásából eredő eltérés költség, nem cáfolják a jelen ügyben nem irányadó, 2010. november 27-től hatályos Hpt-nek a rendelkezései sem. A hatályos Hpt. 200/A. §-a deviza alapú lakáskölcsön esetén írja elő, hogy az átváltásra mind a folyósításkor, mind a törlesztésekkor a kölcsönt nyújtó hitelintézet által meghatározott középárfolyamon vagy az MNB hivatalos devizaárfolyamán kell, hogy sor kerüljön. A Hpt. 209. § (1) bekezdés g) pontja - visszautalva a 200/A. § szerinti árfolyamok közötti választási lehetőségre - valóban a számítási mód kifejezést használja, de mivel egynemű árfolyam alkalmazását írja elő, ezen kifejezés használatából nem lehet arra következtetni, hogy kétnemű árfolyam alkalmazásából  nem  keletkezik költség a fogyasztó oldalán. A Hpt. egyes rendelkezéseit 2010. november 27-i hatállyal módosító 2010. évi XCVI. tv. indokolása az 1. § kapcsán azt tartalmazza: „a devizában nyilvántartott, illetve devizában nyújtott, de forintban törlesztett hitelekhez kapcsolódó fizetések alkalmával (pénzügyi intézmény által történő folyósítás, ügyfél általi elő- vagy végtörlesztés és díjak megfizetése) az egyes devizanemek bankok által meghatározott átváltási illetve eladási árfolyamai közötti jelentős különbség miatt az ügyfeleket terhelő indokolatlanul magas költség keletkezik”.

Mindezekre tekintettel a Kúria megítélése szerint a vételi és eladási árfolyamok alkalmazásából eredő teher olyan költségnek minősül, amit a Hpt. 213. § (1) bekezdés c) pontja szerint a szerződésben fel kell tüntetni.

 

Adós képviseletében Dr. Lázár Dénes ügyvéd/PITEE

 

 

 

25. A Nagykátai Járásbíróság 2013.08.05-i 8.P.20.394/2013/6. számú ítéletében a végrehajtást megszüntette, mivel a KDB Bank Magyarország Zrt. kölcsönszerződése érvénytelen a Ptk. 205/B.§ (2) bek., a Hpt. 210.§ (2) bek, a 213.§ (1) c) és d) pontja alapján. Törvénytelen a devizaelszámolás az erre történő külön felhívás és elszámolási mód rögzítése nélkül, törvénytelen a kettős árfolyam alkalmazása, hiányzik a kezelési költség éves feltüntetése, az árfolyamrés közlése. Hiányzik az egyoldalú szerződésmódosítás módja. 

 

A bíróság alapvetése, hogy végrehajtás nem folytatható le érvénytelen szerződés alapján, azt pedig hivatalból is vizsgálni kell.

"A bíróságnak hivatalból kell vizsgálnia a semmisséget. Érvénytelen szerződésre végrehajtás nem folytatható.

 

A bíróság álláspontja szerint devizaszerződés jött létre, azonban ezt forintosították, azaz a teljesítés forintban történt, így a kölcsönhöz további kötelmek kapcsolódtak, amelynek jogszabályi érvényességét már nem tartotta be a bank, így különösen az átváltásnál tisztességtelen hasznot szedet, ráadásul e költségét fel sem tüntette, a deviza elszámolás, árfolyam elszámolását, a kockázat feltárást nem tette a szerződés részévé. A bank szerint azért nincs árrés, mert devizaszerződésnél ilyen nem keletkezik. A bíróság elfogadta, hogy devizaszerződés, de emellett a teljesítés forintban történt, tehát átváltási költség jelentkezett.

A bíróság nem fogadja el az alperes azon védekezését, hogy (olyan) deviza kölcsön szerződés jött létre, melyben nem értelmezhető az árfolyamrés. A szerződés valóban devizában megjelölve határozta meg a kölcsön összegét. A felperesek azonban forintban kapták kézhez és forintban is fizették vissza a törlesztő részleteket 2007. május hó és 2010. szeptember hó között, minden egyes esetben.

 

A bíróság, mint értékállóságot határozza meg devizaszerződés létét és hasznosságát felismerve az összefüggést az árfolyam és a kamat között, amely egy devizánál ellentétes irányú.

A felek egyezően adták elő, hogy a forinthitel felvétele esetén jóval kedvezőtlenebb kamatozás mellett jutottak volna hitelhez. Az alacsonyabb kamat alkalmazhatóságának az oka az, hogy az értékállóságot a kamat helyett a törlesztésnek az aktuális devizaértékhez kötése kompenzálja. A forinthiteleknél ezen érték állandóságát a magasabb kamat biztosítja.

A fentiek értelmében a szerződés lényegi eleme az értékállóságot biztosító intézmény. Jelen esetben az aktuális devizaértékhez igazodóan fizetendő törlesztő összeg, amely nem választható szét a főköveteléstől. A devizahitel szerződésnél ennek szétválasztása történik.

 

A pénzváltás tisztességtelenségének indokolása:

Rögzíti a bíróság azt is, hogy tényleges devizamozgás nem jött létre a felek között. Így az alperesi oldalon ténylegesen nem merült fel az a költség, amelyet a felperesekkel szemben külön jogügyletben a szerződéshez kapcsolódva elszámolt. A kettős árfolyam alkalmazása e tekintetben a szerződésekhez fűződő jóhiszeműség és tisztesség elvét sérti a vonatkozásban, akkor is, ha az nem magában a szerződésben, hanem a külön jogügyletben került feltüntetésre.

 

Itt is hangsúlyozza az ítélet, hogy a szerződésben kell meghatározni az elszámolás feltételeit nem külön iratban (értesítéssel). A kockázat feltárás szintén hiányzik a szerződésből, amely a deviza elszámolás tisztességtelenségéhez, érvénytelenségéhez vezet. Az indokolásban hangsúlyt kap a kölcsönre épített SWAP ügylet (határidős devizacsere), amely a konstrukció szükséges kelléke, így a szerződésben szabályozni szükséges.

... a Ptk. 205/B.§ (2) bekezdése alapján a deviza elszámolás elfogadását, melyet külön okirat tartalmaz, a devizahitel szerződés részévé kellett volna tenni, a devizaárfolyam kockázatról szóló figyelmeztetéssel együtt. A befektetési törvény hatálya alá eső deviza adásvétel ugyanis a jogügyletnek szerves része, az nem választható külön a kölcsön szerződéstől.

 

A bíróság konkrétan leszögezi, hogy a folyósításkori 2% kezelési költség egymagában megalapozza a semmisséget, mert nem a Hpt. 213.§ (1) bek. c) pontja szerinti éves százalékban került megállapításra.

"A perbeli szerződés 6.2. pontjában a folyósításkori 2% került meghatározásra, amely önmagában nem teljesíti a Hpt. fenti előírását."

 

A bíróság összegzi a Hpt-be ütközés elemeit és az árfolyamrés módosításának hiánya miatt még a d) pont szerinti semmisséggel is megtoldja.

"A bíróság mindezekre figyelemmel arra az álláspontja jutott, hogy a deviza szerződésnek tartalmaznia kellett volna a szerződéssel kapcsolatos összes költséget. A deviza árfolyamrés a deviza szerződéshez kapcsolódó ilyen költség. A deviza szerződésnek tartalmaznia kellett volna azt a tényt, hogy a tartozás forintban történő visszafizetése esetén az adósnak a hitelező részére "árfolyamrést", mint speciális költséget kellett megfizetnie. Kiemelten tartalmaznia kellett volna ennek összegét, (százalékát) és az egyoldalú módosításnak pontos feltételeit is. Tekintettel arra, hogy a perbeli szerződés ezt nem tartalmazza, így a Hpt. 213.§ (1) bekezdésének c) és d) pontjában ütközően semmis."

 

A bíróság kérelem nélkül is (!) hivatalból állapította meg a jelzálogszerződés érvénytelenségét, amelyet a felperes a keresethez nem is csatolt annak származékos jellege miatt.

"A fentiek értelmében a járulék osztja a főkötelezettség jogi sorsát, így a főkövetelés teljesítésének biztosítására kötött zálogszerződés, mint szerződést biztosító mellékkötelezettség is semmis."

 

A bíróság helyesen állapította meg, hogy a kölcsön semmissége a szerződésből megállapítható, külön bizonyításra nincs szükség

"A bíróság a felperes által felajánlott tanú, szakértői és egyéb bizonyításokat mellőzte, tekintettel arra, hogy a felperesi kereseti kérelem alapossága e nélkül, okirat alapján is megállapítható volt."

 

 

 

26. A Székesfehérvári Járásbíróság 2012.09.06-i 12.P.20.340/2012/17. számú jogerőre emelkedett ítéletében a CIB Lízing Zrt. kölcsönszerződését az ügyleti kamat hiánya, a THM számításnál figyelembe nem vett költségek becslésének hiánya miatt a Hpt. 213.§ (1) bek. b) pontja, a költségek hiányos feltüntetése miatt a c) pont és az egyoldalú szerződés valamint ÁSZF módosítás lehetőségének feltételei rögzítése hiányában a d) pont szerint is kimondta a devizakölcsön szerződés semmisségét.

".. a szerződés nem tartalmazza az ügyleti kamatot, továbbá a THM számításánál figyelembe nem vett -az árfolyamváltozásból eredő- költségekre vonatkozó becslést, továbbá a szerződés szerint az adós hozzájárul ahhoz, hogy a hitelező a kölcsönszerződés, vagy az ÁSZF bármely szerződési feltételeit egyoldalúan, az adós számára kedvezőtlenül módosítsa, ekként nem szerepelnek benne azok a körülményeknek a részletes meghatározása, amely esetében a hiteldíj megváltoztatható."

 

Bíró: Dr. Gyarmati Csilla

Adóst képviselte: Dr. Várhelyi Tamás ügyvéd

 

 

 

27. A PKKB a 2013.09.10-i 20.P.93.788/2012/16. számú ítéletében megállapította az Erste Bank Hungary Zrt. alperes ellen, hogy a kölcsönszerződés a Hpt. 213.§(1) bekezdés b) pontja szerint semmis, mert a szerződésben feltüntetett THM 2,14%-kal nagyobb (!) volt, mint a törvény által helyesen kiszámított.

"A szerződésnek nem egy THM elnevezésű rovatban szereplő tetszőleges számot kell tartalmaznia, ez ugyanis nem a teljes hiteldíjmutató. A szerződésnek azt a belső kamatlábat kell tartalmaznia, amely a szerződés előírásai alapján a felek megállapodása szerinti kamat és költségek figyelembevételével a jogszabályban meghatározott számítási mód alapján megfelel a fenti definíciónak."

 

 

 

28. A Fővárosi Törvényszék a 2013.09.10-i 5.P.23.410/2012/7. számú ítéletében megállapította az K&H Bank Zrt. gépkocsi deviza kölcsönszerződés semmisségét a Hpt. 213.§ (1) bekezdés c) és d) pontja alapján. Semmis a szerződés a Hpt. 213.§ (1) bekezdés c) pontja szerint, mert nem tartalmazza az árfolyamrést. Semmis a szerződés a Hpt. 213.§ (1) bekezdés d) pontja szerint, mert az egyoldalú módosítás nem részletesen szabályozott, amelybe az árfolyamrés szabályozatlansága is beletartozik.

Az ítélet hangsúlyosan állást foglal a Hpt. fogyasztóvédelmi rendelkezései és azok ilyen tartalmú értelmezése mellett:

" A Hpt. közjogi norma, mely kogens rendelkezéseket fogalmaz meg, míg a polgári jog rendszerében a felek megállapodása az irányadó szempont."

"A Hpt. 213.§-ának célja a fogyasztók védelme. Ezt az indokolja, hogy a fogyasztók a kölcsönt nyújtó professzionális gazdasági társaságokhoz képest a tőkeerő és az információ terén hátrányban vannak. A költség fogalmát a szerződés megkötésének időpontjában egyértelműen jogszabály nem határozta meg.

"Az Alaptörvény 28. cikke fogalmazza meg a jogszabály értelmezés esetén érvényesülő követelményt. A bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Azt kell feltételezni, hogy józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak. A Hpt. 213.§-nak rendelkezései csak akkor tudnak érvényesülni, ha az árfolyamrést a jogalkalmazó költségnek tekinti."

 

A költség fogalmát nem a hitelező, hanem a fogyasztó oldaláról szabad csak értelmezni a törvény céljának megfelelően.

"A Hpt. 212.§ (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a teljes hiteldíj a fogyasztó által a kölcsönért fizetendő terhelés, amely tartalmazza a kamatokat, folyósítási jutalékokat és minden egyéb - a kölcsön felhasználásával kapcsolatosan fizetendő - költséget. A Hpt. tehát a költség fogalmát kizárólag az adós terhelése szempontjából értelmezi. Az a tény, hogy az árfolyamrés banküzemtani vagy közgazdasági szempontból nem tekinthető költségnek, ezt az érvelést nem dönti meg. A Hpt. rendszerében nem megengedett olyan összeg fogyasztótól történő beszedése, amely nem a kölcsönért fizetendő terhelés. A kölcsönért fizetendő terhelés körébe már csak a nyelvtani értelmezés alapján is a vételi és eladási árfolyam közötti eltérés mértéke is beletartozik a kamatok, jutalékok, járulékok és egyéb költségek mellett."

"A bíróság megállapítása szerint a perbeli szerződés a Hpt. 213.§ c) és d) pontjába ütközés miatt is semmis, expressis verbis nem tartalmazza és nem jelöli meg az árfolyamrést mint költséget, bár tartalmilag kétségtelenül a számítási módban értékeli.

 

Az egyoldalú módosítás szabályait csak a fogyasztó érdekében lehet értelmezni.

"A pénzpiaci kamatok változása rendkívül tág megfogalmazás, mely minden körülményt felölel, ami a kamatváltozást érinti. Az már speciális szakismeretet igényel, hogy ezen absztrakción belül, melyek azok a tényezők, amelyek a hiteldíj megemelését eredményezhetik. Átlag fogyasztótól és adóstól nem várható el a CHF Libor kamatlábak nyomon követése. A szakember számára a ,,pénzpiaci kamatlábak változásának függvényében" feltétel egyértelmű, pontos és objektív megfogalmazását takarja az ügyleti kamat megváltoztatására okot adó körülménynek. Az átlag fogyasztó számára ez nem ilyen egyértelmű, mint ahogyan az sem, hogy a pénzpiaci változások miképpen, milyen forrásokon követhetők nyomon és melyek azok a körülmények, amelyeket relevánsként kellene értelmeznie."

 

Az egyoldalú szerződés módosítás feltételeit imperatív norma állapítja meg.

A Hpt. 213.§ (1) bekezdés d) pontja imperatív közjogi norma, úgy kell értelmezni, hogy a fogyasztó számára legyen világos és részletes azon körülmények meghatározása, melyek alapján az alperes a felperest az egyoldalú szerződésmódosítást (kamatemelés) megelőzően 30 nappal tájékoztatta. A felperesnek a módosítás hatálybalépését megelőzően módjában állt volna elállni a szerződéstől vagy azt felmondani, azonban ilyen nyilatkozatot nem tett.

 

Ha az árfolyamrés nincs meghatározva, akkor az nemcsak a c) pont szerint semmis, de magában hordozza a d) pont szerinti szabályozatlan módosítást is.

"Amennyiben számítási módnak vagy egyéb absztrakciónak tekintendő, akkor a fogyasztóval szerződő fél a fogyasztó hiteldíját az egyéb körülmények megváltoztatása nélkül is, üzletpolitikájából kiindulva meg tudja változtatni és növelni tudja azt."

 

Bíró: Eglyné dr. Csurányi Csilla

Adós képviseletében: Dr. Madari Tibor ügyvéd/Dr. Madari Ügyvédi Iroda

 

 

 

29. A Békéscsabai Járásbíróság 2013.09.16-i 3.P.20.316/2013/10. számú ítéletében a végrehajtást megszüntette, mivel a K&H Bank Zrt. kölcsönszerződése érvénytelen a Hpt. 213.§ (1) b) e) pontjai alapján. A THM-et a bank nem tudta levezetni, a törlesztőrészleteket nem tüntette fel CHF-ben és forintban.

"... a kölcsönszerződésből nem tünt ki a bíróság álláspontja szerint az, hogy a teljes hiteldíj mutató számítása során a kölcsönhöz kapcsolódóan pontosan milyen költségeket vett figyelembe az alperesi pénzintézet."

"A bíróság álláspontja szerint a szerződésbe egyértelműen fel kellett volna tüntetni havi bontásban, forintban és CHF-ben az árfolyamrésből, azaz a deviza vételi és eladási árfolyamának különbözetéből adódó költségeket, illetve nem tartalmazta azt a kölcsönszerződés éves %-ban kifejezett teljes hiteldíj mutatót, mert ebből ki kellett volna derülnie annak, hogy mennyi az éves kamat, a kezelési költség és egyéb jutalék, amelyből a teljes hiteldíjnak éves szinten meg kellett volna jelennie. Ebben a kölcsönszerződésben ilyen havi, illetve éves felbontás és tájékoztatás nem található meg.

A teljes hiteldíj mutatónak az a célja, hogy a felperesek teljes körűen tájékoztatást kapjanak arról, hogy a felvett kölcsön összegén felül még milyen jelentős terheket ró rájuk az összegnek részletekben történő megfizetése. Éppen ezrét a bíróság álláspontja szerint ezt az alperesnek mindenképpen a szerződésben fel kellet volna tüntetnie."

 

 

 

30. A Pesti Központi Kerületi Bíróság a 2013.09.17-i 14.P.304.888/2012/17. számú ítéletében megállapította a Banif Plus Bank Zrt. kölcsönszerződésének semmisségét a Hpt. 213.§ (1) bekezdés b) és c) pontja szerint, mert  a szerződés sem a THM-ben sem önállóan feltüntetve nem tartalmazza az árfolyamrést mint költséget.

"A perbeli esetben megállapítható, hogy az árfolyamrés változása matematikailag is kimutathatóan a teljes hiteldíj mutató változását eredményezi. Az árfolyamrést a bankok nem vitásan maguk határozzák meg, szabadon növelve az árfolyamrés mértékét. Amennyiben a bíróság elfogadná azon felperes álláspontot, mely szerint az árfolyamrés nem költség, akkor ebből az következik, hogy a Hpt. 213.§ (1) bekezdés d) pontja szerint a kölcsönszerződésnek tartalmaznia kellene azon feltételek és körülmények részletes meghatározását, amelyek esetében az árfolyamrés mértéke (ezáltal a hiteldíj) megváltoztatható. Ellenkező esetben a bankok teljes hiteldíj mutatót az árfolyamrés növelésével szabadon és a hitelfelvevők tájékoztatása nélkül változtathatnák meg. Az árfolyamrés mértékének megváltoztatására vonatkozó körülményeket illetve feltételeket viszont a perbeli hitelszerződés ugyancsak nem tartalmazza."

 

 

 

31. A PKKB a 2013.02.21-i 29.P.85.167/2013/4. számú ítéletében elutasította a semmisség megállapítását az AXA Bank Europe SA. deviza kölcsönszerződése ügyében.

A Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság 2013.09.18-i 43.Pf.633.731/2013/3. számú jogerős ítéletében a Hpt. 213.§ (1) bekezdés c) és d) pontjai alapján megállapította a szerződés semmisségét, mivel a szerződés nem tartalmazza az árfolyamrést, továbbá a szerződés nem ad kellően részletes feltételeket az egyoldalú módosítás szabályozásához, amely fogyasztóvédelmi szempontból alapvető lenne.

"A másodfokú bíróság egyet értett a felperes fellebbezésében e tárgyban előadottakkal, nevezetesen hogy sem a kölcsönszerződés 1.3.8. pontjában, sem pedig az üzletszabályzat 4.3.1. pontjában foglaltak nem felelnek meg a törvényhely megkívánta részletes meghatározásnak, mert a hiteldíj alperes általi egyoldalú módosítására okot adó körülményeket teljes egyértelműséggel, világos és félreérthetetlen tartalommal kell meghatározni, ahogy azt is, hogy ezen körülmények milyen módon gyakorolnak hatást a fogyasztókkal kötött szerződésre (a kölcsönszerződés mely eleme, milyen módon módosul, miként változik az ügyfél teljesítési kötelezettsége, adósságterhe miként növekszik és mindez kihatással bír-e fedezetállítási kötelezettségére). Nem felel meg ezen egyértelműen fogyasztóvédelmi célú, a fogyasztó megfelelő informáltságát célzó törvényi kívánalomnak az az általános megfogalmazású, minden egzakt tartalmat nélkülöző meghatározás, amely a kölcsönszerződés 1.3.8. és az üzletszabályzat 4.3.1. pontjaiban foglaltatik, hiszen ez az Alaptörvény által is előírt fogyasztóvédelmet semmilyen módon nem biztosítja, jóllehet az egyoldalú szerződésmódosítás az adós szerződésből fakadó fizetési kötelezettségét alapvetően befolyásolja és kötelezettségvállalásának terjedelmét módosítja. A hiteldíj adós számára kedvezőtlen változtatására okot adó feltételek (éven túli lejáratú állampapírok hozamának emelkedése, tőke- és pénzpiaci kamatlábak emelkedése, jegybanki alapkamat emelkedése, bankközi hitelkamatok emelkedése, hitelező forrásköltségeinek növekedése) mindegyikére igaz, hogy az az átlagfogyasztó számára nehezen értelmezhető (ha egyáltalán értelmezhető), ellenőrizhetetlen, egyebekben pedig egzakt tartalommal nem bír. Vonatkozó szakértelem híján a másodfokú bíróság csupán példálózó jelleggel mutat rá, hogy nem derül ki a feltételekből pl. az, hogy mely ország mely állampapírjainak hozamára, mely ország pénznemének kamatlábaira, jegybanki alapkamatára utal s a hozamok és kamatok milyen mértékű emelkedése eredményezheti az egyoldalú szerződésmódosítást."

 

Az árfolyamrés költség

"A Hpt. 213. § (1) bekezdésének c) pontjára alapított érvénytelenségi ok kapcsán a másodfokú bíróság az árfolyamrés tárgyában ugyancsak nem tudta osztani az elsőfokú bíróság jogi okfejtését, nem úgy a közjegyzői díj kapcsán. Ahogy a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság a 43.Pf.636.553/2012/7. számú közbenső ítéletében is kifejtette, illetve ahogy az a Kúria Gfv.VII.30.078/2013/14. számú közbenső ítéletéből is kiderül, a deviza vételi és eladási árfolyama között jelentkező különbözet (árfolyamrés) költség, amely még az árfolyam változatlansága mellett is szükségképpen többletterhet jelent a fogyasztó számára az egynemű árfolyam alkalmazásához képest. Ebből fakadóan e költséget a szerződésnek a Hpt. 213.§ (1) bekezdés c) pontja szerint fe1 kell tüntetnie. Nem vitásan nem tesz említést a perbeli kölcsönszerződés a fellebbezésben kifogásolt árfolyamrés költségéről, tényként rögzíthető tehát, hogy a költségek teljes körét illetően a kölcsönszerződés iránymutatást nem ad. "

 

Nincs akadálya az eredeti állapot visszaállításának

"... a másodfokú bíróság a semmisség jogkövetkezményeként a szerződéskötés előtt fennállott helyzet visszaállítását rendelte el. Szemben az alperes előadásával ugyanis nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amely pénzkötelem esetén az in integrum restitutio-t kizárná, bár az kétségtelenül dolog szolgáltatás esetén tipikus. A másodfokú bíróság a fentiek értelmében a szerződéskötés előtt fennállott helyzet visszaállításának jogát állapította meg közbenső ítélet útján a felperes javára (Pp. 213.§ (3) bekezdés).

 

Elszámolás alapja forint és MNB alapkamat

Vizsgálandó, hogy a felperes a kölcsönszerződés alapján mikor milyen összeghez jutott, s abból mely időpontokban milyen összegeket fizetett vissza, s azt erre az időre milyen mértékű, a Ptk. 301.§ (1) bekezdése szerint számítandó kamat terheli. Az ezen számítás eredményeként kapott összeg és a felperes által az alperesnek ténylegesen már megfizetett összeg egybevetése alapján határozható meg a felperest a szerződés semmissége folytán megillető alperesi tartozás összege.

 

 

 

32. A Budapesti XVIII. és XIX. Kerületi Bíróság a 2013.02.11-i 13.P.XVIII.22.142/2012/11. számú ítéletében az OTP Faktoring Zrt.  végrehajtását megszüntette, mert az ERSTE Bank Hungary Zrt. kölcsönszerződése semmis Hpt. 213. (1) c) pontja alapján.

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 2013.szeptember 17-i 42.Pf.633.874/2013/5. számon az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

Elsőfokú ítélet indokolásából:

"Miután a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXIII. törvény (Hpt.) rendelkezései értelmében a kölcsön felhasználásával kapcsolatosan minden fizetendő költséget rögzíteni kell. Nem tekinthető kivételnek az árfolyam résből adódó költség sem. A kölcsönszerződés vizsgálata során megállapította, hogy sem a szerződés, sem mellékletei nem

tartalmazzák, hogy a teljes hitel díjmutató kiszámítása pontosan milyen költségek figyelembe vétele történt, illetve hogy a figyelembe vett költségek az árfolyamrésből eredő költségeket magukba foglalják-e vagy sem. A felperesek azonban keresetükben nem azt vitatták, hogy a teljes hiteldíj mutató Összege tartalmazza-e az árfolyamrésből eredő költséget, hanem azt sérelmezték, hogy nem lett külön nevesítve, illetve annak százalékos mértéke nem lett meghatározva, így a továbbiakban azt vizsgálta, hogy elegendő-e, ha az árfolyamrés költsége csak a teljes hitel díjmulatóban kerül figyelembevételre vagy azt a szerződésben külön nevesítve is fel kell tüntetni. Ennek során a Hpt. 213.§ (l) bekezdés b) és c) pontjainak egymáshoz való viszonyát értelmezte, ennek alapján pedig akként foglalt állást, hogy a b) pont szerint százalékos formában fel kell tüntetni a teljes hitel díjmutatót és az azon túli egyéb költségeket, majd a c) pont alapján külön nevesíteni kell minden költségei. A szerződésben vagy mellékletében tehát az árfolyamból adódó költséget is külön fel kellett volna tüntetni, ez azonban nem történt meg, erre figyelemmel megítélése szerint a kölcsönszerződés semmis, így a Pp. 369.§ a) pontja alapján a végrehajtásokat megszüntette."

 

Másodfok indokolásából:

"Az elsőfokú bíróság a kölcsönszerződés semmisségét a Hpt. 213.§ (1) bekezdés c) pontja alapján látta megállapíthatónak, vagyis azért, mert az árfolyamrést

költségnek tekintette, amelyet ezen rendelkezés szerint a kölcsönszerződésnek külön nevesítve tartalmaznia kellett volna. Az elsőfokú bíróság ezen megállapításait a másodfokú bíróság mindenben osztotta, azok indokaira csak visszautal, különös tekintettel arra, hogy a Kúria a Gfv.VII.30.078/2013. számú ügyben 2013. július 4. napján meghozott közbenső ítéletében ugyanezen álláspontra helyezkedett, vagyis megállapítható, hogy a kialakuló bírói gyakorlat szerint a deviza vételi és eladási árfolyamok közötti különbözet a kölcsönszerződés olyan költségének minősül, amelyet a szerződésnek költségként a Hpt. 213.§ (1) bekezdésének c) pontja alapján külön nevesítve tartalmaznia kell. A jelen perrel érintett szerződés ezen költséget ilyen módon nem vitásan nem tartalmazza, ezért a szerződés ezen jogszabályhelybe ütközik, vagyis a Pp. 200.§ (2) bekezdése alapján semmis."

 

 

 

33. A Pécsi Ítélőtábla 2013.09.19-i Pf.VI.20.238/2013/9. számú másodfokú ítélete a tisztességtelenséget kiterjesztette a kamatemelés minden okára. A forrás és hitelszámla vezetési költség emelés nem átlátható. A bankközi hitelkamatok, a fogyasztói árindex, a jegybanki alapkamat, az állampapírok hozama, a forrás-, és a hitelszámla vezetési költség növekedése és a lakossági hitelek kockázati kockázati tényezői kontroll nélküli egyoldalú hatalmasságot biztosít.

 

Az elsőfokú ítélet szerint az alábbi érvénytelenséget állapította meg:

"A bíróság megállapítja, hogy felek közi 2007. augusztus 3. napján létrejött „Devizában nyilvántartott

lakáshitel” kölcsönszerződés II/3. pontjában érvénytelen azon szerződési kikötés, hogy az alperesek a hitel ügyleti kamatát, egyéb költséget és erre vonatkozó szerződési feltételt egyoldalúan módosíthatják, ha a hitelezők forrás valamint hitelszámlavezetési költsége növekszik vagy a lakossági hitelek kockázati tényezői a hitelezőkre nézve romlanak. Ezen szerződési kikötés a felperesek számára kötelezettséget, az alperes számára jogosultságot nem keletkeztet.”

 

A másodfok ezt szélesítette ki az összes módosításra:

"A hiteldíj (kamat és kezelési költség) változó mértékű, amelyet a Hitelezők a kölcsönszerződés fennállása alatt jogosultak egyoldalúan megváltoztatni. A Hitelezők a változást- annak hatályossá válását megelőzően legalább 15 nappal- az ügyfélforgalom számára nyitva álló helyiségeikben kifüggesztett, az OTP Lakáshitelek kamat-, díj, jutalék- és költségtételeiről szóló Hirdetményben teszik közzé. A hiteldíj mértékének e pontban írott megváltoztatása esetén az Adósok kötelesek a Hitelezőknek az ekként megváltoztatott mértékű hiteldíjat megfizetni. Azon feltételek, illetőleg körülmények részletes meghatározása, amelynek esetén a hiteldíj az Adósokra hátrányos módon megváltoztatható, a következő: A Hitelezők jogosultak a hitel ügyleti kamatát, egyéb költségét és az erre vonatkozó szerződési feltételeket egyoldalúan módosítani, ha a bankközi hitelkamatok, vagy a fogyasztói árindex, vagy a jegybanki alapkamat, vagy az állampapírok hozama, vagy Hitelezők forrás-, valamint a hitelszámla vezetési költsége növekszik, vagy a lakossági hitelek kockázati tényezői a Hitelezőkre nézve romlanak"

 

Az ítélet szerint a Hpt. 210.§ (3) bekezdés feljogosította a Hitelezőket az egyoldalú szerződésmódosításra, de arra nem, hogy tisztességtelenül tegyék.

"... a jogszabályi rendelkezés keretjellege folytán az azt kitöltő szerződési feltétel tisztességtelensége a Ptk. 209.§ (5) bekezdésének rendelkezése mellett is vizsgálható (2/2012. (XII.10.) PK vélemény 3. pont)."

 

A szerződés nem azért tisztességtelen, mert nem sorolja fel a változás okait, hanem azért, mert nem szab korlátot a változások lehetőségének.

"A szerződés ekként semmilyen tekintetben nem rendelkezik arról, hogy a felsorolásban szereplő, a módosításra okot adó tételek (a bankközi hitelkamatok, fogyasztói árindex, a jegybanki alapkamat, az állampapírok hozama, a forrás- és hitelszámla vezetési költség növekedése és a lakossági hitelek kockázati tényezői) változását a hitelezőknek milyen mértékben és arányban, milyen összefüggések mentén kell, illetve lehetséges figyelembe venniük; ebben a tekintetben az adósokat teljes bizonytalanságban, egyúttal kiszolgáltatottságban tartja, a hitelező számára - mivel a gyakorlati tapasztalatok szerint a felsorolt változók legalább valamelyikének növekedése (különös tekintettel a fogyasztói árindexre) időről-időre törvényszerűen bekövetkezik- a hiteldíj növelésére a jóhiszeműség követelményébe ütköző módon lényegében kontroll nélkül egyoldalú hatalmasságot biztosít. A kifogásolt feltétel "hibája" nem a pozitív tartalmában, a módosításra okot adó körülmények meghatározásában van, hanem a hiányosságaiban; azok a feltételrészletek hiányoznak, melyek a módosítási lehetőség kereteit ténylegessé, a fogyasztó szánára is követhetővé, ekként a módosítások mindenkori mértékét ellenőrizhetővé tennék."

 

Asszimetrikus módosítás tisztességtelen.

" Egyoldalú a szerződési rendelkezés azért is, mert a felsorolt okok adósokra kedvező előjelű változása következményeinek levonását a hitelező kötelezettségként nem írja elő. Ebben a tekintetben nincs jelentősége, hogy az adós javára történő módosítás lehetőségét a szerződés nem zárja ki, mert a kizáró rendelkezés hiányára az adósok jogot nem alapíthatnak."

 

Az ítélet hangsúlyozza, hogy a fogyasztóvédelmi rendelkezések, így a tisztességes szerződéskötési feltételek megszegése olyan semmisség, amelyet a bíróság nem pótolhat, mert a szabályozás célját vesztené.

"Ez a lehetőség ugyanis hozzájárulna annak a visszatartó erőnek a megszüntetéséhez, amely az eladók vagy szolgáltatók tekintetében az ilyen tisztességtelen feltételek puszta és egyszerű alkalmazhatatlansága következtében jelentkezik. Az eladók vagy szolgáltatók továbbra is alkalmazni próbálnák az említett feltételeket annak tudatában, hogy ha azok érvénytelenségét meg is állapítanák, saját érdekeik a kiegészítéssel mindenkor biztosítottak maradnának.

 

 

 

34. A Fővárosi Törvényszék a 2013. szeptember 20-i 14.G.41.846/2012/17. számú ítéletében megállapította, hogy a Porsche Bank Zrt. alperes kölcsönszerződése tisztességtelen feltételt tartalmaz.

">>Kamatkülönbözet: A kamatláb a Porsche Bank Zrt. svájci frank alapkamatának függvényében változó. A svájci frank alapkamatának mértékét a bank a Világgazdaság című napilapban illetve más országos napilapban, valamint az ügyfélforgalom előtt nyitva álló hivatalos helyiségben kifüggesztett hirdetményben teszi közzé. A kölcsön aktuális kamatlábát a bank a svájci frank alapkamata figyelembevételével az alábbi képlet alapján határozza meg: IRakt=IR+(REFIRakt‑REFIR)*IR/REFIR. A kamat változásból eredő különbözetet a bank a futamidő alatt a változást követő naptári hónap első napjától érvényesíti. A kamatkülönbözet elszámolása fél évente külön értesítés alapján történik az ebben meghatározott esedékességgel.<<A bíróság megállapítja, hogy a szerződés megkötésétől kezdődően a szerződés ezen fenti érvénytelen rész nélkül teljesíthető."

 

 

 

35. A Szegedi Törvényszék a 2013.09.25-i 13.P.20.793/2013/4. számú ítéletében az ERSTE Bank Zrt. kölcsönszerződésének semmisségét állapította meg a Hpt. 213.§ (1) bekezdés a) c) és e) pontja alapján. A devizaalapú szerződés tárgya forint kölcsön, nem deviza, így a kölcsön összegét forintban is meg kell meghatározni. Az árfolyamrés nincs meghatározva. Meg kell forintban határozni a törlesztő részleteket is, mert annak hiánya a Hpt. 213.§ (1) bekezdés e) pontja szerinti semmisséget von magaután.

A szerződés nem tartalmazza a kölcsön forint összegét.

" A perbeli esetben devizaalapú forint hitelezés történt, hiszen az I. és II.r. felperes szándéka és akarata forintban folyósított kölcsön felvételére irányult, az alperes ennek megfelelően folyósította a hitelt. Miután tehát a perbeli esetben deviza alapú forint hitelezésről beszélünk, az ilyen szerződések létrejötte szempontjából lényeges körülmény a rendelkezésre bocsátott forint összeg és nem a deviza összeg meghatározása. A Hpt. már idézett rendelkezésével összhangban áll a Ptk. 523.§ /1/ bekezdésében rögzített fogalom meghatározás, amely szerint a kölcsönszerződés alapján a pénzintézet vagy más hitelező köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni. Kölcsönszerződés alapján a hitelezőnek tehát meghatározott pénzösszeget kell fizetnie az adósnak, akinek ezt a pénzösszeget és a kikötött kamatot (hiteldíjat) kell megfizetnie a hitelező részére (Ptk. ún. Nagykommentára, II. kötet 2422. oldal KJK.1981.). Tehát a kö1csönszerződés esetében a pénztartozásnak mindig meghatározott összeg fizetésére kell szólnia. Ezzel a megfogalmazással egyezően foglalt állást a Szerződések Joga (KJK.1993.) 54. oldal első bekezdése, amely szerint ,,Lényeges továbbá minden olyan kérdés, amelyet a Ptk-nak az egyes szerződésekre vonatkozó része főkötelezettségként határoz meg (pl.: kölcsönszerződésnél az összeg és a visszafizetés meghatározása; a szolgáltató kölcsönnél a kamat)." Ezzel összhangban állnak a Legfelsőbb Bíróság Gf.I.31.469/1992. és a BH.1993/513. döntéseként közzétettek, ami szerint a kölcsönszerződés lényeges tartalmi eleme a kölcsön összegének meghatározása. Ennek hiányában a kölcsönszerződés létrejötte nem állapítható meg. Ugyancsak ezt rögzítik a Polgári Törvénykönyv magyarázata (KJK.2004.) II. kötetének 1884. oldalán írtak, ami szerint kölcsönszerződés a felek akaratnyilvánításával és nem a kölcsönösszeg átadásával jön létre. Mindezek alapján megállapítható, hogy a kölcsönszerződés nem reálaktus, vagyis nem a kölcsönösszeg folyósításával - mint dologátadással - jön létre, hanem a kötelezettségvállalásokat rögzítő, jogilag kötelező szerződéses megállapodás megkötésével. Ezért a kölcsön összegét nem az határozza meg, hogy mennyit folyósít a pénzügyi szolgáltató az ügyfele részére, hanem azt, hogy milyen kölcsönösszeget határoztak meg az előre megkötött kölcsönszerződésben.  A rendelkezésre álló adatok szerint a uz I. és UII. rendű felperes 20.000.000 forint kölcsönhöz kívánt jutni és ez is került átutalásra a számlájukra. Ezzel szemben az írásban megkötött kölcsön összegét a szerződés létrejöttének napján 152.875CHF-ben állapítja meg. Ez nem áll összhangban a ténylegesen folyósított 20.000.000 forinttal, mivel az - mint ahogy a felperesek is hivatkoznak a keresetük 4. oldalán- nagyobb forint összeg átutalását tette volna indokolttá."

" A kölcsön összegét illetően tehát, miután annak devizában meghatározott konkrét összege a szerződés megkötése napján, figyelemmel a későbbi utalás időpontjára, nem határozható meg, a felek között kölcsönös, egybehangzó akaratnyilatkozat a kölcsönösszegnek devizában meghatározott mértékére nincs. Ugyanakkor a kölcsönszerződés forintban nem határozza meg a kölcsön összegét, kizárólag finanszírozási igényként rögzíti, amely semmiképpen nem azonos a kölcsön összegével. Miután a perbeli esetben deviza alapú forint hitelezés történt, az ilyen szerződések létrejötte szempontjából lényeges körülmény a rendelkezésre bocsátott forint összeg és nem a deviza összeg meghatározása volt. A felek között létrejött kölcsönszerződés nem határozza meg a kölcsön forint összegét és a devizában való meghatározása körében sincs egyező akaratnyilvánítás a szerződés létrejötte időpontjában, ezért a szerződés tárgya az okiratban nem meghatározott, így a felek közötti szerződés a Hpt. 213.§ /1/ bekezdés a) pontjába ütközik, így az érvénytelen."

 

A szerződés nem tartalmazza az árfolyamrést

"A Kúria Gfv.VII.30.078/2013/14. számú közbenső ítéletében rögzítettek szerint a Hpt. 213.§-a egyértelműen fogyasztóvédelmi célú, a fogyasztó megfelelő informáltságát célzó rendelkezés, amely alapján a ,,költség jogszabály szerinti fogalmát nem a pénzügyi intézmény oldaláról, hanem a fogyasztó szempontjából kell értelmezni. Ez azt jelenti, hogy ami a fogyasztó számára fizetési kötelezettséget, terhet jelent, az költség. A vételi és eladási árfolyamok alkalmazásából eredő teher olyan költségnek minősül, amelyeket a kölcsönszerződésekben fel kell tüntetni. Miután a felek közötti megállapodások ezen jogszabályi kritériumnak nem felelnek meg, azok emiatt is érvénytelenek a Hpt. 213.§ /1/ bekezdés c) pontja értelmében."

 

A törlesztő részletek összege sem meghatározott

"Megállapítható volt a kölcsönszerződés érvénytelensége amiatt is, hogy nem tartalmazza a törlesztőrészletek összegét és a törlesztési időpontokat sem. A korábban kifejtettek szerint a felek között devizában nyilvántartott forinthitel-szerződés jött létre és abban egyértelműen meg kell határozni a törlesztőrészlctek összegét. A keresetlevél mellékletét képező kölcsönszerződés - hasonlóan a kölcsön összegéhez - a törlesztőrészletek mértékét is devizában határozza meg. Ugyanakkor ez az összeg a kölcsönszerződés megkötésének napján igaz, a törlesztések megfizetésekor azonban már nem. Mindemellett pedig devizában határozza meg a mértéket, holott - a korábban kifejtettek szerint -  miután forinthitel-szerződés jött létre a felek között, így azt forintban kell meghatározni. Minderre tekintettel a bíróság ezen pont alapján is megállapíthatónak látta a kölcsönszerződés érvénytelenségét."

 

 

 

36. A Dabasi Járásbíróság 2013. szeptember 25-i 2.P.20.773/2013/3. számú ítéletében a végrehajtási eljárást megszüntette, mivel az OTP Bank Nyrt. szerződése a Hpt. 213.§ (1) bekezdés c) és d) pontja alapján érvénytelen, így a követelés érvényesen nem jött létre.

 

A Hpt. 213.§ (1) bekezdés d) pontjára vonatkozóan az alábbiakat állapítja meg:

" A szerződés induló hiteldíj mutatója 5,46% volt, azonban az ennek megváltoztatására vonatkozó szerződési kikötések nem egyértelműek.

 

A bankközi hitelkamatok, a fogyasztói árindex, a jegybanki alapkamat vagy az állampapírok hozama bárki számára hozzáférhető nyilvános adat. Ugyanakkor a hitelezők hitelforrás-, valamint hitelszámla vezetési költsége, valamint a lakossági hitelek kockázati tényezőinek romlása olyan belső, adott esetbe banktitoknak, üzleti titoknak minősülő adat, amelyet a felperesek számára nem megismerhetőek, nem ellenőrizhetőek és az alperes jogelődjének szubjektív megítélésén múlik. Erre tekintettel a Hpt. 210.§ (3) bek-ében foglalt egyértelműségi követelménynek sem felelnek meg.

 

Nem derül ki a szerződésből az sem, hogy a kikötésekbe felsorolt okok milyen mértékű változása esetén lehet az egyoldalú szerződés  módosítási jogával élni, illetve azt sem hogy ezek az okok milyen összefüggésben vannak egymással..."

 

A Hpt. 213.§ (1) bekezdés c) pontjára vonatkozóan az alábbiakat állapítja meg:

"Rámutat a bíróság arra, hogy egyébként a perbeli kölcsönszerződésben az árfolyamrésre utalás sem történt meg, ilyen költségelem a szerződésben feltüntetésre nem került. Márpedig az árfolyamrést, mint költséget a teljes hitel díjmutató számításánál figyelembe kell venni. Ezen túlmenően a Hpt. 212.§ (1) bek-ben foglalt teljes hiteldíjnak a fogyasztó által a kölcsönért fizetendő terhelést kell tekinteni, amely tartalmazza a kamatokat, folyósítási jutalékot és minden egyéb a kölcsön felhasználásával kapcsolatos költséget."

 

 

 

37. A Szegedi Törvényszék 2013. április 15-i 7.P.21.995/2012/20. számú ítéletében megállapította a Lombard Lízing Zrt. devizaalapú kölcsön szerződése semmisségét a Hpt. 213.§ (1) bekezdés b), c) és d) pontjai  alapján, mivel az nem tartalmazta a helyesen THM-et, az egyéb költségeket és az egyoldalú módosítás részletes feltételeit.

A Szegedi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság 2013. szeptember 25-i Pf.II.20.384/2013/4. számú jogerős ítéletében csak a Hpt. 213.§ (1) bekezdés c) pontra hivatkozással hagyta helyben a semmisséget.

Elsőfokú ítélet indokolásából

"Rámutatott, a Hpt. 213.§ (1) bekezdés b) pontja előírja, hogy a fogyasztási, lakossági kölcsönszerződésben százalékos formában fe1 kell tüntetni a THM-et és az azon túli egyéb költségeket, a c) pont pedig megköveteli valamennyi költség nevesítését. A több okiratba foglalt szerződés feltünteti a THM és az induló kamat mértékét, azonban az egyéb költségek részletes meghatározását nem tartalmazza. Az induló THM és a szerződéskötéskori ügyleti kamat mértéke között mintegy 1 % különbség van, az azonban nem állapítható meg, hogy e különbség milyen költség felmerüléséből fakad, figyelemmel arra, hogy a hitelminősítési díj a szerződés szerint O forint volt.

A hiteldíj egyoldalú megváltoztatásának a feltételeit sem tartalmazza a szerződés, csupán az ügyleti kamat tekintetében a referencia alapkamatláb meghatározására található utalás az üzletszabályzatban. Mindezek alapján a szerződés a Ptk. 200.§ (2) bekezdése és a Hpt. 213.§ (1) bekezdés b), c) és d) pontja alapján semmis."

 

Másodfokú ítélet indokolásából

A Hpt. szerinti semmisséget az adósnak nem kell bizonyítania, az kiolvasható a szerződésből.

"Téves az az alperesi álláspont, amely szerint bizonyításra szoruló tény, hogy a szerződésben feltüntetésre került-e mindazon adat, amit a Hpt. a fogyasztási kölcsönszerződés érvényességéhez megkövetel. Az ugyanis, hogy a szerződés tartalmazza-e a Hpt. által meghatározott kötelező tartalmi elemeket, nem bizonyítási, hanem szerződésértelmezési kérdés, amelyben a bíróság a becsatolt kölcsönszerződés áttanulmányozása alapján állást tudott foglalni,"

 

A THM törvénynek megfelelése a bank bizonyítási körébe és érdekkörébe tartozik. Ha nem tudja levezetni a számítását, az érvénytelenségre vezet külön bizonyítási teher kiosztása nélkül is.

E körben felmerülhet, hogy az elsőfokú bíróságnak a Pp. 141.§ (2) bekezdése alapján fe1 kellett-e hívnia nyilatkozattételre az alperest arra vonatkozóan, hogy miből adódik az ügyleti kamat és a THM közötti különbözet. Ez szükségtelen volt, mivel a bíróság enélkül is meg tudta ítélni, hogy a kölcsönszerződés tartalmazza-e a jogszabályban írt kötelező tartalmi elemeket, másrészt a Pp. 141.§ (2) bekezdésében foglalt generálklauzula előírja, hogy a fél bírói felhívás nélkül is köteles a gondos és az eljárást elősegítő pervitel szerint eljárni. A felperes keresetében hivatkozott arra, hogy a szerződés nem tartalmazza maradéktalanul a Hpt. 213.§-ában foglaltakat, az alperesnek tehát nem csupán módjában állt, hanem az előzőekben írtak alapján jogszabályi kötelezettsége is volt, hogy erre vonatkozó nyilatkozatát megtegye. Mindezen túl a Pp. 141.§ (2) bekezdésében írt felhívás, és a mulasztás (6) bekezdésében írt jogkövetkezményeire vonatkozó figyelmeztetés elmaradása csupán azzal a következménnyel jár, hogy a másodfokú bíróság nem hagyhatja figyelmen kívül az erre vonatkozó fellebbezési előadást.

 

Megállapítási keresetben a érvényessé nyilvánítás kizárt.

"Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult, védekezése szerint ugyanis a felperes megalapozatlanul hivatkozott a szerződés érvénytelenségére. A szerződés érvényessé nyilvánítását másodlagosan, arra az esetre kérte, ha a bíróság a szerződést érvénytelennek tekintené, és döntést hozna az érvénytelenség lehetséges jogkövetkezményeit illetően. A Pp. a ,,feltételes" viszontkeresetet nem ismeri, ezért nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az alperes másodlagos védekezését nem minősítette viszontkeresetnek."

 

Az írásbeliség, a szerződés aláírása érvényességi kellék.

" Egyetért az ítélőtábla az elsőfokú bíróságnak a perbeli szerződés érvénytelenségét illetően elfoglalt álláspontjával is, az alábbiak szerinti részben eltérő indokok alapján. A Hpt. 210.§ (1) bekezdése szerint a pénzügyi intézmény pénzügyi és kiegészítő pénzügyi szolgáltatásra irányuló szerződést csak írásban vagy minősített elektronikus aláírással ellátott elektronikus okirat formájában köthet. A Ptk. a jogszabályban előírt, vagy a felek megállapodásában kikötött írásbeli alak formai és tartalmi elemeit részletesen nem határozza meg, csupán azt írja elő, hogy legalább a szerződés lényeges tartalmát rögzítse az okirat (Ptk. 218.§ (1) bekezdés). Megfelelő iránymutatást ad viszont a Legfelsőbb Bíróság - az ingatlan-átruházási szerződés érvényességéről szóló, de más ügyeltekre is megfelelően alkalmazható - XXV. sz. Polgári Elvi Döntése az írásbeli alakról. Eszerint az írásbeliség követelménye szempontjából a szerződés érvényes létrejöttéhez szükséges es egyben elegendő, ha a szerződésről készült okirat tartalmazza a felek személyének megjelölését, a szerződés lényeges tartalmi elemeit és a felek, illetve - amennyiben a felek képviselőik útján kötnek szerződést (Ptk. 219.§ (1) bekezdés) - képviselőik aláírását. A Hpt. 210.§ (2) bekezdése a pénzügyi és kiegészítő pénzügyi szolgáltatásra irányuló szerződés lényeges tartalmi elemeként jelöli meg a kamatot, a díjat és minden egyéb költséget vagy feltételt, ide értve a késedelmes teljesítés jogkövetkezményeit és a szerződést biztosító mellékkötelezettségek érvényesítésének módját, következményeit is, előírva azoknak az írásba foglalt szerződésben történő egyértelmű meghatározását. A Hpt. szerződéskötés időpontjában hatályos 213.§ (1) bekezdése a fogyasztási, lakossági kölcsönszerződés tekintetében külön részletezte annak lényeges tartalmi elemeit, egyebek között ilyennek minősítve - az éves, százalékban kifejezett teljes hiteldíjmutatót, a hiteldíjmutató számítása során figyelembe nem vett egyéb - esetleges - költségek meghatározását és összegét, vagy ha az ilyen költségek pontosan nem határozhatók meg, az ezekre vonatkozó becslést (b) pont); - a szerződéssel kapcsolatos összes költséget, ideértve a kamatokat, járulékokat, valamint ezek éves, százalékban kifejezett értékét (c) pont); - azon feltételeknek, illetőleg körülményeknek a részletes meghatározását, amelyek esetében a hiteldíj megváltoztatható, vagy ha ez nem lehetséges, az erről szóló tájékoztatást (d) pont). A Ptk. 217.§ (1) bekezdése a kötelező alakiságok megsértéséhez a semmisség jogkövetkezményét fűzi. Ezzel összhangban rendelkezett úgy a Hpt. szerződéskötés időpontjában hatályos - s ebből adódóan a peres felek jogviszonyában alkalmazandó - 213.§ (1) bekezdése, hogy az ott részletezett tartalmi elemek szerződésben való feltüntetésének elmulasztása annak semmisségét eredményezi. Annyiban helytálló az elsőfokú bíróság álláspontja, hogy nem érinti a szerződés érvényességét az, ha nem ugyanaz az okirat tartalmazza mindegyik szerződő fél szerződési nyilatkozatát; a szerződés akkor is létrejön, ha a felek külön okiratba foglalták a nyilatkozatukat. Ahhoz azonban, hogy az írásbeli alakhoz kötött szerződés érvényesen létrejöjjön, nélkülözhetetlen, hogy mindegyik szerződő fél írásban rögzítse és aláírja a szerződés valamennyi lényeges tartalmi elemére kiterjedő jognyilatkozatát. Jelen esetben az alperes részéről nincs olyan írásba foglalt es aláírt nyilatkozat, amely tartalmazná az ügyleti kamat mértékét, holott az - a fent írtak szerint - a szerződés lényeges, nélkülözhetetlen tartalmi eleme. Nem fogadható el az az okfejtés, hogy a finanszírozási kérelem is az írásba foglalt kölcsönszerződés részének lenne tekinthető. Az alperesi üzletszabályzat fogalom-meghatározása szerint a finanszírozási kérelem: a kölcsönbevevő által aláírt és a hitelezőhöz megküldött olyan nyomtatvány, amely tartalmazza a kölcsönbevevő azonosításához és minősítéséhez szükséges adatokat (l.1.). A finanszírozási kérelem tehát a kölcsönbevevő ajánlataként értékelendő, amelyen az alperes megbízottjának az aláírása csupán annak átvételét igazolja, elfogadó nyilatkozatot azonban nem tartalmaz. Ez következik az üzletszabályzat további fogalom-meghatározásaiból is. Az 1.3. pont külön meghatározza az ún. engedély fogalmát. Ez a hitelező által kiállított olyan okirat, amelyben a finanszírozási kérelem, illetve a kölcsönbevevő által átadott egyéb dokumentumok alapján visszaigazolja, hogy az egyedi kölcsönszerződés megkötését engedélyezi, illetve elutasítja. Engedélyezés esetén az okirat tartalmazza az egyedi kölcsönszerződés hatálybalépésének feltételeként előírt biztosítékokat és egyéb követelményeket. Jelen esetben az alperes ilyen engedélyezési okiratot nem csatolt, így nem állapítható meg, hogy az alperes ilyen formában tett volna az ügyleti kamatot magában foglaló felperesi ajánlatot elfogadó írásbeli nyilatkozatot. Lényeges továbbá, hogy külön definiálja az üzletszabályzat az egyedi kölcsönszerződés fogalmát (1.4.), a kölcsönszerződés  létrejötte tekintetében pedig akként rendelkezik, hogy a kölcsönszerződés a kölcsönbevevő és- a hitelező között az egyedi kölcsönszerződés aláírásával jön létre (1.5.). Mindebből következően a finanszírozási kérelem abban az esetben sem tekinthető a szerződés részének, ha annak tartalma mindenben megegyezik az írásba foglalt szerződéssel. Tény, hogy a 2007. október 30. napján kelt kölcsönszerződés az ügyleti kamat mértékét nem tünteti fel, ezért a kölcsönszerződés mind a Ptk. 217.§ (1) bekezdése, mind pedig a Hpt. 213. (1) bekezdés c) pontja alapján semmis."

 

A táblabíróság megállapította, hogy a szerződés az ügyleti kamat feltüntetésének hiányától függetlenül is semmis a Hpt. 213.§ (1) bekezdés c) pontja alapján.

" E jogszabályi hely alapján ugyanis a lakossági fogyasztási kölcsönszerződésnek tartalmaznia kell szerződéssel kapcsolatos összes költséget, ideértve a kamatokat, járulékokat valamint ezek éve százalékban kifejezett értékét,gyakorlatilag tehát a fogyasztó által a Hpt. 212.§ (2) bekezdése alapján a kölcsönért fizetendő ellenszolgáltatás, az Ún. teljes hiteldíj összetevőit.

A szerződés a Hpt. 212.§ (1) bekezdésében írtaknak megfelelően feltünteti a teljes hiteldíj mutatót, 7,72%-ban jelölve meg azt, nem részletezi, hogy a teljes hiteldíj milyen összetevőket tartalmaz, annak meghatározásakor az alperes milyen mértékű kamattal és milyen egyéb költségekkel vagy jutalékkal számolt. Az alperesei előadás szerint a felperes által fizetendő hiteldíj - egyéb jutalék és költség hiányában - kizárólag az ügyleti kamatot foglalja magában. Ebből következően a teljes hiteldíj mutatónak megegyezőnek kellene lennie az ügyleti kamat mértékével. Ehhez képest - ahogyan azt az első fokú bíróság helytállóan állapította meg- az mintegy 1% eltérést mutat.

Tény hogy az alperes a THM számításakor különnemű deviza árfolyamok figyelembevételével végezte el a forintban meghatározott törlesztő részletek devizára történő átszámítását, vagyis a THM tartalmazza az Ún. árfolyamrést. A Kúria a Gfv.VII.30.078/2013/14. számú ítéletében akként rendelkezik, hogy a vételi és eladási árfolyam alkalmazásából eredő eltérés (árfolyamrés) költség, amelye a Hpt. 213.§ (1) bekezdés c.) pontja szerint a szerződésben fel kell tüntetni. A kölcsönszerződés azonban nem vitásan nem tartalmazza következésképpen a szerződés semmissége ezen okból is megállapítható."

 

 

 

37. A Fővárosi Törvényszék 2013. szeptember 25-i 22.P.41.063/2012/24. számú ítéletében megállapította a Budapest Hitel és Fejlesztési Bank Zrt. devizaalapú kölcsön szerződése semmisségét a Hpt. 213.§ (1) bekezdés c) és e) pontjai  alapján. A szerződés nem tartalmazta az árfolyamrést. A törlesztő részletet a Bank értesítő levélben határozta meg.

 

Bíró:Győriné Dr. Filep Éva

Adósért: Dr. Dantesz Péter ügyvéd/ 1000.sz. Ügyvédi Iroda

 

 

 

38. A Budaörsi Járásbíróság 2013. október 2-i 4.P.20.874/2012/20 számú ítéletében megállapította, hogy az Toyota Pénzügyi Zrt. kölcsönszerződése a Hpt. 213.§ (1) bekezdés a) és c) pontja alapján érvénytelen. A szerződés nem tartalmazza a kölcsön összegét devizában. A szerződés nem tartalmazza az árfolyamrést.

 

Bíró: Erdeiné Dr. Veres Ágnes

Adósért: Dr. Dantesz Péter ügyvéd/ 1000.sz. Ügyvédi Iroda

 

 

 

38. A Szegedi Törvényszék 2013. október 3-án kelt 7.P.21.178/2013/5. számú ítéletében megállapította, hogy az AXA Europe SA Bank kölcsönszerződése a Hpt. 213.§ (1) bekezdés b), c) és d) pontja alapján érvénytelen, az alábbiak okán:

 

A bíróság a Hpt. 213.§ (1) bekezdés b) és c) pontjára az alábbiakat fejti ki:

"..a THM funkciója az, hogy a fogyasztó a szerződés megkötése előtt az egyes pénzügyi intézmények által nyújtott termékek árait össze tudja hasonlítani. Másik funkciója az, hogy a jövőre nézve tájékoztatást nyújtson arról, milyen terhek terhelik a fogyasztót, feltéve, hogy szerződésszerű teljesítésre kerül sor és nem változnak a feltételek."

 

" A THM rendelet másodikként megjelölt funkciója nem tud maradéktalanul érvényesülni a devizaalapú kölcsönszerződések esetén. A forint-deviza árfolyamok alakulását illetően ugyanis a THM semmilyen előzetes tájékoztatást nem tud adni. A forint-deviza árfolyam változása a feleken kívülálló körülmény. Ugyanakkor a vételi és eladási árfolyamok közötti különbség a banki működéshez, belső árképzéshez kapcsolódó fogalom. Azt, hogy az árfolyamrést a pénzügyi intézmény milyen százalékban határozza meg, üzletpolitikája, üzleti érdekei és kereslet kínálati viszonyok befolyásolják. A felperesek törlesztő részleteit két egymástól elkülönült körülmény is növelhette: egyrészt az árfolyamkockázat, másrészt az árfolyamrés, amely a fogyasztó számára szükségképpen többletterhet jelent, az egynemű árfolyam alkalmazásához képest. A kétnemű folyósításkor vételi, törlesztésekkor eladási árfolyamok alkalmazásából eredő teher mindenképpen a fogyasztót terheli, amelyet a szerződések megkötésekor tudomásul vett és annak mértéke változatlansága mellett is teher az árfolyam változása - akár a forint erősödése - esetén is többletfizetési kötelezettséget eredményez a fogyasztó számára az akkori vételi árfolyammal összehasonlítva.

 

" A Kúria álláspontja szerint miután a Hpt. 213.§-a egyértelmű fogyasztóvédelmi célú, a fogyasztó megfelelő informáltságát célzó rendelkezés, a "költség" jogszabály szerinti fogalmát objektív teológikus módon nem a pénzügyi intézmény oldaláról, hanem a fogyasztó szempontjából kell értelmezni. Ez azt jelenti, ami a fogyasztó számára fizetési kötelezettséget, terhet jelent, az költség (KÚRIA Gfv.VII.30.078/2003/14. számú közbenső ítélete). A vételi és eladási árfolyamok alkalmazásából eredő teher olyan költségnek minősül, amelyet a Hpt. 213.§ (1) bekezdés c) pontja szerinti szerződésben fel kell tüntetni, amely a rendelkező részben írt és a korábbiakban megkötött szerződésekben nem került meghatározásra, feltüntetésre."

 

 

A bíróság a Hpt. 213.§ (1) bekezdés d) pontja szerinti semmisség megállapítását is indokoltnak tartott azaz alábbiak alapján:

" A hiteldíj egyoldalú módosításának eseteit részletesen kell meghatározni, ennek akkor tud eleget tenni a pénzintézet, ha a szerződésben pontosan meghatározza, mit tekint irányadó referencia kamatnak, megjelöli azt a legkisebb kiigazítási értéket, amely alatt nem változtathatja az ügyleti kamat és feltünteti azt a matematikai képletet, vagy algoritmust, amelyet a kamat, a költség és a díj módosításával összefüggésben alkalmaz. A szerződésben ez nem történt meg, kizárólag fogalom felsorolást tartalmaz, ezért a szerződésben írtak nem elégítik ki a Hpt. 213.§ (1) bekezdés d.) pontjában írt feltételeket."

 

 

 

39. A Tiszaújvárosi Járásbíróság 2013.05.27-i 3.P.20.106/2013/9. számú ítéletében a végrehajtás megszüntetési kérelmet elutasította, mert a Raiffeisen Bank Zrt. devizaalapú kölcsön szerződését nem találta érvénytelennek.

A Miskolci Törvényszék mint másodfokú bíróság 2013.10.01-i 2.Pf.21.032/2013/12. számon az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a végrehajtást megszüntette, mert a kölcsönszerződés semmis Hpt. 213. (1) c) pontja alapján. A hitelező nem tüntette fel az árfolyamrést és a kötelező számlavezetés költségét. Részletezve:

A vételi és eladási árfolyamot a középárfolyamtól eltérően a Hitelező állapítja meg a saját üzletpolitikája alapján.

"A törvényszék nem osztja az elsőfokú bíróság és az alperes érvelését. Ahogy arra a felperesek helyesen hivatkoztak: a kölcsönszerződésben szerződéses kikötés volt az, hogy deviza pénznemben tartja nyilván az alperes a kölcsön adott összeget es az 1.r. felperesnek vételi áron átszámított forintban fizeti ki. Az 1.r. felperes szerződéses kötelezettsége volt, hogy a kölcsönszerződésben vállaltaknak megfelelően forintban fizeti a törlesztőrészleteket, amit az alperes svájci frank eladási árfolyamán számít át, azaz devizát vált át. A szerződésből az is megállapítható, hogy az eladási és a vételi árfolyam között különbség van. Ez a különbség a szerződés teljesítése során mindvégig fennáll, hiszen szerződéses kikötés az ilyen módon történő elszámolás. Az is kétségtelen tény, hogy a kölcsön visszafizetésének időtartama alatt az alperes maga határozta meg, hogy a svájci frankban megjelölt devizának milyen összegű az eladási és milyen összegű a vételi árfolyama."

 

A szerződés tartalmazza az induló két árfolyamot, tehát az árfolyam különbséget és a THM az árfolyamrést, ezekből nem derül ki, hogy a változó (közép) árfolyamhoz képest mennyi költség terheli az adóst a vételi-eladási árfolyam elszámolás miatt. A THM hiába tartalmazza az árfolyamrést, ha az külön nincs megjelenítve. A szerződésben szereplő összegről pedig nem lehet tudni, hogy a mindenkori különbséget jelenti a vételi és az eladási árfolyam között (kivonás), tehát forintban meghatározott összeg, vagy arány (osztás), amely a középárfolyam változását százalékosan követi, esetleg nem is lineárisan.

"A törvényszék álláspontja szerint, azzal, hogy a felek a szerződésben meghatározták, hogy mely napon érvényes árfolyamon számolnak, nem került meghatározásra az a tény, hogy a kölcsönvevőnek a szerződés teljesítése során milyen költséget kell vállalnia ahhoz, hogy szerződésszerűen teljesítsen. Ismételten utal a törvényszék arra, hogy az alperes a szerződésben meghatározott napon érvényes átváltási árfolyamot saját üzletpolitikája alapján határozza meg. Nem fogadható el, az alperes azon álláspontja, hogy a THM-ben a szerződés megkötésekori fennálló árfolyamrés elszámolásra került. A 41/1997. (III.5.) Korm. rendelet szerződéskötéskor hatályban lévő 8.§ (1) bekezdése az alábbi rendelkezést tartalmazza: a teljes hiteldíj mutató (továbbiakban:THM.) az a belső kamatláb, amely mellett az ügyfél által visszafizetendő tőke és hiteldíj egyenlő az ügyfél által a hitelfolyósításig bezárólag a kölcsönnel kapcsolatban - a (2) bekezdésben meghatározott kivételekkel - fizetett összes költséggel csökkentett hitelösszeggel. Aggálytalanul megállapítható volt tehát, hogy a THM számításánál csak a szerződés kötésekori árfolyamrés tükröződhet a számításban, míg a kölcsön részleteiben történő visszafizetésének eltérő időpontjában változó árfolyamrés jelentkezik, amit az alperes egyoldalúan üzletpolitikája alapján határoz meg. Ekként ez az árfolyamrés egyéb, nem nevesített költségként merül fe1 a kölcsönt visszafizető oldalán."

 

Az ítélet hangsúlyozza Hpt. 213.§ fogyasztóvédelmi jellegét indokolva is a laikus ügyfél védelmének szükségességét a professzionális, erőfölénnyel szemben.

"A Kúria Gfv.VII.30.078/2013/14. számú, felülvizsgálati eljárásban hozott közbenső ítéletével a Fővárosi Törvényszék jogerős közbenső ítéletével megállapított semmisségre vonatkozó rendelkezését hatályában fenntartotta. Kifejtette, hogy a Hpt. 213.§-ának célja egyértelműen a fogyasztók védelme. A fogyasztók védelmét indokolja, hogy ők a kölcsönt nyújtó professzionális gazdasági szereplőkhöz képest információs hátrányban vannak; a kölcsönt nyújtók intellektuális szakmai és kommunikációs erőfölénye a kölcsönszerződés megkötésekor, és a jogviszony egész tartama alatt egyértelműen fennáll. A költség fogalmát a szerződéskötés időpontjában egyértelműen sem a Ptk., sem a Hpt., sem a THM rendelet nem határozta meg. A Hpt. 213.§ (1) bekezdés c) pontja a fogyasztási lakossági kölcsönszerződés kötelező tartalmi elemeként sorolja fe1 a szerződéssel kapcsolatos összes költséget, ide értve a kamatokat, járulékokat, valamint ezek éves százalékban kifejezett értékét."

 

Mégegyszer kifejti - a Kúria indokolására alapozva-, hogy az árfolyamrés ismerete nélkül a futamidő alatti költségek nem vezethetők le.

"A közbenső ítélet arra is rámutat, hogy a THM nem alkalmas, nem lehet alkalmas arra, hogy ennek alapján a kölcsön felvevője összegszerűen kiszámítsa a teljes futamidő alatt őt terhelő fizetési kötelezettségét. A forint-deviza árfolyamok alakulását illetően ugyanis a THM semmilyen előzetes tájékoztatást nem tud adni. A forint-deviza árfolyamának változása a feleken kívül á11ó körülmény, ugyanakkor a vételi és eladási árfolyam közötti különbség a banki működéshez, a belső árképzéshez igazodó fogalom. Az, hogy az árfolyamrést a pénzügyi intézmény milyen százalékban határozza meg, üzletpolitikája, üzleti érdekei és a keresleti-kínálati viszonyok befolyásolják."

 

Nem lehet érv, hogy az árfolyamrés az adós előnyére is szolgálhat.

"Nem fogadta el a törvényszék e jogvitában az alperes azon érvét, hogy az árfolyamrés azért nem költség, mert az kétirányú és a kölcsönvevő előnyére is szolgálhat."

 

Az összegzés: árfolyam hiányában szerződés semmis

"A fentiekből kitűnően tehát az alperes a kölcsönszerződésben nem jelölte meg azt, hogy milyen mértékű árrést alkalmaz az elszámolásnál, ez az árrés a kölcsönvevőt terhelő költség. Miután ez a szerződésben meghatározásra nem került a kölcsönszerződés, a szerződéskötéskor hatályban lévő 1996. évi CXII. torvény 2 13.§ (1) bekezdés c) pontja alapján semmis.

 

Ha a folyószámlanyitás szerződési feltétel, akkor annak költsége is szerződési költség, amelynek feltüntetése kötelező.

"A törvényszék álláspontja szerint ugyanezen okokból semmis a szerződés azért is, mert a számla vezetési díjat nem tartalmazza. Nem osztja a törvényszék az alperes azon érvét, hogy a számla vezetési díj nem tartozik a kölcsönszerződés költségei közé, az a bankszámla szerződéshez tapad. A törvényszék rámutat, hogy a peres felek kölcsönszerződésében szerződési kikötés a bankszámla megnyitása. A kölcsönszerződés 3. pontja értelmében a kölcsönszerződés feltétele, hogy az adós a banknál bankszámlával rendelkezzen."

"Ezen költség sem került a szerződésben megjelölésre, így ezen indok alapján is megállapítható jogszabályba ütközés okán a kölcsönszerződés semmissége."

 

További semmisségi okokat a bíróság nem vizsgál, mivel egy is elég a végrehajtás megszüntetéséhez

"A törvényszék rámutat: miután a jelen per tárgya a végrehajtás megszüntetése, és a végrehajtás megszüntetésének törvényi feltétele annak bizonyítása, hogy a követelés érvényesen nem jött létre, a szerződés semmisségének megállapításához egyetlen ok is elegendő, ez az egész szerződés semmisségét eredményezi."

 

Végrehajtás megszüntetési perben nincs helye érvényessé nyilvánításnak, avagy a fennálló követelés egyéb jogcímen történő követelésének/végrehajtásának.

"A törvényszék álláspontja szerint a semmisségi jogkövetkezmények megállapításának érdekében a peres felek igényt ezen eljárásban nem érvényesítettek, de nem is érvényesíthetnek, mert a végrehajtás megszüntetése iránti perben a bíróság a semmisség jogkövetkezményét csak annyiban vonhatja le, hogy a semmisség okán az érvénytelenség általános jogkövetkezménye az, hogy az ilyen ügyletre nem lehet jogot alapítani, vagyis a felek által célzott joghatások nem érhetők el. Ez az a jogkövetkezmény, amelyet semmisség esetén a bíróságnak hivatalból kell alkalmazni, illetve amelyre - ha a törvény kivételt nem tesz - bárki határidő nélkül hivatkozhat. Erre mutatott rá a Legfelsőbb Bíróság az 1/2010.(VI.28.) PK véleményének 2. pontjában."

 

Nem lehet kétséges, hogy a mellékkötelezettségek is semmisek, így a kezesség és -mégha "önálló zálogjogról" van is szó, akkor is a zálogjog mellékkötelezettség.

"Ahogy arra a törvényszék már utalt, érvénytelen szerződést szerződést biztosító mellékkötelezettséggel érvényesen biztosítani nem lehet, ezért érvénytelen a készfizető kezességvállalására vonatkozó 1I.r. felperes és alperes között létrejött szerződés, de érvénytelen az önálló jelzálogjogot alapító, felperesek és alperes között megkötött szerződés is."

 

Az érvénytelenséget a szerződés alapján kell vizsgálni, etekintetben a tartozás elismerésnek nincs szerepe, még akkor sem, ha a záradék formailag ezen alapul.

"A felperesek tartozáselismerő nyilatkozatot tettek közjegyzői okiratban. A tartozás elismerés a követelés jogcímét nem változtatja meg. Miután megállapítható, hogy a tartozás elismerés érvénytelen szerződésben vállalt kötelezettségre vonatkozik, így a tartozáselismerő nyilatkozat is érvénytelen. Végrehajtási záradékkal történő végrehajtás esetén a közjegyzői okiratba foglalt tartozáselismerés az érvényesen létrejött kötelezettség teljesítésére vonatkozik. "

"A törvényszék megállapította, hogy a közjegyzői okiratba foglalt kötelezettségvállalás alapján a végrehajtás elrendelésének torvényes feltételei a Vht.23/C.S értelmében nem állanak fenn."

 

 

 

40. A Szegedi Törvényszék 2013. február 27-i 13.p.22.107/2012/7. számú ítéletében elutasította a Banif Plusz Bank Zrt. kölcsönszerződésének semmissége megállapítását.

A Szegedi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság 2013. október 2-i Pf.II20.383/2013/5. számú ítéletével megváltoztatta a döntés és kimondta a szerződés teljes semmisségét a Hpt. 213.§ (1) bekezdés c) pontja szerint a rejtett költség, az árfolyamrés miatt, továbbá a kamatmódosítás tisztességtelenségét.

A kamat és a THM közötti különbség mutatja, hogy a szerződésben valamely költséget nem tüntettek fel.

"A Hpt. 213. (1) bekezdés c) pontja a fogyasztási lakossági kölcsönszerződés kötelező tartalmi elemeként sorolja fe1 a szerződéssel kapcsolatos összes költséget, ideértve a kamatokat, járulékokat, valamint ezek éves, százalékban kifejezett értékét. Helytállóan hivatkozik a felperes arra, hogy a szerződés ennek a jogszabályi követelménynek nem felel meg maradéktalanul. Nem vitás, hogy a szerződés tartalmazza az ügyleti kamat mértékét, tény ugyanakkor, hogy a szerződésben megjelölt THM es ügyleti kamat mértéke eltér egymástól, a THM éves %-ban kifejezett mértéke 2,13 százalékponttal magasabb, mint az ügyleti kamatláb. Ez csak úgy lehetséges, ha az alperes a felperes által teljesítendő ellenszolgáltatás meghatározásakor a kamaton felül valamilyen költséget vagy egyéb járulékot is számításba vett. A szerződésből azonban nem állapítható meg, hogy miben áll és milyen mértékű ez a költség vagy járulék."

 

Az árfolyamrés a rejtett költség.

"Az alperes fellebbezési ellenkérelme arra utal, hogy a THM es az ügyleti kamat közötti különbözet az ún. árfolyamrésből, azaz abból adódik, hogy az alperes a kölcsönösszeg folyósításkor és a törlesztéskor különnemű (vételi és eladási) árfolyamon számol. Az árfolyamrés - az alperes álláspontjától eltérően - költség, amelyet a Hpt. 213.§ (1) bekezdés c) pontja szerint a szerződésben fel kell tüntetni (Kúria Gfv.VII.30.078/2013/14. számú ítélete). Ebből a szempontból közömbös az, hogy az alperes nem maga állapította meg a vételi és az eladási árfolyamokat, hanem az OTP Nyrt. által közzétett árfolyamokkal számolt. Az árfolyamrés, mint költség szerződésben való feltüntetésének hiánya a fent részletezettek szerint a Hpt. 213.§ (1) bekezdés c) pontja alapján a szerződés semmisségét eredményezi."

 

A Hpt. szerinti szabályos egyoldalú kamat módosítás is lehet tisztességtelen

"Azonban önmagában abból, hogy a pénzügyi intézmény az általános szerződési feltételekben az egyoldalú szerződésmódosítás jogát a Hpt-ben írt követelményeknek megfelelő módon határozza meg, nem következik az, hogy az ily módon körülírt okok - tartalmuk szerint - ne minősülhetnének tisztességtelen kikötésnek. A Hpt-nek ugyanis sem a szerződéskötés időpontjában, sem a jelenleg- hatályos rendelkezései nem szabályozzák részletesen az egyoldalú kamatváltoztatás lehetőségét. A Hpt. vonatkozó szabálya keretjogszabály, amelyet a feleknek kell konkrét tartalommal kitölteniük a szerződésben. Ez a konkrét tartalom pedig adott esetben minősülhet tisztességtelennek. Az egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó kikötés különösen akkor tisztességtelen - feltéve, hogy nem ütközik jogszabályba - ha nem felel meg bizonyos alapvető elveknek, így az egyértelmű és érthető megfogalmazás, a tételes meghatározás, az objektivitás, a ténylegesség és arányosság, az átláthatóság (transzparencia), a felmondhatóság es a szimmetria elvének (2/2012.(XII.10.) PK vélemény 6. pont). Ezen elvek bármelyikének sérelme tisztességtelenné teszi az egyoldalú szerződésmódosítási jog kikötését akkor is, ha a többi elv érvényesülése biztosított. Megvizsgálva a perbeli esetben a szerződésmódosítás okait, megállapítható, hogy a hivatkozott PK véleményben részletezett elvek több ponton sérülnek.

- A szerződés nem tartalmazza azoknak az okoknak a pontos, konkrét, taxatív felsorolását, amelyek az alperes egyoldalú szerződésmódosítására lehetőséget adnak. Az alperes által megjelölt okok (a pénzpiacokon, a vonatkozó jogszabályokban, illetve a hitelezéssel kapcsolatos kockázatokban bekövetkező egyéb változások) annyira általánosak, amelyek alapján az alperes elvileg bármikor, tetszése szerint élhetne az egyoldalú szerződésmódosítás jogával, ezáltal sérül a tételes meghatározás elve.

- Nem felel meg az egyoldalú szerződésmódosítás perbeli ászf-ben történő szabályozása az objektivitás elvének sem. Az egyoldalú szerződésmódosítás feltételei (oklista) akkor nem objektív jellegűek, ha a fogyasztóval szerződő félnek módja van a feltételek bekövetkeztét előidézni, abban közrehatni, a módosításra okot adó változás mértékét befolyásolni (6.c. pont). A hitelezéssel kapcsolatos kockázatokban bekövetkező változások felsorolása a perbeli esetben csupán példálózó jellegű, így nem állapítható meg, hogy mely változások idézhetik elő a szerződésmódosítást, ennek következtében az sem vizsgálható, hogy azok mennyiben függetlenek az alperes tevékenységétől.

- A szimmetria elve szerint az egyoldalú szerződésmódosítás lehetősége csak akkor tisztességes, ha nemcsak a fogyasztó hátrányára történő körülményváltozás hatásainak áthárítását teszi lehetővé, hanem egyidejűleg kötelezettségként kezeli a fogyasztó javára történő körülmények megváltozása esetén annak a fogyasztó javára történő érvényesítését, az arányosság elvének érvényre juttatása mellett. A perbeli kölcsönszerződés e követelménynek nem tesz eleget, nem tartalmazza ugyanis, hogy ha az oklistában felsorolt valamely feltétel, vagy körülmény változása a fogyasztói kölcsönszerződés kamat, díj, vagy költségelemének csökkentését teszi indokolttá, a bank köteles a csökkentést is érvényesíteni.

- Az oklistával kapcsolatos további elvárás az átláthatóság (transzparencia) érvényesülése, ami megkívánja, hogy a fogyasztó előre fe1 tudja mérni, milyen feltételek teljesülése esetén és milyen mértékben kerülhet sor további terhek reá történő áthárítására. E követelménynek a pénzintézet különösen akkor tud megfelelni, ha a szerződésben pontosan meghatározza, mit tekint irányadó referenciakamatnak, szerepelteti a kamatperiódusokat, megjelöli azt a legkisebb kiigazítási értéket, amely alatt nem változtathatja az ügyleti kamatot es feltünteti azt a matematikai képletet, vagy algoritmust, amelyet a kamat, a költség és a díj módosításával összefüggésben alkalmaz (PK vélemény 6.e. pont). A perbeli esetben sem az egyedi szerződés, sem az általános szerződési feltételek vonatkozó fejezete nem tartalmazza maradéktalanul a fentieket. Az alperes nem határozta meg azt a matematikai képletet, illetve számítási módot, amely alapján a felperesnek módjában állna kiszámítani, ez alapján pedig egyrészt előre kalkulálni az oklistában rnegjelölt egyes körülmények változásának a fizetési kötelezettségét érintő konkrét hatását, másrészt leellenőrizni, hogy a bank helyesen élt-e a kamatváltoztatás jogával, azaz, hogy az oklistában szereplő feltétel bekövetkezte és a kamatváltoztatás mértéke egymással arányban áll-e. A fentiekre tekintettel az a szerződési feltétel, miszerint az alperes jogosult a hiteldíjat és a kölcsönszerződésre vonatkozó egyéb feltételeket egyoldalúan módosítani, a feleknek a szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit a jóhiszeműség és tisztesség követelményeinek megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a felperes hátrányára állapítja meg, így az a Ptk. 209.§ (1) bekezdése értelmében tisztességtelen, s mint ilyen a Ptk. 209/A.§ (2) bekezdésében foglaltak szerint semmis."

 

Bíró: Dr. Szeghő Katalin, Bereczkyné Dr. Lengyel Nóra, Zanóczné Dr. Ocskó Erzsébet

Adós képviseletében: Dr. Bihari Krisztina/Bihari Ügyvédi Iroda

 

 

 

40. Nincs rögzítve a referencia kamat

A Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 2013. május 28-i 17.P.III.24.384/2011/33. számú ítéletében megszüntette a végrehajtást, mert megállapította az OTP Lakáslízing Zrt. devizaalapú lízing szerződésének semmisségét a Hpt. 210.§ (2) bekezdés, a 213.§ (1) bekezdés b), c) és e) pontja alapján, mivel az nem tartalmazta a referencia kamat mértékét. A kamat megállapítás pedig nem felel meg a törvényes feltételeknek. A lízingdíj/ törlesztőrészlet nem meghatározható.

A bíróság megállapította, hogy lakossági lízingszerződésre is vonatkoznak a Hpt. fogyasztóvédelmi rendelkezései, mivel az adós számára a pénzügyi lízing kölcsönként funkcionál.

A Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság 2013. október 05-i 42.Pf.635.961/2013/4. számú ítéletével helybenhagyta a döntést.

Részletek az elsőfokú ítéletből:

"1. A pénzügyi lízingszerződés olyan atipikus vegyes szerződés, amely jelen esetben tartalmaz egy hitelezési jogviszonyt, mivel az alperes pénzügyileg finanszírozta annak a lakásnak a megvásárlását, amelyet a felperes kiválasztott, ugyanakkor abban állapodtak meg, hogy az általa finanszírozott tőkeösszeget, annak kamatait és költségeit a felperes a lízingdíjban visszafizeti részére. Valamennyi tőke, kamat és költség megfizetése esetén a felperes megszerezte volna az ingatlan tulajdonjogát."

 

A referencia kamat feltüntetésének hiánya semmisségre vezet

"A bíróság álláspontja szerint, egyezően a felperes álláspontjával, hitelezési jogviszony esetében, amelyben kamatot is kell fizetni a szerződés lényeges eleme a kamat pontos meghatározása. Nem elegendő csupán a kamatfelár meghatározása. Nem elegendő csupán a kamatfelár meghatározása, a kamatbázis meghatározása is lényeges elem, ehhez adódik ugyanis a kamatfelár. Azért is lényeges eleme a szerződésnek, mert a kamatváltozás jogát a felperes fenntartotta, többek között arra az esetre is, ha a báziskamat változik, azt tehát viszonyítani kell a szerződéskötéskor érvényes báziskamathoz. A perbeli szerződés nem tartalmazza a 3 havi LIBOR mint kamatláb meghatározását, amely nélkül nem határozható meg a lízingdíj egyértelműen. A kamatláb pontos meghatározása elengedhetetlen a Hpt. 210.§ (2) bekezdése alapján is, amely az alperes által sem vitatottan vonatkozik a lízingszerződésre is. A Hpt. 210.§ (2) bekezdésében foglalt kamatot a felek szerződése nem tartalmazza egyértelműen, vagyis jogszabályba ütközik, a bíróság álláspontja szerint elsődlegesen ezért semmis a Ptk. 210.§ (2) bekezdése alapján.

 

A THM, az árfolyamrés feltüntetésének hiánya a lízing esetén is semmisséget jelent.

"2. A fentiekben kifejtettekből a bíróság álláspontja szerint az is következik, hogy a pénzügyi lízingszerződés, mint hitelezési jogviszonyra, és fogyasztói szerződésre vonatkoznak a Hpt. 212. §-ában előírt rendelkezések. Vagyis a lízingszerződésnek tartalmaznia kellett volna a kamatbázis pontos meghatározásán kívül a teljes hiteldíjmutatót, annak minden elemét, köztük az árfolyamrést. Az alperes devizaalapú finanszírozást szolgáltatott, ennek kapcsán a finanszírozáskor CHF eladási árfolyamon számította ki a finanszírozott forint összeget, a tartozást devizában tartotta nyilván, az egyes havi forint lízingdíjak kiszámításánál pedig CHF vételi árfolyamot alkalmazott a számlákban. Vagyis a deviza vételi és eladási árfolyamok közötti különbözet, mint költség a szerződésben megjelenik, annak pontos értéke azonban nincs rögzítve. E tekintetben a bíróság hivatkozik a Fővárosi Törvényszék 43.Pf.636.553/2012/7. számú közbenső ítéletében kifejtettekre. A perbeli esetben a lízingszerződés, annak ellenére, hogy hitelezési jogviszonyt tartalmaz, egyáltalán nem tartalmaz teljes hiteldíj mutatót.

 

Árfolyam, kamat, költség nélkül a törlesztő részlet sem meghatározott

A bíróság álláspontja szerint másodlagosan a Hpt. 213.§ (1) bekezdésének b), c) és e) pontjai alapján semmis a perbeli szerződés. Nem tartalmazza ugyanis az éves, százalékban kifejezett teljes hiteldíj mutatót, a szerződéssel kapcsolatos összes költséget, ideértve a kamatokat, járulékokat, valamint ezek éves százalékban kifejezett értékét, továbbá a fentiekből következően a törlesztő részletek pontosan meghatározható összegét.

 

Sajnálatos, miszerint a szerződés megfelel a Hpt. 213.§(1) d) pontjának. A bíróság ugyanis felismeri, hogy az egyoldalú szerződésmódosítás feltételei tisztességtelenek. A Hitelintézeti Törvény fogyasztóvédelmi rendelkezései -mint speciális szabályozás- nyilván nem könnyíteni kívánt az általánosan kötelező és betartandó Ptk. korlátokon, mert akkor a XXIX. Fejezet nem a "Fogyasztóvédelem" címet kapta volna, hanem a "Nem tisztességtelen hitelintézeti kikötések" elnevezést.

3. A bíróság vizsgálta a Hpt. 213.§ (1) d) pontjában foglaltakat, azon feltételeknek, illetőleg körülményeknek a részletes meghatározását, amelyek esetében a hiteldíj megváltoztatható, vagy ha ez nem lehetséges, az erről szóló tájékoztatást."

" A bíróság álláspontja szerint a szerződés tartalmazza azokat a feltételeket, körülményeket, amelyek az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé teszik. Azonban a pénz és tőkepiaci változások iránya és mértéke, a refinanszírozás költségei megváltozásának mértéke nincs meghatározva, így nem határozható meg, hogy milyen irányú és mértékű változás milyen irányú és mértékű lízingdíj változással járhat. Ezeknek a körülményeknek a szerződéskötéskori értéke, mértéke sincs meghatározva, így nem ellenőrizhető a változás mértéke. A báziskamat változása lehetne egyoldalú szerződésmódosítás alapja, ha maga a báziskamat meg lenne határozva, amelyhez viszonyítható. A meghatározott feltételek és körülmények tehát az egyértelműség elvébe, az objektivitás elvébe, az arányosság és az átláthatóság elvébe ütköznek. Mindezekre tekintettel a bíróság álláspontja szerint a Hpt. 213.§ (1) bekezdésének d) pontja alapján az egész szerződés semmissége nem állapítható meg, azonban ezen kikötések tisztességtelensége igen."

"Mivel a végrehajtani kívánt követelés, a felek között érvényesen nem jött létre, az alaptalanul elrendelt végrehajtást a Pp.369.§ a) pontja alapján megszüntette."

 

 

 

41. A Váci Járásbíróság 2013.03.27-i 5.P.20.184/2012/27. számú ítéletében a végrehajtást megszüntette, mivel a K&H Bank kölcsönszerződése érvénytelen. Érvénytelen a Hpt. 213.§ (1) bekezdés b) pontja miatt, mert a bank (jogutódja) nem tudta bizonyítani, hogy a THM törvény szerint került-e kiszámításra és tartalmazza-e az árfolyamrést. Érvénytelen a Hpt. 213.§ (1) bekezdés c) pontja miatt, mert a szerződés nem tartalmazta az árfolyamrést külön nevesítve.

A Budapest Környéki Törvényszék, mint másodfokú bíróság 2013.10.09-i 5.Pf.21.826/2013/4. számú ítéletében teljes egészében, indokolásaival együtt helybenhagyta az elsőfokú ítéletet.

Az elsőfokú ítélet indokolásából:

"A bíróság megítélése szerint a felperesek által hivatkozott árfolyamrés, tehát a szerződést kötő felek közötti elszámolás esetére alkalmazott deviza vételi és eladási árfolyam között jelentkező különbözet költségnek minősül, melyet a THM-nek tartalmaznia kell."

"a fent említett költség megjelölésének hiánya miatt a perbeli kölcsönszerződés semmissége megállt, tehát a kölcsönszerződés ebből következően érvényesen nem jött létre. Éppen ezért az azt magába foglaló közjegyzői okirat alapján sem volt helye végrehajtásnak, ..."

 

A másodfokú ítélet indokolásából:

"Az árfolyamrés azt fejezi ki, hogy az adott deviza vételi és eladási árfolyama az adott időpontban hány százalékban tér el az adott deviza középárfolyamától."

A forint deviza árfolyamának változása a feleken kívül álló körülmény, ugyanakkor a vételi és eladási árfolyam közötti különbség a banki működéshez, a belső árképzéshez kapcsolódó fogalom. Az árfolyamrést a pénzügyi intézmény üzletpolitikája, üzleti érdekei és a kereslet-kínálati viszonyok függvényében határozza meg bizonyos százalékban. A Hpt. keresettel és fellebbezéssel érintett rendelkezéseit e rendelkezések céljának megfelelően kell értelmezni az Alaptörvény 28. cikkében foglaltakra is figyelemmel. A Hpt. 213.§-ának célja egyértelműen a fogyasztók védelme. A fogyasztók ugyanis a kölcsönt nyújtó professzionális gazdasági szereplőkhöz képest információhátrányban vannak. A költség fogalmát a perbeli szerződés megkötésének időpontjában jogszabály (a Ptk., a Hpt., a THM rendelet) egyértelműen nem határozta meg. A szerződésben kötelező feltüntetni a Hpt. 213.§ (1) bekezdés b) pontja szerint a teljes hiteldíjmutatót, továbbá a c) pont szerint a szerződéssel kapcsolatos összes költséget. A Hpt. 212.§ (2) bekezdése alapján a teljes hiteldíj, a kölcsönért fizetendő teljes terhelés minden egyéb, a kölcsön felhasználásával kapcsolatosan fizetendő költség. E jogszabályhely nyelvtani értelmezése szerint a kölcsönért fizetendő terhelés alatt a kamatokat, jutalékokat (járulékokat) és az egyéb költségeket kell- érteni, ez utóbbi körbe tartozik a vételi és eladási árfolyam közötti eltérés mértéke, az árfolyamrés is. A perbeli kölcsönszerződés alapján a szerződéses konstrukció szerint a folyósításkor a deviza forintra, illetve a törlesztéskor a forint devizára történő átváltása történik, a felek ebben állapodtak meg. A konverzió a szerződés elválaszthatatlan része, e nélkül a kölcsönszerződés nem teljesíthető. A Hpt. 213.§-a fogyasztóvédelmi célú, a fogyasztó megfelelő informáltságát célzó rendelkezés, a költség e jogszabályhely szerinti fogalmát a fogyasztó szempontjából kell értelmezni. Ez azt jelenti, hogy ami a fogyasztó számára fizetési kötelezettséget, terhet jelent, az költség. Mindezekre tekintettel a vételi és eladási árfolyamok alkalmazásából eredő teher olyan költségnek minősül, amit a Hpt. 213.§ (1) bekezdés c) pontja szerint a szerződésben fe1 kell tüntetni."

 

Adóst képviselte: Dr. Kerekes Andrea ügyvéd/Kerekes és Társai Ügyvédi Iroda

Bíró:       I. fokon: Dr. Rusznák Anita

II. fokon: Dr. Reményi Éva, Dr. Rabb Zsuzsánna Mária, Dr. Szabolcsi-Varga Krisztina

 

 

 

42. A PKKB 2013. október 09-i 27.P.92.145/2013/4. számú ítéletében a végrehajtást megszüntette, mert az UniCredit Bank Hungary Zrt. kölcsönszerződése semmis a Hpt. 213.§ (1) bekezdés d) pontjai alapján. A szerződés nem tartalmazza az egyoldalú szerződésmódosítás részletes szabályait.

 

Bíró: Szinyériné Dr. Nagy Ibolya Gyöngyi

Adósért: Dr. Méhes Dávid Dániel ügyvéd

 

 

 

42. Dr. Angyal Gabriella közjegyző 2013.03.05-i végzésében elutasította a K&H Bank végrehajtáskérő javára szóló végrehajtási záradék törlését.

A Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság 2013.10.02-i 73.Pkfv.633.697/2013/5. számú végzésével a végrehajtási záradékot törölte, mert a felmondás esetére nem volt szabályozott az árfolyam mértéke. Az adós erre vonatkozó elismerő nyilatkozatot nem tett, a záradék a Vht. 23/C.§ (1) bekezdés c) és d) pontjába ütköző.

"Mindezen közjegyzői okiratban rögzített tartozáselismerő nyilatkozat és felmondási nyilatkozat alapján azonban az nem állapítható meg, hogy a szerződés felmondása esetén az adósokat milyen pénznemű fizetési kötelezettség terheli. A tartozáselismerő nyilatkozat ugyanis csak az egyes törlesztő részletek esedékessége napján érvényes deviza eladási árfolyamon  kiszámított forintösszeg megfizetésére vonatkozik, a felmondásban megjelölt és lejárttá tett követelések megfizetésének módjára a végrehajtási záradék alapjául szolgáló közjegyzői okirat rendelkezést nem tartalmaz. A végrehajtási záradék 3.b) pontjának 7. sorában foglalt azon kitétel, hogy  "a teljesítés napján a K&H Bank Zrt. deviza eladási árfolyamán átszámított forint összege" a végrehajtási záradék alapjául szolgáló közokiratban nem azonosítható be. Figyelemmel arra, hogy a végrehajtási záradék tartalma nem fele meg a 23/C.§ (1) bekezdés c) és d) pontjaiban foglaltaknak, mivel a szerződés felmondása esetére a lejárttá vált svájci frankban meghatározott tartozás megfizetésének módjára rendelkezést nem tartalmaz, így megállapítható, hogy a végrehajtási záradékot a törvény megsértésével állították ki. A végrehajtási záradéknak a marasztalást tartalmazó 3.b pontja alatti része, ugyanis nem feleltethető meg a közjegyzői okirat tartalmának. Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság a Vht. 211.§(2) bekezdése alapján indokoltnak látta a végrehajtási záradék törlését."

 

Bíró: Dr. Juhász Krisztina, Velinskyné Dr. Lovas Kinga, Dr. Nemoda Valéria

Adóst képviselte: Dr. Kerekes Andrea ügyvéd/Kerekes és Társai Ügyvédi Iroda

 

 

 

43. A PKKB 2013. október 11-i 9.P.90.778/2013/5 számú ítéletében az OTP Bank és az OTP Jelzálogbank Zrt. devizakölcsön szerződésének semmisségét állapította meg a Hpt. 213.§ (1) bekezdés d) pontja alapján, mivel az nem tartalmazta az egyoldalú szerződésmódosítás részletes feltételeit.

 

Bíró: Dr. Kökény Zsuzsanna

Adós képviseletében Dr. Lázár Dénes ügyvéd/PITEE

 

 

 

44. A PKKB 2013. október 22-i 4.P.88.696/2013/11. számú ítéletéiben megállapította a Merkantil Bank Zrt. kölcsön szerződésének semmisségét a Ptk. 217.§ (1) bekezdés alapján, mivel a Hpt. 47.§ szerinti kettő aláírás helyett csak egy meghatalmazott járt el a bank nevében.

"A Hpt. 47.§-a a bank kölcsönszerződésekre a hitelező részéről együttes aláírást ír elő, azaz a hitelező részéről a szerződés csak együttes aláírási joggal rendelkező személyek írhatják alá, így a szerződés érvényességéhez két együttes aláírással rendelkező személy aláírása szükséges. A perbeli szerződés esetén a két együttes aláírási joggal rendelkező alperesi munkavállaló adott meghatalmazást a P4Kft. alkalmazottja részére a szerződés aláírására, azonban a nemo plus juris elv alapján a meghatalmazást adó együttes aláírási joggal rendelkezők sem adhattak a saját aláírási jogosultságukat meghaladóan önálló aláírási jogot egy személy részére. A bíróság osztotta azon felperesi hivatkozás, hogy az együttes aláírási jog átruházása sohasem eredményezhet önálló aláírási jogosultságot, hiszen a Ctv. 17.§-ának (1) bekezdése is kimondja, hogy ugyanaz a személy csak egyféle módon - vagy önállóan, vagy mással együtt - jegyezheti a céget. A bíróság megjegyzi, hogy a jelenleg hatályos 2006.V. törvény (új Ctv.) 8.§-ának (1) bekezdése ugyanígy rendelkezik, mégpedig, hogy ugyanaz a személy csak egyféle módon - vagy önállóan, vagy mással együtt - jegyezheti a céget."

"Miként a Hpt. 47.§-a kötelező alaki formához köti a kölcsönszerződés érvényes létrejöttét, így a két együttes aláírási joggal rendelkező személy aláírásához és a szerződés ennek nem felelt meg, ezért a bíróság - tekintettel a Ptk. 217.§-ára is - megállapította, hogy az semmis."

 

Bíró: Dr. Kollár Zsuzsanna

Adós képviseletében: Dr. Kiss-Gál Éva ügyvéd

 

 

 

45. A PKKB 2013.10.29-i 29.P.90.689/2013/4. számú ítéletében a kamat éves százalékban történő meghatározásának hiánya miatt a Hpt. 213.§ (1) c) pont szerint semmis a HitEx Pénzügyi Zrt. devizakölcsön szerződése.

"A perbeli kölcsönszerződés azonban nem felel meg a Hpt. fentebb idézett rendelkezéseinek, mivel a felek közötti kölcsönszerződés a kamat mértékének egyértelmű, éves százalékban kifejezett formában történő meghatározását nem tartalmazta, ezért a Hpt. 2013.§ (1) bekezdés c) pontja szerinti semmisségi ok fennállta volt megállapítható."

 

Bíró: Dr. Palotás Gergely

Adós képviseletében: Dr. Kiss-Gál Éva ügyvéd

 

 

 

46. A PKKB a 2013.11.08-i 22.G.301.616/2013/10. számú ítéletében megállapította a Merkantil Bank Zrt. kölcsönszerződésének semmisségét a Ptk. 205.§ (2) bekezdése és a Hpt. 213.§ (1) bekezdés a), b), c) és d) és e) pontjai alapján. A szerződés nem tartalmazza devizában a kölcsön összegét, ezért a felek lényeges kérdésben nem állapodtak meg, a THM megállapítása nem felel meg a törvényes feltételeknek, a szerződés nem tartalmazza az árfolyamrést és a törlesztő részleteket devizában. A szerződés nem tartalmazza az egyoldalú módosítás feltételeit. Nincs meghatározva devizában a törlesztőrészlet.

"A Ptk. 523.§ (1) bekezdése értelmében a kölcsönszerződés alapján a pénzintézet vagy más hitelező köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni." "Tekintettel arra, hogy devizaalapú, változó kamatozású kölcsönszerződésben nem került meghatározásra devizában a kölcsönösszege és a havi törlesztések összege sem, a szerződés a Hpt. 213. § (1) bekezdés a) és e) pontja alapján is semmis. A devizában meghatározott törlesztő részlet hiányában a Ptk. 205.§ (2) bekezdés szerinti lényeges elem nincs meghatározva, így az deviza alapú/elszámolású szerződésként nem jött létre."

"A Ptk. 205/B. (1) bekezdése alapján az általános szerződési feltétel csak akkor válik a szerződés részévé, ha alkalmazója lehetővé tette, hogy a másik fél annak tartalmát megismerje és ha azt a másik fél kifejezetten és ráutaló magatartással e1fogadta. A THM számítása a deviza alapú elszámolás miatt deviza konverzióval történik, amelyhez szükséges a devizaárfolyam napjának a szerződésben történő rögzítése a 41/1997. (III.5.) Korm. rendelet 11/B.§ (1) bekezdés szerint. Ez a nap a szerződésben nem szerepel, így a THM meghatározás a Hpt. 213. (1) bekezdés b) pontja szerint semmis. Nem került feltüntetésre a szerződésben a 41/1997. (III.5.) Korm. rendelt 11/B.§ (3) bekezdése szerint, hogy a THM számítás forint teljesítés alapján, vagy deviza fizetés figyelembevételével került-e kiszámításra. Fentiek alapján a bíróság megállapította, hogy a perbeli kölcsönszerződés a Hpt. 213.§ (1) bekezdés b) pontja alapján semmis."

"A bíróság megállapította, hogy a Hpt. 213. § (1) bekezdés c) pontja alapján, hogy a szerződés nem tartalmazza a deviza árfolyamrést, mint költséget."

"A bíróság megállapította, hogy a szerződésben nem volt egyértelmű az egyoldalú szerződés módosítás feltétele. A kölcsön szerződés 1. oldalának utolsó sora két tényezőre hivatkozik a törlesztő részlet változás okaként: CHF, LIBOR és CHF árfolyam. A bíróság ezen megjelölést nem találta elegendően szabályozott szerződésmódosítási feltételnek. Ezt erősíti a Hpt. 209.§ b) pontjának azon rendelkezése, hogy a bankkölcsönügylet általános szerződési feltételeit magába foglaló üzletszabályzatnak tartalmaznia kell legalább azt, hogy változtatható-e, és ha igen, milyen módon a kamat, illetve a 210.§ (2) bekezdése, amely szerint egyértelműen kell meghatározni a pénzügyi szolgáltatásra irányuló szerződésben minden feltételt. A kölcsönszerződés rendelkezései nem határozták meg egyértelműen és részletesen azon feltételeket, illetve körülményeket, amelyek esetében az alperes hiteldíjat jogosult volt megváltoztatni. Fentiek alapján a bíróság megállapította, hogy a perbeli kölcsönszerződés a Hpt. 213.§ (1) bekezdés d) pontja alapján semmis. A bíróság a fentiek alapján azt állapította meg, hogy a felek fogyasztási kölcsönszerződése a Hpt. 213.§ (1) bekezdés a), b), c), d), e) pontjában foglalt okok alapján érvénytelen."

 

Bíró: Dr. Henzsel Annamária

Adóst képviselte: Dr. Ölveczky István/Kerekes és Társai Ügyvédi Iroda

 

 

 

47. A Szegedi Törvényszék a 2013.11.18-i 13.P.21.048/2013/4. számú ítéletében megállapította az Erste Bank Hungary Zrt. kölcsönszerződésének semmisségét a Hpt. 213.§ (1) bekezdés a) és b) pontjai alapján. A szerződés nem tartalmazza a kölcsön összegét. A szerződés nem tartalmazza az egyoldalú módosítás feltételeit.

 

Bíró: Dr. Vágó Mária

Adóst képviselte: Dr. Bihari Krisztina ügyvéd/Bihari Ügyvédi Iroda

 

 

 

48. A Budapesti XX., XXI és XXIII. Kerületi Bíróság (Csepeli Bíróság) a 2013.11.27-i 17.P.XX.22.370/2013/20. számú ítéletében a végrehajtást megszüntette, mert az OTP Jelzálogbank Zrt. kölcsönszerződése semmis a Hpt. 213.§ (1) bekezdés a), c), d) és e) pontjai alapján. A szerződés nem tartalmazza devizában a kölcsönösszeget, az árfolyamrést. A szerződés nem tartalmazza az egyoldalú módosítás részletes feltételeit.

 

Bíró: Dr. Czirják Zsuzsanna

Adós képviselte: Dr. Dantesz Péter ügyvéd/1000.sz. Ügyvédi Iroda

 

 

 

48. A Tatabányai Törvényszék a 2013.03.12-i 10.P.21.001/2012/11. számú ítélete az FHB Jelzálogbank Nyrt. kölcsönszerződésében a kamatemelést nem találta tisztességtelennek.

A Győri Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2013.11.27-i Pf.IV.20.137/2013/3. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és megállapította az egyoldalú kamatemelés tisztességtelenségét a 18/1999. (II.5.) Kormányrendelet 2.§ d) pontja és a Ptk. 209.§ (1) bekezdés alapján, mert a szerződés nem tartalmazta az azonnali felmondás jogát.

Az elsőfokú bíróság elbagatelizálta a felmondási jogot arra hivatkozva, hogy azzal az adós úgysem tudott volna élni.

"Az elsőfokú bíróság a fenti jogszabályi rendelkezés alkalmazása során -bár a szerződés megkötésekor a megállapodás az egyoldalú módosítást lehetővé tevő rendelkezése mellett a felmondási jogot nem biztosította- tévesen úgy ítélte meg, hogy a támadott rendelkezés nem tisztességtelen, mert a felmondás nem teremt reális alternatívát a fogyasztó számára."

 

Ismeretes, hogy a hitelezés tekintetében a Hpt. a speciális szabály a Ptk-hoz képest. A Táblabíróság helyesen állapította meg, hogy a tisztességtelen szerződési feltételek vonatkozásában azonban fordított a helyzet: a Ptk. illetve a Kormányrendelet a speciális.

"A két jogszabály egymás közti viszonyában a Hpt. az általános, míg a Korm. rendelet a speciális rendelkezéseket tartalmazza."

 

Az ítélet megerősíti azt a Kúria véleményt, hogy a felmondás hiánya önmagában tisztességtelen, mégha az egyoldalú módosítás tisztességes is:

"Téves ekörben az az alperesi álláspont, hogy amennyiben egy szerződési kikötés egyéb tartalmi okokból nem minősíthető tisztességtelennek (megfelel a szimmetria, az egyértelműség és érthető megfogalmazás, a tételes meghatározás, az objektivitás, a ténylegesség és arányosság, az átláthatóság elvének), úgy ebben az esetben a felmondás hiánya miatt a szerződéses rendelkezés tisztességtelenségének megállapítására nincs mód. A Korm. rendelet hivatkozott rendelkezése ugyanis az azonnali hatállyal való elállásra vagy felmondásra lehetőséget nem biztosító szerződéses kikötés esetén minden további feltételtől függetlenül állít fel a tisztességtelenség mellett vélelmet."

 

Az előtörlesztés nem azonos az azonnali felmondással. A felmondás nem lehet költséghez, díjhoz vagy egyéb feltételhez kötve:

"Az alperes a vélelem megdöntése körében hivatkozott arra, hogy az előtörlesztés lehetősége az egyoldalú felmondás kikötésének hiányát alkalmas volt pótolni."

"... az előtörlesztési díj folytán a teljes előtörlesztéssel élő fogyasztó kötelezettségét súlyosabbá teszik, emellett az előtörlesztés lehetőségét időben is korlátozzák, így nem egyenértékű a felmondás jogával."

 

Nem szabad összekeverni a felmondás feltétel nélküliségét az előtörlesztés korlátozhatóságával:

"Az előtörlesztés ezen korlátozása ugyan jogszabályi felhatalmazáson (Jht.7.§-án) alapszik, tehát ebből a szempontból alappal nem kifogásolható,"

 

A Tábla azt is egyértelművé teszi, hogy a későbbi törvényi szabályozás nem teszi érvényessé a szerződést visszamenőlegesen:

"Ez az utólagos jogszabályi rendelkezés azonban nem képes a szerződés megkötésekor fennálló semmisségi okot, a tisztességtelenséget orvosolni."

 

Bíró:       I. fokon: _________________

II. fokon: Dr. Zámbó Tamás, Dr. Mauer Ádám, Dr. Sarmon Hedvig

Adós képviselte: Dr. Léhman György ügyvéd/Léhmann Ügyvédi Iroda

 

 

 

49. A Fővárosi Törvényszék a 2013.11.28-i 28.P.24.581/2012/17. számú ítéletében megállapította a Raiffeisen Bank Zrt. kölcsönszerződésének semmisségét a Hpt. 213.§ (1) bekezdés c) és d) pontjai alapján. A szerződés nem tartalmazza az árfolyamrést. A szerződés nem tartalmazza az egyoldalú módosítás feltételeit.

 

Bíró: Dr. Bene Lajos

Adós képviselte: Dr. Dantesz Péter ügyvéd/1000.sz. Ügyvédi Iroda

 

 

 

50. A Szolnoki Járásbíróság a 2013.03.21-i 1.P.20.518/2012/27. számú ítéletében a K&H Bank Zrt. végrehajtást kérő elleni végrehajtás megszüntetési keresetet elutasította, a kölcsönszerződést érvényesnek minősítette.

A Szolnoki Törvényszék mint másodfokú bíróság 2013.11.29-i 4.Pf.20.588/2013/5. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és megszüntette a végrehajtást, mivel a szerződés semmis a Hpt. 210.§ (3) bekezdés, a Hpt. 213.§ (1) bekezdés c) és d) pontja alapján.

"A törvényszék a Kúria döntése nyomán azt elfogadva megállapította, hogy a felek szerződése, mivel a kettős árfolyam alkalmazása a THM rendeletben foglaltak ellenére nincs feltüntetve, a szerződés a Hpt. 213.§ (1) bekezdés c) pontjába ütközés folytán semmis. A törvényszék a továbbiakban a szerződés semmisségét a Hpt. 210.§ (3) - (4) bekezdésre alapítva is megállapíthatónak találta."

"A törvényszék megítélése szerint az Általános Szerződési Feltételek 3. pontjában foglalt kikötés megfelelt a szerződéskor hatályos 210.§ (2) bekezdésének, azonban a (3) bekezdésben foglaltakat sérti."

 

A részletes meghatározottság hiányában az egyoldalú szerződésmódosítás tisztességtelen is, de a Hpt. szerint a teljes szerződés érvénytelen.

"A Kúria 2/2012. (XII. 10.) Pk. véleménye szól a fogyasztói kölcsönszerződésben pénzügyi intézmény által alkalmazott Általános Szerződési Feltételekben szereplő egyoldalú szerződés módosítási jog tisztességtelenségéről. A Pk. vélemény 6. pontjában elemzi a tisztességtelen egyoldalú szerződés módosításra vonatkozó olyan kikötések ismérveit, amelyek a fogyasztóval szerződő pénzügyi intézmény számára - a fogyasztó hátrányára - indokolatlan es egyoldalú előnyt nyújtanak. A perbeli esetben ugyan nem a tisztességtelen szerződési feltételek vizsgálata volt a per tárgya, hanem a szerződés érvénytelenségét előidéző okok vizsgálata, azonban a Hpt. 210.§ (3) bekezdésébe ütköző feltételek, amennyiben a Hpt. 213.§ (1) bekezdés d) pontját is sértik, a szerződés semmisségét vonják maguk után. Amennyiben tehát azoknak a feltételeknek, illetve a körülményeknek a részletes meghatározását a kölcsönszerződés nem tartalmazza, amelyek esetében a hiteldíj megváltoztatható vagy ha ez nem lehetséges, az erről szóló tájékoztatás, a fogyasztási lakossági kölcsönszerződés semmis. A perbeli esetben a kamat díj és egyéb szerződési feltételek egyoldalú megváltoztatásának konkrét feltételeit rögzítette az I. rendű alperes az Általános Szerződési Feltételek 5. pontjában."

 

A piaci viszonyok, jogszabályok, hatósági előírások banki üzletpolitika nem kellően részletes (és tisztességes) meghatározás:

"A törvényszék álláspontja szerint ez a meghatározás olyan mértékben általános, nem kellően részletes, amely a fogyasztó számára nem biztosítja előreláthatóan és egyértelműen az egyoldalúan módosítható feltételek estét, hogy ez a szerződés semmisségét vonja maga után. A pénzügyi intézetnek a Hpt. 210.§ (3) bekezdése alapján a fogyasztó számára felismerhető módon kell megfogalmaznia a szerződés módosítás feltételeit, amelynek lehetősége a szerződési rendezést követően már nem a pénzintézet egyoldalú elhatározásától függ, azaz az egyoldalú szerződésmódosítás jogát már nem bővítheti. A perbeli esetben a szerződésnek a kamatot, díjakat és egyéb feltételeket tartalmazó módosítási lehetőségei ennek a kitételnek nem felelnek meg, mert elismeri a pénzintézet egyoldalú szerződés módosítási jogát új kölcsöntípus bevezetésekor az Általános Szerződési Feltételek rendelkezéseinek kiegészítésével, továbbá belföldi és külföldi piaci viszonyok, jogszabályok, hatósági előírások banki üzletpolitikai feltétel megváltozására tekintettel anélkül, hogy közelebbi módon ezeket a feltételeket részletezné. Az új kölcsöntípus bevezetése vagy a bel- és külföldi pénzügyi piaci viszonyok változásához kötött módosítás oly mértékben általános, amely gyakorlatilag bármilyen okból lehetővé teszi a szerződés módosítását annak korlátozása nélkül. A banki üzletpolitika, mint a szerződés módosítást lehetővé tevő feltétel azon túl, hogy rendkívül tág teret nyújt a szerződés egyoldalú módosítására, kizárólag az I. rendű alperes saját döntésétől teszi függővé annak lehetőségét. Ezért a törvényszék álláspontja szerint a szerződés módosítás feltételeinek részletes meghatározása hiányában az idézett szerződési feltétel nemcsak a Hpt. 210.§ (3) bekezdését, hanem a 213.§ (1) bekezdés d) pontját is sérti. Ez utóbbi esetben viszont a jogszabályba ütközés a fogyasztási lakossági kölcsönszerződés semmisségét eredményezi. A fentiekre tekintettel tehát a törvényszék megállapította, hogy a peres felek közötti kölcsönszerződés sérti a Hpt. 213.§ (3) bekezdését és 213.§ (1) bekezdés d) pontját, ezért a szerződés ilyen okból is semmis. "

 

Bíró:       I. fokon: Dr. Kiss Kamilla Dóra

II. fokon: Dr. Sándorné Dr. Nagy Erika, Dr. Kovács Piroska, Dr. Karácsony Éva

Adós képviselte: Dr. Kerekes Andrea ügyvéd/Kerekes és Társai Ügyvédi Iroda

 

 

 

51. A PKKB a 2013.05.15-i 1.P.85.883/2013/8. számú ítéletében a Budapest Autófinanszírozási Zrt. kölcsönszerződését érvényesnek minősítette.

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 2013.11.29-i 72.Pf.637.210/2013/4. számú  ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és kimondta a szerződés semmisségét a Hpt. 213.§ (1) bekezdés c) pontja alapján.

Másodfokú ítélet indokolásából:

"A Hpt. 213. $-a fogyasztóvédelmi szabályt tartalmaz, az egyes pontokat ennek fényében kell értelmezni. Ez olyan norma, amely semmiféle eltérést nem enged meg, sem a Ptk., sem pedig más jogszabály erre felhatalmazást nem adhat. A kö1tség fogalmát anyagi jogi, illetve fogyasztóvédelmi szempontból elemezve csak az állapítható meg, hogy az árfolyamrés léte a tőkén felüli más fizetési kötelezettséget, illetve többletfizetést keletkeztet az alperesek oldalán. Az árfolyamrés ugyanis a vételi és eladási árfolyam közötti különbözet, amely a devizaárfolyamától független és amelyet mindig a hitelintézet állapít meg. Az eltérő árfolyamok alkalmazása tényként rögzíthető, az ebből eredő többletteljesítés pedig szintén tény, ugyanis az eladási árfolyam minden esetben magasabb a vételi árfolyamnál. Ehhez képest lényegtelen, hogy az árfolyamrés banküzemtani vagy közgazdasági szempontból költségnek tekinthető-e vagy sem. A Hpt. 213.§ (1) bekezdés c) pontja csak akkor juthat érvényre, és akkor biztosítható a jogalkotó céljának elérése, ha az árfolyamrést is költségnek kell tekinteni."

 

Bíró: Dr. Kerepesy Krisztián, Dr. Pigler Eszter Hajna, Dr. Matosek Edina

Adós képviselte: Dr. Orgován István ügyvéd/Orgován Ügyvédi Iroda

 

 

 

52. A Fővárosi Törvényszék 2012.10.26-i 20.P.23.027/2011/16. számú ítéletében elutasította az AEGON Magyarország Hitel Zrt. deviza elszámolású szabad felhasználású kölcsönszerződése érvénytelenségének megállapítását. A Fővárosi Ítélőtábla 2013.12.12.-i 6.Pf.20.353/2013/4. számú ítéletében megállapította a semmisséget a Ptk. 200.§ (2) bekezdés alapján, mert nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközik, a Ptk. 209.§ (1) bekezdés alapján, mert tisztességtelen, továbbá, hogy a szerződés a Ptk. 239.§ (2) bekezdés szerint nem teljesíthető (érvényessé nem nyilvánítható).

Tisztességtelen kikötések (az érthetőség miatt a dőlt betűs rész idézet a szerződésből):

"-a kölcsönszerződés általános szerződési feltételeinek (üzletszabályzatának) III.4.4. és III.5.5. pontjába foglalt az a kikötés, ami szerint a folyósított kölcsön forintban kifejezett összegét a deviza vételi árfolyam (folyósítási árfolyam), a felpereseket terhelő törlesztő részletek összegét pedig deviza eladási árfolyam (törlesztési árfolyam) alkalmazásával kell kiszámítani,

Lakossági üzletszabályzatban:

III.4. A kölcsön folyósítása

III.4.4. A Folyósítási árfolyam meghatározása a Raiffeisen Bank Zrt. által az aktuális napra meghirdetett érvényes lakossági svájci frank deviza vételi árfolyam alapján, a Társaság által alkalmazott, a hivatkozott árfolyamra vetített +/-1,5%-os sávon belül történik.

III.5. A kölcsön törlesztése, előtörlesztése

III.5.5. Második bekezdés: A devizában nyilvántartott kölcsön esetén az Adósnak a devizában nyilvántartott kölcsön forint ellenértékét kell megfizetni. AZ egyes Törlesztőrészletek forint ellenértékét a Társaság az általa alkalmazott, az esedékesség napján érvényes Törlesztési árfolyam alapján határozza meg, amennyiben ez nem Banki munkanap, akkor a soron következő első Banki munkanapon érvényes Törlesztési árfolyamon.

 

- a kölcsönszerződés II. Általános rész 9.1. pontjába foglalt az a kikötés, ami szerint a kölcsönszerződésből eredő kötelezettségek elszámolása a folyósítási és törlesztési árfolyamra meghatározottak az irányadók,

Kölcsönszerződésben

II.9. Fizetési kötelezettségek elszámolása

II.9.1. A fizetési kötelezettségek elszámolására a mindenkor hatályos Üzletszabályzat Folyósítási árfolyamára és Törlesztési árfolyamára meghatározottak az irányadók.

 

- a kölcsönszerződés Különös rész I.4. és az Általános rész II.2.2., II.5.2., II.7., II.9.2. és II.13.2. pontjaiba, valamint az üzletszabályzat III.3.12. és XI.1. pontjaiba foglalt azon kikötések, amelyek az alperest a kölcsönszerződés egyoldalú módosítására jogosítják fel, valamint

Kölcsönszerződésben

I.4. Az Ügyleti kamat mértéke:

A Kölcsön kamatlába Kamatperiódusonként változtatható, mértéke a szerződés aláírásakor az első 1 kamatperiódusban évi 6,68% ezt követően 7.68%, mely megegyezik a jelen szerződés aláírások hatályos az AEGON Magyarország Hitel Zrt. szabad felhasználású kölcsönének Hirdetményében meghatározott SZF004, SZF005 kölcsön jövedelemvizsgálat melletti minimális jövedelem figyelembevételével fedezetalapú kölcsönjóváhagyás esetén alkalmazandó ügyleti kamat mértékével.

II.2. A Kölcsön kamata:

II.2.2. Második és harmadik mondat:

Az ezt követő kamatperiódusokra a Hitelező jogosult – a mindenkor hatályos Hirdetményében meghatározottak alapján – a fentiektől eltérő kamatlábat megállapítani, mely minden esetben a következő Kamatperiódus első napjától érvényes az adott Kamatperiódusra.

A fent meghatározottakon kívül a Hitelező jogosult a Kamatlábat a jövedelemvizsgálat nélküli fedezet alapú kölcsönjóváhagyás esetén alkalmazandó ügyleti kamat mértékére egyoldalúan módosítani, amennyiben a jövedelemre vonatkozó feltételek nem teljesülnek.

II.5. A Kölcsön visszafizetése, kamatának, költségének megfizetése:

II.5.2. A Hitelező jogosult az egyes Kamatperiódusokra új havi Törlesztőrészletet meghatározni és arról, valamint a megváltozott egyéb feltételektől az Adóst a jelen szerződésben hivatkozott Értesítő Levél útján – legkésőbb a soron következő Törlesztőrészlet esedékességét 10 nappal megelőzően – tájékoztatni. A jelen pontban hivatkozott értesítés tartalmazza továbbá a Technikai ügyfélszámlán az értesítést megelőző Kamatperiódusban történt jóváírásokat és terheléseket.

II.7. Egyéb díjak, költségek

Adós/adóstárs kötelesek a Hitelező mindenkor hatályos Hirdetményében, Üzletszabályzatában meghatározott egyéb díjakat, költségeket megfizetni az abban meghatározottak szerint.

II.9. Fizetési kötelezettségek elszámolása

II.9.2. Amennyiben jelen Kölcsönszerződés másként nem rendelkezik, a Hitelező egyoldalúan jogosult jelen Kölcsönszerződés vonatkozásában a kamat-, illetve egyéb díjtételeinek mértékét megváltoztatni(emelni, csökkenteni), valamint új díj-, és költségtípust bevezetni, különösen amennyiben az ügylet finanszírozásához szükséges költségei változnak, így különösen az irányadó pénizpiaci kamatok szintje (a jegybanki alapkamat, a BUBOR, a CHF LIBOR, az MNB repo és betéti kamatlábak, a bankközi kamatok stb.), a KSH által meghatározott inflációs ráta, továbbá az egyéb pénzpiaci forrásszerzési lehetőségek, operációs költségek és a jogszabályok változása esetén.

II.13. Egyéb rendelkezések

II.13.2. Amennyiben bármely, különös tekintettel a Kölcsön pénznemére vonatkozó jogszabály, vagy bármely egyéb hatósági rendelkezés, vagy ezen szabályok értelmezésének változása folytán a Hitelezőnek a szerződéskötéskor előre nem látható további költsége vagy egyéb fizetési kötelezettsége merül fel amiatt, hogy jelen szerződésben hitelezőként szerepel, az Adós/adóstárs köteles(ek) a Hitelező felszólítására megfizetni azt az összeget, amely fedezi a Hitelező ilyen költségét vagy fizetési kötelezettségét, illetőleg ilyen esetben a Hitelező jogosult a kölcsön kamat-, illetve díjtételeit egyoldalúan módosítani.

 

Lakossági üzletszabályzatban

III.3. A kölcsön díja, kamata és költségei

III.3.12.

A Társaság jogosult kölcsön ügyleti kamatát, késedelmi kamatát és egyéb költségeit egyoldalúan módosítani, különösen –de nem kizárólagosan – a bankközi hitelkamatok (BUBOR, CHF LIBOR), a jegybanki alapkamat és az állampapírok hozama az adott hónap első napján az előző hónap első napjához képest minimum 0,1 százalékpontos, a fogyasztói árindex 1%-os változása, valamint a Társaság Ügyfél számára is előzetesen megismerhető forrás- és egyéb költségei jelentős, 0,1 százalékpontot meghaladós változása esetén. A Társaság jogosult a szerződés megkötésekor a Hirdetményben meghatározott kamatokon, díjakon, költségeken kívűl új díjak, költségek egyoldalú bevezetésére.

XI. A szerződés módosítása, megszűnése

XI.1. A Társaság fenntartja magának a jogot, hogy a kamatot, díjat vagy bármely más szerződési feltételt egyoldalúan módosítsa. A társaságot az egyoldalú módosításra feljogosító feltételeket, illetve körülményeket a jelen Üzletszabályzat, valamint az egyes szerződések tartalmazzák.

 

- az üzletszabályzat III.3.1. és III.3.17. pontjaiba foglalt azon kikötések, amelyek az alperest költségek felperesre való áthárítására jogosítják fel."

Lakossági üzletszabályzatban

III.3. A kölcsön díja, kamata és költségei

III.3.1. Első bekezdés: A kölcsönszerződés és/vagy a Hirdetmény tartalmazza az induló Törleszőtrészletek, Törlesztésfedezeti életbiztosítással összekötött kölcsön esetén a fizetendő kamat, kezelési költség összegét, annak a Kölcsön Kezdőnapjától függően várható számát, valamint az első és utolsó Törlesztőrészlet esedékességének meghatározását, a teljes hiteldíj mutató mértékét, és az abban foglalt ügyleti kamatot, díjat és költséget, emellett mindazt a díjat, és költséget, mely a teljes hiteldíj-mutató számításánál nem került figyelembe vételre, valamint azokat a díjakat, költségeket, melyek a kölcsön futamideje alatt felmerülhetnek, azzal, hogy a ténylegesen megfizetendő mértéket/összeget, a mindenkor hatályos vonatkozó Hirdetmény tartalmazza. A Társaság áthárítja az Ügyfélre a szerződéses jogviszony során a Társaság és az Ügyfél közötti jogviszonnyal kapcsolatban felmerült a Kölcsönszerződés és/vagy a Hirdetményben meg nem határozott egyéb költségek, az esetleges hatósági és egyéb eljárási díjak, illetve az illetékek megfizetését.

III.3.17. Amennyiben bármilyen (i) jogszabály vagy rendelkezés vagy annak bírói vagy közigazgatási értelmezésében bekövetkezett változás, vagy (ii) bármely jelenlegi vagy későbbi jegybanki vagy hatósági rendelkezésnek a Társaság részéről történő megfelelése többletköltséget okoz a Társaság részére valamely hitel/kölcsön vagy egyéb hitel jellegű műveletre vonatkozó szerződés alapján nyújtott szolgáltatás fenntartásával kapcsolatban, akkor azt a Társaság jogosult az Ügyfélre továbbhárítani. A megnövekedett költségek felmerülése esetén, a Társaság az Ügyfelet értesíti, és egyúttal közöli annak várható nagyságát.

 

 

A saját árfolyam alkalmazásáról

Az eladási és vételi árfolyam ellenszolgáltatás nélküli felszámítsa tisztességtelen.

"Az üzletszabályzat III.4.4. pontja szerint a folyósítási árfolyam meghatározása a Raiffeisen Bank Zrt. által az aktuális napra meghirdetett érvényes lakossági svájci frank deviza vételi árfolyam alapján, a társaság által alkalmazott, a hivatkozott árfolyamra vetített +/-1,5%-os sávon belül történik. "Az üzletszabályzat III.5.5. pontja szerint a törlesztési árfolyam meghatározása a Raiffeisen Bank Zrt. által az aktuális napra meghirdetett érvényes lakossági svájci frank deviza eladási árfolyam alapján, a társaság által alkalmazott, a hivatkozott árfolyamra vetített +/-1,5%-os sávon belül történik. Tényleges deviza adásvétel hiányában az alperes azáltal, hogy a kölcsön folyósításakor a svájci frankot vételi árfolyamon számította át forintra, a kölcsön visszafizetésekor pedig magasabb, eladási árfolyamon számítja át a forintot svájci frankra, a felperesek rovására nyereségre - a vételi és az eladási árfolyam közötti különbségre- tesz szert anélkül, hogy e nyereség ellenében bármilyen szolgáltatás nyújtana. Az árfolyamkülönbség felperesekre terhelését sem a kölcsön folyósításával kapcsolatos, a teljes hiteldíj mutatóban nem kalkulált költség, sem olyan kockázat nem indokolja, aminek a felmerülésével az alperes alappal számolhat. Mindezek miatt a kölcsönszerződés III.4.4. pontjába és a III.5.5. pontjába foglalt, gyedileg meg nem tárgyalt kikötés, ami szerint a svájci frank devizanemben nyilvántartott kölcsön összegét a folyósításkor deviza vételi árfolyamon kell forintra, az adós által teljesített törlesztőrészleteket pedig deviza eladási árfolyamon kell devizára váltani, a feleknek a szerződésből eredő  jogait és kötelezettségeit a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a felperesek hátrányára állapítja meg, ezért a Ptk. 209.§ (1) bekezdés értelmében tisztességtelen, és a Pkt. 209/A.§ (2) bekezdése alapján semmis."

 

Az eladási és vételi árfolyam egyoldalú meghatározása tisztességtelen.

"Az üzletszabályzat I.1.10. pontjának 2. bekezdése, I.1.10. pontjának 22. bekezdése III.4.4. pontja és III.5.5. pontja lehetőséget ad az alperesnek arra, hogy a folyósítási, illetve a törlesztési árfolyamot az e pontokban rögzített 3 %- sávon belül egyoldalúan maga határozza meg. Az Ítélőtábla álláspontja szerint ez a szerződési feltétel azáltal, hogy az alperes a felperesek szolgáltatásának összegét az árfolyam meghatározásával egyoldalúan maga állapítja meg, és ezzel a szerződésben rögzített, erre okot adó körülmény bekövetkezése nélkül is egyoldalúan terhesebbé teheti a felperesek kötelezettségét, a feleknek a szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a felperesek hátrányára állapítja meg, ezért a Ptk. 209.§ (1) bekezdés értelmében tisztességtelen, és a Pkt. 209/A.§ (2) bekezdése alapján semmis."

 

A törlesztőrészletek kiszámíthatatlanok az árfolyam megállapítás tisztességtelensége miatt. A törlesztőrészlet hiánya miatt azonban a szerződés már teljesíthetetlen, semmiképpen nem lehet érvényessé nyilvánítani.

"A fenti szerződési feltételek semmisségének következménye az, hogy a kölcsönszerződés nem tartalmaz érvényes megállapodást arra vonatkozóan, hogy a törlesztőrészletek esedékessé válásakor a svájci frankban meghatározott törlesztőrészleteket milyen árfolyam alkalmazásával kell forintra átszámítani. Emiatt a szerződés alapján nem állapítható meg az egyes törlesztőrészletek összege. Ennek hiányában viszont a szerződés nem teljesíthető, amely a Ptk. 239.§ (2) bekezdésére figyelemmel az egész szerződés semmisségéhez vezet.  "

 

Kamat és díj-emelésről

Nincs oklista

A kölcsönszerződés I.4., II.2.2. és II.7. pontja, valamint az üzletszabályzat XI.1. pontja egyáltalán nem tartalmaz oklistát.

 

Az "így  különösen" felsorolás nem konkrét oklista.

A kölcsönszerződés II.9.2.pontja és az üzletszabályzat II.3.12. pontja azt rögzíti, hogy különösen mikor kerülhet sor a szerződés egyoldalú módosítására. A különösen szó alkalmazásából az a következtetés vonható le, hogy a szerződés nem teljeskörűen, hanem csak példálózó jelleggel sorolja fel a szerződés egyoldalú módosítását lehetővé tevő okokat, az alperes azonban egyéb, a szerződésben meg nem határozott okokból is fenntartja magának az egyoldalú szerződésmódosítás jogát.

 

Az oklista olyan széles lehetőséget ad a Hitelezőnek, hogy az gyakorlatilag követhetetlen, elelnőrizhetetlen.

A kölcsönszerződés II.13.2. pontja szintén tartalmaz oklistát, az ebben feltüntetett., a szerződés egyoldalú módosítására okot adó körülmények azonban nem kellően konkrétak, nem kellően átláthatóak és értelmezhetőek. Emiatt rendkívül széles, a felperesek számára előre nem látható körben teszi lehetővé az alperesnek a szerződés egyoldalú módosítását.

 

A szabályozatlan díjemelés tisztességtelen

Figyelemmel arra, hogy oklista hiányában az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőséget ad az alperesnek arra, hogy a szerződésben rögzített, a felperesek számára meg nem ismerhető, alapos ok nélkül megemelje a szerződésben meghatározott kaatok, díjak és költségek összegét, illetve a szerződéskötés időpontjában a szerződésben nem rögzített újabb díjakat és költségeket alkalmazzon, az egyoldalú szerződésmódosítás kikötése a feleknek a szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a felperesek hátrányára állapítja meg, ezért a Ptk. 209.§ (1) bekezdés értelmében tisztességtelen, és a Pkt. 209/A.§ (2) bekezdése alapján semmis.

 

A díjak, költségek meghatározás nélküli áthárítása tisztességtelen

Az üzletszabályzat III.3.1. és III.3.17. pontja feljogosítja az alperest arra, hogy olyan költségeke hárítson át a felperesekre, amely költségek felmerülése és összege nem függ a felperesek magatartásától. Az ilyen, a felperesek érdekkörén kívül eső okból felmerült költségek teljes mértékben való felperesekre hárítása a feleknek a szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a felperesek hátrányára állapítja meg, ezért a Ptk. 209.§ (1) bekezdés értelmében tisztességtelen, és a Pkt. 209/A.§ (2) bekezdése alapján semmis.

 

Jóerkölcsbe ütközés

A devizakockázat beláthatatlan, ennek mérték nélküli rátelepítése a laikus ügyfélre erkölcstelen, mivel a hitelező szakmai és gazdasági potenciálja (az információs asszimetria miatt) alkalmasabb a kockázat kezelésére. Figyelemreméltó, hogy az ítélet nincs ellentmondásban a Kúria 6/2013 PJE határozatával. Nem jóerkölcsbeütköző az árfolyamkockázat ügyfélre telepítése. Nem kötelező az árfolyam változás meghatározása, ismertetése "2022. évre".  Az ítélőtábla azonban tovább megy és szakmailag kimunkálatlannak látja a törlesztőrészlet emelkedésnek felső határát, amely természetes személynél, fogyasztónál nem lehet végtelen. A Kúria szerint bízni lehetett az euró övezethez csatlakozásban. Az ítélőtábla nem elemzi az akkori jövőképet, csupán jogi, erkölcsi alapokra helyezkedve állapítja meg, hogy a fogyasztó számára kell egy felső határ a felelőssége tekintetében.

Ennek a kockázatnak a viselésére a hitelintézetek a vagyoni helyzetüknél fogva lényegesen nagyobb képességgel rendelkeznek, mint a fogyasztói kölcsönöket igénybevevő magánszemélyek. Emiatt a fizetési kötelezettség összegének devizaárfolyam változáshoz kötése olyan módon, hogy a devizaárfolyam emelkedésének kockázatát az adós korlátozás, felső értékhatár nélkül köteles viselni, az adós hátrányára jelentősen megbontja a szerződő felek érdekegyensúlyát. Az ítélőtábla álláspontja szerint az olyan kölcsönszerződés, amelyik az árfolyamváltozás kockázatát felső értékhatár meghatározása nélkül, korlátlanul megbontja a szerződő felek érdek egyensúlyát, nem egyeztethető össze a társadalom általános értékítéletével, általános erkölcsi normát sért, emiatt nyilvánvalóan jó erkölcsbe ütközik. A peres felek kölcsönszerződése nem állapítja meg a felperesek árfolyamkockázat viselésének felső határát, hanem az árfolyam emelkedés kockázatát korlátozás nélkül a felperesekre hárítja. Ezért a szerződés nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközik, és a Ptk. 200.§ (2) bekezdés második mondata alapján semmis.

 

A táblabíróság -kereseti kérelem hiányában- nem rendelkezett az érvénytelenség jogkövetkezményéről, de az elveket lefektette: teljes semmisség esetén a bíróság is csak úgy dönthet, ahogy a fogyasztó érdekében áll. Megállapítási keresetben nincs helye a jogkövetkezmények alkalmazásának:

A jelen perben azonban a felperesek keresete kizárólag a kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítására irányult, de nem terjedt ki az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonására. A szerződés érvénytelenségének a Ptk. 237.§ (1) és (2) bekezdésében meghatározott jogkövetkezményeit a felek levonhatják maguk is közös megegyezésük alapján, megállapodás hiányában a jogkövetkezmények levonását bíróságtól kérhetik.

 

A bíróság csak a fogyasztó érdekében dönthet. A táblabíróság felhívta a Hpt. 213.§ (3) bekezdést, de hivatkozhatott volna a Ptk. 209/A.§ (2) bekezdés második mondatára is, amely szintén arról rendelkezik, hogy a semmisségre csak a fogyasztó érdekében lehet hivatkozni.

A Hpt. 213.§ (3) bekezdése értelmében a fogyasztói kölcsönszerződés semmisségére csak a fogyasztó érdekében lehet hivatkozni. Erre a törvényi rendelkezésre figyelemmel az érvénytelenség jogkövetkezményei közül csak az alkalmazható, amelyik megfelel a felperesek érdekeinek.

 

Bíró:       I. fokon:                 Dr. Jaszenovicsné Dr. Kósa Csilla

II. fokon:               Világhyné Dr. Böcskei Terézia, Dr. Lente Sándor és Dr. Csóka István

Adós képviseletében:        Dr. Ölveczky István ügyvéd/Kerekes és Társai Ügyvédi Iroda

 

 

 

53. A PKKB 2013.12.10-i 8.G.302.523/2013/13. számú ítéletében az árfolyamrés feltüntetésének hiánya miatt a Hpt. 210.§ (2) bekezdés alapján, a Ptk. 200.§ (2) bekezdés szerint jogszabályba ütköző, ezért  szerint semmis a HitEx Pénzügyi Zrt. devizalízing szerződése.

"... a pénzügyi lízingszerződésben nem került külön feltüntetésre az árfolyamrés, a vételi és az eladási árfolyam közötti eltérés, mint a Hpt. 210.§ (2) bekezdésben meghatározott egyéb költség mértéke."

 

Bíró: Dr. Bata Tímea

Adós képviseletében: Dr. Némethi Gábor ügyvéd

 

 

 

54. A Fővárosi Törvényszék 2014. január 21-i 28.P.24.021/2012/21. számú ítéletében megállapította, hogy az CIB Lízing Zrt kölcsönszerződése semmisségét a Hpt. 213.§ (1) bekezdés c) és d) pontja alapján.

A bíróság a Hpt. 213.§ (1) bekezdés c) pontjáról az alábbiakat fejti ki:

"A szerződés költségei:

A szerződés kizárólag a teljes hiteldíjmutatót tartalmazza, jelzi, hogy a felperes felszámít valamilyen hiteldíjat. Nem állapítható meg azonban, hogy a teljes hiteldíjmutató milyen kamatok, költségek alapján került meghatározásra. Sem a kamat összege, sem az eladási és vételi árfolyam különbözete nincs feltüntetve a szerződésben, az sem állapítható meg, hogy a bank milyen egyéb költséget számít fel, felszámít-e egyáltalán költséget.

 

Utólagos levelek, így a fizetési ütemezés nem válhat a szerződés részévé:

Az általános szerződési feltételek 9. pontja szerint az ügyleti kamat az utólagosan megküldött fizetési ütemezésből számítható ki. A szerződés VIII.1. pontja szerint a fizetési ütemezés a szerződés mellékletét képezi és amennyiben az adós a fizetési ütemezést megküldését követő 3 munkanapon belül nem emel kifogást a fizetési ütemezéssel szemben, akkor a hitelező jogosult úgy tekinteni, hogy a mellékletben foglaltakat elfogadja. Amennyiben az utólagosan megküldött fizetési ütemezés a szerződés erejénél fogva a szerződés részévé válna, úgy ez azt jelentené, hogy az adós ráutaló magatartással fogadná el ezt a szerződési feltételt. A Hpt. 210.§ alapján a fogyasztói kölcsönszerződéseket kizárólag írásban lehet megkötni. A ráutaló magatartással elfogadott szerződési feltétel a felek erre irányuló rendelkezése esetén sem válhat a szerződés részévé. A szerződés azonban ettől eltérően rendelkezik, mivel az adós hallgatása esetén nem automatikusan válik a szerződés részévé a fizetési ütemezés, hanem a hitelező diszkrecionális jogkörébe utalja, hogy a szerződés részévé kívánja-e tenni a fizetési ütemezést, vagy nem. (Az a megfogalmazás, hogy a hitelező jogosult úgy tekinteni, hogy az adós a fizetési ütemezést elfogadja, magában foglalja azt a jogot is, hogy az ellenkezőjét tekintse.) A szerződés szerint a fizetési ütemezés csak akkor válik a szerződés mellékletévé, ha a bank kikötött jogosultságával élve annak kívánja tekinteni. A fizetési ütemezés alapján is csak a megadott képlet útján számítható ki az ügyleti kamat, így a szerződés a kamat éves, százalékban kifejezett mértékét még abban az esetben sem tartalmazná, ha a törlesztési ütemezés részévé válna.

 

A kamat referencia és kamatfelár részét is be kell mutatni:

A törlesztési ütemezés számszerűsítve feltüntetett referencia kamatlábat. A referencia kamatláb általánosan elfogadott jelentése szerint azt a kamatlábat jelöli, amely az ügyleti kamat számításának alapjául szolgál. Nem állapítható meg a szerződésből, hogy a referencia kamatláb és az ügyleti kamat egyező-e. Az általános szerződési feltételek következetesen megkülönbözeti a referencia kamatláb és az ügyleti kamat egyező-e. Az általános szerződési feltételek következesen megkülönbözteti a referencia- és az ügyleti kamatot, így azok nyilván különböznek. Nem állapítható meg a szerződésből, hogy mennyi az ügyleti kamatláb, illetőleg az a referencia kamatláb alapján milyen módon határozható meg."

 

A bíróság a Hpt. 213.§ (1) bekezdés d) pont szerinti semmisséget az alábbiakkal indokolja:

Hiteldíj módosításának feltételei:

A bíróságnak azt kellett megállapítania, hogy a Hpt. 213.§ (1) bekezdése d) pontja alkalmazása szempontjából mennyire részletesen kell meghatározni azon feltételek, körülmények körét, amelyek esetében a hiteldíj megváltoztatható:

A bíróság álláspontja szerint amennyiben a Hpt. 213. § (1) bekezdése e) pontját jogszabályi környezetéből, a jog rendszeréből kiragadva, a jogalkotó céljának értékelését mellőzve öncélúan kellene értelmeznie, úgy a feltételek, körülmények felsorolása részletes, mivel egymástól elválasztva, pontokba szedve kerültek feltüntetésre. A Hpt. rendelkezése a fogyasztóvédelmében írja elő a jogalkotó azon feltételek részletese meghatározásának kötelezettségét, amelyek mellett a hiteldíj egyoldalúan módosítható. Ha napi szinten is állandóan változó általános körülményeket kellene feltüntetni, úgy a hitelező akkor és úgy módosíthatná a hiteldíjat, ahogy szeretné. Ez nem fogyasztóvédelem, hanem a fogyasztó kiszolgáltatása. A jogszabály nem pusztán a körülmények, feltételek általános körülírását teszi kötelezővé, hanem azok részletese meghatározását. A részletes szó tartalmának jogi értelmezése a bíróság feladata, mivel e körben értelmezik eltérően a felek a jogszabályt.

A bíróság (2/2012. PK vélemény alapján megfogalmazott) álláspontja szerint a feltételek, körülmények felsorolása akkor kellően részletes, ha

a)       tartalma a fogyasztó számára világos, érthető (egyértelmű és érthető megfogalmazás elve);

b)       az egyoldalú szerződésmódosítás feltételei tételesen meghatározottak, vagyis van ok-lista, és az nem példálózó jellegű felsorolást tartalmaz (tételes meghatározás elve);

c)       az egyoldalú módosítás feltételei objektív jellegűek, vagyis a fogyasztóval szerződő félnek nincs módja a feltétel bekövetkeztét előidézni, abban közrehatni, a módosításra okot adó változás mértékét befolyásolni (objektivitás elve)

e)  a fogyasztó előreláthatta, hogy milyen feltételek teljesülése esetén és milyen mértékben kerülhet sor további terhek rá történő áthárítására (átláthatóság elve);

 

A felek közötti szerződés része a hiteldíj, ezért a hiteldíj egyoldalú módosítása feltételhez kötött szerződésmódosítás. A hiteldíj egyoldalú módosítására vonatkozó szerződéses rendelkezéseknek ezért meg kell felelniük a feltételek meghatározására vonatkozó minimális követelményeknek. Az egyértelmű és érthető megfogalmazás elve, valamint a tételes meghatározás elve a Ptk. 228.§ (3) bekezdéséből, az objektivitás elve a Ptk. 229.§ (2) bekezdéséből magától értetődően következik. E minimális követelmények megtartása nélkül nincs érvényesen meghatározott feltétel.

A feltételhez kötött szerződésmódosítással szemben támasztott másik nyilvánvaló minimális követelmény a szerződésmódosítás tartalmának meghatározása. A szerződés a Ptk. 205.§ (1) bekezdése szerint a felek kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre. A Hpt. 210.§ szerint a szerződést írásba kell foglalni. A hiteldíj módosítása a bank egyoldalú nyilatkozata, így kölcsönösségről nem lehet szó, amennyiben pedig az adós nem írásban fogadja el az egyes hiteldíjmódosításokat, úgy az írásbeliség követelménye sem teljesül. A feleknek tehát a szerződésben kell rögzíteniük, hogy amennyiben annak feltételei beállnak, úgy miképpen módosul a szerződés. Ez történhet a módosítás meghatározott tartalmának rögzítésével vagy akár számítási mód meghatározásával. Ez a kötelmi jog alapelveiből logikailag egyenesen következő megállapítás alapozza meg az átláthatóság elvének követelményét.

 A bíróság azt vizsgálta, hogy a szerződés a fenti követelményeknek megfelel-e:

Az általános szerződési feltételek21. pont a.) pontjában meghatározott feltétel- amennyiben az ügyleti kamat ismert lenne – a fenti követelményeknek megfelel: referenciakamat változása esetén azzal egyező ügyleti kamat módosítást tesz lehetővé, (Az már a tisztességtelenség körébe tartozó kérdés, hogy a cégcsoport másik tagja által megállapított kamat referenciakamat.)

 

Az általános szerződési feltételek 21. pont b.) pontjában meghatározott feltételek az alábbiak:

Tőke- és pénzpiaci kamatlábak emelkedése:

Példálózó jellegű, általánosító meghatározás, a tételes meghatározás elvének nem felel meg. Nem állapítható meg, hogy pontosan milyen tőke- és pénzpiaci kamatlábak adhatnak alapot az ügyleti kamat módosítására, az sem, hogy a magyar vagy sváci tőkepiac befolyásolhatja-e a kamatlábat. A tőke- és pénzpiaci kamatok naponta változnak, így ezek változása tükrében történő módosítási lehetőség gyakorlatilag korlátlan módosítási lehetőséget jelent.

Az átláthatóság elve nem érvényesül.

 

Jegybanki alapkamat emelkedése:

A meghatározás abban az esetben lehetne tételes és objektív, ha meg lenne állapítható, hogy melyik jegybanki alapkamat emelkedése esetén emelhető az ügyleti kamat. A magyar szóhasználat szerint amennyiben egy fogalom külföldi kapcsolódása nincsen megjelölve, úgy magyar vonatkozásúnak szokás tekinteni, kivéve, ha a szövegkörnyezet vagy a körülmények mást nem indokolnak. A szerződés megszövegezése nem utal egyértelműen a svájci jegybanki alapkamatra, azonban a ténylegesség elvének nyilvánvalóan nem felelhet meg a magyar jegybanki alapkamat alapulvétele, hiszen az a svájci frank alapú elszámolást nem érintheti.

Az átláthatóság elve nem érvényesül.

 

A bankközi hitelkamatok emelkedése:

Példálózó jellegű, általánosító meghatározás. A „bankközi hitelkamatok” egy gyűjtőfogalom, a kamat devizanemről (pl: Bubor, Libor, Euribor stb…) és futamidőtől (pl: 3 havi, 6 havi stb…) függően változhat. Minden nap változik valamilyen bankközi kamat, így ez a meghatározás nem felel meg a tételesség követelményének.

Az átláthatóság elve nem érvényesül.

 

Refinanszírozási feltételek megváltozása:

A megjelölés példálózó jellegű, általánosító. Nincsen meghatározva, hogy milyen refinanszírozási feltételeket jelöl meg az alperes, mit tekint egyáltalán refinanszírozási feltételnek. Az alperes döntése alapján különböző refinanszírozási lehetőségeket (pl: devizabetét, kötvénykibocsátás, kölcsön, swap) vehet igénybe, ezek eltérő költségekkel járnak. A költségeket az is befolyásolhatja, hogy az alperes megbízható piaci magatartása esetén kedvezőbb áron juthat bizonyos forrásokhoz, mint az a pénzügyi intézmény, amelynek finanszírozását (pl: felelőtlen hitelezése miatt) nagyobb kockázatúnak ítéli meg a piac. Egyértelműen az alperes piaci magatartásán, kockázatkezelési stratégiáján múlik, hogy a refinanszírozási lehetőségek közül melyik lehetőséget veszi, veheti igénybe, így az objektivitás elvének sem felel meg ez a meghatározás.

Az átláthatóság elve nem érvényesül.

 

Amennyiben az ok-lista, mint feltételrendszer nem zárt, azaz akár egy eleme nem felel meg a minimális követelményeknek, úgy az oklista egésze sem teljesíti e követelményt, mivel a hitelező a hiányos pontra hivatkozással önkényesen módosíthatja a hiteldíjat. A bíróság a fentiek szerint azt állapította meg, hogy a szerződésben meghatározott ok-lista két pontja megfelelő, egy pontja a tételes meghatározás és objektivitás elvének felel meg, a többi pont nem kellően részletes.

 

Bíró: Dr. Bene Lajos

Adós képviselte: Dr. Léhner Zsuzsanna ügyvéd

 

 

 

55. A PKKB 2012.09.20-i 17/P.94.651/2011/19.számú ítéletében elutasította az OTP Jelzálogbank Zrt. devizakölcsön szerződése semmisségének megállapítását. A Fővárosi Törvényszék 2013.02.06-i 45.Pf.639.488/2012/6.számú ítéletében az I. fokú ítéletet helybenhagyta. A Kúria 2014.02.27-i Gfv.VII.30.140/2013/8. számú felülvizsgálati ítéletével az I.fokú ítéletet hatályon kívül helyezte és megállapította a semmisséget a Hpt. 213.§ (1) bekezdés c) pontja alapján.

Két elutasító ítélet után is felülírta a Kúria a bíróságok döntéseit: a kettős árfolyam alkalmazása költség. A 6/2013. PJE Határozatot követően is a teljes semmisséget állapította meg.

A Kúria az EBH.2013.G.10. számon közzétett elvi határozatában úgy foglalt állást, hogy a deviza alapú kölcsönszerződésekben a deviza eladási és vételi árfolyam alkalmazása olyan költségnek minősül, amelyet a Hpt. 213.§ (1) bekezdés c) pontja alapján a szerződésben éves %-os formában is fel kell tüntetni. Ennek hiánya a szerződés semmisségét eredményezi. A jelen perben a felülvizsgálati kérelem alapján-figyelemmel a hivatkozott elvi határozat tartalmára- a rendelkezésre álló peranyagból egyértelműen megállapítható, hogy a perbeli szerződés nem tartalmazta a deviza eladási és vételi árfolyam alkalmazásából eredő költség éves %-os értékét. Emiatt a kölcsönszerződés érvénytelen.

Mindezekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275.§ (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az elsőfokú ítéletét megváltoztatta és  megállapította, hogy a perbeli szerződés a Hpt. 213. § (1) bekezdés d) pontja alapján semmis, mivel nem tartalmazza az árfolyam különbözet (árfolyamrés) mint költség éves %-os értékét.

 

Megállapítási perben nem lehet -a kereseti kérelmen túlterjeszkedni és- rendelkezni a jogkövetkezményekről.

A felperes az érvénytelenség jogkövetkezményének levonását nem kérte, így arról a Kúria nem határozott, nem határozhatott.

 

Bíró:       I. fokon: Dr. Antal Erika

II. fokon: Dr. Szecskóné Dr. Kiss Adrien, Dr. Schöner Nóra Enikő és Gubacsiné Dr. Tamás Andrea

II. fokon: Dr. Vezekényi Ursula, Dr. Osztovits András, Dr. Csőke Andrea Dr. Pethőné Dr. Kovács Ágnes és Dr. Török Judit

Adós képviseletében: Dr. Ölveczky István ügyvéd/ Kerekes és Társai Ügyvédi Iroda

 

 

 

56. A Fővárosi Törvényszék 2013.06.18-i 17.G.40.839/2013/4. számú ítéletében a keresetet elutasította, nem találta tisztességtelennek az MKB Bank Zrt. „svájci frank magánhitel”szerződés egyes kikötéseit. A Fővárosi Ítélőtábla 2014.03.06-i 5.Pf.21.882/2013/4. számú másodfokú ítéletével az I.fokú ítéletet megváltoztatta és megállapította a szerződés alábbi pontjainak érvénytelenségét a Ptk. 209.§ (1) bekezdés alapján.

Kölcsönszerződés 6.5. pontja

„A Bank a bankszámlák vezetéséről, a betétgyűjtésről és a kapcsolódó szolgáltatásokról szóló Üzletszabályzat 1.3. pontjában meghatározott okból - jogosult a Hitelszerződés hatálya alatt a hiteldíjat, illetve annak bármely elemét, továbbá a késedelmi kamat mértékét módosítani. A törlesztőrészleteknek az itt említett okból történt módosulása esetén azok összegét a Bank az esedékességet megelőző 15 napon belül közli a Hitelfelvevővel."

Kölcsönszerződés 9.4. pontja

„... A szerződő felek megállapodnak abban, hogy a jelen szerződés fennállása alatt hatályos Üzletszabályzat rendelkezései minden külön jogcselekmény nélkül kötelezőek  szerződő felekre.

Üzletszabályzat 1.2.1. pontja

„A Bank jogosult az Üzletszabályzatot alapos okból módosítani üzlet-, termék-, biztonsági és pénzmosás elleni politikájának, illetve nemzetközi szerződéseinek módosulása, a pénzpiaci környezet feltételeinek változása, valamint az informatikai környezet továbbfejlesztése esetén. A módosított Üzletszabályzat az abban megjelölt időponttól hatályos.

Üzletszabályzat 1.3.3. pontja

A Bank a kondíciós listát – az 1.2.2. pontokon túlmenően- a mindenkori pénzpiaci környezet változása esetében is jogosult egyoldalúan módosítani.”

Közjegyzői kötelezettségvállaló nyilatkozat6/.A pontjában

„”Az Adósok kijelentik és kötelezik magukat arra, hogy vita esetén a jelen okirat szerinti Hitelből mindenkor fennálló kölcsön és egyéb tartozásuk tekintetében az Adósok, a Banknál vezetett számlái alapján készült közokiratba foglalt ténytanúsítványt fogadják el. Ennek megfelelően a kölcsön és a járulékai nem szerződés szerinti megfizetése esetén, a végrehajtás alapjául szolgáló mindenkor fennálló adósi kölcsön és járuléktartozást az Adósok Banknál vezetett számláiról készült közokiratba foglalt közjegyzői ténytanúsítvány tanúsítja, amelyek elfogadására az Adósok jelen okirat aláírásával kötelezik magukat.

Az Adósok ugyanakkor megbízzák a jelen okiratot szerkesztő közjegyzőhelyettest, illetve más illetékes közjegyzőt, közjegyzőhelyettest, hogy a fenti Hitelből igénybevett kölcsön és járulékai, továbbá egyéb tartozásuk mértékét esetleges végrehajtási eljárás kezdeményezése esetén, a Bank felkérésére az Adósok Banknál vezetett számláiba történő betekintéssel közjegyzői tanúsítványba foglaltan tanúsítsa.

 

A fogyasztói státuszt nem a kölcsön felhasználása, hanem a felvevő célja minősíti:

A ... szerződés fogyasztói jellege a másodfokú eljárásban már nem tehető vitássá; annak minősítése szempontjából egyébként sem a kölcsön felhasználási célja, hanem az a körülmény a döntő, hogy azt a Ptk. 685. § d) pontja szerinti fogyasztó kötötte-e.

 

Az uniós irányelvek, bár nem közvetlen hatályúak, alkalmazhatóságuk közvetlen, ha a nemzeti joggal nincs összhangban, vagy azzal ellentétes:

„ ... a felek jogvitájában figyelembe kell venni a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/l3/EGK Irányelvet (a továbbiakban: Irányelv). Az ítélőtábla rámutat, hogy az irányelv - az uniós rendelettel ellentétben - nem rendelkezik közvetlen hatállyal, azt a tagállamoknak át kell ültetniük a hazai jogrendszerbe. Ebből azonban nem következik, hogy a hazai jogba történt átültetését követően az Irányelvnek és az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: Bíróság) által az Irányelv értelmezése tárgyában hozott ítéleteknek ne lenne a perben jelentőségük, és a jogvitát kizárólag a hazai jogszabályok alkalmazásával és értelmezésével kellene elbírálni. Különbséget kell tenni ugyanis az uniós jogszabály közvetlen hatálya és közvetlen alkalmazhatósága között. A közvetlen hatály azt jelenti, hogy az uniós norma a hazai jogalkalmazó szervek előtt minden további jogalkotás nélkül kikényszeríthető. Ilyen közvetlen hatálya az irányelveknek, amelyek kifejezetten jogalkotást igénylő jogharmonizációs célból születnek, nincs. Az uniós norma közvetlen alkalmazhatóságához viszont a Bíróság gyakorlata szerint elegendő, hogy az uniós norma, adott esetben az irányelv kellően konkrét rendelkezéseket tartalmazzon, amelyekből a személyi hatálya alá tartozó körben meghatározott jogosultságok egyértelműen következzenek. Ha ez a feltétel megvalósul, akkor a hazai jogot az uniós jog hatékony érvényesülése érdekében az uniós joggal összhangban kell értelmezni és a vele ellentétes nemzeti jogszabályt figyelmen kívül kell hagyni. Ilyen esetben tehát az irányelvnek ún. .kizáró hatálya" van.

 

Bíróságok feladata, felelőssége az irányelv érvényesítése:

Az Irányelv tartalmából és a Bíróság joggyakorlatából a hazai bíróságok azon kötelezettsége következik, hogy az uniós jog alkalmazását igénylő ügyben - mint amilyen a perbeli - meg kell vizsgálniuk a hazai jognak az uniós joggal való összhangját, és az összhangot szükség esetén értelmezéssel vagy a hazai jog félretételével maguknak kell megteremteniük. E kötelezettség teljesítése alól nem mentesülnek azáltal, hogy a hazai jogalkotó kinyilvánította jogharmonizációs szándékát. Éppen ellenkezőleg: a vizsgálódást ez a kinyilvánított szándék alapozza meg. Az uniós jog elsőbbségének elvéből (vö. "Costa - E. N.E.L.", 6/64. számú ügy) következően tehát a hazai jogszabályokat az Irányelv hazai jogba történt átültetését követően is az Irányelvvel és a Bíróság által az irányelv értelmezése tárgyában hozott ítéletekkel összhangban kell alkalmazni.

 

Az Irányelv alapján kell értelmezni mind a Ptk. 209.§ (1) bekezdés, mind 18/1999. Korm. rendelet, mind a Hpt. 210.§ (3) bekezdés rendelkezéseit:

Az 1997 . január 1. napján hatályba lépő Hpt. 210. § (3) bekezdése és a 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet 2. § d) pontja az egyoldalú szerződésmódosítást meghatározott feltételek fennállása esetére lehetővé teszi. A Hpt. 210-214. §-aihoz fűzött miniszteri indokolás ugyanakkor kifejezetten az uniós tagsághoz szükséges jogharmonizációs célok elérésére, az Irányelv átültetésére, illetve az abból levezethető fogyasztóvédelmi előírások érvényesítésére utal. Ugyancsak jogharmonizációs és fogyasztóvédelmi céllal került sor a Ptk. 1997. évi CXLIX. törvénnyel történő módosítására, amely eredményeképpen bevezetésre került a tisztességtelen szerződési feltétel intézménye. Az Irányelv mellékletét a 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet ültette át, amely – nem taxatív jelleggel - a mindenképpen tisztességtelennek, illetve az ellenkező bizonyításáig vélelmezetten tisztességtelennek tekintendő szerződési feltételek listáját tartalmazza. A Ptk. 209. §-a, valamint a Hpt. és a Korm. rendelet hivatkozott rendelkezései tehát egyaránt elsődlegesen fogyasztóvédelmi és jogharmonizációs célokat szolgálnak, amelyeket az Alaptörvény 28. cikke, illetve az azzal összhangban álló, a célhoz kötött értelmezést követő bírói jogszabály-értelmezési gyakorlat alapján ezekkel a jogalkotói célkitűzésekkel és a Bíróság eseti döntéseiben kifejtettekkel összhangban kell értelmezni.

 

Egyoldalú szerződésmódosítás tisztességtelenségét felmondás hiányában csak akkor kell vizsgálni, ha egyébként a kikötés tisztességes:

A 18/1999. (IL 5.) Korm. rendelet 2. § d) pontja két esetkörre vonatkozó, vagylagos tényállást tartalmaz, amelyek értelmében tisztességtelennek kell tekinteni egyrészt azt a szerződési feltételt, amely az egyoldalú szerződésmódosítást alapos ok nélkül teszi lehetővé, másrészt azt a szerződési feltételt, amely alapos ok fennállása esetében teszi lehetővé a szerződés módosítását, azonban nem biztosít felmondási vagy elállási jogot a fogyasztónak. Ebből következően először azt kell vizsgálni, hogy az egyoldalú szerződésmódosítás szerződésben foglalt indokai alapos okoknak minősülnek-e, mert ilyen alapos ok hiányában a felmondási jog vizsgálata fel sem merül.

 

Az Invitel ügy értelmezi az átláthatóság kritériumait: tisztességtelen, ha a módosításnál nincs meghatározva a változtatás indoka, kiszámításának módja:

A Bíróság a C-472/10. számú ítéletében ("Invitel"-ügy) úgy foglalt állást, hogy a nemzeti bíróság feladata, hogy értékelje az olyan kikötés tisztességtelen jellegét, amely a szerződés alapján nyújtandó szolgáltatáshoz kapcsolódó díjak egyoldalú módosítását teszi lehetővé anélkül, hogy e költségek kiszámításának módját egyértelműen meghatározná, és anélkül, hogy e módosítás érvényes indokát megjelölné. Az ítélet indokolásának 28. pontja szerint az Irányelv 3. cikkének értelmében vett "tisztességtelen" jelleg értékelése során alapvető jelentőséggel bír a fogyasztó azon lehetősége, hogy egyértelmű és érthetően megfogalmazott kritériumok alapján előre láthassa az ÁSZF eladó vagy szolgáltató általi módosítását a nyújtandó szolgáltatáshoz kapcsolódó díjak vonatkozásában. A Bíróság az indokolásában az átláthatóság elvét fejti ki, amelyet a 212012. (XII. 10.) PK vélemény 6. e) pontja lényegében azonosan fogalmaz meg.

 

A módosítás átláthatóságához tartozik az alapérték meghatározása képzésének ismerete, hogy a változás számszerűsíthető legyen. Mindez feltételezi, hogy már az eredeti szerződésben rögzíteni kell a későbbi változtatás részletes szabályait:

Az egyoldalú szerződésmódosítást megengedő jogszabályok helyes értelmezése alapján tehát jogi értelemben olyan szerződéses megállapodásról lehet szó, amelyben a felek rögzítik, hogy az ügyleti kamat vagy egyéb költség, díj milyen tényezőkre figyelemmel lett a szerződésben megállapítva, és ehhez képest a tényezők milyen irányú és mértékű változása hogyan hat ki a szerződés hatálya alatt a fogyasztó egyes fizetési kötelezettségeire. Ha azonban a felek megállapodása mindezeket a kérdéseket előre kiszámíthatóan rendezi, úgy jogi értelemben nem egyoldalú szerződésmódosítás, hanem szerződésen alapuló változás (módosulás) következik be. Ezt az értelmezést támasztja alá az Irányelv mellékletének idézett 2. b) pontja, amely a pénzügyi szolgáltatások nyújtásáért fizetendő bármilyen összeg értesítés küldése nélküli megváltoztatását a szolgáltatót illető érvényes indokhoz köti. A változás vagy módosulás alapja tehát nem az egyik fél egyoldalú módosítása, hanem éppen a szerződés rendelkezése, amelyhez képest a szolgáltató értesítése csupán deklaratív jellegű aktus. A változásról történő értesítés nem megváltoztatja a szerződés tartalmát, a fogyasztót terhelő kötelezettségeket, hanem csak tájékoztatja a fogyasztót a változás bekövetkezéséről, amellyel a fogyasztó a tisztességes feltétel alapján elvben maga is számolhatott. Ha a szerződés valóban egyoldalúan módosítható lenne, a fogyasztó az „Invitel”- ügy idézett megállapításával, illetve 2/2012. (XII. 10.) PK vélemény 6. e) pontjában is szereplő, az átláthatóság követelményével szemben soha nem láthatná előre, hogy a szerződésből eredő terhei mikor, milyen mértékben változnak, hiszen a másik fél egyoldalú hatalmassága ezt kizárná. A hitelező bank a kamatot és a költségeket tehát akkor változtathatja meg egyoldalúan, ha ennek konszenzusos alapokon nyugvó lényeges és a fogyasztó számára az átláthatóság érdekében szükséges részletes feltételeit már az eredeti kölcsönszerződés rögzíti.

 

A Ptk. 209.§ (6) bekezdés nem azt jelenti, hogy jogszabály engedélye alapján parttalanul lehet módosítani:

A Fővárosi Ítélőtábla utal arra is, hogy az egyoldalú szerződésmódosítást az előbbiekben kifejtett értelemben lehetővé tevő kikötés tisztességtelenségének vizsgálatát nem zárja ki, hogy annak alkalmazását jogszabály lehetővé teszi. A Ptk. 209.§ (6) bekezdése alapján nem minősülhet tisztességtelennek a szerződési feltétel, ha azt jogszabály állapítja meg, vagy jogszabály előírásának megfelelően határozzák meg. Az Irányelv preambulumának 14. pontja, illetve az annak megfelelően értelmezendő l. cikk (2) bekezdés alapján ez azonban csak olyan jogszabályi rendelkezésekre vonatkozik, amelyek az adott kérdést a szerződés tartalmává váláshoz kellő részletezettséggel rendezik, vagyis amelyek a Ptk. 205. § (2) alapján nem igényelnek szerződéses megállapodást. Az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét megengedő Hpt. 210. § (3) bekezdése és a 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet 2. § d) pontja azonban nem tekinthetők ilyennek, mert a felek konkrét megállapodása nélkül, önmagukban nem válhatnak szerződéses kikötéssé. Mindebből következően pedig az egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó szerződési feltétel tisztességtelenségét, illetve annak érdemi vizsgálatát sem zárják ki még akkor sem, ha azok tartalmát nem a szabályozás céljának megfelelően, az előbbiekben kifejtettek szerint, hanem nyelvtani jelentésüknek megfelelően kellene értelmezni. Ha pedig a Ptk. 209. § (6) bekezdésére figyelemmel e jogszabályhelyek a konkrét szerződési feltételek tisztességtelenségének vizsgálatát kizárnák, akkor az uniós jog hatékony érvényesülése érdekében és az Irányelv 8. cikke alapján azokat figyelmen kívül kellene hagyni.

 

Az „Aziz” ügyből megtudható, hogy az Irányelv szerinti jelentős egyenlőtlenség kritériuma az egyedi megtárgyalás esetén várható fogyasztói magatartás:

A tisztességtelenség vizsgálata körében az ítélőtábla utal a Bíróság által a C-4l5/l1. számú „Aziz" ügyben kifejtettekre, amely szerint az Irányelv 3. cikkének (1) bekezdése szerinti, a fogyasztó kárára előidézett "jelentős egyenlőtlenség" abban az esetben állapítható meg, ha a szerződési feltétel a hatályos nemzeti jogban szabályozottnál kedvezőtlenebb jogi helyzetbe hozza a fogyasztót. Annak megállapításához, hogy az egyenlőtlenséget a jóhiszeműség követelményével ellentétben idézték-e elő, meg kell vizsgálni, hogy a fogyasztóval szerződő fél tisztességes és méltányos eljárása esetén elvárhatta-e, hogy a fogyasztó egyedi tárgyalás esetén elfogadja az érintett feltételt.

 

A hivatalból történő vizsgálat része -keresettől függetlenül- az üzletszabályzat és a kondíciós lista:

A tisztességtelen szerződési feltételek vizsgálati terjedelemével összefüggésben az ítélőtábla utal a .Jőrös-Aegon'' C-397/l1. számú ügyben hozott ítéletre, amelyben a Bíróság kimondta, hogy az Irányelvet úgy kell értelmezni, hogy a fogyasztóvédelmi jogok hatékony védelme érdekében a nemzeti bíróságnak a szóban forgó feltétel tisztességtelen jellegének észleléséből minden következtetést le kell vonni annak érdekében, hogy az ne jelentsen kötelezettséget a fogyasztóra nézve.

 

Az ítélőtábla ezért úgy tekintette, hogy a felperesek keresete a megjelölt kikötésen túl kiterjed az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét tartalmazó vagy azt eredményező valamennyi szerződési feltételre, ezért a kölcsönszerződés mellett az annak részévé vált üzletszabályzat és kondíciós lista érintett rendelkezéseit is vizsgálta. Az ítélőtábla mindezekre figyelemmel megállapította, hogy a szerződés 6.5. pontja és az üzletszabályzat kapcsolódó rendelkezései (1.2.1., 1.3.3.) az Irányelv 6. cikkének (1) bekezdése, illetve a Ptk. 209/B.§ (1) bekezdése alapján tisztességtelenek.

 

Az oklista nem világos, nem egyértelmű, nem érthető, nem részletes:

Sem a szerződés sem az üzletszabályzat nem tartalmaz világos, egyértelmű, érthető és részletes oklistát a hiteldíj, a késedelmi kamat, illetve az üzletszabályzat és a kondíciós lista egyoldalú megváltoztathatóságának feltételeiről. Az érthetőség követelménye a szerződési feltételek nemcsak nyelvtani, hanem tartalmi világosságát is magában foglalja, azaz a fogyasztónak a feltételek alapján a szerződésből eredő gazdasági következményeket, kockázatokat előre kell látnia. A perbeli szerződésből azonban nem tűnik ki, hogy a „mindenkori pénzpiaci környezet" fordulat mire vonatkozik, annak változása és a hiteldíj között milyen kapcsolat áll fenn, a változás miért, milyen összefüggés alapján és főként milyen mértékben eredményezhetné az adósok terheinek növekedését. A perbeli szerződési feltételek ok-listát nem tartalmaznak, hanem a bank megítélésére bízzák annak eldöntését, hogy indokolt-e a hiteldíj vagy a kamat, illetve az üzletszabályzat módosítása. Az üzletszabályzat módosításának alapjául szolgáló feltételek a bank üzletpolitikájának ismerete nélkül a fogyasztó számára értelmezhetetlenek. Mindebből következik, hogy az érintett kikötések az egyértelmű és érthető megfogalmazás elve mellett sértik a tételesség és az átláthatóság elvét is, mert a felperesek számára nem látható előre, hogy a szerződésből eredő kötelezettségei milyen okból és milyen mértékben növekednek [2/2012. (XII. 10.) PK vélemény 6. b) és e) pont], de sérül az objektivitás elve is, mert a bank a módosítás indokoltságát önkényesen állapíthatja meg [2/2012. (XII. 10.) PK vélemény 6. c) pont], amellyel a fogyasztó hátrányára indokolatlan és egyoldalú hátrányt okoz, ezért azok az Irányelv 3. cikk (1) bekezdése és a Ptk. 209/B. § (1) bekezdése alapján semmisek.

 

Nincs felmondási jog

Az ítélőtábla megjegyzi, hogy az üzletszabályzat 1.2.3. pontja felmondási jogot csak az üzletszabályzat módosításának esetére tartalmaz, a szerződés és a kondíciós lista módosítása esetén ez a jogosultság a fogyasztót nem illeti, ezért a hivatkozott szerződési kikötések a 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet 2. § d) pontja alapján is tisztességtelenek.

 

A mindenkori üzletszabályzat érvényességének kikötése is tisztességtelen:

Semmis továbbá a szerződés 9.4. pontjának utolsó bekezdése, mert az a szerződés részévé teszi mindenkori üzletszabályzatot, amelynek az alperes általi módosítása áttételesen a szerződési tartalom alapos ok nélküli egyoldalú megváltoztatását eredményezheti.

 

Tisztességtelen a bizonyítás megfordítása, így a bank nyilvántartásának kötelező alapulvétele, végrehajtásban történő felhasználása.

Az ítélőtábla vizsgálta végül a közjegyzői okiratba foglalt felperesi egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozat tartalmát is. A nyilatkozat megtétele a kölcsönszerződés 5.3. pontja értelmében a kölcsön folyósításának előfeltétele volt, a nyilatkozat megtételével a közjegyzői okirat szerződésben nem szereplő kikötései, így annak 6/A. pontjának utolsó két bekezdése is a kölcsönszerződés részévé váltak. Utóbbiak értelmében a felperesek kötelezték magukat arra, hogy a szerződésből eredő tartozásuk tekintetében a bank nyilvántartása alapján készült, közokiratba foglalt ténytanúsítványt fogadják el. Ez a szerződés részévé vált egyoldalú kötelezettségvállalás azonban a 18/1999. (II.5.) Korm. rendelet 1. § a), b) és j) pontja értelmében tisztességtelen szerződési feltételnek minősül, mert mint ,.biankó" tartozáselismerés, egyoldalúan az alperest jogosítja a szerződés értelmezése alapján a felperesi tartozás összegének kiszámítására, a teljesítés szerződésszerűségének megállapítására, miközben a közjegyzői ténytanúsítványra tekintettel záradékolt közjegyzői okirat alapján elrendelt végrehajtási eljárásban a felperesek tartozásukat csak végrehajtás megszüntetése vagy korlátozása iránti perben vitathatják, ahol a Pp. 369.§-a alapján a felpereseket terheli annak bizonyítása, hogy a követelés érvényesen nem jött létre, vagy megszűnt.

 

Tilos a szerződés kiegészítése, a tisztességtelen kikötés bírói módosítása

Az Irányelv 6. cikkének (1) bekezdése értelmében a tisztességtelen szerződési feltételek nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve, és ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető, a szerződés továbbra is köti a feleket. Ezzel összhangban rendelkezik a Ptk. 239.§ (2) bekezdése, amely szerint a részbeni érvénytelenség esetén nem dől meg a szerződés, ha az érvénytelen rész nélkül teljesíthető. Az ítélőtábla rámutat továbbá, hogy a Bíróság a C-61811O. számú „Banco Espanol" ügyben az Irányelv 6. cikkének (1) bekezdését akként értelmezte, hogy az Irányelvvel ellentétes az olyan szabályozás, amely a tagállami bíróság számára a szerződési feltétel tisztességtelenségének megállapítása esetére lehetővé teszi e feltétel tartalmának módosítása útján a szerződés kiegészítését. A tisztességtelenség jogkövetkezménye tehát, hogy a szerződés - amennyiben nem dől meg - további bírói beavatkozás nélkül úgy válik érvényessé, hogy a tisztességtelen feltételek kimaradnak.

 

Az érvénytelenséget jogszabályváltozás sem befolyásolhatja

A szerződési feltétel tisztességtelenségét nem orvosolhatja a szerződés megkötését követő jogszabályváltozás sem, ezért a Hpt. 210.§-át érintő törvénymódosításnak a szerződés érvényességének vizsgálata körében nincs jelentősége.

 

A Hpt. 210.§ csak keretjogszabály

Az ítélőtábla Fővárosi Ítélőtábla megjegyzi, hogy a Hpt. egyébként is csak keretszabályt tartalmaz, amely a szerződési tartalom kitöltésére eleve nem lehet alkalmas.

 

Bíró:       I. fokon:                 Dr. Buglyó Gabriella

II. fokon:               Dr. Czukorné dr. Farsang Judit, Dr. Benedek Szabolcs és Dr. Magosi Szilvia

Adós képviseletében:        Dr. Ölveczky István ügyvéd/Kerekes és Társai Ügyvédi Iroda

 

 

 

57. A PKKB 2014.03.28-i 8.P.90.357/2013/16. számú ítéletében megszüntette az Argenta Credit Zrt. végrehajtását, mert a deviza kölcsön szerződése semmis a Hpt. 213.§ (1) bekezdés c) d) e) pontja alapján, továbbá a Ptk. 209.§ (1) bekezdésbe ütköző tisztességtelen feltételeket tartalmaz, mivel a kamat nem tételesen maghatározott.

c) ponthoz:

Az ítélet leszögezi, hogy a költségeket ki kell mutatni egyösszegben (THM) és bontásban is.

"A Hpt. 213.§ (1) c) pontja szerint a költségeknek kétféle módon kell szerepelniük a fogyasztási lakossági kölcsönszerződésekben; egyrészt a teljes hiteldíj mutató (THM) számítása körében, másrészt a szerződésben egyenként nevesítve."

"Az alperes azon hivatkozása, hogy "a kölcsönnyújtási szabályzat" 6.2. pontja kellően rögzítette a THM számításának módját, a bíróság rámutat, hogy a THM képlet 41/1997 (III.5.) Korm. rendelet szerinti ismertetése és leírása nem pótolja az összes költség felsorolásának és azok legalább becsült mértékének ismertetési kötelezettségét."

 

Hiába szerepel az árfolyam-korrekciós tényező, azt nevesített költségként is meg kell jelölni.

"A felek nem vitatták, hogy az árfolyamrés költség (Kúria Gfv. VII.30.078/2013/14.). Nem volt vitás, hogy a kölcsön folyósítását a bank a folyósítás napján érvényes a Raiffeisen Bank Zrt. által meghirdetett bázis árfolyam *0,9925 képlet figyelembevételével végezte, míg a törlesztő részletek megfizetésére a felperesek a Raiffeisen Bank Zrt. által meghirdetett bázis árfolyam *1,0075 képlet figyelembevételével voltak kötelesek. A szorzószám különbségéből a felpereseket egyértelműen költség terhelte, amely elnevezésétől függetlenül (az alperes által hivatkozott korrekciós tényező) kétnemű árfolyam alkalmazását tette lehetővé. A bíróság megállapította, hogy önmagában a kétnemű árfolyam alkalmazásából eredő költséget az árfolyamkülönbség képlettel való leírása nem annuálja (helyettesíti), egyben nem is teszi a Hpt. 213.§ (1) bekezdés c) pontja szerint kellően meghatározottá."

 

A költségek feltüntetése szükséges a fogyasztó tájékoztatására a termék kiválasztása, összehasonlítása érdekében, továbbá a törlesztőrészletek ellenőrizhetősége miatt.

"A Hpt. 213.§ (1) bekezdés c) pontjának célja, hogy a fogyasztó pontosan kiszámíthassa, hogy a felvett kölcsönért milyen összeget kell visszafizetnie, annak ismeretében köthessen szerződést, hogy ennek viselésére képes-e, valamint a hitelintézet által követelt törlesztőrészletek helyességét a futamidő alatt ellenőrizhesse. Amennyiben a kölcsönszerződésben további, a költségek között nem megjelölt teljesítési kötelezettségvállalás jelenik meg, a fogyasztó fentiekben írt joga sérül, és ahhoz a jogalkotó a legsúlyosabb jogkövetkezményt, a kölcsönszerződés semmisségét rendeli."

 

Jól látja a bíróság: a törvény nem nevesítette a költségeket, mindegy minek nevezi vagy meg sem nevezi a hitelező, amely a fogyasztó szempontjából költség, azt meg kell jeleníteni. Ezért értelmetlen az árfolyamrésnél a bank nyelvtani, közgazdasági fogalomkurkászása, matematikai, számítási metódusra hivatkozása. A fogyasztóvédelmi rendelkezéseket a fogyasztó oldaláról kell vizsgálni, nem ellene.

"Figyelemmel arra, hogy az egyes szerződéses konstrukciókban eltérő típusú költségek merülnek fel, a Hpt. a kölcsönszerződés költségeit taxatíven nem sorolja fel, rendelkezése szerint egyértelműen az összes költség kötelező feltüntetését írja elő."

 

Egyértelmű, hogy a költségfelsorolásban ott a helye az árfolyamrésnek:

"A felperesek hivatkozása annyiban alapos volt, hogy a kölcsönszerződés "költségelőirányzat" részében a szerződés az összes költséget nevesíti, így az árfolyamrés alkalmazásából származó költségelemet nem tünteti fel és annak mértékét nem is becsüli, azért a szerződés a Hpt. 213.§ (1) bekezdés c) pontját sérti."

 

A költségek összesenje a THM [b) pont], ennek bontását adja a c) pont.

"Az alperes azon hivatkozása, hogy "a kölcsönnyújtási szabályzat" 6.2. pontja kellően rögzítette a THM számításának módját, a bíróság rámutat, hogy a THM képlet 41/1997 (III.5.) Korm. rendelet szerinti ismertetése és leírása nem pótolja az összes költség felsorolásának és azok legalább becsült mértékének ismertetési kötelezettségét. Ugyanígy a Hpt. 213.§ (1) bekezdése egyértelműen kimondja, hogy a lakossági kölcsönszerződésnek tartalmaznia kell a paragrafusban felsoroltakat, ezért nem alapos az alperes azon hivatkozása, miszerint a felperesek aláírásukkal elismerten a szerződés előtt tájékoztatva lettek a THM számítása során figyelembe nem vett egyéb költségekről, ezért a szerződés a Hpt. 213. § (1) bekezdés c) pontjában írtaknak eleget tesz."

 

d) ponthoz

A kölcsönszerződés referencia kamatot tartalmazott (Reuters LIBOR), így az csak változó kamatozás, nem esik a d) pont hatálya alá. A Hitelező üzletszabályzatai viszont már megengedték, méghozzá szabályozatlanul a módosítást.

"… az alperes által sem vitatottan a szerződés részét képező "kölcsönnyújtási szabályzat" 6.4. pontja és az általános szerződési feltételek (helyesen) 8.1. pontja az alperest a kamat, a díjak valamint egyéb szerződési feltétel- akár a fogyasztó hátrányára is- egyoldalú módosításának jogával ruházza fel. Ezen szerződési pontok tehát a kamat egyoldalú megváltoztathatóságát írják elő úgy, hogy annak feltételeit még közelítőleg sem határozták meg, azért ebben a vonatkozásban a felperesek érvelése alapos, és a kamat megváltoztathatóságának szerződésben rögzített feltételei a Hpt. 213.§ (1) bekezdés d) pontjában írtakat sértik."

 

A konkrét kamatemelés nem releváns a semmisség megállapításához.

"Annak a ténynek, hogy az alperes a futamidő alatt ténylegesen élt-e az egyoldalú szerződésmódosítási jogával, a szerződési pont érvénytelensége szempontjából relevanciával nem bírt."

 

e) ponthoz

A szerződése semmis a Hpt. 213.§ (1) bekezdés e) pontja alapján, mivel a változó referenciakamat nem hozzáférhető, a törlesztőrészlet nem számítható, nem ellenőrizhető.

A bíróság elfogadta, hogy csak az első törlesztőrészlet szerepel a szerződésben (forintban és devizában is!), ha a többi kiszámítható.

"… nem szükséges, hogy a törlesztések összege tételesen szerepeljen a szerződésben, elégséges, ha azok kiszámolható módon vannak meghatározva [Kúria 6/2013 PJE Hat].

 

A törlesztő részlet azonban nemcsak a devizaárfolyamtól változik, hanem a változó kamattól. A LIBOR-nak viszont csak a szerződéskötéskori értéke meghatározott, a napi változása a fogyasztó számára nem elérhető, nem ellenőrizhető, ezért a törlesztőrészlet nem számolható ki.

"A felperesek alappal hivatkoztak a szerződés II/4. pont 4. mondatának érvénytelenségére, mivel az a törlesztőrészletek utólagos korrekcióját mondja ki a devizaárfolyam változásának függvényében. Nyilvánvalóan az alperes a szerződésben előre a devizaárfolyam változás tényét, annak irányát és mértékét nem tudja meghatározni, azonban a Hpt. 213.§ (1) bekezdés e) pontjában is rögzített fogyasztóvédelmi céloknak megfelelően kalkulálhatóvá és egyben ellenőrizhetővé kell azt tennie. Mivel a szerződés II.4.pontja szerint a havi törlesztőrészlet ügyleti kamat-részt is tartalmaz, a bíróság -alperesi vitatás hiányában- megállapította, hogy a Reuters terminál CHF LIBOR éves kamatlába a fogyasztók számára közvetlenül nem érhető el, azért az ügyleti kamat mértékének változása, ekként a törlesztőrészletek nagyságának ellenőrzése a fogyasztó által nem végezhető el.

 

Ptk. 209.§ (1) bekezdés kamatváltozásra

A bíróság a kamat módosítást tisztességtelen feltételnek minősítette, mivel az nem tételesen meghatározott.

"A bíróság megállapította, hogy a kamat egyoldalú meghatározásának joga, azaz a a kamat vonatkozásában a szerződés egyoldalú módosításának joga tisztességtelen, mivel a szerződésmódosítás feltételei tételesen nem meghatározottak [a fogyasztói kölcsönszerződésben pénzügyi intézmény által alkalmazott általános szerződési feltételekben szereplő egyoldalú szerződésmódosítási jog tisztességtelenségéről szóló 2/2012 (XII. 10.) PK vélemény 6/b. pontja]"

 

A szerződés közjegyzői okiratba foglalása nem minősíti át az általános szerződési feltételt egyedileg megtárgyalttá.

"Ekként az, hogy a közjegyző felolvasta az okirat tartalmát és a felek megkérdezhették, amit nem értettek, nem bizonyítja, hogy a felek a szerződés szövegezése terén akaratukat érvényesíthették volna. A bíróság utal rá, hogy önmagában annak rögzítése, hogy a fogyasztó elolvasta, akaratával egyezőnek nyilvánította a szerződésben foglaltakat, e nyilatkozat a bizpnyítási terhet nem fordítja meg, nem hárítja át azt a fogyasztóra [Legf.Bír. Gfv.IX.30.107/2011.]"

 

Bíró:                                      Dr. Budavári Krisztina

Adós képviseletében:        Dr. Ölveczky István ügyvéd/ Kerekes és Társai Ügyvédi Iroda

 

 

 

 

 

Feldolgozatlan

Ismeretlen

 

Az ügyleti kamattal kapcsolatban a törvényszék rámutat, hogy egyértelműen és világosan  fogalmaz a Hp. 213. § (1) bekezdésének c) pontja avonatkozásában, hogy a fogyasztási, lakossági kölcsönszerződésnek kell tartalmaznia a szerződéssel kapcsolatos költséget, ideértve a kamatokat, járulékokat, valamint ezek éves, százalékban kifejezett értékét. Az az alperesi hivatkozás, mely szerint az alperes által csatolt Finanszírozási kérelmek az ügyleti kamat mértékét tartalmazzák, azért nem fogadható el, mert egyrészt sem a kérelem, sem a tájékoztató ajánlat nem minősül a Hpt. 213. § (1) bekezdése szerinti kölcsönszerződésnek.

 

 

Nem felel meg tehát a perbeli egyedi kölcsönszerződés a Hpt. fentebb idézett 210. § (2) bekezdése azon követelményeknek sem, amely szerint a kamatot, díjat és minden egyéb költséget vagy feltételt egyértelműen kell meghatározni. Mindebből következően önmagában a kamat mértékének egyértelmű, éves, százalékban kifejezett formában történő meghatározásának hiányában is a teljes kölcsönszerződés érvénytelensége állapítható meg. Mindezen túlmenően a törvényszék utal arra, hogy a perbeli kölcsönszerződés nem határozza meg a szerződéssel kapcsolatos összes költséget sem (melyet a Hpt. ugyancsak 213.§ (1) bekezdése c) pontja szerint szintén éves, százalékban kifejezett értékben kellene tartalmaznia, figyelemmel a Hpt. 210. § (2) bekezdésében foglaltakra is).

 

Részben alaposnak bizonyúlt a felperesnek az üzletszabályzattal kapcsolatos azon hivatkozása, miszerint az jogszabályba ütközés miatt semmis, érvénytelen, mert nem felel meg a szerződéskori Hpt. 209. § a) és d) pontjában foglaltaknak. E két hivatkozott ponton külön-külön vizsgálva az alábbiak állapíthatóak meg: A Hpt. 209. § a) pontja szerint a bankhitel- és a bankkölcsön általános szerződési feltételeit magába foglaló üzletszabályzatnak tartalmaznia kell legalább a) a hitelintézet teljes nevét, a tevékenységi engedély számát és dátumát. A csatolt (5/A/7. alatti) üzletszabályzatban sem az alperes jogelődjének teljes neve, sem a tevékenységi engedély száma és dátuma nem került feltüntetésre, ezért a felperes hivatkozása és ezáltal erre alapított keresete alapos. E hiány miatt a hivatkozott üzletszabályzat jogszabályba ütközik, melynek következtében a Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján semmis, érvénytelen.

 

A szerződés érvénytelenségével összefüggésben a felperes- és ellenkérelmében az alperes is különböző tipusú jogkövetkezmények alkalmazását kérte. Felperes keresete szerint az érvénytelen kölcsönszerződést 5.700.600,-Ft) összes tartozás erejéig a határozat meghozatalának időpontjáig kérte hatályossá nyilvánítani, míg alperes – ellenkérelmében (8/A/1. alatti beadvány II. pontja) – a Ptk. 237.§(2) bekezdése alapján kérte a perbeli kölcsönszerződést érvényessé nyilvánítani azzal, hogy a szerződésből hiányzó, az ügyleti kamat éves, százalékos mértékét a bíróság 14.62%-ban határozta meg.

A felperes és az alperes által kért eltérő tartalmú jogkövetkezmény alkalmazásával kapcsolatban a bíróságnak az alábbiakra kellett figyelemmel lennie. Az érvénytelenségi perekben felmerülő egyes eljárásjogi kérdésekről szóló 2/2010.(VI.28.) Pk vélemény 5.a) pontja szerint a kérelemhez kötöttség elve nem érvényesül maradéktalanul az érvénytelenség megállapítása iránti perben, mert az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonása közben a fél  kérelmének tartalma a bíróságot nem köti. A bíróság azonban nem alkalmazhat olyan jogkövetkezményt, amely ellen valamelyik fél tiltakozik.

 

A felperes által kért hatályossá nyilvánítás, illetve az alperes által kért érvényessé nyilvánítás ellen sem tiltakozott a felek mindegyike.

 

Az érvénytelenség jogkövetkezményeiről szóló 1/2010. (VI.28.) Pk vélemény 5. pontja szerint, ha az érvénytelenség oka kiküszöbölhető, vagy utóbb megszűnt a bíróság az érvénytelen szerződést a megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal érvényessé nyilváníthatja. A szerződés érvényessé nyilvánítása egyenrangú lehetőség az eredeti állapot helyreállításával. Ha mindkettő alkalmazható lenne, akkor a bíróság mérlegelési jogkörébe tartozik annak eldöntése, hogy az érvénytelenségnek melyik jogkövetkezményét alkalmazza. A törvényszék megjegyzi, jelen esetben az eredeti állapot helyreállítása – melyet egyébként sem a felperes sem az alperes nem kért – jogi lehetőség nincsen, mert ugyanezen PK vélemény 3. pontja szerint az eredeti állapot helyreállítása csak természetben történhet. Az e ponthoz fűzött indokolás szerint eredeti állapot helyreállítása csak dolog tulajdonának átruházására irányuló szerződések esetén lehetséges, amelyek eredetileg mindig reverzibilisek.

 

Így a két egyenrangú jogkövetkezmény közül – elvileg – a szerződés érvényessé nyilvánítása jöhetett volna szóba, mely az érvénytelenség jogkövetkezményei közül elsődlegesnek számít. Ugyanakkor a PK vélemény 5. pontjához fűzött indokolás szerint az érvényessé nyilvánítás a bíróság ex tunc hatályú konstitutív döntése. Az érvénytelenségi ok kiküszöbölése, orvoslása során a bíróság alakítóan nyúl bele a felek szerződésébe, lényegében módosíthatja azt (bár ez nem azonos a Ptk. 241. § szerinti bírói szerződésmódosítással). A bíróság beavatkozási lehetőségének korlátját jelentik az idézett mérlegelési szempontok, valamint a felek akarata, hiszen a fél szerződési akarata az érvényessé nyilvánítás során nem pótolható. Az érvénytelenségi ok kiküszöbölése voltaképpen a szerződés tartalmának a módosításával az érvénytelenségi ok miatt keletkezett érdeksérelem kiküszöbölését jelenti. Az alperes által kért érvényessé nyilvánítás alkalmazása esetén a törvényszék az alperes által egyoldalúan, felperesi egyetértés (azaz a felek konszenzusa) nélkül megjelölt, 14.62% mértékű ügyleti kamat mellett nyilvánítaná érvényessé a szerződést. Ez azonban a PK vélemény idézett pontjához fűzött indoklás szerint a felek akaratában, mint a bíróság beavatkozási lehetőségének korlátjába ütközik. A bíróság az érvénytelenség  jogkövetkezményeinek levonásakor sem törheti át a felek szerződéskötési szabadságát, a felek egyetértése konszenzusa nélkül akaratukat nem pótolhatja, a szerződés lányeges tartalmi elemét (jelen esetben az ügyleti kamat mértékét) a felek helyett nem határozhatja meg. Ezért az alperes által kért érvényessé nyilvánításra jogszerű lehetőség nem volt. (Csupán megjegyzi a törvényszék, hogy az érvényessé nyilvánításra vonatkozóan sem kereseti, sem viszontkereseti kérelem előterjesztésére nem került sor, ezért e jogkövetkezmény alkalmazása eljárásjogi okokból sem volt lehetséges.)

Az 1/2010.(VI.28.) PK vélemény 6. pontja szerint, ha a szerződéskötés előtt fennállt helyzet visszaállítása – akár eredeti, akár utólagos irreverzibilást folytán – nem lehetséges, vagy nem célszerű és a szerződés érvényessé sem nyilvánítható a bíróság a szerződést a határozathozatalig terjedő időre hatályossá nyiéványítja és rendelkezik az esetleg ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás ellenértékének pénzbeli megtérítéséről. A felperes keresete e jogkövetkezmény alkalmazására irányult. Figyelemmel arra, is, hogy a felperes a hatályossá nyilvánításon túlmenő, további – marasztalási kötelezésre irányuló  - igényt nem terjesztett elő, a törvényszék nem látta akadályát annak, hogy e kereseti kérelemre tekintettel – annak tartalmával egyezően – a perbeli egyedi kölcsönszerződést a határozat meghozatalának időpontjáig a megjelölt összeg erejéig hatályossá nyilvánítsa.

 

Hangsúlyozza a törvényszék, hogy ugyancsak a fent idézett PK vélemény 6. pontjához fűzött indoklás szerint a hatályossá nyilvánítás nem eredményezhet olyan helyzetet, mint amilyen a szerződés érvényessé nyilvánítása esetén keletkezne. A hatályossá nyilvánítás alkalmazásával a bíróság  nem kényszerítheti ki az érvénytelen szerződés teljesítését. A PK vélemény ezen indoklásának már viszontkereset szempontjából is jelentősége van.

 

A Ptk. 219.§/1/ bekezdése szerint más személy (képviselő) útján is lehet szerződést kötni vagy más jognyilatkozatot tenni, kivéve, ha jogszabály szerint a jognyilatkozat csak személyesen tehető meg. A Ptk. 223§ /1/ bekezdése előírja, hogy a meghatalmazáskor olyan alakszerűségek szükségesek, amilyeneket a jogszabály a meghatalmazás alapján kötendő szerződésre előír. A törvények idézett rendelkezéseiből az következik, hogy a kölcsönszerződésnek érvényességi kelléke annak írásba foglalása, amennyiben pedig azt valaki meghatalmazott képviselő útján köti meg, a képviseletet megalapozó jogügyletet is írásba kell foglalni.

 

nem állapítható meg, hogy az alperes részéről arra jogosult személy a kölcsönszerződést, az ennek biztosítására létrejött opciós és adásvételi szerződést aláírta volna, ezért a szerződések a Hpt. 210 § /1 bekezdésében rögzített kötelező írásbeliségre vonatkozó jogszabály megsértése miatt a Ptk. 217. §1/ bekezdésében foglaltak alapján semmisek.

 

finanszírozási kérelmek összességében nem tekinthetőek és nem minősíthetőek az írásba foglalt kölcsönszerződésnek.

 

 

 

 

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

1. A PKKB a 2013.03.25-i 1.P.93.512/2012/4. számú ítéletében megállapította a AXA BANK EUROPE SA kölcsönszerződésének semmisségét

""

 

3. A Fővárosi Törvényszék a 2013.02.07-i 42.Pf.638812/2013/3. számú ítéletében megállapította a Carion Ingatlanfinanszírozási Centrum Kft. alperes ellen a végrehajtás megszüntetését. 

""

 

 

 

6. A Szegedi Törvényszék a 2013.04.24-i 13.P.21.517/2012/17. számú ítéletében megállapította a Lombard Pénzügyi és Lízing Zrt. alperes ellen az opciós szerződés, adásvételi szerződés érvénytelenségét. 

""

 

 

8. A Fővárosi Bíróság a 2011.06.17-i 15.G.41.454/2010/18. számú ítéletében megállapította a Magyar Ingatlanhitel Zrt. alperes ellen, tisztességtelen szerződési feltételek érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében, hogy az Üzletszabályzat pontjai érvénytelenek.

""

 

9. A Fonyódi Városi Bíróság a 2012.08.23-i 15.P.20.249/2012/9. számú ítéletében megállapította az Erste Bank Hungary Zrt. alperes ellen, végrehajtás megszüntetése iránt indított perében kimondta, hogy a végrehajtási eljárást megszünteti.

""

 

11. A Fővárosi Törvényszék a 2013.03.05-i 19.G.40.890/2012/17. számú ítéletében megállapította az Axa Bank Europe SA.. alperes ellen, tisztességtelen szerződési feltételek semmisségének megállapítása iránt indított perében a hitelszerződés semmis.

""

 

12. A Fővárosi Törvényszék a 2013.03.20-i 2.G.41.415/2012/8. számú ítéletében megállapította az MKB Bank Nyrt. alperes ellen, hogy a szerződés 4.1 pontja, 4.1.1. pontja 4.2. pontja és a 6.5. pontja semmis.

""

 

13. A Csongárd Megyei Bíróság a 2007.06.06-i 22.P.21.792/2006/20. számú ítéletében megállapította a. alperes ellen, hogy a szerződés üzletszabályzatának szerződési feltételei érvénytelenek.

""

 

14. A Szegedi Törvényszék a 2013.07.11-i 23.P.21.608/2012/17. számú ítéletében megállapította a Lombard Pénzügyi és Lízing Zrt. alperes ellen, hogy a szerződés üzletszabályzata és a kölcsönszerződés alperes általi felmondása érvénytelen.

""

 

15. A Pesti Központi Kerületi Bíróság a 2013.02.08-i 23.P.300.004/2013/8. számú ítéletében megállapította az OTP Faktoring Követeléskezelő Zártkörűen Működő Részvénytársaság. felperes ellen, hogy a kölcsön megfizetése iránt indított perében a keresetet elutasítja.

""

 

16. A Fővárosi Törvényszék a 2013.02.27-i 29.G.41.173/2012/18. számú ítéletében megállapította az Axa Bank Europe SA alperes ellen, hogy a kölcsönszerződés semmis.

""

 

17. A Pesti Központi Kerületi Bíróság a 2012.08.19-i 35.P.87.152/2012/9. számú ítéletében megállapította az alperes ellen, hogy a

""

 

18. A Pesti Központi Kerületi Bíróság a 2011.11.07-i 37.P.95.298/2010/12.. számú ítéletében megállapította az MKB-Euroleasing Autólízing Zrt.. felperes ellen, hogy a lízingdíj tartozás megfizetése iránt indított perében a keresetet elutasítja.

""

 

19. A Fővárosi Ítélőtábla a 2012.11.06-i 4Pf.21.012/2012/4. számú ítéletében megállapította az Erste Leasing Autófinanszírozási Zrt. alperes ellen, hogy az elsőfokú bíróságot újabb tárgyalásra és újabb határozat hozatalára utasítja. Egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyja.

""

 

20. A Fővárosi Ítélőtábla a 2012.02.23-i 4.Pf.22.107/2011/3. számú ítéletében megállapította az Axa Bank Europe SA. felperes ellen, hogy a A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és a keresetet elutasítja.

""

 

21. A Békés Megyei Bíróság a 2011.12.08-i 5.P.20360/2010/31. számú ítéletében megállapította az alperes ellen, hogy a szerződés több pontban semmis

""

 

22. A Szegedi Ítélőtábla a 2012.04.26-i 5.P.20.360/2010/31. számú ítéletében megállapította a alperes ellen, hogy az elsőfokú bíróság ítélet néhány pont kivételével helybenhagyja.

""

 

23. A Siófoki Járásbíróság a 2013.05.30-i 5.P.20.668/2012/21. számú ítéletében megállapította az Erste Bank Hungary Nyrt. alperes ellen, hogy a kölcsönszerződés semmis.

""

 

24. A Debreceni Törvényszék a 2013.04.09-i 6.P.21.304/2012/15. számú ítéletében megállapította az OTP Jelzálogbank Zrt. alperessel szemben, hogy a jelzáloghitel érvénytelen.

""

 

25. A Debreceni Törvényszék a --------i 6.P.21.526/2012/15. számú ítéletében megállapította az OTP Jelzálogbank Zrt. alperessel szemben, hogy a jelzálog kölcsönszerződés érvénytelen.

""

                                          

26. A Fővárosi Törvényszék a 2012.04.17-i 62.P.26.562/2009/36. számú ítéletében megállapította a Credit House Zrt. alperessel szemben, hogy a kölcsönszerződés érvénytelen.

""

                                          

27. A Pesti Központi Kerületi Bíróság a 2013.01.17.-i 7.G.300.740/2011/39. számú ítéletében elutasította a felperes keresetét.

""

 

28. A Szegedi Törvényszék a 2013.08.12-i 7.P.21.025/2012/16. számú ítéletében megállapította a KERESKEDELMI ÉS HITELBANK Zrt. alperessel szemben, hogy a kölcsönszerződést módosító szerződés semmis.

""

 

29. A Pesti Központi Kerületi Bíróság a 2013.04.16-i 7.P.93.711/2012/5. számú ítéletében megállapította a Budapesti Autófinanszírozási Zrt. felperes keresetét elutasítja.

""

 

30. A Szegedi Ítélőtábla a 2010.06.04-i Gf.I.30.208/2010/6. számú ítéletében megállapította az Expent Bussiness Club Kft. és Győrfi-Fuvar Teherfuvarozó, Kereskedelmi és szolgáltató Kft. alperesekkel szemben, az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja..

""

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx